Alessandro Baricco Könyvfesztiválos
látogatására készülve elterveztem, hogy elolvasom az összes eddig még kimaradt
kötetet az írótól. Az, hogy ezt miért épp a Barbárokkal kezdtem, teljesen a
véletlen műve, mert úgy éreztem, hogy az aktuális könyvem mellé szeretnék rövid
kis szösszeneteket olvasni, amihez ez a kötet tökéletesen megfelelt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2006 Magyar megjelenés éve: 2019 Helikon Kiadó esszé három csillag |
A Barbárok című esszékötet
írásait Baricco először a La Repubblicában közölte. A különböző témák köré
csoportosított miniesszék gyorsan változó világunkat vizsgálják.
Minden korszak forradalmi
változásokat hozott, és az adott időszakban élő emberek nem mindig álltak
készen az újra. Kérdés, hogy az internet-korszak szülte újítások milyen
következményekkel járnak. A magaskultúra őrzői számára mindez a barbár hordák
inváziójának tűnhet, azonban a mutáció nem annyira az értékek
szembeállításáról, mintsem a tapasztalatszerzés új formáiról és ezek új
jelentésekkel való felruházásáról szól.
Nem voltak nagy
elvárásaim, hiszen már előzetesen már tudtam, hogy egy újságban megjelent
esszéit fűzte össze ebben a kötetben. Már az elején tisztázza, hogy nem
szerkesztette őket újra, hanem meghagyta az eredeti stílusukat, ami miatt
spontánabb és élőbb szöveget kapunk. Én viszont egy kicsit sajnáltam, mert
bizonyos részekre ráfért volna egy tömörítés. A kötet elejét jobban élveztem,
egy ponton túl viszont már eléggé elvesztettem a fonalat.
A könyv egy témára felfűzve
tartalmaz elmélkedéseket, amely új generációk különbözősége. Érdekes
gondolatokat vet fel, ami a keletkezéstől számított több mint tizenöt év
távlatából már sokkal mélyebben lehet értelmezni. Ami a 2000-es évek közepén
még inkább csak bevezetési stádiumban volt, az ma már a mindennapok része. A
tapasztalatlan emberek térnyerésének felismerése engem is megdöbbentett.
Baricco kritikusan
szemléli a világot és annak változását. Az általa barbároknak nevezett emberek
jellemzése engem is elmélkedésre késztetett. A leegyszerűsítő viselkedésük az
élet minden területére kiterjed, és alapjaiban változtatja meg a társadalmi
normát. Mindezen a magyar borítón nagyon jól megjelenik, hiszen halakhoz
hasonlítja ezt az új embertípust.
A zene és az irodalom több
ponton is felbukkan. Előbbinél megtanulhattam, hogy a CD-kre ráférő anyag hosszának
köze van Beethoven IX. szimfóniájához, de ugyanúgy beszél a modernizálódás
természetes folyamatáról, valamint a klasszikussá válásról. Utóbbinál viszont
sokkal borúlátóbb a változással kapcsolatban, mert a könyvpiacon a minőség
helyett már a mennyiségre mennek rá a kiadók. Kritizálja az újságok mellé
kapható könyveket is, amelyek csak pusztán fellángolások, és a könyvek
tényleges eladását nem befolyásolják. Felhozza a könyvsorozatokat is, ahol akár
az egyes zsánerműfajokat is tekinthetjük annak. Emellett pedig bírálja a
filmadaptációkat illetve a hírességekről szóló könyveket, mert azok egyáltalán
nem egyediek, hiszen már egy meglévő történetet mesélnek újra.
Számomra a korábban
említettek mellett a szőlőtermesztéshez kapcsolódó részek voltak még érdekesek.
Megtudhattam, hogy hogyan is készül el az első amerikai bor, illetve hogy ez
hogyan is indult el világot meghódító útjára. A Baricco által csak „hollywoodi”
jelzővel illetett nedűnél pontosan megfigyelhetők a barbárok jellemzői is. A
minőség helyett a mennyiségre törekednek, és az egyszerűsítés jegyében
nincsenek évjáratok, mert egyenborokat készítenek az egyes fajtákból.
Összességében
Csapongó gondolatok
füzére, amelyen meglátszik, hogy eredetileg egy újság hasábjaira készült. Tetszett
a központi témafelvetése, amely helyenként elgondolkodtatott. Nagyon tömény, ezért
semmiképp sem ajánlom gyors olvasásra, mert elhúzva is fennáll az esély, hogy
megcsömörlessz benne.
„Rengeteget fáradozik az ember azon, hogy a saját kis földdarabkáját megértse; nemigen marad energiája a föld többi részének megértésére.
