Teljesen elvesztem, mintha
egy szőnyeget húztak volna ki alólam. Pedig októberben nagyon jól haladtam, de
aztán novemberben csak a túlélésre játszottam. Leginkább csak magam után futok,
és pihenés hiányában enerváltnak is érzem magam. Nálam az adventi kalendárium
az év végi szabadsághoz történő centivágást is jelenti, addig pedig veszek egy
nagy levegőt, hátha kitart addig. De nem minden pillanata volt ennyire
gondterhes.
Októberben befejeztük az
almaszedést mindennemű időjárási probléma nélkül, azóta pedig szombatonként
piacon is árusítjuk. Emellett pedig elkezdtem egy növényvédős képzést is, mert
már szigorúbb keretekben lehet permetelni. Sokat számít a gyakorlatom, de
rengeteg érdekességet tanulok és folyamatosan érnek a felismerések. Viszont sok
időmet elveszi, mert véresen komolyan veszik az órát és a vizsgát, amire majd
decemberben kerül sor.
Az ősz egyértelműen
legnagyobb durranása az édesapámmal közös londoni út volt. Ugyan én már
másodjára jártam a szigetországban, de nem tudok betelni vele. Helyismereteimnek
hála rengeteg mindent meg tudtunk nézni hat nap alatt. Sok helyen újráztam, de
sok újdonságot is láthattam, mint pl. a windsori kastélyt, a greenwichi
csillagvizsgálót, a Stonehenget vagy épp a Webley Stadiont. Emellett pedig egy
félrefoglalásnak köszönhetően ellátogattunk Bathba is, ahol idő szűkében a Jane
Austen múzeum boltjába tudtam bemenni, viszont már ez is hatalmas boldogsággal
töltött el. Az idő is kegyes volt hozzánk, így hosszú és tartalmas napokat
tudhattunk magunk mögött. És a legjobb édesapám csillogó szeme volt, aki maga
is alig hitte el, hogy merre is járunk.
Novemberben ismét hagyományos
Könyvszalont rendeztek Győrben, amely a szokásokhoz híven apa-lánya program volt.
Eredetileg nem terveztem menni, de végül nem lehetek hálásabb ennek a
rábeszélésnek, ugyanis idén ismét jöttek a német testvérvárosok. A standhoz
érve régi ismerősként köszöntöttek a Sindelfingeniek, amin nagyon meglepődtem,
hiszen már évek óta nem találkoztunk. Bár sajnos első nap csak krimiket és
thrillereket pakoltak ki zömével, így sem jöttem el tőlük üres kézzel, de
sokkal nagyobb ajándék volt a számomra a velük lefolytatott tartalmas beszélgetés.
Októberi & novemberi olvasmányaim
(3338 oldal)
Ha visszagondolok erre a
két hónapra, akkor leginkább a döcögősség jut az eszembe. Még azt a célt sem
sikerült elérnem, hogy a szülihónapomban csak számomra komfortos könyveket
olvassak. A rendszer a londoni út alatt borult meg, mert ott reggel és este
inkább a tervezgettünk, mintsem hogy olvastam volna.
Mindenképp szerettem volna
őszi könyveket kézbe venni, így a sort A Starling-házzal indítottam, ami hiába
volt hangulatos, de a Tízezer ajtó után hatalmasat csalódtam benne. De ez még
mindig semmi volt a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságához képest, ahol
négy fejezet után át kellett váltanom angolra. Sajnos eredetiben sem hozta a várt
hatást, de legalább nem akartam kikaparni a szemem a fordítástól. Nehezen
csúszott az Öröknyár is, ami nekem már túlságosan cselekményközpontú volt, és
hiányzott nekem benne a világ megalapozottsága. P. Djèlí Clarkban is sikerült
csalódnom, aki nagyon ért a novellákhoz, de a regényekhez még fel kell nőnie. A
két képregény is hanyagolható volt, de mostanában amúgy sincs NetGalley-val
akkora szerencsém, mint korábban.
Mindezen nehézségek
mellett azért voltak pozitív olvasmányélményeim is. A jövevény ugyan ismerős
elemeket tartalmazott a regények ismeretében, de mégis kellemes volt olvasni. A
Saját utakon pedig ismét egy Mörk-nonfiction, ahol a történelemírók által
elhanyagolt nőkről mesél. Újraolvastam a Csontszüretet is, amely a 2015ös év egyik hatalmas kedvence volt, és érdekes megtapasztalása volt a fiatalkori énem ízlésének. És az időszak egyértelmű fénypontja a Rokonság, ami
egy elég kemény regény, de jó. Nagyon jó.
