Papp Dóra Tükörlelkek
sorozatára táncos vonatkozása miatt figyeltem fel, viszont sokkal többet kaptam
tőle. Az első részt egyszerűen imádtam, mert amellett, hogy szórakoztatott,
fontos témákkal is foglalkozott, ami mankóként szolgálhat az önmagát kereső
fiatalságnak. Nem idealizál, kapunk balhés gyerekeket is, viszont mindenkit
szerettem a maga gyengeségeivel és erősségeivel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Ciceró Könyvstúdió ifjúsági öt csillag |
Kriszti és Orsi nem is
lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina
mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye.
Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket
még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében
bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy
előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy
becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába
és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki
ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter
tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban
áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi
kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…
Mostanában már ritkán
olvasok fantasztikumtól mentes ifjúsági történeteket, és ezek között még kevesebb
a magyar szerzős cím. Róbert Katalin Szelídíts meg című regénye után viszont
ismét sikerült egy kincsre bukkannom, ami pont jókor talált meg. Hirtelen
felindulásból vettem kézbe, és csak úgy vittek magukkal az események. És az sem
zavart, hogy igazából két lazán egymáshoz kapcsolódó sztorit kaptam, mert
mindegyik egyformán érdekelt.
Történetünk…
Krisztiről és Orsiról szól
külön-külön, akikben egyedül az a közös, hogy egy középiskolába járnak. Legalábbis
látszatra. Krisztinek kívülről tökéletes az élete, de belül sokat vívódik.
Népszerű, de mindezt csak a családja státuszának köszönheti. Titokban azonban
hatalmas lázadó, akinek vajon sikerül kibújnia a bábjából? Orsi ezzel szemben
nyíltan után mindenkit, otthon is csak a zenét bömbölteti, és igyekszik
mindenkit eltaszítani magától. Belül azonban ő is csak arra vágyik, mint mindenki
más, hogy törődjenek vele. Képes lesz-e valaki feltörni a páncélját?
Kezdjük a regény elbeszélésmódjával,
ami a szememben a kötet egyik nagy erőssége. Teljes mértékben elhittem, hogy
tizenévesekről van szó. Legalábbis az én agyam totál azt az érzetet keltette,
mintha a saját gondolataimat olvasnám 18 évesen. Ennek köszönhetően pörögtek a
lapok, pedig viszonylag hosszú fejezetekből áll a regény. A két főszereplőt is
jól el tudtam különíteni egymástól, mert nem csak felszínes különbséget tesz
közöttük az írónő, hanem a részeiket áthatja a lényük.
Nagyon szerettem a
sokszínű szereplőgárdát, akiknek a sorsain keresztül különböző fiatalokat
érintő kérdéseket tárgyal a könyv. Engedi hibázni őket, és minderre egyáltalán
nem kioktató hangnemben reagál, hanem komolyan veszi a problémáikat. Beszél
például szülők által meghatározott továbbtanulásról, és az abból való kitörésről,
illetve szembeállítja a nevelőszülőket a veszekedő vagy épp válófélben
lévőkkel. Előkerül többek között a stréberség, az elhízás, az
alkoholfogyasztás, a cigarettázás, az internetes társkeresés, valamint a
felnőtté válás nehézségei.
 |
| Forrás: Pinterest |
Mindkét főszereplőnket
egyformán szerettem, de talán Krisztivel tudtam inkább azonosulni, mert ő is tanárgyerek.
Nyíltan meri kritizálni a spanyoltanárnőjét, aki nem tanít megfelelően, és ami
nagyon ismerős szituáció volt. Az elvárások elől a táncba menekül, ami viszont
csak az övé, és nagyon is ügyes benne. Teljesen bele tudtam élni magam ezekbe a
részekbe is, mert táncos szemmel is nagyon jók voltak a leírások. Öröm volt
látni, ahogy fokozatosan felvállalja ezt az énjét, ami végül abban csúcsosodik
ki, hogy ő koreografálja – természetesen parterével, Vikivel együtt – a
végzősök szalagavatós koreográfiáját.
Orsi ugyan sokkal
rebellisebb, mint én valaha is voltam, viszont a lobbanékonyságában tisztára
magamra ismertem. Imád drámázni, amit szintén nagyon éltem. Az iskola
feketebáránya azonban csak egy szerep, amivel védi magát a váratlan veszteségektől
és csalódásoktól. Ami a szívén az a száján, de mégsem akar magáról és az
érzéseiről beszélni. Nehezen dolgozza fel a múltat, és nehezen is fogadja el a
külső segítséget. Kihágásai miatt nem feltétlen követendő példát állít vele, de
ettől is csak még inkább életszagú az egész.
A párhuzamosan futó
történeteknek köszönhetően két szerelmi szálat is kapunk, aminek én nagyon
örültem. Mindkét esetben nagyon bírtam a flörtölős részeket, Kornél inkább a
zárkózott hősszerelmest alakítja, Olivér pedig idegesítően aranyos, de a
lányokhoz hasonlóan itt sem tudok dönteni. Kornél idősebb a többieknél, így
rajta keresztül az egyetemi életbe is kapunk betekintést, hogy mennyire
kikészülnek a mérnökhallgatók. Bírtam, hogy olyan kis okoska, de Olivér is
hasonlóan szorgalmas, viszont neki nincsen stabil szülői háttere.
Megdobogtatták a szívemet, és nagyon meglepődtem azon is, hogy Olivérék
továbbjutottak a csóknál.
Az osztálytársak közül ki kell még emelnem Esztit és Vikit, akik szintén szerves részét képezik a cselekménynek. Előbbi Orsi legjobb barátnője, aki által az írónő a testképpel kapcsolatos kérdéseket vizsgálja meg. Utóbbi pedig Kriszti tánc- és lelki társa, aki a kötet egyetlen meleg szereplője. Viki egy csupaszív srác, aki megérdemli a boldogságot. A híresztelések ellenére pedig általa elfogadást erősíti meg.
 |
| Forrás: Pinterest |
A felnőtteknél azonban már
nem mindenki szerepelt ilyen jól. Kriszti irányításmániás szüleitől a falnak
mentem, akik még egy egyszerű verset sem engednek neki kiválasztani, nemhogy
mit és hol tanuljon. Sokmindent írnak elő neki, de soha nem kérdezik meg tőle,
hogy mit szeretne. Emiatt pedig olyanokért is kér bocsánatot, amiről nem tehet.
Orsi anyja a másik véglet, mert neki gyakorlatilag mindegy mit csinál a lánya,
mindenhogy elfogadja. Emellett azonban egy olyan fickóval van együtt, aki
teljesen kihasználja. Az egyedüli mintának tekinthető felnőtt Orsi angoltanára,
Paul, aki különórákat tart a lánynak, ahol nem is igen a nyelvi fejlődésére
koncentrálnak, hanem próbálja megnyitni. Pedagógiai mestertanulmányt folytat,
és inkább viselkedik pszichológusként, hiszen odafigyel a diákja lelki
egészségére.
A tánc mellett még nagyobb
szerepet kap a könyvben a zene. Mindegyik szereplőnknek nagyon különböző az
ízlése, viszont egymásnak mutogatva bővítik az ismereteiket. Előkerülnek itt
külföldi előadók, mint Rihanna vagy az Imagine Dragons, de a magyar bandák is
képviseltetik magukat, mint a Hiperkarma, a Brains vagy a 30Y. Szerettem ezt a
sokszínűséget, mert ezáltal az olvasói előtt is kitárja a világot. És el tudom
képzelni, hogy a fiatal és a zenében kevésvbé járatos olvasók utánajárnak
ezeknek a számoknak és előadóknak, mint anno én tettem az SZJG esetében a Reni
által olvasott könyveknél.
Végezetül pedig szeretném
kiemelni még azt, hogy a komoly témák mellett nagyon jól szórakoztam rajta.
