Visszatért gyerekek szanatóriuma | Seanan McGuire

A legtöbb történet ott ér véget, hogy az idegen világba került gyerekek megmentik azt, ám arról nem szól a fáma, hogy utána mi történik velük. Vajon ott maradhatnak? Vagy haza kell jönniük? Egyáltalán haza akarnak-e jönni, vagy inkább a szülőktől elszakadva élnék önazonos életüket? Seanan McGuire Csellengő gyerekek sorozata ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, melynek első része, a Minden szív kaput nyit minket is bevezet ebbe a különleges helyzetbe. Te vajon hogy döntenél?

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2018
Fumax Kiadó
fantasy, krimi
négy csillag

Eleanor West otthona csellengő gyerekek számára.

Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek!

A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő.

De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát.

Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba.

Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia.

Kerül, amibe kerül.

 

Komplex világot kapunk egy kisregényhez képest, amely fokozatosan tárul ki előttünk főhősünk szemén keresztül. Pontosan úgy kapkodjuk mi is a fejünket, valamint értetlenkedünk a kifejezéseken, mint ő, de az iskola egy biztonságos keretet ad, amiben szabadon bóklászhatunk. Nem volt hiányérzetem, ami pedig kis oldalszám esetén elég esélyes nálam. Emiatt jár a pacsi az írónőnek.

 

Történetünk…

Nancy hazatérése után kezdődik, mikoris a szülei beadják egy különleges iskolába a furcsán megváltozott lányukat. Az átnevelő intézet azonban sokkal inkább egy barátságos befogadó közeg, ahol mindenki saját maga lehet. Egy nap azonban titokzatos gyilkosságra derül fény, aminek következtében hősnőnk barátaival nyomozásba kezd.

 

Az egész kötetet keserédes hangulat járja át, hiszen a gyerekeknek elég jó helyük van ebben a különleges iskolában, amit egy hozzájuk hasonló, ám már felnőtt korba érkezett visszatérő, Eleanor vezet. A szülők viszont szeretnék, ha megváltoznának, ami ugye nem fog sosem bekövetkezni, így sosem mehetnek haza. Valamint megállás nélkül vágyakoznak vissza a saját ajtójukon túlra, amire alig van esély, hogy másodjára is megtalálják.

Forrás: Pinterest

A komorságot Nancy is erősíti, aki a halál birodalmából tér vissza, ami egy sokkal lassabb és szürkébb világ. Vele szöges ellentétben áll Sumi, a szobatársa, aki búgócsiga módjára tölti be az egész szanatóriumot. Furcsának is tűnik a szemszögünk miatt, de egy tündéri lányzó, akit nagyon megkedveltem. Szintén ellentétpárost alkotnak az ikrek, Jack és Jill, mert az egyikük okos, a másikuk pedig szép. Rajtuk kívül még Kade kap nagyobb szerepet, akit én csak olvasós srácnak hívok. Te jó ég, a szobáját én is szívesen elfogadnám, hiszen tele van könyvekkel, emellett egyedül is van.

 

A gyerekek nagy traumákat éltek meg, ezáltal érettebbek is a koruknál. Emellett mindenkinek van egy arca kifele, és egy arca befele, amely nem minden esetben egyezik. A visszatérésük utáni állapotot párhuzamba állítja a felnőtté válással, amit a szülők alapból is nehezen kezelnek. Nem is tudom, hogy kit sajnáljak jobban közülük, mert legszívesebben mindenki felé kimutatnám egy öleléssel vagy épp anélkül, hogy mennyire értékesek.

 

Maga a történet két nagyobb blokkból épül fel, amelyek jól aránylottak egymáshoz. Az elején a világot ismerjük meg, majd bedobja a gyilkosságot, ami mozgalmassá teszi a kötetet. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mi lesz végül a megoldás, és utólag fogtam a fejemet, hogy erre rájöhettem volna az utalások alapján, de én és a szokásos naivságom.

Forrás: Pinterest

Ügyesen kezeli szexualitást, mint témát, pont mint a Mások közöttben. De nem szabad a karakterek sokszínűsége mellett sem elmennünk, ugyanis kapunk transznemű és aszexuális szereplőt is. Ezáltal is az elfogadásra buzdít, nem a megváltoztatásra, ami nagyon széppé teszi a történetet.  

