2022. július 31., vasárnap

Havi zárás – Június & Július 2022

 

Ritka alkalmak egyike következik, mikor az elfoglaltságom miatt dupla hónapot zárok. Utoljára erre 2020 tavaszán került sor, és az indok most is hasonló, ugyanis ismét messzire utaztam, ahol inkább élményeket szereztem, mint a képernyőt bújtam. De nem is volt nálam a laptop.

 

Június a vad tervezésről szólt, mert minden héten volt valami, amit meg kellett csinálnom, vagy ahova menni szerettem volna. Kezdetnek szőlőt hajtásoltam, amit azóta szeretek, hogy kitaláltam a hangoskönyves módit. Mivel még nagyon kezdeti fázisban voltak a vesszők, így nem tudtam leforgatni őket. Megvolt az utolsó vizsgám is, ami egy második körös próbálkozás volt. Itt már jobban tudtam figyelni a hibázási lehetőségekre, és emiatt meg is lett. Bárcsak a szakdolgozatommal lennék ilyen sikeres, mert kb. május óta nemigen nyúltam hozzá, oszt majdnem vége a nyárnak. Kijutottam a Könyvhétre, amiről egy hosszabb beszámolót is írtam, valamint megtartottuk az egyesületi táncgálánkat, amely ismét nagy sikert aratott minden stressz mellett. Hihetetlen felpörögtem a hó végére, mert 30-án repültem, és előtte pont még a Balatonon voltam egy pár napot, így minden el kellett rendeznem az utazásra és a munkával kapcsolatban is. És pont ezen pörgés miatt esett jól a láblógatás a magyar tengernél, amelyet júliusban megismételtem.

 


No de hogy hova is mentem? Van aki Konstantinápolynak hívja, mások Bizáncnak, ma viszont az Isztambul névre hallgat. Itt él az ERASMUS-os lakótársam a családjával, akivel az elmúlt négy évben is rendszeresen tartottam a kapcsolatot. Nagyon jóba lettünk kinn, ezért is terveztem meglátogatni egyszer, és 2020-ban már majdnem összejött. Bő egy hétre mentem, mert tudtam, hogy a közlekedés miatt több időt kell a programokra szánni, illetőleg nem akartam csak végigszáguldani a helyeken, hanem élvezni is szerettem volna a kinn töltött időt. Természetesen az összes kötelező nevezetességnél voltam, ami nem volt épp felújítás alatt. Jártam a Hagia Szophiában, a Kék mecsetben, a Topkapi valamint a Dolmabahce palotákban, kószáltam a Nagy Bazárban, felmentem a Galata-toronyba, hajókáztam a Boszporuszon, és mindemellett szívtam magama a város hangulatát. Nagyon kedvesen fogadott a család, nagyon jól éreztem magukat náluk, viszont sajnos a szülei csak törökül beszélnek, így nem tudtam velük jókat beszélgetni. Anyukája tipikus török ételeket főzött olyan módon, hogy én is meg tudjam enni. Ugyan a kebab és baklava kimaradt, de helyette kaptam sarmát, ami az egyik kedvencem. Legtöbbször együtt indultunk útnak, de két nap magam fedeztem fel a várost, amire nagyon büszke vagyok. Hatalmas élmény volt a számomra, és remélem, hogy lesz még lehetőségem visszatérni egyszer.

 

Szintén júliusban történt, hogy végre sikerült nekem eljutnom a Nevenincs Könyvklub találkozójára. Alapból nem szeretem Pestet, de az isztambuli nyüzsi után egyáltalán nem zavart. Jó volt beszélgetni a közös könyvekről, amik A pusztai farkas és a Virágot Algernonnak voltak. Jelenleg az Állatfarm van terítéken, amit már egyszer olvastam, de a következőről is tudjuk, hogy mi lesz.

 


Júniusi olvasmányaim (2453 oldal + 17,5 óra)

 

A hónap mozgalmassága miatt kevesebb időm jutott elmerülni egy-egy regényben, viszont a szőlőmunkák miatt ismét hangoskönyvet hallgathattam. A film óta szeretném elolvasni a Ragadozó városokat, amelynek első két részét eléggé élveztem. Teljes mértékben kiszippantott a munkahelyzetből, és csak úgy fogytak a tőkék. Képregényekhez sem éreztem a hangulatot, viszont megkezdett hokis sorozatot befejeztem. A második kötet jobban tetszett, mint az első, nem mint A Vasdruida Krónikáinál, ahol eddig az elsőt élveztem a leginkább. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezeket a könyveket nem nekem írták, a saját kihívásaim miatt viszont mindenképp el akartam olvasni a polcomon fekvőket. Az Elmerülő jól esett a lelkemnek, a Szilánkos fényjelek megismertetett Nemes Nagy Ágnes munkásságával, akitől mindenképp szeretnék még olvasni, Az idegen pedig egy különleges utazásra vitte el. Minden nehézség ellenére sikerült egy kiemelkedő kötettel zárnom, mert eddig csak sejtettem, most már tudom, hogy Moskát Anita jól ír.

 


A hónap kedvence: Szilánkos fényjelek, Az idegen, A hazugság tézisei

A hónap csalódása: A Vasdruida Krónikái

A hónap meglepetése: Sticks & Scones

 


Júliusi olvasmányaim (2416 oldal)

 

Ugyan a hónapban két hetet nyaraltam, de mégsem az olvasáson volt a hangsúly. A repülős utamra nem akartam fizikai példányokat magammal vinni, így az ebookomról válogattam. Olvashattam volna akár angolul is, de az egész napos idegen nyelven való kommunkáció miatt inkább az ékes magyart választottam. Befejeztem a Legenda sorozatot, amely ugyan nem szólt akkorát, a végén lévő húzás viszont nagyon meglepett. Ezután inkább a rövidebb és gyorsabban olvasható könyvek vonzottak, de sajnos egyikük sem nyerte el a tetszésemet. Az Időbe zárvánál és a Wink, Poppy, Midnightnál csak fogtam a fejemet, az Erzsében királynétől pedig több regényességet vártam, de ehelyett egy lazább nonfictiont kaptam. Hazaérve elfogott a láz, hogy én most akkor nosztalgiából G. Szabó Juditokat kerítek sorra. Emlékeim szerint jobban élveztem a könyveit, de kisebb is voltam, és lehet, hogy a jobbakat olvastam, viszont jó volt újra gyereknek lenni. Mindenképpen szerettem volna Gyula bátyó emlékére olvasni, de nem feltétlen a Leányrablást. Nem volt rossz választás a Kucó, viszont ugyanúgy megviselt az olvasása, mint először. Végigverekedtem magam A Vasdruida Krónikái utolsó polcon lévő részén, és nem biztos, hogy valaha is folytatni fogom. Ennél viszont sokkal jobb élmény volt a Jó feleségek, amely ugyan nem varázsolt el úgy, mint a Kisasszonyok, de ugyanúgy megérintett. Szintén örömmel olvastam A szív szabadságharcosait, de egyik sem lett nagybetűs KEDVENC.

 


A hónap kedvence: A szív szabadságharcosai, Jó feleségek

A hónap csalódása: Locked in Time – Időbe zárva

A hónap meglepetése: Champion – Bajnok

 

 

Könyvbeszerzések

 

A Könyvhét miatt eleve engedményekkel indultam neki a júniusnak, hiszen ilyen alkalom egyszer van egy évben. Viszont a prioritásaimhoz akartam magam tartani, amely nagyrészt sikerült is. Mivel egy táskába ment bele az összes dedikálós és megvett könyvem, limitált volt a tér.

 

A tavalyi dedikálós sorból tanulva úgy voltam vele, hogy jobb nekem az előrendelés, amihez aláírás is járt. Ugyan a Horgonyhelyet még nem olvastam tőle, de novellákat már igen, így kérdés nélkül repült a kosaramba. És egyáltalán nem bántam meg, mert azóta olvastam és kedvenc lett.

 

  • Nemes Nagy Ágnes: Szilánkos fényjelek

A Libri idén is kedveskedett a diákigazolvánnyal rendelkező tanulóknak egy ajándékkötettel, amelyet a szerzőNŐ miatt szereztem meg. Eleve kevés költőnőről tanulunk, nemhogy magyarról, illetőleg a neve valahonnan ismerősen csengett. Talán egy versmondóversenyen volt tőle a kötelező, már nem tudom. Az biztos, hogy megkedveltem, mert megszólítva éreztem magam a versei által. Fogok még tőle olvasni.

 

  • Natalie Jenner: A Jane Austen társaság

Váratlan, de mégsem, mert mindenképp rendelnem kellett a blogszületésnapi nyereményjátékhoz, és akkor már eleve adott volt az alkalom és a lehetőség, hogy ez a kötet is beleröppenjen a kosaramba. A cím magáért beszél, egyszerűen kellett a gyűjteményembe, valamint még nem olvastam, és nagyon szeretném. A borítója elég csúnya, de külföldön szerették.

 

A Könyvhétre két nagy tervvel mentem. Mindenképp szerettem volna beszerezni a legújabb Bauer Barbara kisregényt, valamint Finy Petrától sem ártana még valamit olvasni, de leginkább a Marlenkával szemeztem. Előbbi friss megjelenése miatt könnyen jött velem, utóbbit viszont a kupacok aljáról szedettem elő a kiadó munkatársaival, akiknek ezúton is köszönöm a kedvességét. Mindkettőt alá is irattam, ha már mentem a dedikálásokra.

 

  • Baráth Katalin: A borostyán hárfa (Dávid Veron #3)
  • Baráth Katalin: Az arany cimbalom (Dávid Veron #4)

Tudtam, hogy az Agave Kiadónál lesz akciós doboz, azt viszont nem, hogy pontosan mi lesz benne. Mint kiderült, kiürülés után cserélték őket, így időközönként más-más kínálattal találkoztál. Mindenképp le akartam csekkolni, mert hátha kincsekre bukkanok. Baráth Katalin Dávid Veron sorozatát már az Ambrózy olvasás közben nézegettem, tovább viszont nem jutottam benne. Itt viszont mikor megláttam a harmadik és a negyedik részt, tudtam, hogy rám várnak. És egyáltán nem zavart az, hogy az első egyáltalán nincs meg, a másodi pedig csak e-könyv formátumban.

 

Ez egy az egyben @bookta_mary hibája, no meg a Libri 1+1-es akciójáé. Már egy éve nézegetem a Viperát, hogy ez lesz a következő kalózos könyv, amit majd olvasni fogok, de végül ő adta meg a löketet, hogy akkor abban a pillanatban meg is vegyem. Kellett hozzá ugye még egyet választani, és valamiért éppen kedvem volt egy fogyatékosságról szóló könyvhöz. Egyszerre fogom őket olvasni? Nem hiszem, bár a hangulatom hamar változik.

 

  • Jane Austen: Aşk ve Gurur

Ugye senki nem gondolta, hogy az isztambuli kiruccanásomról üres kézzel fogok hazajönni? Mindenképp tervben volt egy könyvesbolti látogatás, mert érdekel más országok kínálata. Szomorúan láttam, hogy Jane Austen kevésbé van piedesztálra emelve, mint itthon, és sokkal inkább a Jane Eyre-t nyomatják. No meg Stefan Zweigot. Neki külön szekciója volt… Node nagyon megörültem az egy szem Büszkeség és balítélet példánynak, ami valószínűleg rám várt. Nem díszkiadás, nem is keménykötéses, de a gyűjteményem része lett.

 

  • Louisa May Alcott: Jó feleségek (Kisasszonyok #2)
  • Louisa May Alcott: Jo fiai (Kisasszonyok #4)
  • Thomas Hardy: Távol a világ zajától
  • Alessandro Baricco: Történet

Még Isztambulban láttam meg, hogy a Lazi Kiadó folytatja a Kiasszonyok sorozat újrakiadását a harmadik résszel, ami megint eszembe juttatta, hogy mennyire szeretném őket a régi keményfedeles változatban. A molyos kínálatot ismertem, az változatlan egy idő óta, de kíváncsiságból felmentem Facebook Marketplace-re, és kincseket találtam. Mivel tudtam, hogy megyek fel Pestre a könyvklub miatt, így aznapra leszerveztem a találkozót, és akkor már tovább garázdálkodtam. A Hardy kötetet egyszerűen az ára miatt nem tudtam otthagyni, a Történetet pedig másnap dobta fel a moly, hogy megbeszéltem az átvételeket, amit jelnek vettem, és ez sem volt horrorisztikus áron.

 

Könyvheti megjelenések közé tartozik Az őrület hangja és a Winter is, de végül nem a kiadótól rendeltem elő. Ennek leginkább az volt az oka, hogy a Két város regényét már legalább hét éve nézegetem, és mikor megláttam, hogy kiadják az Érzelmes klasszikusok kötelékében, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog. A Winter egyáltalán nem kérdéses, hogy miért, hiszen nagyon szeretem a Holdbéli krónikák sorozatot, és annak Könyvmolyképzős felkarolása óta tűkön ülök  befejezést várva. Az őrület hangja pedig a Semmi súlya pozitív olvasási élménye miatt kapott egy esélyt, ugyanis érdekel a bipoláris zavar, mint téma. De mivel a Book24-nél van szállítási költség, így ezt a korlátot meg akartam ugrani, viszont össze-vissza vásárolni se szerettem volna. Így esett a választásom az Austen kiasszonyra, amit 2021-ben olvastam, és azóta a polcomon szeretném tudni.

 

Teljesen váratlan találtam meg a Liliomkerti Piacon Káptalantótiban. Már a Fonyódi Piacon is kerülgetett egy könyv, nevezetesen A királynő felemelkedése, de azt ott tudtam hagyni, ezt viszont már nem. Ad egy: Böszörményi, ami magában elég indok. Ad kettő: még nem olvastam tőle, amin nem lepődök meg a korosztályi besorolás miatt. És ad három: úgy éreztem, hogy rám várt.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)