Kilenc éve olvastam
először Samatha Shannontól. Az írónő már a Csontszürettel belopta magát a
szívembe, amit a rá fél évvel kézbe vett A Mímes Rend csak még inkább
megerősített. Elkaszált sorozatként azonban vajmi kevés esély volt arra, hogy további
regények jelenjenek meg tőle magyarul, míg nem a Next21 Kiadó felkarolta A
Narancsfa-kolostort, amiért nem lehetek eléggé hálás nekik. Úgy érzem, hogy
végre megtalálta a közönségét, amit a magyarországi látogatása is megerősít.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2023 Next21 Kiadó high fantasy öt csillag |
Inysben ezer éve a
Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet.
Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok
egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az
udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos
társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is
védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané
kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan
választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben
áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú
szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.
Amennyire gyönyörű a
kiadás – igen, nálam a sárga még pluszban rátesz –, a hossza miatt pont annyira
elrettentő. Emellett előzetesen tudtam a lassan olvashatóságáról, így magam is
hosszan halogattam a kézbevételt. Elolvasva viszont már azt kell mondjam, hogy
ugyan tényleg egy belesüppedős kötetről van szó, szerettem azt az utazást,
amelyre magával vitt. Emellett pedig megengedte, hogy együtt lélegezzek a
szereplőkkel, akiket nehezen engedtem el a végén.
Történetünk…
egy sárkányok uralta
világban játszódik, amelyek közül nem mindegyikük áll a jó oldalon. Míg keleten
Tanénak a tengerőrség leendő tagjaként a legnagyobb álma, hogy meglovagolja
őket, addig nyugaton férgekként tekintenek rájuk. Az Inysi királynőségben
emellett Sabran trónját veszély fenyegeti, amelyből az egyetlen kiút egy örökös
biztosítása. A testi épségét azonban bérgyilkosok és egy mélységben szunnyadó
veszély is fenyegeti, de a messzi földről érkezett Ead pajzsként védelmezi a
királynőt. A világ kezd egyre inkább lángba borulni, és egyedül a népek
összefogása jelenti a kiutat. De vajon képesek lesznek rá?
Shannon az elmúlt években
rengeteget fejlődött íróként, ami meg is látszik a regény összetettségén. Epikus
fantasykhez mérten sok szereplőt mozgat, akiket egyáltalán nem kímél, és már az
első 300 oldalon hármójukat veszítjük el. A nevekbe azonban helyenként
belebonyolódtam, viszont a kötet végén található szószedet mindig segített. Kapunk
térképet is, amelyen bemutatott világot megtöltött élettel, és nem mellesleg nekem
nagyon jól esett oda-vissza lapozgatnom olvasás közben. Süt a lapokból a
végiggondoltság, hiszen az apróságoknak is jelentőséget tulajdonít és leheletnyi
utalásokkal fűzi szorosra a függetlennek tűnő szálakat.
 |
| Forrás: Pinterest |
Már az elejétől kezdve a
nyugati részek álltak hozzám közelebb, ahol intrikával és játszmázással
fűszerezett udvari eseményeket követünk. Mindezt Ead tolmácsolásában tesszük
meg, aki a királynő udvartartásában vékony jégen egyensúlyozik a kötelesség és
a vágyai között. Imádtam a kommentárjait, hiszen éleslátásának köszönhetően
pontosan látja előre a bajt, ami ellen a kiképzése miatt fel is tud lépni.
Mindig a saját logikáját követi, megállíthatatlan harcosnő, aki az első
pillanattól belopta magát a szívembe. Ezért is esett annyira nehezemre, mikor a
vége előtt 200 oldallal kispadra ültetik, mert így a történet is vesztett a
lendületességéből.
Tanéval végig megtartottuk
a távolságot, amely nagyrészt annak is köszönhető, hogy sokáig elég mellőzhetőnek
tűnik a jelenléte. Azonban általa tapasztalhatjuk meg, milyen érzés is
sárkányon lovagolni, amely nagyon érzékletes leírást kap. Aggódó és feszültebb
típus, aki görcsösen ragaszkodik az álmaihoz, azonban ezzel csak inkább bajt okoz.
A messzi keleten azonban nem kavar sok vizet, aztán még ott is száműzik egy
kisebb szigetre, ahol aztán végleg belefásul a remete életmódba. Tényleg
szerettem volna, ha hamarabb és jobban integrálódik az eseményekbe, de ezt csak
a végén kaptam meg, és akkor sem volt túlságosan mozgalmas.
Rajtuk kívül még Loth és
Niclas kapnak külön szemszöget, az elején azonban ezek a részek igen sejtelmesek,
és kevésbé hoztak lázba. Idővel azonban a kalandjaikon keresztül is bővült a
világ, látunk például kalózkirálynőt ill. megszállt ország hősies örökösét.
Mindkettő úriembert megkedveltem a végére, míg Loth egy igaz barátnak
bizonyult, Niclason legtöbbször csak jót szórakoztam, amit mit sem bizonyít
jobban, hogy a legnagyobb eseményt is átaludta.
 |
| Forrás: Pinterest |
Ez egyértelműen egy nőközpontú
regényről, amely Inysben központosul. Sabran uralkodónőként hiába nagyhatalmú,
az udvara árnyékában tesz mindent. A házasságot is rákényszerítik, holott ő
sosem akart férjhez menni, mert akkor nem uralná már a saját testét sem. Szeret
a középpontban lenni, így teljesen jogos a félelme, hogy a gyermeke érkezése el
fogja halványítani a csillogását, hiszen ezzel be is teljesítette a
kötelességét. Királynő, de ugyanúgy emberi oldalát is megmutatja nekünk, főképp
ha Eadról van szó.
Az események mögött egy
legenda és az ezen alapuló vallás áll. Elég hamar rájövünk, hogy az inysi
szentély maga felé hajlítja a múltat, hiszen Ead a naracsfa kolostor
küldötteként egy másik valóságban hisz. Már a 130. oldal körül el kezdtem
gyártani a teóriákat az alapító királynő szobrainak hiányából kiindulva, de a
tényleges csavart meg sem tudtam közelíteni. Általa azonban dupla tetőponttal
rendelkezik a regény, általa pedig elhúzódnak az izgalmak. Bár sokkal inkább az
oda vezető útra helyezi a hangsúlyt, mint a tényleges csattanóra. Az is
tetszett, hogy a csata után mindegyik szálat lezárta.
Mindenképp fontos
kiemelnem, hogy a kötet tartalmaz szerelmi szálat, amelyre nekem nagyon hamar
ráállt a szemem. Hallottam azonban olyanról is, hogy nem tűnt megalapozottnak,
viszont inkább csak finoman fonja össze a kettejük sorsát. Két hölgyről van
szó, akiknél a flörtölés mellett aktív ágyjelenetet is kapunk, illetve egy
nagyon szép megoldást. Én ezt a részét is szerettem.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Kiforrott küldetésközpontú
fantasy, amelybe megéri belesüppedni. Sokkal fontosabb volt az út, amelyekre a
szeretett szereplőket elkísértük, mint a tényleges cél. Ugyan fontos szerepet
kapnak benne a sárkányok, de viszonylag keveset szerepelnek benne. Erős női
karakterekkel operál, akik közül Ead volt a kedvencem, aki élettel tölti meg az
amúgy is intrikával teli inysi udvart.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Next21 Kiadónak!
„A történeteknek nagy erejük van.”
~~~
„A hajnal darutojásként hasadt meg Szeíki fölött.”
~~~
„– Aggódsz a népedért, de ezt nem mutathatod ki az udvarodban. Nappal olyan vastag vértet viselsz, hogy éjszaka már nem tudod tovább hordani. Éjszaka csak te magad vagy. És a félelemmel szemben még egy királynő is védtelen.”
~~~
„Egyetlen nőnek sem lenne szabad attól félnie, hogy nem teljesít megfelelően.”
~~~
„Egyébként is szeretek olykor szembemenni a megszokással. Egyetlen uralkodó sem ért el fejlődést azzal, hogy biztosra ment.”
~~~
„– Egy száműzöttet, aki belekapott az alkímiába, és heteket töltött kalózok szolgálatában – közölte csípősen. – Igen, épp ilyes valakire bíznák, hogy formálja a következő nemzedék gondolkodását.”
~~~
„– Vannak olyan tények, amelyek jobb, ha rejtve maradnak – magyarázta. – És olyan légvárak is, amelyek legjobb, ha örökre a levegőben maradnak. Az elmondásra váró történetek ígéretet jelentenek. Ilyen az árnyak világa, amelyet nem ismernek sokan.”
A sorozat további kötetei:
A leszálló éj napja (#0)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése