Szentpétervár-szvit | Paullina Simons

Paullina Simons A bronzlovas című regénye a polcon porosodó monstrumok átkával sújtott kötet, aminek már a megjelenése is izgalommal töltött el, az előrendelés után azonban évekig kerestem rá a megfelelő alkalmat. A borítója miatt téli történetként kategorizáltam be magamnak, így három hónapra szűkült az a sáv, mikor kedvem lett volna rá. Viszont ezek nem voltak mindig nyugodt időszakok, amikor komótosan süppedhettem volna bele egy sűrű szedésű 850+ oldalas regénybe. De majd hét év után végre sikerült megtalálnom a megfelelő alkalmat.

 

Eredeti megjelenés éve: 2001
Magyar megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi romantikus
négy csillag

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.

Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.

A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.

 

Ez nem egy kifejezetten téli kötetet – már az elején szerettem volna ezt mindenképpen leszögezni, nehogy más is beleessen az én halogatási hibámba. Az események egy része ugyan tényleg a zord orosz valóságban játszódik, ahol az emberek egyetlen célja a túlélés. Viszont már a felütésnél júniusban járunk, és az évet követve egyik évszak sem kapott kiemelt szerepet, hanem szolgáltatta a mindennapok hátterét.

 

Történetünk…

a Harmadik Birodalom Szovjetunió elleni hadjáratával egy napon indul Szentpétervár városában, ahol Tatjánát és családját követjük. Éppen egy nagy élelemszerzési hadjáraton van hölgyeményünk, mivel azonban későn indult, így már csak kifosztott boltokat járja. Ekkor találkozik egy katonával, Alexanderrel, aki a segítségére siet, és már ekkor érződik, hogy kettejük kapcsolata többre hivatott. Nem sokkal ezután azonban kiderül, hogy Tatjana nővérének is köze van úriemberünkhöz, és megkezdődik a titkolózás. Mindeközben pedig egyre közelebb húzódik a front és az élelemellátással is gondok lesznek. Vajon mind túlélik ezt a borzalmas időszakot?

 

Ez egy nagyon valósághű regény, ugyanis az írónő maga is Leningrádban született, és a családja elbeszéléseit felhasználva alkotta meg ezt a kötetet. Természetesen tele van fikciós elemekkel, de az egész hátterében meghúzódó szovjet mindennapokat olvasóként a bőrömön éreztem. Látjuk az egyszobás lakásokba bezsúfolt családokat, akiknek a kolomnai kollégiumhoz hasonlóan (ahol én magam két hetet töltöttem el) szintenként két konyhájuk van. Mindez azonban a személyes tér hiányát eredményezi, és épp ezért felüdülés a dácsában eltöltött idő.

 

Forrás: Pinterest

 

Maga a háborús rész lelkileg eléggé megterhelő. Járunk a fronton, ahol látunk repeszbombázást, épület alóli kimenekítést, fagyott vízfelületen való átkelést, kórházi ápolást, de engem Leningrád körbekerítése által okozott állapotok viseltek meg inkább. Ugyan már a Tolvajok tele óta tudtam, hogy az étel mindenek felett állt ebben az időszakban, de Tatjana családját hónapokig követhetjük, ahogy csökkennek a fejadagok, ahogy leszerelik a tükröket, hogy ne lássák a megváltozott alakjukat, ahogy a mások kéregetésének ellen kell állni, ahogy sebesülés nélküli halottak fekszenek az utcán, és ahogy a saját családod nem hagy neked enni.

 

Ugyan a kötet helyenként túlírt, viszont a hossza ellenére könnyen olvasható. Nagyrészt Tatjana szemszögéből látjuk az eseményeket, de egy ponton a történések indokoltsága miatt kapunk Alexanderes részt is. Maguk a beszélgetések kellemesen csordogálnak, és néha egyszerű kijelentő mondatokkal is képes sokkolni. A szexjelenetek mennyiségétől egyszerűen nem jutottam szóhoz. Ugyan az arany pöttyös jelzi a felnőtt tartalmat, de itt kb. 200 oldalon keresztül mást se csinálnak, és olvasóként elég részletes betekintést kapunk az aktusokba. Mindez azonban nem adott annyit hozzá a történethez, így nyugodtan kihagyhatta volna az írónő.

 

Számomra sokkal inkább a történelmi vonatkozása domborodott ki, de azért ez mégis egy „se veled, se nélküled” szerelmi történet. Egész finoman indul a titkos találkák miatt, de már akkor érezhető a vonzódás Tatjana és Alexander között. Engem viszont eléggé zavart, hogy sokáig nem tudnak dűlőre jutni, és többször meg is szakad közöttük a kapcsolat. A kísértés azonban Alexander oldaláról egyre erősebb, amely a későbbiekben birtoklásmániává alakult át. Mindketten elég makacs személyiségek, és még a légynek alig ártó Tatjana sem tud a fenekén megülni, csak mert a szerelme a lelkére köti.