 

Olvasás közben több mű is eszembe jutott, amelyek vagy érzésben, vagy témában hasonlítottak rá. Az egyik ilyen az Alice Csodaországban, hiszen neki se volt igen fogalma arról, hogy mi a manó van körülötte. A másik az ősszel olvasott Cheshire Crossing, amely képregény szintén egy mesékből visszatért gyerekeknek fenntartott intézmény. A harmadik pedig a Ház az égszínkék tengernél, mert ott állt ennyire középpontban a másság és annak elfogadása. Szóval ha valamelyiket is szereted, akkor érdemes ennek a könyvnek is egy próbát adni.

 

Összességében

Kuckózós és emellett elgondolkodtató könyv a mesékről, illetve a másság elfogadásáról. Komor hangvétele miatt engem kevésbé rántott be, de ettől függetlenül hajtott a kíváncsiság mind a világ megismerésében, mind a rejtély megoldásában. Értékes gondolatok rejtőznek benne, amihez nyitott szív dukál. Hiszen mindenki különleges.

Forrás: Pinterest

„A lányok sohasem voltak jelen a felvételi beszélgetésen. Csak a szüleik lehettek ott, a gondviselőik, összezavarodott testvéreik, akik annyira segíteni akartak, csak nem tudták, hogyan. Túlságosan fájó lett volna a leendő diákok számára, ha bent ülnek, és végighallgatják, amit azok az emberek, akiket a legjobban szeretnek a világon –, téveszmének nevezik az emlékeiket, ábrándnak a tapasztalataikat, az életüket pedig valamiféle kezelhetetlen betegségnek.”

~~~

„Nem minden család fogadta el, hogy a bentlakásos iskola lesz a gyerekük számára a legjobb megoldás. Nagyjából minden harmadik lehetséges diák kicsúszott Eleanor kezéből, ő pedig gyászolta őket, mert az életük sokkal nehezebb lett így, mint lennie kellett volna; megmenthette volna őket. De örült azoknak, akiket a gondozásába adtak. Legalább addig, amíg vele vannak, olyan valaki áll mellettük, aki megérti őket. Még ha soha nem is lesz lehetőségük hazamenni, akkor is áll majd mellettük valaki, aki megérti, és ott lesznek a társaik is; ez felmérhetetlen kincs.”

~~~

„A valóság csak egy hétbetűs szó, […]”

~~~

„– Mert a remény olyan kés, ami átmetszi a világok alapzatát is – vágta rá Sumi, és a hangja egyszerre kristálytiszta lett, nyoma sem volt benne többé a korábbi bohóckodásának. Nyugodt pillantással nézett Nancyre. – A remény fáj. Ezt kell megtanulnod, méghozzá gyorsan, ha nem akarod, hogy téged is felemésszen belülről kifelé. A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled. Ely-Elanor mindig azt mondja, hogy ne használjuk ezt a szót, vagy amazt, de nem tiltja meg az igazán rosszakat. Nem tiltja meg a reményt.”

~~~

„Egyesek azt hiszik, erő csak mozgásból születhet. Tévednek. A hegy éppen olyan erős, mint a dagály, éppen csak… másképp.”

~~~

„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok változnak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számunkra épített dobozokba.”

~~~

„– Sosem szerettem befejezetlenül hagyni egy jó történetet.”

~~~

„Arra számított, hogy a bentlakásos iskola hozzá hasonlókkal lesz tele, akik csendesek, komolyak, és nagyon vágynak rá, hogy visszatérjenek a világba, amelyet elhagytak. Nem erre. Nem Sumira, és nem arra, hogy az emberek számára érthetetlen szakkifejezésekkel dobálóznak.”

~~~

„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”

~~~

„– Számunkra a helyek, ahol voltunk, az otthont jelentették. Nem számított, hogy jó, vagy gonosz, vagy semleges. Minket az érdekelt, hogy életünkben először nem kellett magunkat másnak tettetni, mint akik vagyunk. Csak létezhettünk. Ez mindent megváltoztatott.”

Forrás: Pinterest

„Nem tanítjuk meg maguknak, hogyan maradjanak. Azt sem, hogyan felejtsenek. Azt tanítjuk meg, hogyan lépjenek tovább.”

~~~

„– Miss Withman, az esélyek afelé mutatnak, hogy maga ezen a világon éli majd le az életét. Majd elmesélheti az embereknek a kalandjait, amikor távolibbá váltak, és amikor már kevésbé fáj beszélni róluk. Sok végzősünk úgy gondolja, hogy a megosztás ilyen módja egyaránt katartikus és kifizetődő. Az emberek szeretik a jó fantasyt.”

~~~

­„Az a baj, hogy ebbe az iskolába olyanok járnak, akik sosem tanultak meg logikus döntéseket hozni. Ezért ha egyedül akarunk lenni, a legmagasabb fákhoz és a legmélyebb gödrökhöz rohanunk, minthogy ezekből pedig viszonylag kevés van, általában gyakran botlunk egymásba.”

~~~

„– Azt hitte, megkaphat mindent, ide-oda járkálhat, annyi időt tölthet a valódi otthonában, amennyit csak bír, anélkül, hogy az apja szíve beleszakadna. De elfelejtette, hogy a felnőttek számára az Oktalanság nem élvezetes hely, még akkor sem, ha ott nevelkedtek. Minden alkalommal, amikor ide tért vissza, kissé idősebb lett. Amíg aztán egy nap oda tért vissza, és majdnem ő szakadt bele. El tudod képzelni az otthonod ajtaját, és belépve rájönnél, hogy nem bírod többé belélegezni az otthoni levegőt.”

~~~

„Csak azért, mert nem mennék vissza akkor sem, ha fizetnél érte, még nem akarom egyetlen pillanatát sem elfelejteni annak, ami ott történt. Nem lennék az, aki vagyok, ha nem éltem volna ott.”

~~~

„Idősebb, mint amennyinek kinézek, fiatalabb, mint amennyinek lennem kellene. A bőröm egy megfejthetetlen rejtélyt takar, és hiába engedek el mindent, amit szeretek, akkor sem kapok választ. A rendelkezésemre álló idő lassan lejár, ha erre voltál kíváncsi. Minden reggel egy kissé lineárisabban ébredek, egy kissé kevésbé elveszetten, egy nap pedig azzá a nővé válok majd, aki őszintén állapítja meg, micsoda bájos álma volt az éjjel. Elég idős vagyok, hogy felfogjam, mit veszítek el, miközben megtalálnak. Ezt akartad hallani?”

~~~

„A szülők ebből a szempontból különleges állatfajta.”

~~~

„– És mi van például Narniával? – kérdezte Christopher. – Azok a gyerekek mindenféle ajtókon mentek át, és mégis mindig a nagy, beszélő oroszlán társaságában kötöttek ki.

– Az azért volt, mert a Narnia egy keresztény tanmese, ami fantasynak tetteti magát, te segg – vágta rá egy másik fiú. – C. S .Lewis soha életében nem ment sehová. Fogalma sem volt, hogyan működik a dolog. El akart mondani egy történetet, és valószínűleg hallott már a hozzánk hasonló gyerekekről, úgyhogy összegyúrta a dolgokat. Az összes író így csinálja. Összehordanak mindent, az emberek meg zabálják. Mi meg az igazságot mondjuk, erre a szüleink ilyen elegáns tébolydákba dugnak bennünket.”

~~~

„– Ez nem egy elmegyógyintézet, ti pedig nem vagytok őrültek. Különben meg mi van, ha mégis? Ez a világ kegyetlen és kíméletlen azokkal szemben, akikről úgy ítéli, hogy a legkisebb mértékben is eltérnek a normától.”

~~~

„Nem vagy senki szivárványa.

Nem vagy senki hercegnője.

Nem vagy senki ajtaja, csak a magadé, és az egyetlen, aki megmondhatja neked, mi lesz a történeted vége, te magad vagy.”

 

A sorozat további részei:

Mélybe ránt a Lápvilág (#2)

Cukorszín égbolt alatt (#3)

In an Absent Dream (#4)

Come Tumbling Down (#5)

Across the Green Grass Fields (#6)

Where the Drowned Girls Go (#7)