Földevők és terhes nők | Moskát Anita

Moskát Anitára a Horgonyhely című regénye megjelenése körül figyeltem fel, amelynek nem csak a borítóját tartottam csodálatosnak, hanem a témája is érdekelt. Tudtam, hogy kell hozzá a lelki erő, de a már korábban olvasott novellák, valamint A hazugság tézisei kötete meggyőztek arról, hogy sorra kerítsem Anita munkásságának darabjait. Ezért is ért hatalmas meglepetésként, hogy ez most nem tetszett.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
GABO Kiadó
low fantasy
három csillag

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

 

Nagyon megviselt az olvasása. Az továbbra is vitathatatlan, hogy Anita jól ír, de végig feszegette a komfortzónámat, és nem a „kedvesen kézenfogós” verzióban. Inkább belenyomja a fejedet a vízbe, és megnézi, hogy meddig bírod. Sokáig kitartottam, de aztán egy ponton túl már csak a végére akartam érni. Hatalmasat csalódtam, a regényben, és valószínűleg megmaradok a jövőben a novelláinál.

 

Történetünk…

egy olyan világban játszódik, ahol az emberek röghöz vannak kötve, és csak a terhes nők vándorolhatnak. Itt követünk négy karaktert, akik sorsa végül mind egybefonódik. A férfiak próbálnak rájönni, hogyan szabadulhatnának meg a „börtönüktől”, valamint a nők elnyomásától. A nők pedig szabadságukat hajkurászva uralják a világot. Igazából azonban senki nem érti, hogy miért történt mindez velük.

 

A regény első egysége amolyan bevezetésként felvázolja a szereplőket, a helyzetet és a világot. Nehezen csúszott, hiszen még igazából senkihez sem kötődtem (bár Anitának nem feltétlen ez a célja a szereplőivel). A második résznél viszont belecsaptunk a közepébe, és izgalmas fordulatokat tartogatott, ami reménnyel töltött el. Aztán viszont fokozatosan húztam fel magam, vagy szörnyülködtem. Helyenként pedig inkább csak átfutottam a sorokon, mert gyengébb lelkülettel megáldott vizuális típus vagyok.

 

Számomra a kötet világa volt a legérdekesebb. Adott egy északi hangulatú térség, amelyeket fjordok tarkítanak. A legtöbben azonban csak a szülőfalujukat látják életükben, így beszűkült világlátás jellemzi őket. A háztetőkön termesztik a zöldséget, hogy a férfiak is könnyedén tudjanak dolgozni. A gyűjtögetés és a nagyobb távolságokat lefedő munkák egyértelműen a terhes nők feladatai közé tartoznak, akik „normális” esetben inkább pihenésre kényszerülnek. Ebben a kifordult világban a mágia is jelen van, amelynek alapja a földevés. Ez kezdetben nehezen hathat a fogyasztója mellett az olvasó gyomrára is, hiszen elég konkrétan tárul a szemünk elé. Az elején érdekes határfeszegetésnek tűnt, de egy idő után kiderült az egészségromboló hatása.

 

Forrás: Pinterest

 

A férfiak és nők megfordított viszonya furcsa társadalmat szült, amely rávilágított az emberi gyarlóságra. Senkinek sincs születési előjoga, de a gyengébbik nem a szabadsága miatt mégis parancsolni kezd. A férfiak ezt kétféleképpen kezelik, van aki elfogadja, és van aki nem, de utóbbit is inkább csendes lázadásként teszi. A falvakban még úgy ahogy élhetik az életüket, az anyaházban azonban csak a megaláztatás vár rájuk. A manipuláció és az ármány birodalmában nem viselhetnek ruhát, az ott élő nők pedig bármikor rájuk ugorhatnak, kényszerítve őket a közösülésre. És mindezt a világot nagyrészt az elnyomottak szemszögéből látjuk, hiszen két elbeszélőnk is férfi.

 

Vazil és Lars küzül kezdetben utóbbi volt szimpatikusabb. Imponált a tudásvágya és az elnyomás elleni kiállása. Éreztem, hogy érdekes figurája lesz a történetnek, és nem egyszer meg is tudott lepni, de a végére megutáltatta magát. Nem szerettem a „cél szentesíti az eszközt”-hozzáállását, illetve a nőkhöz viszonyulását. Értem én, hogy bosszút akart állni, viszont ennek etikusabb útja is lett volna. Vazilt ezzel szemben az elején találtam visszataszítónak, hiszen kísérleti tárgyként használja a feleségeit, akiket szülés előtt mindig kihajít a hajójáról. Van egy lánya, akinél igyekszik elnyomni a nőiességet, de emiatt el is idegenednek egymástól. A valódi indokait megismerve azonban kezdtem belátni, hogy mennyire kitartó és tiszta szívű.

