Bár már előre éreztem, hogy vékony jégen fog táncolni az Egyik átkozott dolog a másik után, a Semmi lány reménnyel töltött el, hogy Jodi Taylor mégis nekem való szerző. A St. Mary-krónikák időutazós alapkoncepciója is adta magát, hogy jó legyen, de sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem rezonálok a kötettel. Éppen emiatt az első rész után nem is tervezem folytatni ezt a sorozatot.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2017 Metropolis Media sci-fi két csillag |
A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda,
időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a
megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából
való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az
intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több
sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc
tudósok tanyáznak a szomszédságukban.
A történelemért, a csokoládéért,
no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló
Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé
vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy
gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át
minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a
sorozat következő kötetéért, amiből ma már 15 folytatás jelent meg.
A cím tökéletesen tükrözi
azt, hogy miről is van itt szó: egy sor egymás mögé pakolt, szerencsétlenebbnél
szerencsétlenebb kimenetelű eseményről, amelyek nagy időtávot ölelnek fel.
Állandóan csak rohan, nem ad mélységet a jeleneteknek, amely olyan hatást
keltett bennem, mintha nem is lenne az írónak fontos, hogy ezekről beszámoljon,
így én miért is érdeklődjek irántuk. Emellett egy ponton pedig konkrétan ki is
hagyják az olvasót a lényegből, mert a beszélgetésekből mindenki mindenttudónak
tűnik, én meg kamillázhattam, hogy most meg már megint miről maradtam le.
Történetünk…
Maxról szól, akit a régi
iskolájának igazgatónője ajánl be egy történelmi kutatóintézetbe, aminek
különlegessége, hogy valós idejű megfigyeléseket végeznek. Ehhez azonban egy
sor nehéz vizsgán kellett megfelelni, amelyet Max sikeresen teljesít. Első
küldetése a krétakorba vezeti, ahol különös eseményeknek lesz tanúja, amely az
idő előrehaladtával tovább gyűrűződik a következő útjaira. A múlt mellett a
jövő is közbeszól, és Maxnak az intézet fennmaradásáért kell küzdenie.
 |
| Forrás: Pinterest |
Az elbeszélés stílusát nagyban
a búgócsigaként viselkedő főszereplőnk határozza meg. Magát magányos farkasnak
mutatja be, de pikk-pakk csapatjátékossá válik, amit az eltelt idő kevésbé
domináns érzékeltetése miatt elég ellentmondásosnak éreztem. Továbbá Maxnak egyáltalán
nincsenek érzelmei, amelyet az bizonyít, hogy az elbocsátás mellett egy
vetélést is nagyon hamar lekezel. Éppen emiatt én is érzéketlen maradtam
irányába.
Maga az intézet koncepciója
érdekes volt, bár a vizsgáztatási módszerei megkérdőjelezhetők. Most komolyan
képesek voltak szivatni azzal, hogy otthagyták egy hosszabb időre?! Emellett
pedig helyenként a „Kár érte, kiváló ügynök volt!” mondatot idézte fel bennem a
kötet, ugyanis nemigen számít nekik, ha elvesztenek egy munkatársat, bár
nincsenek úgy bővében a szakemberekkel, ami ellentmondásos. A megfigyelési és
dokumentációs feladatot egyébként ötletesen valósították meg, és jó teljesen
helyén való volt az a kérdésfeltevés is, hogy beleavatkozunk-e a történelembe,
ha emberségből cselekszünk valamit a múltban.
A küldetések során
különböző korszakokba látogatunk el. A regény nagy hangsúlyt fektet a dínókra,
akik engem teljes mértékben hidegen hagynak, mint azt már A Kaidzsu Állatvédő Társaságnál is megemlítettem. Mind az aktív megfigyelésük, mind az utólagos
leletfeldolgozós rész is inkább untatott. Emellett a világháborús korszakba is
ellátogatunk megfigyelni, ami inkább olyan semmilyen volt. De a legrandomabb
rész a dodók bedobása mellett az alexandriai kiruccanás volt, amely a kötet
végén nagyon légbekapottnak tűnt. És amúgy meg mit gondoltak tudóskáink, hogy
nem fognak feltűnni senkinek, ha odaállítanak egy tucat emberrel.
 |
| Forrás: Pinterest |
A legindokolatlanabb dolog
viszont a belenyomorgatott szerelmi szál volt, hiszen mint korábban említettem
Max érzelmi sivárságban létezik. És ha még ez a tény nem lett volna elég,
kapunk direktben leírt szexjelenetet is. Mert amúgy már korábban láttuk a
regényben, hogy szeret testileg demonstrálni, és helyenként üt-vág becsülettel,
de ez teljesen felesleges volt.
Összességében
Mintha nem is ugyanaz az
író írta volna, mint a Semmi lányt. Bár nem voltak magas elvárásaim, így is
sokszor bosszankodtam miatta. Nagyrészt a főszereplő és a történet
felületességén akadtam ki, az meg már csak hab a tortán, hogy a szerelmi szál
teljesen felesleges adaléka volt az eseményeknek. Engem még a dínók sem
mentettek meg, pedig az időutazós alapvetése miatt szeretnem kellett volna, de
ez a megvalósítás…
Köszönöm szépen a
lehetőséget a Metropolis Media Kiadónak!
„A társadalom rugalmatlan valami. A saját környezetében mindenki ismer mindenkit, mindenkinek megvan a maga helye a dolgok rendjében. Aki nem tud fölmutatni a háttérben egy konkrét családot, törzset, falut, céhet, mit tudom én, micsodát, annak az egész létezése megkérdőjeleződik. Nem lehet ám csak úgy beállítani valahová közös ismerősök, referenciák, ajánlólevelek nélkül. A társadalom peremére szorulva élni, legyen az akármelyik korszak, akármelyik társadalma, nagy megpróbáltatás, én csak tudom.”
A sorozat további kötetei:
The Very First Damned
Thing (#0,5)
Egyik átkozott dolog a
másik után (#1)
Visszhangok szimfóniája
(#2)
When a Child is Born
(#2,5)
Második esély (#3)
Roman Holiday (#3,5)
Ösvény az időben (#4)
Christmas Present (#4,5)
Múlt vagy soha (#5)
Mi baj történhet? (#6)
Ships and Stings and
Wedding Rings (#6,5)
Átkozott hazugságok és a történelem (#7)
The Great St Mary's Day
Out (#7,5)
My Name is Markham (#7,6)
And the Rest is History
(#8)
A Perfect Storm (#8,5)
Christmas Past (#8,6)
An Argumentation of
Historians (#9)
The Battersea Barricades
(#9,5)
The Steam Pump Jump (#9,6)
And Now For Something
Completely Different (#9,7)
Hope for the Best (#10)
When Did You Last See Your
Father? (#10,5)
Why is Nothing Ever
Simple? (#10,6)
Plan for the Worst (#11)
The Ordeal of the Haunted
Room (#11,5)
Another Time, Another
Place (#12)
The Toast of
Time (#12,5)
A Catalogue of Catastrophe
(#13)
The Good, The Bad and The
History (#14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése