Egy kifejezetten jó szüret

Jót tesz egy könyvnek, ha íróját nagy elődökhöz hasonlítják? Nem hiszem. Az elvárások nagyobbak, és nagyobbat is lehet csalódni bennük. Mai könyvem, a Csontszüret Samantha Shannontól is ebbe a kategóriába tartozik. Szerintem fölösleges volt J. K. Rowlinghoz mérni azért, hogy minél többen megvegyék, hiszen önmagában is megállja a helyét. Sőt…

Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel

Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Egyszerűen imádtam. Tudom, hogy ez alátámasztás híján csak egy lebegő szappanbuborék, de akkor is. Beszippantott, és nem hajlandó elengedni. Fergeteges.

Kezdjük azzal, hogy az írónő ugyanazon a napon született, mint jómagam, így már eleve kíváncsibb voltam az átlagosnál. Emlékszem, hogy dudorászva hoztam haza a szerzeményemet a boltból örömömben. Nem hiába.

Egy nagyon összetett világgal találhatjuk szembe magunkat, amit a világtalanok és a tisztánlátók alkotnak. A látók képesek használni az étert, ami veszélyes tevékenységnek minősül, ezért vadásznak rájuk a felső szervek. Nem véletlenül, hiszen mindenki fél attól, amit nem ismer. A társadalmon felül állnak a rephaiták, akik magukat ”megváltóknak” tartanak az emittákkal szemben.

Az elején csak kapkodtam a fejemet. Most kinek dolgozik a szindikátus? Mi az a Scion? Na és az ÉBER és az NBER? De aztán minden fokozatosan értelmet nyert. Túl gyorsan akartam mindent megérteni, de ez a mennyiség miatt számomra lehetetlennek tűnt így, első olvasásra. A látók különböző fajtáival is meggyűlt a bajom, hiszen annyi van belőlük. Vagy lehet, hogy a latintudásom rozsdásodott be kissé.

Imádom a helyszíneket, Londont és Oxfordot. Nem tudom, lehet, titokban angol vagyok, de mindig meg tudnak fogni az Angliában játszódó történetekkel. Régi házak, kerengők, tornyok. Nagyon jó volt elbóklászni bennük.

A szereplők pedig…

Forrás

Paige Mahoney, az ír bevándorló álomlátó. Lázadó típus, mindig próbál visszaszólni. Egyedül főnökétől, Jaxontól tart annyira, hogy nem meri megtenni. Bátor, erős és kitartó. Sokszor éreztem azt, hogy mintha én lennék a főszereplő, és én hoznám a döntéseket, annyira egyre járt az agyunk. Én is mindig mindent túlspirázok, kétszer meggondolom magam, mielőtt végleges döntést hozok. Nagyon aranyos volt a Nickkel való kapcsolata. Próbálta leplezni legbelső érzéseit, és a visszatekintésekből épült fel a szemünk láttára, hogy miért is ragaszkodik Paige annyira a csapatához. Ezennel kedvenc főhősnőim közé emelem. Megérdemli.

Megtalálható benne a kellő számú emberveszteség a fontosabb szereplők soraiból, és a kegyetlenség is az ellenség oldaláról. Nashira kellően elnyomó, Seb, Liss és Julian kellően esetlen.

Arcturus pedig… éppen ott volt jó, ahol volt. Sokáig próbáltam megfejteni indítékait, jellemét. Cuki, már ha lehet ezt egy igazán vonzó hegyről megállapítani. Sokáig nem esett le, hogy őt hívják Wardennek. Miért nem jó a polgári neve?

Még nincs elképzelésem arról, hogyan fog ebből hét részt készíteni, de már előre várom őket. A másodikat meg be kéne szereznem, csak ne lenne macskás a borítója.

Összességében

Nagyon nagyon nagyon kedvenc. Alternatív történelemből kiinduló fantasy-disztópia keverék. Igazi csemege jó szereplőgárdával felszerelkezve. Alapos világfelépítés, kitűnő helyszínválasztás.

Hogy kinek ajánlom?

Fantasyrajongóknak mindenképpen elolvasandó, akár szeretik a YA-t akár nem. Megér mindenkinek egy kalandot.

Mára ennyi lettem volna. Mindenkinek kellemes őszi szünetet kívánok :)
Maradok továbbra is,

Babó Buca