Charlie és a karácsony | Alice Oseman

Karácsonykor nemigen szoktam a témába vágó köteteket olvasni, mert engem sokkal inkább a téli könyvek érdekelnek. Tavaly azonban megesett az, hogy a véletlen folytán kettő ilyen is sorra került. Az egyik Alice Oseman This Winter – Az idei tél című kötete volt, amely a Pasziánsz sorozatához tartozó, közvetlenül a fő történet előtti karácsonykor játszódó kisregény.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2023
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági
négy csillag

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian igyekeznek a lehető legkevesebb drámával átvészelni a karácsony napját. Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario Kart-ozik a bátyjával és a nővérével, Tori és Charlie számára pedig azt, hogy maguk mögött hagyják az elmúlt néhány hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja a Spring családot, vagy elkezdi összekovácsolni őket?

Érzékeny látkép a 21. századi diszfunkcionális családokról, akik szeretik egymást, de fogalmuk sincs, miként fejezzék ezt ki.

 

Hangulatában a Heartstopper és a Pasziánsz között helyezkedik el, ezért is esett jobban, mint az utóbbi. Mivel folyószövegről van szó a képregénypanelek helyett, így Charlie magába fordulásai is látványosabbak. Viszont rájöttem arra, hogy ugyan érdekelnek Springék, de nálam egyértelműen Nick viszi a prímet, aki feltűnésével mindent bearanyoz.

 

Az írónő három szemszög segítségével meséli el az ominózus karácsonyt. Torival kezd, aki önmagát hibáztatja Charlie érkezési zavara miatt. Aztán egy ponton Charliera váltunk át, mikor elege lesz a családjából, és inkább elmenekül otthonról. Lezárásként pedig a kis Oliver szösszenetét olvashatjuk, aki gyermeki ártatlanságával csodálkozik rá a világra, ami a legcukibb dolog az egész könyvben. Jó, azért a mopszkölyökkel egyetemben.

 

Gombakommunizmus | Kleinheincz Csilla

Kleinheincz Csilla a magyar fantasztikus irodalom egyik meghatározó alakja, aki a szerkesztői és fordítói munkája mellett – nem lehetünk elég hálásak a szövegeinek minősége miatt – önmaga is íróként tevékenykedik. Éppen emiatt már kerülgetem egy ideje – és nem csak a lila üstökét a könyves események alkalmával –, és végül az Alvilági szövedéket kerítettem először sorra, pedig az Ólomerdő már régebb óta a polcomon van. Témája miatt az utóbbi sokkal jobban is érdekelt, viszont egy személyes ajánlásnak és kölcsönadott példánynak nehezen tudok ellenállni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
GABO Kiadó
fantasy
három csillag

Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.

Gerlére cseregői közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Kleinheincz Csilla, az Ólomerdő-trilógia szerzőjének régóta várt új regénye nagyszabású fantasy, amelyben az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban elképzelhetetlen árat kell fizetni.

 

Látom, hogy miért szeretik annyian, de én olvasás közben inkább mérges voltam. A feloldása ugyan tetszett, viszont be kellett látnom, hogy ez nem az én könyvem. Talán az sem segített rajta, hogy nem sokkal előtte kerítettem sort a Mítoszok korára, ahol jobban szerettem a világ fejlettségbéli különbségeinek ábrázolását. A megszállt testtől pedig instant Horgonyhely vibe-om volt, amely szintén nem segített neki, hiszen azt a könyv nagyon megviselt. Azt viszont ki kell emelnem, hogy Csilla írásmódja a kötet lassúsága ellenére tetszett.

 

Párafelhő | Papp Dóra

Számomra a tánc a minden: az ad energiát és kapcsol ki egyszerre. Éppen ezért már egy ideje keresem ennek a tökéletes könyves megvalósítását, és bár tiniként Federica Bosco Szerelmem egy angyal sorozatát nagyon szerettem, felnőttként már csak a hibáit láttam. Váratlanul azonban betoppant az életembe Papp Dóra Tükörlelkek sorozata, amelyről a második és egyben zárórésze után magabiztosan kijelenthetem, hogy ez az A táncos regény, amelyre régóta várok. Köszönöm.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Ciceró Könyvstúdió
ifjúsági
öt csillag

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.

Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…

Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

 

Bár nekem egyértelműen a tánc jut róla elsőként az eszembe, de annyi minden mással is foglalkozik a kötet, és ettől csak még jobban imádom. Komoly témákat feszeget, de mindezt fiatalos lendülettel tálálja. A mindennapi problémák mellett viszont kapunk csavarokat is, amelyektől leesett az állam, a végén pedig még el is érzékenyültem a regényen, és azonnal újra akartam olvasni (ami sajnos eddig még nem valósult meg).

 

Tűz és víz | Papp Dóra

Papp Dóra Tükörlelkek sorozatára táncos vonatkozása miatt figyeltem fel, viszont sokkal többet kaptam tőle. Az első részt egyszerűen imádtam, mert amellett, hogy szórakoztatott, fontos témákkal is foglalkozott, ami mankóként szolgálhat az önmagát kereső fiatalságnak. Nem idealizál, kapunk balhés gyerekeket is, viszont mindenkit szerettem a maga gyengeségeivel és erősségeivel.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
Ciceró Könyvstúdió
ifjúsági
öt csillag

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…

Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

 

Mostanában már ritkán olvasok fantasztikumtól mentes ifjúsági történeteket, és ezek között még kevesebb a magyar szerzős cím. Róbert Katalin Szelídíts meg című regénye után viszont ismét sikerült egy kincsre bukkannom, ami pont jókor talált meg. Hirtelen felindulásból vettem kézbe, és csak úgy vittek magukkal az események. És az sem zavart, hogy igazából két lazán egymáshoz kapcsolódó sztorit kaptam, mert mindegyik egyformán érdekelt.

 

Havi zárás – Október & November 2024

 

Teljesen elvesztem, mintha egy szőnyeget húztak volna ki alólam. Pedig októberben nagyon jól haladtam, de aztán novemberben csak a túlélésre játszottam. Leginkább csak magam után futok, és pihenés hiányában enerváltnak is érzem magam. Nálam az adventi kalendárium az év végi szabadsághoz történő centivágást is jelenti, addig pedig veszek egy nagy levegőt, hátha kitart addig. De nem minden pillanata volt ennyire gondterhes.

 

Zsenik sorsa | Alessandro Baricco

Amennyire szeretem Alessandro Baricco írásmódját, néha nagyon is túlzásba tudja vinni a kísérletezést, amelynek a City az áldozatául esett. A kötet kuszaságát már a prológusa predesztinálta, és utána sem állt meg a kalandozásban. Helyenként azért megcsillant a zsenialitása, de szerintem nem ártott volna a történetnek egy újragondolás és egy drasztikus szerkesztői kéz.

 

Eredeti megjelenés éve: 1999
Magyar megjelenés éve: 2006
Helikon Kiadó
három csillag

A Selyem, a Novecento, a Tengeróceán, a Vértelenül és a Harag-várak után végre Baricco 1999-es elbeszélésfüzére is olvasható magyarul. Gould, a tizenhárom éves zseni képzeletbeli barátainak, egy óriásnak és egy némának szövi történeteit egy bokszolóról, Shatzy Shell, harmincas éveiben járó nevelőnője pedig hatéves kora óta veszi magnóra vadnyugati történeteit. A két ember különös kapcsolata meséik laza szövedékén keresztül bontakozik ki a szerzőtől szokatlan terjedelmű, de változatlanul magával ragadó műben.

 

Aleassandro Baricco munkássága az esszékben gyökerezik, amely ebben a lazán összefűzött kötetben is megmutatkozik. Míg a Barbárokban vagy A Játékban már egyáltalán nem törődik azzal, hogy összefüggő gondolatokat tárjon elénk, itt még azért próbálja az eseményeket egy ívre felfűzni, de a sok oldalág miatt elég könnyen szem elől tévesztjük a fő csapásirányt. Emellett pedig a végtelenségig bővíti a történetet, amelynek nem ártott volna egy kicsi koncentráltság.

 

A könyv három fő vonalon halad. Az egyik egy zseni kisfiú és az új házvezető/nevelőnőjének életét mutatja be. Ha választani kell, akkor ez a legdominánsabb része, és ebbe ágyazódik bele a másik kettő. Gouldnál nagyon hamar kiderült, hogy jó képességekkel rendelkezik, így fiatalon már az egyetemi katedrán találja magát. Mindez azonban azt vonja maga után, hogy egyáltalán nem volt gyerekkora, és sosem élt igazán. Édesapjával is telefonon tartja a kapcsolatot, édesanyjával pedig már egyáltalán nem beszél. Mindez elég nagy súlyt helyez a vállára és magányában gyakran magába fordul.

 

A második egység egy magnóra felvett western történet, amely Shatzy képzeletének szüleménye. Az egész kötet során ezeket a betéteket élveztem a legjobban, és nagyon szívesen olvastam volna különálló könyvként. Így viszont csak rövid, de annál ütősebb szösszeneteket kapunk, ahol csak úgy kapkodják elő a pisztolyokat. A harmadik rész pedig egy kitalált boxoló sikertörténete, ahol ugyan a mérkőzések közvetítésébe való átmenetek érdekesre sikeredtek, de az epilógus kivételével nemigazán kötött le.

 

Forrás: Pinterest

 

A legnagyobb problémám az volt vele, hogy felesleges dolgokról lamentál és mindezt nagyon hosszan teszi, így elveszik benne a lényeg. Erre helyenként a központozás hiányából fakadó végtelenségbe nyúló mondatok csak egy lapáttal rátesznek, amely ugyan a hevességet is érzékeltetik, de mire a mondanivaló végére értem, nem tudtam, honnan indultunk.

 

Ez tipikusan az a történet, ami a végére kristályosodik ki. Ugyan részleteiben túlzó volt, de a lezárás felé haladva egyre több dologra jöttem rá – bár ha a köteten lett volna fülszöveg, akkor az egy s mást elspoilerezett volna. Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvencem az írótól, de nagyon szívesen megnéznék belőle egy filmet, mert jól állna neki az adaptáció.

 

Összességében

Ez az író talán leginkább csapongó története, ahol három szálat is követünk, de emellett rengetegszer megáll lényegtelen dolgokról is elmélkedni. Nekem a western részek tetszettek a leginkább, abból szívesen olvasnék akár egy különálló regényt is. Sajnos azonban ezen kívül eléggé nagyítóval kellett keresni a mondanivalót, amelyet elég mélyen eltemetett a kötetben, bár a végére szerencsére mégis kikristályosodik.

 

„Hogy a semmit meg tudja festeni, rá kellett előbb találnia. Monet valami ennél is többet tett: létrehozta azt.”

~~~

„Monet-nak szüksége volt a semmire, mégpedig azért, hogy festészete, tárgy hiányában, szabadon le tudja festeni saját magát. Éppen ellenkezőleg azzal, mint amit egy naiv befogadás sugallhatna, a Tavirózsák nem tavirózsákat ábrázol, hanem a tekintetet, amely őket nézi. Tulajdonképpen egy meghatározott érzékelőrendszer lenyomata az. Hogy egészen pontosan fejezzem ki magam: egy szédítően rendhagyó érzékelőrendszeré.”

~~~

„Az emberek azt hiszik, hogy egy csodagyerek nehézségei abból a nyomásból erednek, mellyel a körülötte lévők nehezednek rá, azokból az embertelen elvárásokból, melyekkel megterhelik. Csak mese ez. Az igazi probléma benne magában rejlik, a többieknek ehhez semmi közi. Az igazi probléma, az maga a tehetség. A tehetség egy megbolondult sejthez hasonlít, mely hipertrofikus módon, és teljesen feleslegesen, nagyra nőtt. Olyan, mintha egy bowlingpályát építenének bent a lakásodban. Mindent szétrombolnak, meglehet, talán még szép is, esetleg idővel bowlingozni is megtanulsz, a világ legnagyobb bowlingjátékosa leszel, de az otthonodat hogy a fenébe hozod utána rendbe, hogy tudnád megmenteni ettől az egésztől, (…).”

~~~

„Furcsa zajok hallatszottak, zajok, melyek nappal nem hallatszanak. Mint dologmorzsák, amik lemaradtak, és most igyekeznek utolérni a világot, hogy aztán pontosan érkezzenek meg hajnalban, a naprendszer zajainak méhébe.”

~~~

„– Kiasszony, emlékeztetni szeretném, hogy az a kisfiú egy zseni, nem pedig egy…

– Ki az isten mondta?, megtudhatnám, ki mondta ezt?, megtudhatnám, hogy van ez, hogy egyszer csak valamennyien úgy döntöttek, hogy egy olyan kisfiú, mint ő, zseni, egy kisfiú, aki még életében semmi mást nem látott, mint azokat az átkozott tantermeiket meg az oda vezető utakat, zseni, aki alvás közben bepisil, és ha az utcán megkérdezik tőle, hány óra, megijed, és évek óta nem látta az anyját, és az apját péntekenként, a telefonban hallja, és soha nem lesz képes rá, hogy egy lány közelébe menjen, még ha könyörögnének is neki, na minderre hány pontot ad? Képzelem, hogy a zsenik idevágó osztályozása szerint őrületes pontszámot ad neki, csak kár, hogy nem dadog is, mert az majdhogynem megközelíthetetlenné tenné…”

~~~

„(…) amikor fiatal vagy, a fájdalom, ami ér, olyan, mintha valami lövés talált volna el… maga a vég; úgy érzed, mintha mindennek vége lenne… a fájdalom olyan, mint egy lövés, a levegőbe röpülsz; olyan mint egy kisülés… úgy érzed, semmi megoldás nincs, mintha jóvátehetetlen, végleges dolog történt volna… arról van szó, hogy nem számítasz rá, ez az egész dolognak a lényege, hogy amikor fiatal vagy, nem számítasz a fájdalomra, de az rajtad üt, és az elképedés az, ami csőbe húzza az embert, az elképedés. Az elképedés, érted?

– Igen.

– Amikor öreg az ember… szóval, amikor megöregszik… nincs már többé az az elképedés, már nem tud meglepetésként érni… érezni érzed, azt igen, de csak a fáradtság az, a fáradtság, ami a már meglévő fáradtsághoz hozzáadódik, többé semmi sem robban, érted?, csak olyan, mintha még néhány kilóval több nehezedne a válladra… mintha járás közben a cipőd egyre jobban teleszívná magát, sárral, és egyre nehezebbé válna. Egy ponton megállsz, és ott vége van. De nem repülsz a levegőbe, mint amikor fiatal voltál, már nem az a valami ott.”

Ha Napóleon ajánlatát elfogadták volna | Baráth Katalin

Baráth Katalin munkásságával először akkor találkoztam, mikoris éppen az Ambrózy báró eseteihez hasonló regények után keresgéltem. Mivel azonban a Dávid Veron első részét a GABOs újrakiadáig szinte lehetetlen volt beszerezni, így a lelkesedésem hamar derékba tört még úgy is, hogy egy alkalommal az Agave standjánál lévő dobozból előbányásztam a harmadik és negyedik kötetet. Ezután viszont történt egy Aki gróf úr akar lenni, aki a Tulipános Fanfan pitchével, a Bridgerton hangulatú borítójával, és a Jane Austenos nyitányú fülszövegével kilóra megvett, és a regénytől ugyan inkább egy romantikával fűszerezett történelmi krimit kaptam, öröm volt a részleteiben elveszni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
GABO Kiadó
alternatív történelem, krimi,
történelmi romantikus
négy csillag

Mialatt Angliában Jane Austen a legújabb regényét körmöli, addig Magyarországon egy balsorsú grófkisasszonyt csak a házasság menthet ki szorult helyzetéből.

Ám a kisasszony legalább olyan makrancos, mint amilyen ágrólszakadt.

A szomszéd kastély urának jobbkezét, egy fortélyos, közrendű férfit szintén csak a házasság segítheti hozzá, hogy följebb kapaszkodjon a ranglétrán.

Ám a férfi legalább olyan csapodár, mint amilyen becsvágyó.

Ők ketten talán megakadályozhatják a merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől.

Baráth Katalin nyolcadik regényében kaland, intrika és csipkelődő főhősök várnak minden olvasót, aki szívesen elmerülne egy színes és derűs történelmi mesében.

 

Szerintem révbe ért az írónő, mármint ami a kiadóválasztást illeti, amit a kötetmigráció is igazol. Mind történelmi, mind romantikus, mind krimi fronton megvan a GABOnál az az olvasói bázis, akiknek kezébe én magam is nagy lelkesedéssel nyomnám eme regényt. Emellett pedig már nagyon látszik a szerzőn, hogy gyakorlott tollforgató, így dinamikusságban sincsen hiány, valamint az események is finoman illeszkednek bele a történelmi kor szövetébe.

 

Az elveszett hercegnő | Colin Falconer

Anasztázia Romanovot, mint a korosztályomból oly sokan, a róla készült mese által ismertem meg, azóta pedig csak még inkább el kezdtem érdeklődni az orosz kultúra és történelem iránt. Így került hozzám Colin Falconer Anasztázia című regénye, amit viszont már A korona című sorozat Ipatyev-ház epizódjának hatására kezdtem el. Mind a könyv, mind a sorozat az ottani eseményekkel kezd, és azon a téren jól kiegészítették egymást, de sajnos a kötet nagy része inkább a személyes drámákkal foglalkozik, ami miatt csalódnom kellett benne.

 

Eredeti megjelenés éve: 2002
Magyar megjelenés éve: 2014
IPC-Mirror Könyvek
történelmi romantikus
három csillag

Sanghaj, 1921.

Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.

A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe – de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen?

„Némelyik férfi nem szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot…”

A nemzetközi hírű bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén átívelő meséjét – és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik legremekebbjét tárja elénk.

 

Bárcsak több történelmet és kevesebb drámát tartalmazott volna a regény, mert akkor sokkal jobb lehetett volna. Bár biztos van, akinek így is tetszik, de engem kifejezetten idegesített a szereplők közti végeláthatatlan huza-vona. Érződik a regényen a kutatómunka, és a valós események előterében lévő történések nekem is jobban tetszettek, de sajnos nem ezek vannak többségben.

 

Kaotikus események láncolata | Jodi Taylor

Bár már előre éreztem, hogy vékony jégen fog táncolni az Egyik átkozott dolog a másik után, a Semmi lány reménnyel töltött el, hogy Jodi Taylor mégis nekem való szerző. A St. Mary-krónikák időutazós alapkoncepciója is adta magát, hogy jó legyen, de sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem rezonálok a kötettel. Éppen emiatt az első rész után nem is tervezem folytatni ezt a sorozatot.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2017
Metropolis Media
sci-fi
két csillag

A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc tudósok tanyáznak a szomszédságukban.

A történelemért, a csokoládéért, no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a sorozat következő kötetéért, amiből ma már 15 folytatás jelent meg.

 

A cím tökéletesen tükrözi azt, hogy miről is van itt szó: egy sor egymás mögé pakolt, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb kimenetelű eseményről, amelyek nagy időtávot ölelnek fel. Állandóan csak rohan, nem ad mélységet a jeleneteknek, amely olyan hatást keltett bennem, mintha nem is lenne az írónak fontos, hogy ezekről beszámoljon, így én miért is érdeklődjek irántuk. Emellett egy ponton pedig konkrétan ki is hagyják az olvasót a lényegből, mert a beszélgetésekből mindenki mindenttudónak tűnik, én meg kamillázhattam, hogy most meg már megint miről maradtam le.

 

Trauma és parentifikáció | Courtney Summers

Courtney Summers Sadie című regényéről előzetesen csak a podcast formátumát tudtam, a komolyságával azonban egyáltalán nem számoltam, ami miatt rendszeres gyomrosokkal látott el. Ugyan ifjúságiként van bekategorizálva, viszont a témája miatt – hiába rohadt tanulságos – inkább annak felsőbb korosztályi szegmensének ajánlott. Vagy csak egyszerűen erősebb idegzetűeknek, mert helyenként nagyon nyomasztó tud lenni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2022
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, krimi
öt csillag

Sadie-nek nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.

 

Érdekes volt a podcast formátum gyakorlati megvalósítása. Bár én nemigen szoktam ilyet hallgatni, ezért nekem inkább a rádió beszélgetős műsoraira hajazott. Az egyes részek dinamikusan követték egymást, az interjúk, a telefonálások és az elbeszélések végiggondolt módon lettek összeszerkesztve. Pörgőssége miatt nagyon gyorsan olvastatja magát, és egyáltalán nem zavart az elmondott szó mellől hiányzó körítés. Hiszen itt mindenki csak a kirakós egy darabja.

 

Havi zárás – Szeptember 2024

 

A nyár lencsengésével elindult a szezon, amely előre nem látható következményeket hozott. A nyári nyugalmat felváltott a munkahelyi nyüzsgés, és egyre inkább azt érzem, hogy egyensúlyművészetet folytatok az időbeosztás terén. Mindehhez még a kert bőséges termése is hozzáadódik – amelynek alapvetően nagyon örülök –, viszont roppant időigényes. Már a második héten úgy tűnt, hogy legalább egy hónap telt el. Éreztem, hogy a kimerülés szélén kezdek billegni, így meg kellett hoznom egy nagyon nehéz döntést: abbahagyom a táncot. Ugyan valószínűleg az életem egy pontján ismét nyolcadokra fogom ropni, de a versenyzésnek már biztosan vége. Már nem ez az első alkalom, hogy búcsút kell intenem neki, de eddig minden alkalommal fájt.

 

A jóból megéri duplázni – Könyvfesztivál 2024

 

Ugyan én inkább Könyvhét párti vagyok – hiába a mindig beköszönő eső és a Vörösmarthy tér szűkössége –, viszont idén halaszthatatlan dolgok miatt sajnos ki kellett hagynom, így kétszeres lendülettel készültem a Könyvfesztiválra. Még az sem gátolhatott meg a részvételben, hogy az almaszüret kellős közepén voltunk. Valamint okos szervezésnek köszönhetően két nap is ki tudtam látogatni, és szerintem a jövőben is megtartom ezt a jó szokásomat.

 

Festékkel fedett múlt | Mörk Leonóra

Mörk Leonóra regényeivel időről időre megpróbálkozok, de a siker eddig háromból kétszer elmaradt. Hiába meseszép kívülről A Hellinger-Madonna új kiadása, a beltartalma kevésbé nyűgözött le. Ugyan bővített az eredeti szövegen az írónő, amelynek pozitív hatása mellett nem lehet szótlanul elmenni, de témakörében számomra eléggé összecsengett Bauer Barbara Vörös posztójával, ami lényegesen jobb élményként maradt meg bennem.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Jaffa Kiadó
romantikus
három csillag

Kata, az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.

Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.

Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

 

Leginkább a távolságtartás jut eszembe Mörk Leonóra regényeivel kapcsolatban. Ugyan szeretem az események mögötti szorgos kutatómunkát, de a bevonódás hiánya rányomja a bélyegét az olvasmányélményemre. Az átdolgozás hatása és az írói fejlődés is érezhető, de nem állította a feje tetejére a kötetet, emiatt elég kétélű lenyomatot hagyott.

 

Legendák és sárkányok | Samantha Shannon

Kilenc éve olvastam először Samatha Shannontól. Az írónő már a Csontszürettel belopta magát a szívembe, amit a rá fél évvel kézbe vett A Mímes Rend csak még inkább megerősített. Elkaszált sorozatként azonban vajmi kevés esély volt arra, hogy további regények jelenjenek meg tőle magyarul, míg nem a Next21 Kiadó felkarolta A Narancsfa-kolostort, amiért nem lehetek eléggé hálás nekik. Úgy érzem, hogy végre megtalálta a közönségét, amit a magyarországi látogatása is megerősít.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2023
Next21 Kiadó
high fantasy
öt csillag

Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.

Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.

A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.

Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

 

Amennyire gyönyörű a kiadás – igen, nálam a sárga még pluszban rátesz –, a hossza miatt pont annyira elrettentő. Emellett előzetesen tudtam a lassan olvashatóságáról, így magam is hosszan halogattam a kézbevételt. Elolvasva viszont már azt kell mondjam, hogy ugyan tényleg egy belesüppedős kötetről van szó, szerettem azt az utazást, amelyre magával vitt. Emellett pedig megengedte, hogy együtt lélegezzek a szereplőkkel, akiket nehezen engedtem el a végén.

 

Történetünk…

egy sárkányok uralta világban játszódik, amelyek közül nem mindegyikük áll a jó oldalon. Míg keleten Tanénak a tengerőrség leendő tagjaként a legnagyobb álma, hogy meglovagolja őket, addig nyugaton férgekként tekintenek rájuk. Az Inysi királynőségben emellett Sabran trónját veszély fenyegeti, amelyből az egyetlen kiút egy örökös biztosítása. A testi épségét azonban bérgyilkosok és egy mélységben szunnyadó veszély is fenyegeti, de a messzi földről érkezett Ead pajzsként védelmezi a királynőt. A világ kezd egyre inkább lángba borulni, és egyedül a népek összefogása jelenti a kiutat. De vajon képesek lesznek rá?

 

Shannon az elmúlt években rengeteget fejlődött íróként, ami meg is látszik a regény összetettségén. Epikus fantasykhez mérten sok szereplőt mozgat, akiket egyáltalán nem kímél, és már az első 300 oldalon hármójukat veszítjük el. A nevekbe azonban helyenként belebonyolódtam, viszont a kötet végén található szószedet mindig segített. Kapunk térképet is, amelyen bemutatott világot megtöltött élettel, és nem mellesleg nekem nagyon jól esett oda-vissza lapozgatnom olvasás közben. Süt a lapokból a végiggondoltság, hiszen az apróságoknak is jelentőséget tulajdonít és leheletnyi utalásokkal fűzi szorosra a függetlennek tűnő szálakat.

Forrás: Pinterest

Már az elejétől kezdve a nyugati részek álltak hozzám közelebb, ahol intrikával és játszmázással fűszerezett udvari eseményeket követünk. Mindezt Ead tolmácsolásában tesszük meg, aki a királynő udvartartásában vékony jégen egyensúlyozik a kötelesség és a vágyai között. Imádtam a kommentárjait, hiszen éleslátásának köszönhetően pontosan látja előre a bajt, ami ellen a kiképzése miatt fel is tud lépni. Mindig a saját logikáját követi, megállíthatatlan harcosnő, aki az első pillanattól belopta magát a szívembe. Ezért is esett annyira nehezemre, mikor a vége előtt 200 oldallal kispadra ültetik, mert így a történet is vesztett a lendületességéből.

 

Tanéval végig megtartottuk a távolságot, amely nagyrészt annak is köszönhető, hogy sokáig elég mellőzhetőnek tűnik a jelenléte. Azonban általa tapasztalhatjuk meg, milyen érzés is sárkányon lovagolni, amely nagyon érzékletes leírást kap. Aggódó és feszültebb típus, aki görcsösen ragaszkodik az álmaihoz, azonban ezzel csak inkább bajt okoz. A messzi keleten azonban nem kavar sok vizet, aztán még ott is száműzik egy kisebb szigetre, ahol aztán végleg belefásul a remete életmódba. Tényleg szerettem volna, ha hamarabb és jobban integrálódik az eseményekbe, de ezt csak a végén kaptam meg, és akkor sem volt túlságosan mozgalmas.

 

Rajtuk kívül még Loth és Niclas kapnak külön szemszöget, az elején azonban ezek a részek igen sejtelmesek, és kevésbé hoztak lázba. Idővel azonban a kalandjaikon keresztül is bővült a világ, látunk például kalózkirálynőt ill. megszállt ország hősies örökösét. Mindkettő úriembert megkedveltem a végére, míg Loth egy igaz barátnak bizonyult, Niclason legtöbbször csak jót szórakoztam, amit mit sem bizonyít jobban, hogy a legnagyobb eseményt is átaludta.

Forrás: Pinterest

Ez egyértelműen egy nőközpontú regényről, amely Inysben központosul. Sabran uralkodónőként hiába nagyhatalmú, az udvara árnyékában tesz mindent. A házasságot is rákényszerítik, holott ő sosem akart férjhez menni, mert akkor nem uralná már a saját testét sem. Szeret a középpontban lenni, így teljesen jogos a félelme, hogy a gyermeke érkezése el fogja halványítani a csillogását, hiszen ezzel be is teljesítette a kötelességét. Királynő, de ugyanúgy emberi oldalát is megmutatja nekünk, főképp ha Eadról van szó.

 

Az események mögött egy legenda és az ezen alapuló vallás áll. Elég hamar rájövünk, hogy az inysi szentély maga felé hajlítja a múltat, hiszen Ead a naracsfa kolostor küldötteként egy másik valóságban hisz. Már a 130. oldal körül el kezdtem gyártani a teóriákat az alapító királynő szobrainak hiányából kiindulva, de a tényleges csavart meg sem tudtam közelíteni. Általa azonban dupla tetőponttal rendelkezik a regény, általa pedig elhúzódnak az izgalmak. Bár sokkal inkább az oda vezető útra helyezi a hangsúlyt, mint a tényleges csattanóra. Az is tetszett, hogy a csata után mindegyik szálat lezárta.

 

Mindenképp fontos kiemelnem, hogy a kötet tartalmaz szerelmi szálat, amelyre nekem nagyon hamar ráállt a szemem. Hallottam azonban olyanról is, hogy nem tűnt megalapozottnak, viszont inkább csak finoman fonja össze a kettejük sorsát. Két hölgyről van szó, akiknél a flörtölés mellett aktív ágyjelenetet is kapunk, illetve egy nagyon szép megoldást. Én ezt a részét is szerettem.

 

Forrás: Pinterest

Összességében

Kiforrott küldetésközpontú fantasy, amelybe megéri belesüppedni. Sokkal fontosabb volt az út, amelyekre a szeretett szereplőket elkísértük, mint a tényleges cél. Ugyan fontos szerepet kapnak benne a sárkányok, de viszonylag keveset szerepelnek benne. Erős női karakterekkel operál, akik közül Ead volt a kedvencem, aki élettel tölti meg az amúgy is intrikával teli inysi udvart.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Next21 Kiadónak!

„A történeteknek nagy erejük van.”

~~~

„A hajnal darutojásként hasadt meg Szeíki fölött.”

~~~

„– Aggódsz a népedért, de ezt nem mutathatod ki az udvarodban. Nappal olyan vastag vértet viselsz, hogy éjszaka már nem tudod tovább hordani. Éjszaka csak te magad vagy. És a félelemmel szemben még egy királynő is védtelen.”

~~~

„Egyetlen nőnek sem lenne szabad attól félnie, hogy nem teljesít megfelelően.”

~~~

„Egyébként is szeretek olykor szembemenni a megszokással. Egyetlen uralkodó sem ért el fejlődést azzal, hogy biztosra ment.”

~~~

„– Egy száműzöttet, aki belekapott az alkímiába, és heteket töltött kalózok szolgálatában – közölte csípősen. – Igen, épp ilyes valakire bíznák, hogy formálja a következő nemzedék gondolkodását.”

~~~

„– Vannak olyan tények, amelyek jobb, ha rejtve maradnak – magyarázta. – És olyan légvárak is, amelyek legjobb, ha örökre a levegőben maradnak. Az elmondásra váró történetek ígéretet jelentenek. Ilyen az árnyak világa, amelyet nem ismernek sokan.”

 

A sorozat további kötetei:

A leszálló éj napja (#0)

A csodagyerek | Gáspár András Gáspár

Egy véletlennek köszönhetően találkoztam Gáspár András Gáspár Héjnélküli című regényével, amely a különleges hangulata mellett a mondanivalójával győzött meg arról, hogy több figyelmet szenteljek eme méltatlanul radar alatt lévő szerzőnek. A legújabb regényének megjelenéséről is csak a 2023-as Könyvfesztivál kiadói standjáról értesültem, és a dedikálásnak köszönhetően magával az íróval is sikerült találkoznom, ami még inkább csak megerősítette bennem a munkásságáról alkotott pozitív képet. A Tisztában tematikája miatt a felnőtt korosztályt szólítja meg, valamint az időben is sokat utazunk vissza, mégis ugyanúgy élveztem, mint a korábban olvasott könyvét.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Trend Kiadó
történelmi fikció, thriller
négy csillag

A Frank Birodalom területén játszódó olvasmányos, sodró lendületű történelmi thriller főhőse, aki később plátói szerelmétől a Tiszta nevet kapja, nem kívánt gyermekként érkezik a világra. A fiúra hányattatott sors vár - már életben maradásáért is olyan súlyos árat kell fizetnie, amelynél súlyosabbat a legtöbb férfi el sem képzelhet. S amikor öntudatra ébredését követően megpróbálja kideríteni, kik lehettek a szülei, ördögi események, rituálisnak tűnő gyilkosságok forgatják fel szülőfaluja, Feu-Chapelle mindennapjait...

A Tiszta az ifjúsági regényeivel ismertté vált szerző első felnőtteknek szóló műve.

 

Sokat gondolkodtam a kötet borítójának jelentésén, amelynek végleges változatához – mint kiderült – nekem is közöm volt. A kereszt elég egyértelműen kiemelkedik, amely egyrészt utal a kötet vallásos helyszíneire, másrészt viszont az áldozatot is szimbolizálja. A regényt befejezve ért azonban a megvilágosodás, hogy valójában a keretes szerkezet jelenetének elemei dominálnak, viszont az első rész első fejezete annyira sejtelmes volt, hogy akkor még ez nem esett le.

 

Szentpétervár-szvit | Paullina Simons

Paullina Simons A bronzlovas című regénye a polcon porosodó monstrumok átkával sújtott kötet, aminek már a megjelenése is izgalommal töltött el, az előrendelés után azonban évekig kerestem rá a megfelelő alkalmat. A borítója miatt téli történetként kategorizáltam be magamnak, így három hónapra szűkült az a sáv, mikor kedvem lett volna rá. Viszont ezek nem voltak mindig nyugodt időszakok, amikor komótosan süppedhettem volna bele egy sűrű szedésű 850+ oldalas regénybe. De majd hét év után végre sikerült megtalálnom a megfelelő alkalmat.

 

Eredeti megjelenés éve: 2001
Magyar megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi romantikus
négy csillag

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.

Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.

A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.

 

Ez nem egy kifejezetten téli kötetet – már az elején szerettem volna ezt mindenképpen leszögezni, nehogy más is beleessen az én halogatási hibámba. Az események egy része ugyan tényleg a zord orosz valóságban játszódik, ahol az emberek egyetlen célja a túlélés. Viszont már a felütésnél júniusban járunk, és az évet követve egyik évszak sem kapott kiemelt szerepet, hanem szolgáltatta a mindennapok hátterét.