Sütött belőle a frissesség és a lendület, a két különálló történetnek köszönhetően
sosem volt unalmas. Sokkal többet kaptam tőle, mint amit vártam, és hatalmas
kedvenccé vált.
Összességében
Meglepett, hogy mennyire
is szerettem mind a tanító jellég, mind a humorát. A fiatalok problémáival
foglalkozik, és örültem, hogy mindezt hús-vér szereplőkkel teszi, akik közül
senki sem tökéletes, csak maximum látszatra. És végre megkaptam azt a TÁNCos
könyvet, amit kerestem, bár itt ugyan csak az egyik szál szólt arról, mégis
eddig ez volt a legjobb ebben a témában, mert annyira természetesen kezelt
mindent IS.
„Mi ekkor éltünk csak igazán; számomra a tánc egy életstílus volt, és egyáltalán nem merült ki abban, hogy egymás teste mellett vonaglunk. Szükségünk volt a koreográfiákra, így lett minden egyes dalból dráma, akárcsak egy színpadra szánt darab. Ennek akartunk élni. A tánc segítségével kaptuk meg azt a valamit, ami hiányzott a mindennapjainkból.”
~~~
„– Sosem gondolkoztál azon, hogy ha jó vagy valamiben, akkor mindent meg kellene tenned azért, hogy még jobb lehess, és minden lehetőséget ki kellene használnod a fejlődésre? Arra, hogy kamatoztasd a tehetségedet?”
~~~
„Kell, muszáj… meg kell csinálnom, mert elvárják tőlem. Mindent, mindig csak kell. Szegedre kell mennem, csillagos ötösre kell felelnem magyarból, mert anya magyartanár és nem szabad szégyent hoznom rá. El kell viselnem Hárpia spanyolóráit, azt, hogy Vikit a háta mögött gúnyolják, azt, hogy Tragédia röhög rajtam, azt, hogy mindenki mindig a közelemben akar lenni, velem akar járni, velem akar barátkozni, de nekik egy pillanatra se jut eszükbe, hogy én ezt nem akarom. Mindent csak KELL.”
~~~
„[…] ne azt gyászold, ami nem adatott meg, inkább arra gondolj, amid megvan. Mindenki életében máshol vannak lyukak, amiket sohasem fog tudni betömni vagy pozitív élményekkel kitölteni, ezért arra kell koncentrálni, ami teljes, egész, meg arra, ami még teljesebbé teheti a mindennapokat.”
~~~
„Hibákat kell ejteni, és bizonyos hibákat nem is egyszer kell elkövetni ahhoz, hogy tanulhassunk belőlük. Fejlődni csak így lehet.”
~~~
„Abban a pillanatban jöttem rá, hogy vannak olyan dolgok az életben, ami ellen felesleges küzdeni: le kell nyelni őket, meg kell tenni, összeszorított fogakkal végigcsinálni, mert nem lehet minden fenékig tejfel.”
~~~
„A múlt… a múlt nagyon trükkös dolog. Hozzánk tartozik, bennünk él, és azzá tesz bennünket, akik vagyunk. Ám emellett azt is el kell fogadnunk, hogy a múlt csak egy része az életünknek. A jelen és a jövő együtt képes sokkal erősebb lenni, mint az, ami eddig meghatározott minket. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk a múltat. Észben kell tartanunk, mit jelent számunkra. De emellett tisztelnünk kell önmagunkat annyira, hogy esélyt adunk a jelen és a jövő változásainak. Hogy azok határozzanak meg minket, hogy formáljanak minket, ahogy halad előre az idő. Az elfogadás és a változtatás félelmetes dolog. De aki szembe tud nézni a félelmeivel, biztos jövőt építhet magának. Az az ember boldog lesz.”
~~~
„– Tudod, a félelem jó dolog. Ha nem lenne, minden túl egyszerű lenne, nem volna mit legyőzni.”
A sorozat további részei:
Tükörlelkek 2. (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése