Párafelhő | Papp Dóra

Számomra a tánc a minden: az ad energiát és kapcsol ki egyszerre. Éppen ezért már egy ideje keresem ennek a tökéletes könyves megvalósítását, és bár tiniként Federica Bosco Szerelmem egy angyal sorozatát nagyon szerettem, felnőttként már csak a hibáit láttam. Váratlanul azonban betoppant az életembe Papp Dóra Tükörlelkek sorozata, amelyről a második és egyben zárórésze után magabiztosan kijelenthetem, hogy ez az A táncos regény, amelyre régóta várok. Köszönöm.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Ciceró Könyvstúdió
ifjúsági
öt csillag

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.

Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…

Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

 

Bár nekem egyértelműen a tánc jut róla elsőként az eszembe, de annyi minden mással is foglalkozik a kötet, és ettől csak még jobban imádom. Komoly témákat feszeget, de mindezt fiatalos lendülettel tálálja. A mindennapi problémák mellett viszont kapunk csavarokat is, amelyektől leesett az állam, a végén pedig még el is érzékenyültem a regényen, és azonnal újra akartam olvasni (ami sajnos eddig még nem valósult meg).

 

Történetünk…

folytatja az első részben megkezdett tanévet. A téli szünet után Kriszti csak még inkább rápörög a továbbtanulásra és az emelt szintű érettségikre. A szülei mindenképpen Szegedre küldenék, ő viszont Pestre akarna menni, azon belül is tánccal foglalkozni. Vajon végül enyhül a szigor? Orsinál a jól ismert érzelmi hullámvasútra ülünk fel, egyéni lázadozásai mellett a családjának múltja is terítékre kerül. Szakítások és összeborulások – a két szál vajon hol forr majd tényleg össze.

 

Ugyan nekem sikerült a kötetet nyáron olvasnom, de az eleje elég téli hangulatot árasztott. A napsütésben nehezemre esett azonosulni a ködös-párás időjárással, de a bejegyzést egy örökkévalósággal azután írom meg, így pont passzol az aktuális állapotokhoz. A karácsony és a szilveszteri jeleneteket Kriszti szemszögéből kapjuk meg, amelyek elég habosra sikeredtek. De Kornéléknél alapvetően is mindig szeretetteljes a légkör, így nem csoda ha már kész családtagként kezelik a fiúk barátnőjét.

 

Velük kontrasztban állnak a polgiék, azaz Kriszti nevelőszülei, akik a vezető pozíció miatt eléggé befeszülnek. Mindent is tökéletesen akarnak csinálni, előre eltervezik kislányuk életét. A lányuk szüzességének elvesztésének feldolgozásához is idő kellett, de szerencsére nyíltan beszélnek róla. A továbbtanulás viszont egy nehezebb falat, mert Kriszti egyáltalán nem érzi azt a zsongást Szeged iránt, mint azt kéne.

 

Forrás: Pinterest

 

Szerintem jó ütemben adagolja a különböző hangulatokat a kötet. Mivel még itt is sokáig párhuzamosan megy a sztori, így ügyelt arra az írónő, hogy ezek az ívek ellentétesek mozogjanak, így élvezetessé és érdekessé téve az olvasást. Orsitól egyáltalán nem áll messze a magába fordulás, ellenben Kriszti világvége érzése elég ütősre sikeredett. Orsi örömteli pillanatait pedig nagyon jó volt látni, hiszen megérdemli a boldogságot, bár nála sokkal inkább a realitás ütközik ki.

 

A táncos része egyszerűen zseniális volt. Eleve ez Kriszti legnagyobb belső feszültségforrása, ugyanis ötös tanulóként próbálja elnyomni magában a szenvedélyét, ami ezért csak még inkább a felszínre tör. Kornél mindezt pontosan látja, és próbálja terelgetni a lányt, aki viszont sokkal fafejűbb. Rengeteg érzelmet visz bele az írónő a táncmozdulatokba, ahol a felvételi mellett egyértelműen a posztógyáras jelenet volt a kedvencem. Úgy éreztem, mintha magam is táncolnék.

 

A középiskolai mindennapok mellett beleláthattunk az egyetemista létbe is. Egyrészt Milán pszichológiával foglalkozik, míg Kornél a Műegyetemen tanul, és csak kicsit van túlterhelve. Próbál jól teljesíteni, a barátnőjével is foglalkozni, tanulás mellett vele flörtölgetni, de egyre jobban kimerül. Mindez a kapcsolatukra is rányomja a bélyegét, de a mosolyszünet közben sem bírják ki, hogy ne törődjenek a másikkal.

 

A két lány közül egyértelműen Orsi képes látványosabb fejlődésre. Felszínre kerülnek az érzései, önmérséklést tanúsít, valamint képes volt önkéntesen segítséget kérni, mindehhez azonban időre volt szükség. Megkapjuk édesapjának öngyilkossági jelenetét, amely vizualitása miatt eléggé lesokkolt, és ezután már egyáltalán nem csodálkozom az alapvető világlátásán. Az anyja barátja pedig a támogatás helyett inkább tajparaszt módjára viselkedik, és a ház urának gondolja magát, aztán meg jól pofára esik, mikor Orsimama kiáll a lányáért.

 

Forrás: Pinterest

 

Paul a korábbinál is nagyobb szerepet kap a könyvben. A kívülről tökéletes angoltanár továbbra is legjobb, és amolyan pótapaként funkcionál, de a makulátlanság tükre megtörni látszik. Egy pletyka miatt az állása is veszélybe kerül, és most a kocka fordultával Orsin a segítség sora, ezáltal tudatosodik benne, hogy mit is élt át eddig miatta a tanára.

 

A regény és alapvetően a sorozat erőssége, hogy komoly témákat feszeget. A kötetben nagyrészt a bulimiára koncentrálunk, amely a két szál közti kapcsot is jelenti. Hasonlóan fontos még a meddőség kérdése, ugyanis Krisztit nem véletlenül fogadták örökbe a szülei. Emellett pedig felhívja a szülők figyelmét arra, hogy a gyerekeknek meg kell engedni, hogy hibázzanak, hiszen abból tanulnak.

 

Összességében a sorozatról

Nálam már a tánc miatt is magas polcra kerül a sorozat, de ezen kívül is egy nagyon értékes duológiának tartom, amely ifjúsági köntösben beszél fontos témákról, ezáltal segítséget nyújtva a korosztálynak. Szereplői szerethetők, és bár nagyon sokáig két külön történetnek tűnik a két szál, de mélyen legbelül érzed, hogy eljön majd a nagy összeölelkezés pontja. Már az első részt is kedvencnek avattam, és a második is hozta az elvárt szintet, mindezt azonban megspékelte egy csavarral, ami miatt csak még inkább érzelemdúsra sikeredett a lezárás.

 

„Nincs szükségem semmilyen hímneműre ahhoz, hogy jól sikerüljön a szilveszter este, csak zenére és az őrült barátnőmre, aki elvisel. A tökéletes recept, amiben sosem csalódtam eddig.”

~~~

„A kedd az olyan… izé. A hétfő rettenetes, a szerda a hét közepe, onnantól már valahogy ki lehet bírni, de a kedd… a kedd egy alattomos második hétfő.”

~~~

„Kifejezetten utáltam haragban lenni a körülöttem lévőkkel, főleg hosszútávon. Megmérgezi a lelket, ha képtelenek vagyunk a megbocsátásra.”

~~~

„– Ez van. Tudom, mire vállalkoztam, ez a BME. Bemész. Megírod. Egyes.”

~~~

„– Hiába mented meg a világot napelemekkel, amikor ledönt a lábadról az influenza, és ha nincs a közelben egy orvos meg egy gyógyszertár, akkor bizony megszívtad, drágám.”

~~~

„– Én nem gondolok semmi különösre, te gondolod úgy, hogy olyasmire gondolok, amire te gondolnál az én helyemben.”

~~~

„Ezt jelenti felnőttnek lenni? Tele a fejed, a szíved és a lelked olyan problémákkal, amik első hallásra úthengerként mennek át az emberen, és mégis képes vagy megtartani a mosolyodat hétköznap? Hát akkor kérem szépen, én nem akarok felnőni.”

~~~

„Ha bezárod magad a négy fal közé, ahol csak a szüleid veszekedése vár, nagyon rosszul fogod érezni magad, higgy nekem. Kicsit nyiss a világ felé! Ne a világtól várd el, hogy megmentsen.”

~~~

„Különösen kegyetlen dolog, hogy egy szakítással nem csupán egy embert veszítesz el.”

~~~

„Hogyan nyújtod a kezedet a másikért akkor, amikor tisztában vagy vele, hogy a kinyújtott kezeden kívül nem tudsz mást felajánlani?”

~~~

„Furcsa, hogy mindig akkor dől össze az álomképekből épített várad, amikor már-már kezded elhinni, hogy azok az építőelemek nem feltétlenül a fantázia szüleményei, idővel kézzelfoghatók lesznek.”

~~~

„Lehet, hogy az igazi győzelem pont abban rejlik, hogy nem akarsz bosszút állni senkin és nem akarod senkinek bizonygatni az igazadat.”

~~~

„Nézd, tudom, hogy ott van a fejedben egy forgatókönyv, ismerlek. Elvárod, hogy az a kamera minden egyes napot úgy forgasson le, ahogy eltervezted. De ez nem így megy. Ezt úgy hívják, hogy Élet, az a nagybetűs valami. Jönnek-mennek a lehetőségek, és ha nem ragadod meg őket, csak azért, mert félsz, hogy borulnak a terveid…”

 

A sorozat további részei:

Tükörlelkek 1. (#1)