Charlie és a karácsony | Alice Oseman

Karácsonykor nemigen szoktam a témába vágó köteteket olvasni, mert engem sokkal inkább a téli könyvek érdekelnek. Tavaly azonban megesett az, hogy a véletlen folytán kettő ilyen is sorra került. Az egyik Alice Oseman This Winter – Az idei tél című kötete volt, amely a Pasziánsz sorozatához tartozó, közvetlenül a fő történet előtti karácsonykor játszódó kisregény.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2023
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági
négy csillag

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian igyekeznek a lehető legkevesebb drámával átvészelni a karácsony napját. Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario Kart-ozik a bátyjával és a nővérével, Tori és Charlie számára pedig azt, hogy maguk mögött hagyják az elmúlt néhány hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja a Spring családot, vagy elkezdi összekovácsolni őket?

Érzékeny látkép a 21. századi diszfunkcionális családokról, akik szeretik egymást, de fogalmuk sincs, miként fejezzék ezt ki.

 

Hangulatában a Heartstopper és a Pasziánsz között helyezkedik el, ezért is esett jobban, mint az utóbbi. Mivel folyószövegről van szó a képregénypanelek helyett, így Charlie magába fordulásai is látványosabbak. Viszont rájöttem arra, hogy ugyan érdekelnek Springék, de nálam egyértelműen Nick viszi a prímet, aki feltűnésével mindent bearanyoz.

 

Az írónő három szemszög segítségével meséli el az ominózus karácsonyt. Torival kezd, aki önmagát hibáztatja Charlie érkezési zavara miatt. Aztán egy ponton Charliera váltunk át, mikor elege lesz a családjából, és inkább elmenekül otthonról. Lezárásként pedig a kis Oliver szösszenetét olvashatjuk, aki gyermeki ártatlanságával csodálkozik rá a világra, ami a legcukibb dolog az egész könyvben. Jó, azért a mopszkölyökkel egyetemben.

 

A kötet arra játszik rá, mennyire is különbözők a családok. Springéknél a spanyol rokonok is megérkeztek karácsonyra, akik amúgy tökre nyitottak, de azért bőven okoznak kellemetlenséget Charlienak. A helyzetet az anyja sem könnyíti meg számára, és ugyan mindkét fél próbálkozik, mégis nagyon furcsa volt Charlie kiakadását látni. Ezzel szemben Nick családja normálisabb és elfogadóbb, egyedül talán a bátyja (ezen kicsit meglepődtem, mert nem emlékeztem rá, hogy Nicknek ilyene is van) faragatlan, de őt sem a rossz szándék vezéreli.

 

A kisregény egyértelmű erőssége a testvéri szeretet ereje. Ugyan Charlie a saját letargiájában nemigazán veszi észre a többieket, de Tori nem adja fel. Teljesen meg tudtam nála érteni a nővér védelmező ösztönt. Oliver pedig egy hatalmas szeretetgombóc, akit nem rontottak meg még a felnőttek. Imád a tesóival időt tölteni, akik még akkor is örülnek a jelenlétének, ha talán egy kicsit idegesítően lelkes.

 

Nagyon szerettem az illusztrációit, amelyek hozzák a képregények hangulatát. Emellett pedig elválasztásként is ezeket használja, amelyek közül nekem egyértelműen az villanykörték tetszettek a legjobban egyrészt a szereplők boldog pillanatai, másrészt pedig a megelevenedő téli motívumok miatt.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Egy többszörösen is beágyazott történet, amely mindezek ellenére mégis olvasható különálló karácsonyi szösszenetként. Szerettem benne a Spring testvérek dinamikáját, Nick feltűnését és Oliver szemszögét. Családokat állít egymás mellé, konfliktust szít és old meg, miközben arra is tanít, hogy merj segítséget kérni.

 

„Azt hittem, megváltoznak a dolgok; hogy talán elkezdünk beszélni az érzéseinkről és a többi dologról.

De nem tesszük.”

~~~

„Gyűlölöm azt, ahogyan az emberek reagálnak, amikor értesülnek róla, hogy Charlie néhány hetet bentlakó betegként töltött. Mintha ez lenne a legszörnyűbb dolog, amit valaha hallottak. Ez azért van, mert automatikusan elmegyógyintézetre és őrült emberekre gondolnak, kezelés, felépülés és az evészavar kézben tartásának megtanulása helyett.”

~~~

„Azt hiszik, hogy az étkezési zavarokat és a mentális betegségeket egy csapásra helyre lehet hozni. Nem értik, hogy ez egy folyamat. Hogy ehhez időre, kezelésre, erőfeszítésre, rossz és jó napokra van szükség.”

~~~

„– Jól vagy? – kérdezi. – Akarsz beszélni róla?

Tudom, hogy talán kellene. El kéne magyaráznom a vitát anyával, és az elmúlt hetekben felmerülő összes vitánkat. El kéne magyaráznom, hogy milyen kimerítő folyamatosan próbálkozni azzal, hogy jobban csináljam, amikor olyan sokan vannak, akik egyszerűen nem hajlandók megérteni, hogy ez milyen nehéz. El kéne magyaráznom, hogy alig aludtam múlt éjjel, mert annyira ideges voltam az ebéd miatt, bár tulajdonképpen egész jól csináltam. Még mindig úgy éreztem, hogy mindenki engem figyel, várják, hogy mikor cseszem el, és teszem tönkre a napot.”

~~~

„Amikor az emberek megtudják, hogy mentális beteg vagy, a legtöbben teljesen ignorálni akarják ezt, vagy úgy kezelnek, mintha furcsa, ijesztő vagy nagyon érdekes lennél. Nagyon kevés ember igazán jó a középút megtalálásában.

A középút nem nehéz. Csak legyél ott. Legyél segítőkész, ha segítségre van szükség. Legyél megértő, még akkor is, ha nem értesz mindent.”

~~~

„– Néha azt gondolom – mondja Nick –, annyira félsz attól, hogy teher leszel, hogy rettegsz segítséget kérni. De egy csomó ember van körülötted, aki ott lenne neked, ha megnyílnál azzal kapcsolatban, hogy milyen segítségre van szükséged.”

~~~

„Egyedül lenni testvér nélkül, furcsa lenne. Nem hiszem, hogy tetszene. Kivel játszhatsz, vagy kit kérsz meg, hogy érjen el neked dolgokat? Nem lenne senki, aki cipelne engem.”

 

A sorozat további kötetei:

Solitaire – Pasziánsz (#1)

Nick és Charlie (#1,5)