Trauma és parentifikáció | Courtney Summers

Courtney Summers Sadie című regényéről előzetesen csak a podcast formátumát tudtam, a komolyságával azonban egyáltalán nem számoltam, ami miatt rendszeres gyomrosokkal látott el. Ugyan ifjúságiként van bekategorizálva, viszont a témája miatt – hiába rohadt tanulságos – inkább annak felsőbb korosztályi szegmensének ajánlott. Vagy csak egyszerűen erősebb idegzetűeknek, mert helyenként nagyon nyomasztó tud lenni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2022
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, krimi
öt csillag

Sadie-nek nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.

 

Érdekes volt a podcast formátum gyakorlati megvalósítása. Bár én nemigen szoktam ilyet hallgatni, ezért nekem inkább a rádió beszélgetős műsoraira hajazott. Az egyes részek dinamikusan követték egymást, az interjúk, a telefonálások és az elbeszélések végiggondolt módon lettek összeszerkesztve. Pörgőssége miatt nagyon gyorsan olvastatja magát, és egyáltalán nem zavart az elmondott szó mellől hiányzó körítés. Hiszen itt mindenki csak a kirakós egy darabja.

 

Törtétünk…

Sadieről szól, aki szeretett testvére meggyilkolása után egy nap megszökik otthonról, de a maga után hagyott nyomokat a rendőrség nem kezeli kellő figyelmességgel. Mindezt azonban a pótnagyija nem hagyja annyiban, és megragadja az alkalmat, mikoris egy rádiós újságíró elkezd kutatni az eltűnt lány után. Mindeközben olvasóként Sadiet is követjük, viszont egyáltalán nem lehetünk abban biztosak, hogy hány holttestünk lesz a végére.

 

Nem vagyok kifejezetten oda az álmos amerikai kisvárosban játszódó könyvekért, mert bosszantani tud az ottani emberek érdektelensége. Kezdetben a hangulata is inkább a Papírvárosokat idézte, amely John Green regényt kevésbé szeretek. De mindezen kiindulási helyzeten azonban bőven sikerült felülemelkednie, és Sadie helyzetét egyre jobban megismerve csak egyre inkább bevonódsz az eseményekbe. Ugyan helyenként cidriztem egy-egy szituáción, de végig szurkoltam, hogy kiderüljön az igazság.

 

Forrás: Pinterest

 

A címhez hűen a könyv Sadie jellemrajzát adja ki, amely az elbeszélésekből és az általa narrált részekből adódik ki. Utóbbiak is nagyon finoman kapcsolódnak a podcasthez, és mindig az aktuális részben említetteket magyarázzák meg. Egy kemény és fafejű csajként ismertem meg, aki megkérdőjelezhető szituációkba keveredik. Nem ismer félelmet, ha a húgáról van szó, ami felnőtt szemmel felelőtlen viselkedést eredményez nála. Többek között késsel fenyeget embereket, útszéli stopplót vesz fel, elhagyott házban bóklászik és motelszobába tör be. Mindezen Wonder Woman hozzáállás mellé társul a dadogása, amelynél már az elején sejthető, hogy egy trauma okozta, de az ok kiderülése miatt bennem is felment a pumpa.

 

A krimi szál két síkon fut, és olvasóként magunk rakjuk össze az eltűnés és a gyilkosság nyomait és okait. Egyre sötétebb bugyrokban kutatunk, ahol gyerekek sérülnek a felnőttek rosszindulata és nemtörődömsége miatt. Magam is elképedtem azon, hogy milyen beteg emberek léteznek. Ugyan sokmindenre kapunk választ, de a regény nyitott véggel rendelkezik, ami engem egyáltalán nem zavart, mert sokkal inkább az elégtétellel voltam elfoglalva. Viszont teljesen megértem azt az álláspontot is, akiben ez hiányérzetet keltett.

 

Összességében

Nyomasztó és megdöbbentő történet, merthogy témája miatt kevésbé tudom rá azt mondani, hogy fantasztikus (pedig kérdés nélkül 5 csillagos). Egy nagyon erős regény, amelynek jól állt a kevert formátumú megvalósítás. A két szálon futó nyomozós része végig fogva tartott, bár helyenként nem értettem mindig egyet Sadie döntéseivel. Ezek után viszont már kezdem érteni a szüleimet, hogy miért is féltettek engem lányként ennyire.

 

Forrás: Pinterest

 

„A legutolsó dolog, amit nekem mondott, miközben keményen tartotta az arcom a két keze között, az volt, hogy „Bármit is forgatsz abban a fenemód bolond fejedben, jobb lesz, ha azon nyomban ki is vered onnan!” A baj csak az, hogy nem a fejemben forgatom, hanem a szívemben, és ő volt az az ember, aki egyszer azt mondta nekem, hogy ha már követni akarsz valamit, akkor az legyen a szíved.

Még akkor is, ha nincs más benne, csak zűrzavar.”

~~~

„A gyerekek nem épp túl megértők az olyan dolgokkal kapcsolatban, amit nem értenek […].”