2021. június 24., csütörtök

Általánosan elismert igazság | Jane Austen

Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye már a kezdetek óta időről-időre felemlegetésre kerül a blogon, és mindig meséltem nektek, hogy én mennyire is szeretem ezt a történetet mind olvasni, mind nézni, de bővebben sosem került rá sor. Ugyan 2018-ban hosszú idő után újraolvastam, legnagyobb bánatomra mégsem készítettem róla bejegyzést. Ezért is kaptam az alkalmon, mikor Andi Austen olvasásra buzdította követőit, amelynek első terméseiről már olvashattatok vagy meg is hallgathattátok. A klastrom titka után másodiknak ez került terítékre, és nem lehettem volna boldogabb az olvasást várva és közben is. Számomra ez egy elég meghatározó könyv, egy hatalmas kedvenc, ami meg is látszódik a bejegyzésen.


Eredeti megjelenés éve: 1813
Magyar megjelenés éve: 1958
klasszikus
öt csillag

Jane Austen (1775-1817) is vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. A hampshire-i Steventonban született; Winchesterben halt meg, ott is temették el. Hat teljes regény maradt utána, és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796; megjelent 1813-ban). Mint Austen többi regényét, ezt is emberismeret, fegyelmezett, klasszikus stílus, érett realizmus jellemzi. Nem emlegeti tételesen a történelem nagy mérföldköveit, de a maga korának és körének életéről telibe találó jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – kapunk a fiatal írónő tollából. Regényei – nem úgy, mint a kortársak, a közvetlen elődök művei – viszonylag rövidek, kerülik a kitérőket, célratörően ábrázolják többnyire két-két jellem párhuzamos fejlődését. A Büszkeség és balítélet-ben ez a két jellem: Elizabeth és Darcy, ők a címben jelzett tulajdonságok hordozói, és büszkeségüktől, balítéletüktől csak nagy sokára szabadulnak. Körülöttük sok-sok maradandó figura él a regény lapjain: a partivadász lányos anya, Mrs. Bennet, a szelíd Jane, a kétes jellemű Wickham, a ledér Lydia, a gőgös Lady Catherine, a jámbor Bingley, a problémái elől könyvtárába menekülő Mr. Bennet, és nem utolsósorban a világirodalom egyik legélesebben karikírozott figurája, az üresfejű, szolgalelkű Collins tiszteletes.

….Jane Austenről való ismereteink forrása mindössze némi pletyka, néhány levél, és a könyvei. Ami a pletykát illeti, a maga idejét túlélő pletyka sohasem megvetendő; egy kis átfogalmazással kitűnően megfelel a célunknak. Például: Jane „egyáltalán nem csinos, és nagyon mesterkélt, nem olyan, mit egy tizenkét éves lány… Jane szeszélyes és affektált”, mondja unokahúgáról Philadelphia Austen. Aztán Mitfordné, az Austen lányok jó ismerőse, kijelenti, hogy „soha életében nem látott olyan csinos, csacska, affektált, férjvadász pillangót”, mint amilyen Jane. Mitfordné ismeretlen barátnője pedig, aki most nála vendégeskedik, azt mondja, hogy ilyen merev, peckes, pedáns, szófukar „aggszűz” még nem élt a világon, s amíg a Büszkeség és balítélet el nem árulta, hogy milyen értékes drágakövet rejt ezt a rideg foglalat, a társaságban annyit se törődtek vele, mint egy piszkavassal vagy egy kandallóellenzővel… Most már egészen más a helyzet – folytatja a derék hölgy –, piszkavasnak ugyan még mindig piszkavas, de olyan piszkavas, amelytől mindenki fél… Nem csoda, hogy rettegnek az olyantól, aki szellemes, aki jellemeket ábrázol, de sohasem beszél!"

 

Ha van egy könyv, ami generációkat köt össze, az a Büszkeség és balítélet. Nem is tudom, hogy honnan indulhatott ez a szintű rajongás, de az biztos, hogy édesanyám és általa jómagam is a tábort erősítjük. Az 1995-ös BBC feldolgozást láttam előbb, de utána azonnal kézbevettem a regényt, ami szintén elvarázsolt. A korral értem én is, és több régét is felfedeztem már, viszont épp úgy szeretem ezt a kortalan klasszikust, amely a mai nőknek is ugyanúgy szolgálhat iránymutatásként, mint ahogy szolgált a maga korában.

Forrás: Pinterest


Történetünk…

Longbournban indul, amelynek környékére ígéretes kérő költözik, és eme jó hírt Mrs. Bennet azonnal közölni is akart férjével. Az öröm oka az, hogy talán az új szomszéd által révbe ér valamelyik lányuk az öt közül, ezzel biztosítva a többiek jövőjét, hiszen fiútestvér hiányában édesapjuk halála után unokafivérük lesz a ház ura. Az úriember azonban nem érkezik egyedül, hanem csatlakoznak hozzá nővérei és legjobb barátja, aki még jobb partinak ígérkezik. Mellettük még a milícia is felbolygatja a helyi életet, így a lányoknak nincs okuk unatkozni. Bál bált követ, és házasságok is kilátásba kerülnek, de nem megy minden zökkenőmentesen. Vajon ki ér révbe végül?

 

Ha még nem olvastad volna a regényt vagy nem ismernéd a történetet – amire elég kicsi az esély –, innentől kezdve spoilerekre bukkanhatsz, mert szerettem volna rendesen körüljárni az egyik nagy kedvencemet. Ám ha nem zavar a cselekménybéli csavarok ismerete, akkor folytasd nyugodtan, mert Austen írásmódját nem tudom visszaadni, így amiatt mindenképp megéri visszaolvasni.

 

Mivel az 1995-ös változatot láttam többet, és ennek a szövegkönyvét lassan már kívülről fújom, így a nyelvezete ismerős volt, hiszen a magyar szinkronnak a Szenczi féle fordítás az alapja. Ez valakit zavarhat, engem viszont teljesen nosztalgiával töltött el. Magam előtt láttam a filmjeleneteket, és igyekeztem az egyes epizódoknak megfelelően olvasni, ezzel is elnyújtva az élményt. Nagyon szeretem Jane Austen írói stílusát, mert tud a pimaszság mellett komoly gondolatokat is megfogalmazni. Ugyan nem ír végig minden párbeszédet, de ez valószínűleg a korra is jellemző volt, de nem is hiányoltam őket, mert minden fontos mondat elhangzik élőben is. Kétség kívül ez az egyik nagy erőssége történetnek.


Forrás: Pinterest


A másik maguk a karakterek, amelyek közül nem egyet szívébe zárhat az ember, vagy épp nevethet rajtuk, ha kedvük tartja. Nem csak a főhősöket formálta meg emlékezetesre, hanem a mellékszereplőket is. Egyértelmű kedvencem Mr. Bennet, aki fiatalkori baklövése árnyékában kénytelen élni, hiszen feleségét a szépségéért vette el, nem az eszéért. Nem savanyodik bele az életbe, hanem inkább a könyvtárába vonul vissza, ha nincsen itthon értelmes beszélgetőpartner. Elég határozott véleménye van a lányairól, főleg a fiatalabbakról, de a két legidősebbet nagyra tartja. Hatalmas troll, szeret felesége idegeivel szórakozni, ha már nincsen közös beszédtémájuk. Sokszor rá is játszik, de emellett biztos pontot is jelent a családnak.

 

Mrs. Bennet megnyilvánulásain rengeteget nevettem, akinek már a nyitójelenetben teljes körű bemutatást kapunk a jelleméről. Első számú életcélja lányainak kiházasítása, és addig nem nyugszik, míg mindenkinek be nem kötik a fejét. Ennek érdekében fondorlatos terveket eszel ki, ami kínos helyzeteket is szül. Oda van a tisztek, és fiatalkorában maga is rajongott az egyenruhákért, amelyet már az egyetemet megjárva teljesen meg tudok érteni. Végig csak a jószándék vezérli, ezért nem tudok rá igazán haragudni.

 

Derülésem másik forrása Mr. Collins, akit többen kellemetlen alaknak tartanak, de én csak jót mosolyogtam a megszólalásain. Sokat fontoskodik és nem győzi hangoztatni, hogy milyen hálás a jótevőjének, Lady Catherinne de Bourghnek. Nem kifejezetten okos, de alapjáraton nem akar Bennetéknek rosszat a látogatásával, csak épp arra nem jön rá szegényem, hogy rossz lányoknál akar kopogtatni. Sokkal jobban illene hozzá Mary, de ezt ő nem ismeri fel.


Forrás: Pinterest


Nagy szerepet kapnak a regényben a női barátságok, amelynek metszéspontjában hősnőnk, Elizabeth áll. Legjobb barátnője tulajdon nővére, Jane, akit nem tud senki sem lekörözni jóságban. Pozitívan látja a világot, mindenkiről csak jót feltételez, ami miatt naivnak tűnhet, de kell egy kis naivitás a világhoz. Nagyon jó testvérek Lizzyvel, mikor épp nincsenek együtt, akkor állandóan leveleznek. Ha meg otthon van mindenki, akkor mindent megosztanak egymással és segítenek a másiknak. Ha lett volna nővérem, akkor ilyen kapcsolatot szerettem volna vele.

 

A másik Charlotte, aki vénlányént maradt szülei nyakán, és nagyon jó barátságot ápol az idősebb Bennet nővérekkel. Ő látja a legreálisabbnak a világot, hiszen nem sok kilátása van a házasságra. Ő figyelmezteti Elizabethet, hogy tessen Jane több érzelmet kimutatni, mert elszalaszthatja vele Bingleyt. Nem vágyik szerelemre, csak egy férjre, akinek házát vezetheti és nyugodtan elélhet vele. Éppen ezért nem véletlen, hogy ő ér a leghamarabb révbe.

 

A harmadik barátnő Mrs. Gardiner, aki a Bennet lányok Londonban élő nagynénje. Egyáltalán nem gazdagok, de a lakóhelyük miatt magasabb állnak az emberek szemében lévő ranglétrán. Divatos, de emellett nagyon elmés, és sokkal jobb tanácsadója tud lenni Janenek és Elizabethnek, mint a saját anyjuk. Nem véletlenül vannak vele jóban. Férjével is meghitt a kapcsolatok, amit a számos gyerek és a közös jelenetek is alátámasztanak. Nagy szerepet játszik Lizzy sorsának alakításában, de mindezt csak a háttérből teszi.


Forrás: Pinterest


A regény központi témája a házasság, amely minden szereplő életét befolyásolja valamilyen szinten. Lady Catherinte de Bourgh szereti maga irányítani a szálakat. Elég makacs egy perszóna, akinek semmi nem jó, amire nem bólint rá. Elég ellenszenves, de én rajta is jót nevettem, megérdemli Mr. Collinst. Emellett neki köszönhető a regény egyik ikonikus jelenete, amit nagyon szeretek. Unokaöccse, Fitzwilliam ezredes kevés szereppel bír, de én kedveltem őt is. Kellemes úriember, sokkal szellemesebb és vidámabb mint Mr. Darcy. Jellemben jobban is illene Lizzyhez, de azok a fránya anyagiak. Pedig már Charlotte is kezdte őket összeboronálni, és Eliza fejében is megültek az ezzel kapcsolatos gondolatok. Akit viszont szívből gyűlölök, az Mr. Wickham. Emlékszem, hogy először én is bedőltem neki, de egy naiv 9 éves lánytól mit is vár el az ember. Az egyetlen szerencséje, hogy úgy látszik, vannak még barátai, akik törődnek vele.

 

Azt gondoltam, hogy nem érhet meglepetés, hiszen rengetegszer láttam a regényből készült filmet és a filmsorozatot, de újra ás újra rá kellett döbbennem, hogy mennyire nem emlékszem Mr. Fitzwilliam Darcy jellemfejlődésére. Ő a szomszédba látogató barát, aki elsőre sokkal jobban nézett ki a pénze miatt, ám személyisége kevésbé nyerte meg a vidéki társaságot. Beképzelt és gőgös alakként vélekedtek róla, és ő sem igen tett ennek a megcáfolásáért. Megdöbbentett, hogy már a hatodik fejezetben szeretné jobban megismerni Lizzyt és a következő összejövetel alkalmával pedig már belső melegséggel gondol rá. Szerelmére azonban Ms. Bingley pályázik, akit viszont rendszeresen beolt, ám a hölgy ezzel mit sem törődik. Próbálja Elizát minél rosszabb színben feltüntetni, de ezzel csak azt éri el, hogy Darcyról egyre inkább kiderül, hogy mennyire odavan a lányért. A csatakos szoknyája már fel sem tűnt neki, a csillogó szeme már annál inkább. Mindeme szerelem azonban kedvezőtlen a férfira nézve, mert ugyan azonos társadalmi osztályba tartoznak, vagyoni helyzete mást írna elő neki. Próbál harcolni az érzés ellen, épp ezért a netherfieldi tartózkodás utolsó napján nem szól hozzá, nehogy reményt ébresszen benne. Hát micsoda figyelmes a lelkem tündérbogara. A rosingsi látogatás az egyik személyes kedvenc részem, ahol egy más környezetben találkozik gerlepárunk. Itt már egyenesen szép arcúnak jellemzi Darcy, az első hunsfordi háztűznézőn meg már mosolyog is rá. Az első vallomás előtt direkt puhatolózik, ám arra nem számít, hogy a lány ellenszenvvel viseltetik iránta. A levél szerencsére mindent tisztáz és pemberley-i találkozásuk alkalmával már Lizzy is másképp tekint a férfira. Nem, nem a háza miatt, de kétség kívül az is lenyűgözte. Itt már ő is elgondolkodik azon, hogy második alkalommal már más lenne a válasza. Viszont egyáltalán nem biztos a férfi érzéseiben, hiszen ő nem hallja azt a vallomását, amikor a legszebb nőnek nevezi, akivel valaha találkozott. Természetesen egy bonyodalmat is gördít eléjük Austen, de a boldog vég az elkerülhetetlen. Ismét beleszerettem magam is Darcyba, és olyan jó volt végigkövetni érzelmeinek alakulását, aminek minden részlete teljesen felépített.


Forrás: Pinterest


Elizabeth Bennet az egyik kedvenc hősnőm, ami egyáltalán nem véletlen, mert sokban hasonlítunk egymásra.
Elég határozott véleménye van, ami mellett makacsul kitart. Roppant naiv és előítéletes, de képes tanulni a hibáiból. Nagyon jó nővér és barátnő, szereti a testvéreit és mindent megtesz a családjáért. Élénk természetű, rendszeresen olvas, amely Darcy szerint a műveltség legfőbb forrása. Nyitott a világra, szeret táncolni és társaságban lenni, de ugyanúgy jól érzi magát kirándulások alatt vagy épp meghitt családi körben. Német nyelvű olvasásom alkalmával pedig pont annyi idős voltam, mint ő, ami plusz színezetet adott az élménynek. Szerelemből szeretne férjhez menni, ami akkoriban inkább ábránd volt, mint valóság, ezzel veszélyeztetve a családja helyzetét. Egy kicsit beleírta szerintem Austen is magát, legalábbis a testvéri kapcsolatba mindenképpen, ha már a szerelemben nem volt akkora szerencséje, mint Lizzynek.

 

Végére érve, mivel nem szeretnék senkit sem kihagyni, megemlítek még néhány szereplőt, akikre ezen olvasás alkalmával kevesebb hangsúly került. Ilyen például Mr. Bingley, aki végtelenül aranyos és kedves, de elég befolyásolható a szentem. Aztán ott van még Lydia is, a legfiatalabb Bennet lány, akit legszívesebben a grabancánál fogva rántanék vissza, mikor minden egyes alkalommal tisztek után fut Kittyvel, aki a korban hozzá legközelebb álló nővére. Maryről, a középsőről tudunk Kitty után a legkevesebbet, leginkább csak az okoskodását érzékeljük. De szerintem a ház ürülésével jóra fog fordulni a sorsa. Idővel ő is érni fog, és ki fog bújni a könyveiből és a kottáiból. És végül ott van Mrs. Hill, aki a háttérben irányítja a dolgokat, de nélküle sokkal nehezebb dolga lenne Mrs. Bennetnek, ezért is szerettem volna őt is kiemelni. Bár azon eléggé meglepődtem, hogy név szerint csak a könyv háromnegyedénél említik.

 

Összességében

Számomra egy eléggé meghatározó olvasmány, ezért nem is tudok mást szajkózni, hogy mennyire szeretem a stílusát, a szereplőket és a történetet. Már első olvasásra is a szívemhez nőtt, ami idővel csak erősödött. Lizzy az egyik kedvenc hősnőm, Mr. Darcytól pedig minden egyes alkalommal elolvadok, de a többieket sem szabad megfeledkezni. Ikonikus jelenetek, szívmelengető vallomások, amelyek már több mint kétszáz éve velünk vannak. Mindenkinek szívből ajánlom.


A bejegyzés a 6. Blogszületésnap alkalmából került megosztásra.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Könyvfikusz!

    A büszkeség és balítélet nekem is nagy kedvencem- volt... Először én is az ikonikus BBC adaptációt láttam, aztán elolvastam magyarul, angolul. Imádtam.
    Most szeretnék javasolni Neked egy szintén BBC adaptációt: a Háború és békét (ha jól emlékszem 2016-ból). A korszak majdnem ugyanaz, Napóleoni évek 1813 körüli Oroszország. Annyira beleszerettem a filmbe, hogy most olvasom Tolsztojt.

    Üdvözlettel:
    R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rosehip!

      Nagyon szépen köszönöm az ajánlást. Mintha anno belenéztem volna az adaptációba, csak aztán nem tudom, hogy mi miatt hagytam abba. De örülök, hogy neked annyira tetszett, hogy rávett Tolsztoj olvasására. A regényt még nem olvastam, de az is tervben van. Eddig csak a kötelezőként feladott Ivan Iljics halálát olvastam az írótól, de az tetszett, szóval már csak időt kell találnom rá, hogy el tudjak mélyedni benne. De először mindenképp a sorozat fog jönni :)

      Üdv
      R

      Törlés