 

Forrás: Pinterest

 

Végül pedig szeretném még megemlíteni Dimitrijt, aki a piócák tökéletes mintapéldánya. Egy titokkal a zsebében sakkban tartja Alexandert, és mindig épp arra fáj a foga, mint neki. Elég hamar kiderül róla, hogy nem gondolkodik józanul, de végérvényesen mindig csak a saját bőrét menti. És mikor azt hiszed, hogy nem ronthatja el még inkább a helyzetet, húz egy váratlant.

 

Összességében

Keserédes szerelmi történet, ahol számomra már sok volt a huza-vona, a szexjelenetek koncentrációjáról pedig ne is beszéljünk… Ha ettől eltekintünk, akkor a történelmi vonatkozása nálam vitte a prímet. Első kézből látjuk Leningrád ostromának kisemberekre gyakorolt hatását, valamint a frontvonalakra is kilátogatunk.

 

„Minden nemzet más. Az oroszok utolérhetetlenek a szenvedésben, az angolok a kimértségükben, az amerikaiak az élet iránti rajongásukban, az olaszok Krisztus imádatában, a franciák pedig a szerelem iránti reménykedésükben.”

~~~

„– Miből gondolod, hogy lesznek más férfiak?

Tatjánát meghökkentette a kérdés, de nem hátrált meg.

– Mert ti teszitek ki az emberiség felét.”

~~~

„– Gyéduska, ebben a családban a becsületességet rád hagyjuk – mondta Tatjána, és halványan elmosolyodott. – Nekünk, többieknek már semmi nem marad belőle.

Nagyapja megcsóválta sűrű ősz hajjal borított fejét, és így felelt:

– Tánya, már csak ez maradt nekünk.”

~~~

„– Jutalmat ígértek mindannyiunknak – el tudod hinni? -, ha túlteljesítjük a tankgyártás termelési tervét. Jutalmat! – kuncogott Tatjána. – Haszonelvűség háború idején. Furcsa, hogy arra ösztönöznek, hogy keményebben dolgozzunk néhány extra rubelért. Ez ellenkezik mindennel, amit a születésünk óta tanítanak nekünk – de ez van.

– Bizony ez van, Tánya – mondta Alexander. – De ne aggódj, nem hagynak fel az átneveléseddel, amíg már azért a néhány extra rubelért sem akarsz majd keményebben dolgozni.”

~~~

„De vagy menekülök, hogy mentsem az irhámat, vagy felmálházom magam, amivel lelassulok, és csak megkönnyítem az ellenség dolgát. Nem gondolod, hogy meg kellene kérdeznünk magunkat, hogy mihez kezdjünk az életünkkel? Elhagyjuk az otthonunkat? Kezdjünk új életet? Vagy folytassuk a régi életünket, valahol máshol?”

~~~

„Akkor hazudott?

Vagy most hazudott?

Talán ezt csinálják a felnőttek. Megcsókolják az ember mellét, aztán úgy csinálnak, mintha az egész semmit sem jelentene, és minél jobban tudnak úgy csinálni, annál inkább felnőttnek számítanak.

Vagy csak simán megcsókolják az ember mellét, és az egész tényleg nem jelent semmit.

De hát hogy lenne ez lehetséges? Így megérinteni egy másik emberi lényt, hogy az egész ne jelentsen semmit?

De talán ha ezt meg tudja csinálni az ember, akkor az tényleg azt jelenti, hogy felnőtt.”

~~~

„Tudod, a szavaknak súlya van. – Tatjána rövid hallgatás után így folytatta: – Még azoknak is, amiket nem gondolsz komolyan.”

~~~

„– A Káma folyó partján találtam rá az igaz szerelemre- suttogta Alexander, miközben Tatjánát nézte merengve.

– Én a Szaltyikov- Scsedrin utcán találtam rá az igaz szerelemre, miközben egy padon ültem és fagylaltot ettem.

– Te nem találtál rám. Még csak nem is kerestél. Én találtalak meg téged.

Hosszú szünet.

– Alexander, te… kerestél engem?

– Egész életemben.”

~~~

„– Sura, hogy állhatunk ilyen közel egymáshoz? Hogy lehet köztünk ilyen szoros kapcsolat? Az elejétől fogva.

– Mi nem állunk közel egymáshoz.

– Nem?

– Nem. És nincs köztünk szoros kapcsolat.

– Nincs?

– Nincs. Mi lelki társak vagyunk.”

~~~

„– Te aztán kitartó vagy.

Tatjána bólintott, majd halkan így szólt:

– Kitartóan házas.

– Nem. Csak kitartó.

Közelebb hajolt a férfihoz, és ezt suttogta:

– Kitartóan szerelmes. – Majd hozzátette: – Szükséged volt rám, hát eljöttem.

– Nem volt rád szükségem itt – mondta Alexander. – Hányszor kell még elmondanom neked? Biztonságban akarlak tudni.

– És ki fog a te biztonságodra ügyelni?”

 

A sorozat további kötetei:

Children of Liberty (#0,5)

Bellagrand (#0,75)

Tatjána és Alexander (#2)

A nyári kert (#3)

Tatiana's Table (#3,5)