 

A szülés és gyermekvállalás téma miatt bizonyos embereknél traumatikusan hathat. Eleve nem értem, hogy miért kell a fájdalmat és a nehézségeket hangsúlyozni, azt úgyis megéljük nőként, ha oda kerülünk. De jó lenne előtte a boldogabb aspektusait is látni, mert talán akkor nem megy el tőle az ember kedve. Engem megviseltek ezek a részek. A terhes nők szabadságának fonalakkal való ábrázolását viszont érdekes volt látni, de az egyáltalán nem tetszett, hogy a magzatot trófeaként kezelik, ami szintén az anyaság lényegét veszi el.

 

Forrás: Pinterest

 

Számos női karaktert vonultat fel a kötet, amelyek közül a legtöbbet utálattal figyeltem. Elsőként Selmát vágtam volna kupán egy péklapáttal, aki a női hatalom képviselője, de igazából egy nímand. Helga egy bábfigura, akit mindenki kedve szerint ráncigál. Nincsenek önálló gondolatai, ami a fiatal korának is betudható. Élete legnagyobb baklövését pedig azzal követi el, hogy megszökik az apjától. Dagrunt és Britát sem szerettem, akik elefántcsonttornyukból a saját képükre formálják a világot, és nem rettennek vissza a brutalitástól.

 

Az egész történetben Odveig lett a kedvencem, akit rengeteg trauma ért. Az anyaházban élve elvették tőle a gyermekeit, és amikor el akart volna szökni, akkor egyszerűen magzattal együtt kivágták a méhét. Röghöz kötöttségével ki van szolgáltatva a vezetőségnek, az anyai érzések azonban megmaradtak benne, nem véletlenül tanítja aktívan a lányokat. Értékrendjével kiemelkedik mindenki közül.

 

A megoldásról nem fogok szót ejteni, mert szeretném, hogy titeket is ugyanúgy meglepjem és sokkoljon, mint ahogy engem. A vége ugyan kevésbé gyomorforgató, mert ott sokkal inkább a megoldásra koncentrálunk, de ez nem törli ki bennem a korábbiak emlékét.

 

Összességében

Kipottyantott a komfortzónámból, és helyenként traumát okozott. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Anita jól ír, de ezt a könyvet nagyon nem nekem találták ki. A világ és az alapkoncepció érdekes, de a valóságban sokkal inkább bosszantottak a karakterek és a döntéseik, mint szerettem volna.

 

Forrás: Pinterest

 

„A nőket sosem kellett sokáig győzködnie. A vándorlásért mind kiárusították a méhüket, és az ilyen asszonyok megérdemelték, hogy vajúdás közben hajítsák ki őket a hajóról.”

~~~

„– […] Hat feleségem volt. – Vazil felmutatta a rézgyűrűit. – Különböztek egymástól, az egyik délig lustálkodott, a másik már hajnalban matatott valamivel, de mindegyikük, mind a hatan arra vágytak, hogy megmondják, mit tegyek. Pedig ki tudom találni magam is.”

~~~

„– Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük.”

~~~

„– Nem tetszik, hogy ketrecben tartod őket – mondta.

– Mert te mit műveltél a feleségeiddel?

– Sosem tettem velük ilyet! Szabad akaratukból jöttek a hajómra, és bármikor távozhattak, ha akartak.

– Akkor vajon miért rettegsz, hogy feljelentenek? A te ketreced díszesebb, a hazugságaid meg aranyozottak. Te ne ítélkezz felettem.”

~~~

„– Tudod, milyen szerencsés vagy? – kérdezte Odveig. – Mások hiába akarnák megtartani a gyereket, nem tehetik. Kétszer szakítottak ki babát a kezemből. Az apád gyermekét pedig megölték, tudod? A féltestvéred volt, Helga. Úgyhogy ne vedd félvállról! Az a csecsemő nem belépőjegy a nagyvilágba, hanem hús-vér ember. Nem csak kipottyantod, hanem felelős leszel érte.”

~~~

„Ez a vándorlás ára, a mellékhatás, amit úgy rejtegetett. A felszabadított férfiak mind elkapnák a földleprát. A nőnek csak egy gyermeket kell kihordania a vándorlásért, de a férfinak élve kell elrothadnia. Hol itt a biológiai egyenlőség?”

~~~

„A kutatás eredménye önmagában semmi. A kutató értékelése ad jelentést neki.”