De talán – ha az ember képes olvasni belőle – minden kis rögben ott van az egész föld.”
~~~
„…számára a megértés nem azt jelentette, hogy tanulmányozásának tárgyát – meghatározva mibenlétét – elhelyezze a valóság már ismert térképén, hanem azt, hogy intuitív módon rájöjjön arra, hogy ez az adott tárgy miben fogja megváltoztatni és közben felismerhetetlenné tenni azt a bizonyos térképet. Élvezettel töltötte el ama konkrét pont tanulmányozása, ahol egy adott civilizáció megtalálja a támpontot ahhoz, hogy a saját tengelye körül forogjon, és egy új, felismerhetetlen tájjá váljék.”
~~~
„A nagy könyvesboltokról, a gyorséttermekről, a valóságshow-król, a televízióban folytatott politizálásról, a nem olvasó gyerekekről és még egy csomó hasonló dologról vitatkozunk, de arra képtelenek vagyunk, hogy fentről, a magasból nézzük és észrevegyük azt az alakzatot, amit a kifosztott települések rajzolnak a világ felszínére. Látjuk a fosztogatást, de magát az inváziót nem sikerül látnunk. És így tehát megérteni sem tudjuk.”
~~~
„[…] tudjátok, hogy a CD-k miért olyan méretűek, amilyenek, és miért egy adott hosszúságú zenei anyag van rajtuk? […] A válasz: a Philipsnél 1982-ben, amikor dönteni kellett, így gondolkodtak: el kell rajta férnie Beethoven egész IX. szimfóniájának. Akkoriban, hogy ezt meg lehessen tenni, egy 12 cm-es hordozóra volt szükség. Így született meg a CD.”
~~~
„A ma könyveket vásárlók többsége nem olvasó.”
~~~
„... a barbárok hajlamosak csak olyan könyvet elolvasni, melyhez a használati útmutatást olyan helyeken adják, amik NEM könyvek.”
~~~
„... a nyomtatás – csakúgy, mint a világháló – nem egy ártatlan, a tudást vendégül látó tartály, hanem egy olyan forma, amely a tudást a saját képére formálja.”
~~~
„… egy információ értékét a világhálón azon webhelyek száma adja, amelyek az adott információ felé irányítanak, vagyis az a gyorsaság, amellyel az azt kereső rátalál.”
~~~
„A tudásnak egy bizonyos kopernikuszi forradalma, mely szerint egy elképzelés, egy információ, egy adat értéke elsősorban nem a belső lényegéből fakadó tulajdonságaival, hanem a történetével függ össze.”
~~~
„Ezek valamennyien rendhagyó makrotárgyak: összegző láncolatoknak nevezném őket. Azt az elképzelést sugallják, hogy lehetséges – nem is annyira egyes valóságpontokat, mint inkább mások által formalizált lácolatkoncentrátumokat egymás után sorakoztatva – saját láncolatokat létrehozni.”
~~~
„… az óriási könyváruházak megszületésével búcsút inthetünk a minden könyvet elolvasó, mindent tudó, általunk jól ismert könyvesbolti eladóval kialakított és olyannyira visszasírt kapcsolatnak, és ezzel együtt valószínűleg annak a lehetőségnek is, hogy az egyén egyedisége és kulturális szenvedélyeinek szabadsága intelligens módon képes legyen ténylegesen meghatározni a piacot.”
~~~
„Nem tudom, hogy ez csak az én perverzióm-e, vagy egy sokunk által érzett közös benyomás, de az biztos, hogy az ember gyakran már gyanakodni kezd, hogy talán még a demokrácia eszméjét megalapozó szabadság, egyenlőség, testvériség alapelvek is, hogy úgy mondjam, lecsúsztak valahová a mélybe, és hogy a demokrácia egyetlen tényleges értéke maga a demokrácia lett. Amikor a biztonság nevében korlátozzák az egyén szabadságát. Amikor a morális elvek annyira fellazulnak, hogy a demokráciát háborúval exportálják. Amikor a politikai állásfoglalás összetettsége a kétpólusú ellenzékben egyesül, mely ellenzék valójában egy középen elhelyezkedő, maroknyi bizonytalanért harcol. Vajon mindez nem a technika diadala az elvek fölött?”
~~~
„A barbárok egy egzisztenciális stílusjegye talán éppen ez a modell: egy alapot jelentő centrum, amely a rendszer motiválja, és egy periféria, amely az értelmét adja.”
~~~
„… egy civilizáció – bármelyikről legyen is szó – a barbárok elleni harcban nem a legjobb stratégiát választja a győzelemhez, hanem azt, amelyik a legalkalmasabb saját identitásának megerősítésére.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése