Héjrabszolgák | Gáspár András Gáspár

Gáspár András Gáspár Héjnélküli című regénye egy rejtőzködő kincs, aminek a borítója eléggé félrevezető. A szemletakarást még megértem, de a történet egyáltalán nem futurisztikus, és főleg nem egy disztópia, mint az első ránézésre megállapítható róla. Szerintem sokkal több figyelmet érdemelne ez a regényes tanmese az emberek megvezethetőségéről.

Eredeti megjelenés éve: 2021
Móra Könyvkiadó
ifjúsági, kaland
négy csillag

Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal.

E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön. Amikor a törzsfőnök házasságra készülő lányát, Dyamit ez a szerencsétlenség éri, megdöbbentő dolgokat tapasztal. Hogyan titkolja el a törzs vezetői elől, hogy lát? Hogyan adja szerelme és barátai tudtára, mekkora vakságban élnek? Vajon elkerülheti-e, hogy ő is arra a szörnyű sorsra jusson, ami a szigetre tévedő idegenekre és a héjsérült bennszülöttekre vár?

A Föld 2 záróvizsga szerzőjének új, fordulatos kalandregénye.

 

Nagyon alacsony elvárásokkal mentem bele ebbe a könyvbe, hiszen még senkinél sem hallottam róla, és csak az első benyomásaim alapján ítéltem. Én lepődtem meg a leginkább, hogy milyen hamar berántott. Élveztem az olvasását, izgalomban tartott és még a végére sem vesztette el az érdeklődésemet.

 

Történetünk…

az indonéz szigetvilág egy kitalált szigetén játszódik, ahol a sámánok már gyerekként egy bőrdarabot varrnak az emberek szeme elé, ezzel védve őket a kárhozattól. A törzsfőnök lánya, Dyami azonban egy nap héjsérülést szenved, amit sikeresen leplez mások előtt. Ezáltal olyan titkoknak lesz tudója, ami megkérdőjelezheti az általános világnézetet és az egész törzs működését.

 

Egy dolog miatt tartottam igazán a regénytől, mégpedig a párbeszédek megoldása. A kötetbe belelapozva ugynis feltűnt, hogy ezek a szövegből nagybetűkkel vannak kiemelve. Úgy látszik, hogy a képregényeken megedződtem, mert kevésbé zavart, mint az elsőre gondoltam volna róla. Viszont ha sok volt a párbeszéd, akkor egy idő után még én is képes voltam elveszni. Emellett pedig az elején hiányoltam a szokásos érzelemtársításokat az egyes mondandókhoz, de egy idő után már megszoktam ezt is.

 

Nagyon szerettem a helyszínválasztás és az alaphelyzet különlegességét. Egy dzsungelben vagyunk, ahol az emberek fonalak mentén, előre kijelölt útvonalakon közlekednek. Ez a háló biztonságot ad nekik, de másrészt le is korlátozza őket, amelynek mértékére olvasóként mi is csak később jövünk rá. A szerző kifejezően ábrázolja, hogy a lakosok vakságuk miatt másképp érzékelik a világot.

 

Forrás: Leonardo AI

 

Ugyan az egész történet fiktív, de a valóság tanulmányaként szolgál, éppen ezért ütött akkorát. Szembeállítja a sámánizmust a haladó szellemiséggel, a maradiságot a modernizmussal. Ugyan törzset vakon megvezetik és félelemben tartják, addig én már az elején ferde szemmel néztem a vallási vezetőkre. Eléggé simlisnek tűntek a sámánok, hiszen mindig pikk-pakk eltették azt láb alól, aki véletlenül látni kezdett. Aztán ahogy tisztulni kezdett a kép, annál inkább dühös lettem.

 

Maguk a szereplők kevéssé mozgattak meg, sokkal inkább a nyomozás része kötött le. Dyami egy tipikus YA hősnőnek is mondható, aki mindig is kívülállónak érezte magát a közösségben. Azt viszont szerettem benne, hogy nem adja fel addig, míg rá nem jön az igazságra. Megkaptam a jóságos nagymama szereplőt is, aki éleslátásával segíti a lányt. Ellenben az apjában, a törzsfőnökben nagyot csalódtam, mert nem gondoltam róla, hogy ennyire elvakult.

 

A kötet hátulján szereplő 15+ korhatár besorolás mellett eléggé meglepődtem, hogy helyenként mennyire explicit is a történet. Ez alatt egyrészt azt a két darab szemgolyó kinyomást értem, amit sajnos első kézből látunk. Másrészt a szexuális nyíltságot, ami miatt inkább 16+-ot raktam volna rá. Ugyan nem látjuk aktívan jelenetet, de elég nyíltan mesélnek róla. Annak viszont örültem, hogy előkerült a menstruáció, a női higiéniai fontossága, valamint Dyamit felkészítik a férfiasság megtapasztalására.

 

Összességében

Nem minden a külső, és ez ennél a regénynél nagyon járja. Engem nagyon elkapott a hangulata, amit egyáltalán nem tükröz a borítója, és az alaphelyzete is megmozgatott. Ez egy igazi tanmese az emberek megvezethetőségéről, valamint a régi és új világrendek ütköztetéséről. Szerintem ez egy értékes ifjúsági kötet, ami szélesebb olvasóközönséget érdemelne.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Móra Könyvkiadónak!

 

„A LÁTÓVAL CSALHATSZ, S AKI LÁT, AZ MEGTÉVESZTHETŐ, BECSAPHATÓ. A LÁTÓ ÁLNOK FEGYVER LEHET, ÉS KISZOLGÁLTATOTTÁ TEHET.”