Rohanó idő és sok-sok élmény – Könyvhét 2022

Elképesztően vártam a 93. Ünnepi Könyvhetet, de nem is annyira az új megjelenések miatt, mert mostanában a kiadók már egész évre elszórják a címeiket. Nem is a könyvvásárlás miatt, hiszen például az előrendeléseknél vagy a raktárvásároknál nagyobb akciókkal találkozni, mint ekkor. Itt viszont személyes kapcsolatba kerülhetsz a kiadókkal, váratlan beszélgetésekbe bonyolódhatsz a standoknál és egész nap könyvmolyok körében lehetsz.

Idén sajnos az egyetem és egyéb családi kötelezettségek miatt csak egy napra tudtam ellátogatni, de azt igyekeztem maximálisan kihasználni. Tavalyhoz hasonlóan most sem egyedül kezdtem meg a szervezkedést, hanem Réka barátnőmmel közösen terveztünk – ő leginkább a könyvvásárlásokat, én inkább a dedikálásokat. Sokat gondolkodtam, hogy mennyi könyvet is vigyek magammal aláíratni, hiszen egész nap cipelnem kell a csigaházamat, ami az első Könyvhetemből kiindulva kevésbé vicces. Főleg úgy, hogy mostanában eléggé rosszalkodik a vállam.

Reggel Kelenföldön kellett leszállnom, mert miért is ne, pont ezen a hétvégén csináltak valamit a Keleti előtt, de még bőven volt időm a bécsi Railjet megérkezéséig, így nyugodtan átérhettem a városon. Rékát és a szintén vonattal érkező Sannát összeszedve az Agave Kávézóhoz vettük az irányt, de a tömegközlekedés nem akart velünk együttműködni. Nem elég, hogy Réka vonata fél órát késett, a troli sem indult el egy az út közepén parkoló autó miatt. Kicsit késtünk a megbeszéltekhez képest, de Dóri, Fruzsi, Niki és Tünde megvártak minket, és még egy jót beszélgettünk is. Itt most nem vettem könyvet, pedig az Elektronikus állammal már egy ideje szemezek, hogy kellene belőle egy saját példány, de majd egyszer.

Rékák és Budapest

Az idő egész nap gyorsan szaladt. Körülbelül délre értünk ki a Vörösmarty térre, ahol csatlakoztunk egy szimpatikus hársfa alatt tábort vert BookTuberek társaságához. Hihetetlenül jó volt velük bandázni egész nap még úgy is, hogy Rékával ketten csak „külsősként” csapódtunk hozzájuk. Viszont nagyon bírtam Zsófi felkiáltását, hogy „Megjöttek a Rékák!”. Már tavaly is élveztem velük, de idén mintha hazaérkeztem volna. Ugyan sok volt az új ember, ami miatt azért rendesen zavarba tudok lenni, de örültem mindegyikőjüknek.

A standokat körüljárva nem esett nehezemre, hogy türtőztessem magamat, még úgy sem, hogy csak egy vászontáska lógott a vállamon. Leginkább segítő jobb és a racionális fél voltam a döntések meghozatalában, mert az én listám két elemet tartalmazott. Mindenképpen szerettem volna egy Bauer Barbara kötetet venni, hiszen még egy-kettő hiányzik a gyűjteményemből. A Jaffa Kiadónál sajnos nem volt Vakrepülés, pedig a főszereplőt Rékának hívják, ezért csak az új kisregényét, A találkozásokat szereztem be. Egy fülest viszont kaptam, hogy érkezni fog belőle majd az újrakiadás, így már tűkön ülve várom azt.

Mivel Finy Petrával is terveztem dedikáltatni, és már egy ideje gondolkodok azon, hogy mi legyen a következő regény tőle, így az Athenaeumhoz is célirányosan mentem. Mivel nem volt kirakva a Marlenka, rákérdeztem, és a kupacok aljáról szedtek elő nekem egy példányt belőle. De ugyanígy járt Réka is a Böszörményi novelláskötettel, amit hátulról bányásztak elő neki. Mivel mindez a Könyvmolyképzőnél esett meg, így kapott egy beleolvasót a szeptemberben megjelenő legújabb Ambrózy kötethez, ami végül nálam landolt.

Rajtuk kívül több könyvet nézegettem még, számos standnál elidőztem, de végül erős maradtam. Találtam német nyelvű Micimackó összest, de leginkább az olasz Baricco köteteken akadt meg a szemem, mert olyat ritkábban látok. Masszívan leértékelt dobozt csak kevés helyen láttam, egyedül az Agavéhoz mentem vissza azzal a célzattal, hogy ránézek és hátha van benne valami, mert tőlük van egy-kettő könyv a radaromon. Végül két Baráth Katalin regény jött haza velem, amely Dávid Veron sorozatának harmadik és negyedik része. Még az első kettőt sem olvastam, viszont annyira Ambrózy hangulatom lesz, ha rájuk nézek, hogy nem tudtam otthagyni őket.

A könyvek mellett könyvjelzőbeszerzőhadjáraton is voltam. Mindenképpen szerettem volna a blogszületésnapi nyereményjátékos csomagba is rakni, de nemigazán futottam beléjük, vagy csak nem voltam figyelmes. A Petőfi Irodalmi Múzeumban biztos voltam, és onnan két Jókaisat szereztem be. Aztán a bázisra visszatérve a csajok mutatták, hogy mit vettek a Gutenbergnél, és azonnal felhúztam a nyúlcipőt. Itt már magamnak is vettem, mert annyira megtetszett a mintája. Emellett pedig Vida Ági is készült saját készítésűekkel, amelyek közül nagyon nehezen lehetett választani, de a sárga szín mindent legyőzött.

A dediákós sorokba nagyrészt egyedül álltam be, de ezt egyáltalán nem bántam. Szerencsére mindegyik rövid volt, a felhők megérkezésével pedig a nap sem tűzött annyira. Legelőször Mörk Leonórához mentem oda, akinél akkor egyáltalán nem voltak. Mivel vele rendszeresen levelezek, így jó volt egyet beszélgetni, és ez az élmény megerősített abban, hogy igen is merjem felvállalni a blogomat. Vele egy asztalnál ült Bauer Barbara, akihez szintén beálltam a sorba. Annyira meglepődtem, hogy emlékezett rám őszről, mert így vele is teljesen más élmény volt így. Vivien Hollowayt futtában sikerült elkapnom, de készséggel dedikálta a frissen olvasott Moirámat, leghosszabban viszont Finy Petrával sikerült beszélgetnem, akinél alig féltucatnyian voltunk, ami lehetővé tette a nyugodt dedikálási ütemet. Mert hát voltak elképesztő sorok is, de azokat tudatosan elkerültem. Vele is szoktam levelezni, így itt is személyesebb volt a találkozás, és biztosan hozzá is vissza fogok még menni, ha lesz rá lehetőségem. Bár még mindig zavarban vagyok, ha írókkal találkozok, de lehet, hogy csak gyakorlás kérdése.

Ismét felejthetetlen élményben volt részem, amit szeretnék megköszönni mindenkinek, akivel tervezetten vagy csak véletlenül találkoztam. Nagyon jó beszélgetésekben lehetett részem a nap folyamán, akár a sorokban állva, akár a standoknál nézelődve, akár csak a bandázás során. Alig várom, hogy ismét találkozhassam mindenkivel. A vonatot pedig megint majdnem lekéstem, de úgy látszik, ez hozzátartozik a Könyvhéthez.