- Alix E. Harrow: A Starling-ház
- 🖼️ Kaori Ozaki: Mermaid Prince
- Sangu Mandanna: The Very Secret Society of Irregular Witches
- Bauer Barbara: A jövevény (Találkozások #3)
- Octavia E. Butler: Rokonság
- Hannu Rajaniemi: Öröknyár
- P. Djèlí Clark: A Dead Djinn in Cairo (Egy dzsinn halálesete #0,1)
- P. Djèlí Clark: The Angel of Khan el-Khalil (Egy dzsinn halálesete #0,2)
- 🖼️ Uta Isaki: The Spellbook Library 1. (The Spellbook Library #1)
- P. Djèlí Clark: Dzsinnek ura (Egy dzsinn halálesete #1)
- Mörk Leonóra: Saját utakon
- Samantha Shannon: Csontszüret (Csontszüret #1)
A hónap kedvence: Rokonság
A hónap csalódása: A Starling-ház,
Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága, Dzsinnek ura
Könyvbeszerzések
Beköszöntött az
árkötöttségi törvény időszaka, és magamon is észreveszem, hogy kevésbé
böngészem a friss megjelenésű könyvek kínálatát. Igen, én is árérzékeny vagyok,
ezáltal a magyarok átlagába tartozom. De mindez a limitáció kevésbé fájna, ha
nem lenne a könyvek ára alapból is magas. Biztos lesz majd olyan kivétel, ahol
azonnal le fogok csapni – bár ez a kisebbség lesz az összeshez képest –, de
régen sem azonnal olvastam a legújabb és legmenőbb könyveket, így az az egy év
nekem nem fog sokat számítani. Az viszont már szomorúbb, hogy ezáltal kevesebb
lesz arra az esély, hogy befejezzék a sorozatokat.
- Michael J. Sullivan: A Birodalom kora (Az Első Birodalom legendái #6)
- R. J. Barker: Az orgyilkosok vére (A megsebzett birodalom #2)
- Robert Jackson Bennett: Kohómente (Alapítók-trilógia #1)
- Maria Surducan: A Vízitündér lánya (Vízitündér #2)
- Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek (Emily the Strange #2)
Szeptemberről átcsúszó
Könyvfesztiválos szerzemények, ugyanis mivel jópár kötet összegyűlt a Fumax
kínálatából, egyszerűbbnek láttam nem Pestről hazacipelni, hanem csak az automatából.
A Birodalom korával immár teljes ez a Sullivan sorozat is a polcomon, és jövőre
biztosan be fogom fejezni. Az orgyilkosok vére Barbi hibája, aki olyan jól
eladta nekünk Mariannal az első részét, hogy autobuy lett második is. A Kohómentét
már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, hiszen már sok jót hallottam róla.
A Vízitündér lánya pedig végre újra kapható volt, így azonnal lecsaptam rá. Az
Emily the Strange kötet pedig ajándék volt, de meglepően menő illusztrációk
vannak benne.
- T. J. Klune: Túl az égszínkék tengeren (Ház az égszínkék tengernél #2)
Sajnos még a Farkasok
dalát sem sikerült sorra kerítenem, viszont ehhez nagyban hozzájárul A bábuk
élete negatív olvasmányélménye. Viszont még ennek sem sikerült besároznia a Ház
az égszínkék tengernél fényét, aminek a frissen érkező folytatását meg is
kaptam recenziós példányként. Előzetesen csak annyit tudok róla, hogy most
Arthur lesz a főszereplő, és ennyi bőven elég.
- John Scalzi: Állati gonosz
Az idei évem egyik nagy
felfedezése és instant kedvence. Fejben A marsival vannak egy polcon, hiszen a
stílusuk miatt hasonlóan sokat nevettem rajtuk. Már a Könyvfesztiválon is meg
akartam venni, de végül egy Vintedes példányom lett belőle. Azóta is nem
egyszer eszembe jutnak a beszélő macskák és delfinek. Észbontó könyv, remek
humorral.
- J. R. R. Tolkien: The Hobbit
Hat éve az Így neveld a
sárkányodat második részével érkeztem haza Londonból, és tudtam, hogy idén sem
jöhetek hata üres kézzel. Szintén a Piccadillyn látogattunk be egy
könyvesboltba, ezúttal azonban nem a Waterstonesba, hanem a Hatchardsba, amely
egy sokkal nagyobb múltú könyvesbolthálózat. Nagyon tetszett a bolt hangulata,
ahonnan végül egy klasszikussal tértem haza. Sajnos pecsétjük nem volt,
ellenben könyvjelzőt kaptam.
- Jane Austen: Pýcha a predsudok
Már elég régóta nem kapok
könyvet a családomtól ajándékba, hiszen tudják, hogy úgyis megveszem magam azt,
amit szeretnék. Ezért is lepődtem meg annyira a születésnapomon a könyvformájú
csomagon, amit édesapám nagy lelkesen szorongatott. Kicsomagolva egyszerre
rájöttem, hogy miért volt ez a nagy mosolygás, ugyanis megszerezte nekem
szlovákul a Büszkeség és balítéletet. Mint utólag kiderült, direkt utánanézett
és bement érte Nagymegyerre egy helyi könyvesboltba. Ugyan valószínűleg soha
nem fogom elolvasni, de a kiadás szépsége miatt a polcom éke lesz.
- John Green: Die erste Liebe
- Jonas Jonasson: Der Hundertjährige, der aus dem Fenster stieg und verschwand
- Susanne Goga: Der Ballhausmörder (Leo Wechsler #7)
- Sabine Ebert: Die Entscheidung der Hebamme (Hebammen Saga #3)
Úgy tűnik, hogy a Könyvszalonok egybeforrnak nálam John Greennel, mert anno az Alaska nyomábant is így szereztem meg, most pedig a Katherine a köbönt találtam meg a polcon. Emellett pedig három regényt ajánlásra hoztam el magammal, amelyek közül A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt az ismertebb, a másik kettőről pedig csak azt tudom, hogy német szerzőjű regények, amelyek közül mindegyik a múlt egyik szegletében játszódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése