Jane Austen Büszkeség és
balítélet című regénye már a kezdetek óta időről-időre felemlegetésre kerül a
blogon, és mindig meséltem nektek, hogy én mennyire is szeretem ezt a történetet
mind olvasni, mind nézni, de bővebben sosem került rá sor. Ugyan 2018-ban
hosszú idő után újraolvastam, legnagyobb bánatomra mégsem készítettem róla
bejegyzést. Ezért is kaptam az alkalmon, mikor Andi Austen olvasásra buzdította
követőit, amelynek első terméseiről már olvashattatok vagy meg is
hallgathattátok. A klastrom titka után másodiknak ez került terítékre, és nem
lehettem volna boldogabb az olvasást várva és közben is. Számomra ez egy elég
meghatározó könyv, egy hatalmas kedvenc, ami meg is látszódik a bejegyzésen.
Eredeti megjelenés éve: 1813 Magyar megjelenés éve: 1958 klasszikus öt csillag |
Jane Austen (1775-1817) is
vidéki papleány volt, mint a Bronte nővérek. A hampshire-i Steventonban
született; Winchesterben halt meg, ott is temették el. Hat teljes regény maradt
utána, és néhány töredék. Ennek a viszonylag kicsiny életműnek legismertebb és
sok kritikus szerint legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet (1796;
megjelent 1813-ban). Mint Austen többi regényét, ezt is emberismeret,
fegyelmezett, klasszikus stílus, érett realizmus jellemzi. Nem emlegeti
tételesen a történelem nagy mérföldköveit, de a maga korának és körének
életéről telibe találó jellemrajzot – nem egy esetben gúnyrajzot – kapunk a
fiatal írónő tollából. Regényei – nem úgy, mint a kortársak, a közvetlen elődök
művei – viszonylag rövidek, kerülik a kitérőket, célratörően ábrázolják
többnyire két-két jellem párhuzamos fejlődését. A Büszkeség és balítélet-ben ez
a két jellem: Elizabeth és Darcy, ők a címben jelzett tulajdonságok hordozói,
és büszkeségüktől, balítéletüktől csak nagy sokára szabadulnak. Körülöttük
sok-sok maradandó figura él a regény lapjain: a partivadász lányos anya, Mrs.
Bennet, a szelíd Jane, a kétes jellemű Wickham, a ledér Lydia, a gőgös Lady
Catherine, a jámbor Bingley, a problémái elől könyvtárába menekülő Mr. Bennet,
és nem utolsósorban a világirodalom egyik legélesebben karikírozott figurája,
az üresfejű, szolgalelkű Collins tiszteletes.
….Jane Austenről való
ismereteink forrása mindössze némi pletyka, néhány levél, és a könyvei. Ami a
pletykát illeti, a maga idejét túlélő pletyka sohasem megvetendő; egy kis
átfogalmazással kitűnően megfelel a célunknak. Például: Jane „egyáltalán nem
csinos, és nagyon mesterkélt, nem olyan, mit egy tizenkét éves lány… Jane
szeszélyes és affektált”, mondja unokahúgáról Philadelphia Austen. Aztán Mitfordné,
az Austen lányok jó ismerőse, kijelenti, hogy „soha életében nem látott olyan
csinos, csacska, affektált, férjvadász pillangót”, mint amilyen Jane. Mitfordné
ismeretlen barátnője pedig, aki most nála vendégeskedik, azt mondja, hogy ilyen
merev, peckes, pedáns, szófukar „aggszűz” még nem élt a világon, s amíg a
Büszkeség és balítélet el nem árulta, hogy milyen értékes drágakövet rejt ezt a
rideg foglalat, a társaságban annyit se törődtek vele, mint egy piszkavassal
vagy egy kandallóellenzővel… Most már egészen más a helyzet – folytatja a derék
hölgy –, piszkavasnak ugyan még mindig piszkavas, de olyan piszkavas, amelytől
mindenki fél… Nem csoda, hogy rettegnek az olyantól, aki szellemes, aki
jellemeket ábrázol, de sohasem beszél!"
Ha van egy könyv, ami generációkat köt össze, az a Büszkeség és balítélet. Nem is tudom, hogy honnan indulhatott ez a szintű rajongás, de az biztos, hogy édesanyám és általa jómagam is a tábort erősítjük. Az 1995-ös BBC feldolgozást láttam előbb, de utána azonnal kézbevettem a regényt, ami szintén elvarázsolt. A korral értem én is, és több régét is felfedeztem már, viszont épp úgy szeretem ezt a kortalan klasszikust, amely a mai nőknek is ugyanúgy szolgálhat iránymutatásként, mint ahogy szolgált a maga korában.
Forrás: Pinterest |
Történetünk…
Longbournban indul,
amelynek környékére ígéretes kérő költözik, és eme jó hírt Mrs. Bennet azonnal
közölni is akart férjével. Az öröm oka az, hogy talán az új szomszéd által
révbe ér valamelyik lányuk az öt közül, ezzel biztosítva a többiek jövőjét,
hiszen fiútestvér hiányában édesapjuk halála után unokafivérük lesz a ház ura. Az
úriember azonban nem érkezik egyedül, hanem csatlakoznak hozzá nővérei és
legjobb barátja, aki még jobb partinak ígérkezik. Mellettük még a milícia is
felbolygatja a helyi életet, így a lányoknak nincs okuk unatkozni. Bál bált
követ, és házasságok is kilátásba kerülnek, de nem megy minden zökkenőmentesen.
Vajon ki ér révbe végül?
Ha még nem olvastad volna
a regényt vagy nem ismernéd a történetet – amire elég kicsi az esély –,
innentől kezdve spoilerekre bukkanhatsz, mert szerettem volna rendesen
körüljárni az egyik nagy kedvencemet. Ám ha nem zavar a cselekménybéli csavarok
ismerete, akkor folytasd nyugodtan, mert Austen írásmódját nem tudom
visszaadni, így amiatt mindenképp megéri visszaolvasni.
Mivel az 1995-ös
változatot láttam többet, és ennek a szövegkönyvét lassan már kívülről fújom, így
a nyelvezete ismerős volt, hiszen a magyar szinkronnak a Szenczi féle fordítás
az alapja. Ez valakit zavarhat, engem viszont
teljesen nosztalgiával töltött el. Magam előtt láttam a filmjeleneteket, és
igyekeztem az egyes epizódoknak megfelelően olvasni, ezzel is elnyújtva az
élményt. Nagyon szeretem Jane Austen írói stílusát, mert tud a pimaszság
mellett komoly gondolatokat is megfogalmazni. Ugyan nem ír végig minden
párbeszédet, de ez valószínűleg a korra is jellemző volt, de nem is hiányoltam
őket, mert minden fontos mondat elhangzik élőben is. Kétség kívül ez az egyik
nagy erőssége történetnek.
Forrás: Pinterest |
A másik maguk a karakterek,
amelyek közül nem egyet szívébe zárhat az ember, vagy épp nevethet rajtuk, ha
kedvük tartja. Nem csak a főhősöket formálta meg emlékezetesre, hanem a
mellékszereplőket is. Egyértelmű kedvencem Mr. Bennet, aki fiatalkori baklövése
árnyékában kénytelen élni, hiszen feleségét a szépségéért vette el, nem az
eszéért. Nem savanyodik bele az életbe, hanem inkább a könyvtárába vonul
vissza, ha nincsen itthon értelmes beszélgetőpartner. Elég határozott véleménye
van a lányairól, főleg a fiatalabbakról, de a két legidősebbet nagyra tartja.
Hatalmas troll, szeret felesége idegeivel szórakozni, ha már nincsen közös
beszédtémájuk. Sokszor rá is játszik, de emellett biztos pontot is jelent a
családnak.
Mrs. Bennet
megnyilvánulásain rengeteget nevettem, akinek már a nyitójelenetben teljes körű
bemutatást kapunk a jelleméről. Első számú életcélja lányainak kiházasítása, és
addig nem nyugszik, míg mindenkinek be nem kötik a fejét. Ennek érdekében
fondorlatos terveket eszel ki, ami kínos helyzeteket is szül. Oda van a
tisztek, és fiatalkorában maga is rajongott az egyenruhákért, amelyet már az
egyetemet megjárva teljesen meg tudok érteni. Végig csak a jószándék vezérli,
ezért nem tudok rá igazán haragudni.
Derülésem másik forrása
Mr. Collins, akit többen kellemetlen alaknak tartanak, de én csak jót mosolyogtam
a megszólalásain. Sokat fontoskodik és nem győzi hangoztatni, hogy milyen hálás
a jótevőjének, Lady Catherinne de Bourghnek. Nem kifejezetten okos, de
alapjáraton nem akar Bennetéknek rosszat a látogatásával, csak épp arra nem jön
rá szegényem, hogy rossz lányoknál akar kopogtatni. Sokkal jobban illene hozzá
Mary, de ezt ő nem ismeri fel.
Forrás: Pinterest |
Nagy szerepet kapnak a
regényben a női barátságok, amelynek metszéspontjában hősnőnk, Elizabeth áll.
Legjobb barátnője tulajdon nővére, Jane, akit nem tud senki sem lekörözni
jóságban. Pozitívan látja a világot, mindenkiről csak jót feltételez, ami miatt
naivnak tűnhet, de kell egy kis naivitás a világhoz. Nagyon jó testvérek
Lizzyvel, mikor épp nincsenek együtt, akkor állandóan leveleznek. Ha meg otthon
van mindenki, akkor mindent megosztanak egymással és segítenek a másiknak. Ha
lett volna nővérem, akkor ilyen kapcsolatot szerettem volna vele.
A másik Charlotte, aki
vénlányént maradt szülei nyakán, és nagyon jó barátságot ápol az idősebb Bennet
nővérekkel. Ő látja a legreálisabbnak a világot, hiszen nem sok kilátása van a
házasságra. Ő figyelmezteti Elizabethet, hogy tessen Jane több érzelmet
kimutatni, mert elszalaszthatja vele Bingleyt. Nem vágyik szerelemre, csak egy
férjre, akinek házát vezetheti és nyugodtan elélhet vele. Éppen ezért nem
véletlen, hogy ő ér a leghamarabb révbe.
A harmadik barátnő Mrs.
Gardiner, aki a Bennet lányok Londonban élő nagynénje. Egyáltalán nem gazdagok,
de a lakóhelyük miatt magasabb állnak az emberek szemében lévő ranglétrán.
Divatos, de emellett nagyon elmés, és sokkal jobb tanácsadója tud lenni Janenek
és Elizabethnek, mint a saját anyjuk. Nem véletlenül vannak vele jóban.
Férjével is meghitt a kapcsolatok, amit a számos gyerek és a közös jelenetek is
alátámasztanak. Nagy szerepet játszik Lizzy sorsának alakításában, de mindezt
csak a háttérből teszi.
Forrás: Pinterest |
A regény központi témája a
házasság, amely minden szereplő életét befolyásolja valamilyen szinten. Lady
Catherinte de Bourgh szereti maga irányítani a szálakat. Elég makacs egy
perszóna, akinek semmi nem jó, amire nem bólint rá. Elég ellenszenves, de én
rajta is jót nevettem, megérdemli Mr. Collinst. Emellett neki köszönhető a
regény egyik ikonikus jelenete, amit nagyon szeretek. Unokaöccse, Fitzwilliam
ezredes kevés szereppel bír, de én kedveltem őt is. Kellemes úriember, sokkal
szellemesebb és vidámabb mint Mr. Darcy. Jellemben jobban is illene Lizzyhez,
de azok a fránya anyagiak. Pedig már Charlotte is kezdte őket összeboronálni,
és Eliza fejében is megültek az ezzel kapcsolatos gondolatok. Akit viszont
szívből gyűlölök, az Mr. Wickham. Emlékszem, hogy először én is bedőltem neki,
de egy naiv 9 éves lánytól mit is vár el az ember. Az egyetlen szerencséje,
hogy úgy látszik, vannak még barátai, akik törődnek vele.
Azt gondoltam, hogy nem
érhet meglepetés, hiszen rengetegszer láttam a regényből készült filmet és a
filmsorozatot, de újra ás újra rá kellett döbbennem, hogy mennyire nem
emlékszem Mr. Fitzwilliam Darcy jellemfejlődésére. Ő a szomszédba látogató
barát, aki elsőre sokkal jobban nézett ki a pénze miatt, ám személyisége
kevésbé nyerte meg a vidéki társaságot. Beképzelt és gőgös alakként vélekedtek
róla, és ő sem igen tett ennek a megcáfolásáért. Megdöbbentett, hogy már a hatodik
fejezetben szeretné jobban megismerni Lizzyt és a következő összejövetel
alkalmával pedig már belső melegséggel gondol rá. Szerelmére azonban Ms.
Bingley pályázik, akit viszont rendszeresen beolt, ám a hölgy ezzel mit sem
törődik. Próbálja Elizát minél rosszabb színben feltüntetni, de ezzel csak azt
éri el, hogy Darcyról egyre inkább kiderül, hogy mennyire odavan a lányért. A
csatakos szoknyája már fel sem tűnt neki, a csillogó szeme már annál inkább.
Mindeme szerelem azonban kedvezőtlen a férfira nézve, mert ugyan azonos
társadalmi osztályba tartoznak, vagyoni helyzete mást írna elő neki. Próbál
harcolni az érzés ellen, épp ezért a netherfieldi tartózkodás utolsó napján nem
szól hozzá, nehogy reményt ébresszen benne. Hát micsoda figyelmes a lelkem tündérbogara.
A rosingsi látogatás az egyik személyes kedvenc részem, ahol egy más
környezetben találkozik gerlepárunk. Itt már egyenesen szép arcúnak jellemzi
Darcy, az első hunsfordi háztűznézőn meg már mosolyog is rá. Az első vallomás
előtt direkt puhatolózik, ám arra nem számít, hogy a lány ellenszenvvel
viseltetik iránta. A levél szerencsére mindent tisztáz és pemberley-i
találkozásuk alkalmával már Lizzy is másképp tekint a férfira. Nem, nem a háza
miatt, de kétség kívül az is lenyűgözte. Itt már ő is elgondolkodik azon, hogy
második alkalommal már más lenne a válasza. Viszont egyáltalán nem biztos a
férfi érzéseiben, hiszen ő nem hallja azt a vallomását, amikor a legszebb nőnek
nevezi, akivel valaha találkozott. Természetesen egy bonyodalmat is gördít eléjük
Austen, de a boldog vég az elkerülhetetlen. Ismét beleszerettem magam is
Darcyba, és olyan jó volt végigkövetni érzelmeinek alakulását, aminek minden
részlete teljesen felépített.
Forrás: Pinterest |
Elizabeth Bennet az egyik
kedvenc hősnőm, ami egyáltalán nem véletlen, mert sokban hasonlítunk egymásra. Elég
határozott véleménye van, ami mellett makacsul kitart. Roppant naiv és
előítéletes, de képes tanulni a hibáiból. Nagyon jó nővér és barátnő, szereti a
testvéreit és mindent megtesz a családjáért. Élénk természetű, rendszeresen
olvas, amely Darcy szerint a műveltség legfőbb forrása. Nyitott a világra,
szeret táncolni és társaságban lenni, de ugyanúgy jól érzi magát kirándulások
alatt vagy épp meghitt családi körben. Német nyelvű olvasásom alkalmával pedig
pont annyi idős voltam, mint ő, ami plusz színezetet adott az élménynek.
Szerelemből szeretne férjhez menni, ami akkoriban inkább ábránd volt, mint
valóság, ezzel veszélyeztetve a családja helyzetét. Egy kicsit beleírta
szerintem Austen is magát, legalábbis a testvéri kapcsolatba mindenképpen, ha
már a szerelemben nem volt akkora szerencséje, mint Lizzynek.
Végére érve, mivel nem
szeretnék senkit sem kihagyni, megemlítek még néhány szereplőt, akikre ezen
olvasás alkalmával kevesebb hangsúly került. Ilyen például Mr. Bingley, aki
végtelenül aranyos és kedves, de elég befolyásolható a szentem. Aztán ott van
még Lydia is, a legfiatalabb Bennet lány, akit legszívesebben a grabancánál
fogva rántanék vissza, mikor minden egyes alkalommal tisztek után fut Kittyvel,
aki a korban hozzá legközelebb álló nővére. Maryről, a középsőről tudunk Kitty
után a legkevesebbet, leginkább csak az okoskodását érzékeljük. De szerintem a
ház ürülésével jóra fog fordulni a sorsa. Idővel ő is érni fog, és ki fog bújni
a könyveiből és a kottáiból. És végül ott van Mrs. Hill, aki a háttérben
irányítja a dolgokat, de nélküle sokkal nehezebb dolga lenne Mrs. Bennetnek,
ezért is szerettem volna őt is kiemelni. Bár azon eléggé meglepődtem, hogy név
szerint csak a könyv háromnegyedénél említik.
Összességében
Számomra egy eléggé meghatározó olvasmány, ezért nem is tudok mást szajkózni, hogy mennyire szeretem a stílusát, a szereplőket és a történetet. Már első olvasásra is a szívemhez nőtt, ami idővel csak erősödött. Lizzy az egyik kedvenc hősnőm, Mr. Darcytól pedig minden egyes alkalommal elolvadok, de a többieket sem szabad megfeledkezni. Ikonikus jelenetek, szívmelengető vallomások, amelyek már több mint kétszáz éve velünk vannak. Mindenkinek szívből ajánlom.
A bejegyzés a 6. Blogszületésnap alkalmából került megosztásra. |
Kedves Könyvfikusz!
VálaszTörlésA büszkeség és balítélet nekem is nagy kedvencem- volt... Először én is az ikonikus BBC adaptációt láttam, aztán elolvastam magyarul, angolul. Imádtam.
Most szeretnék javasolni Neked egy szintén BBC adaptációt: a Háború és békét (ha jól emlékszem 2016-ból). A korszak majdnem ugyanaz, Napóleoni évek 1813 körüli Oroszország. Annyira beleszerettem a filmbe, hogy most olvasom Tolsztojt.
Üdvözlettel:
R.
Kedves Rosehip!
TörlésNagyon szépen köszönöm az ajánlást. Mintha anno belenéztem volna az adaptációba, csak aztán nem tudom, hogy mi miatt hagytam abba. De örülök, hogy neked annyira tetszett, hogy rávett Tolsztoj olvasására. A regényt még nem olvastam, de az is tervben van. Eddig csak a kötelezőként feladott Ivan Iljics halálát olvastam az írótól, de az tetszett, szóval már csak időt kell találnom rá, hogy el tudjak mélyedni benne. De először mindenképp a sorozat fog jönni :)
Üdv
R