Mindenki találkozott már
azokkal a motivációs könyvekkel, amik az életed jobbátételét célozzák meg, ám
ezek a kötetek helyenként kissé töményen próbálják lenyomni az ember torkán az
okosságokat. Mi van azonban, ha mindezt irodalmi köntösbe csomagolja az ember?
Bauer Barbara Az idegen című kisregényével kilépett az általa megszokott
formátumból, és olyat alkotott, amelyet akár egy nehezebb napon is elő tudok
venni, hogy a benne feldolgozott témákon elmerengjek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2022 Jaffa Kiadó misztikus öt csillag |
Hol kezdődik
az élet, és meddig tart? Miért éppen
ott vagyunk, ahol élünk? Miért éppen azokkal találkozunk, akik aztán
meghatározzák az életünket? Mi tervezünk, vagy egy terv részei vagyunk?
Vannak kérdések, amelyekre
nincsenek válaszok – talán nem is keressük őket. A hétköznapok monotonitásában
élünk, beletörődve a sorsunkba, bizonygatva önmagunknak, hogy boldogok vagyunk.
De a szavak mögött feltörnek a könnyek, és szabad estéink magányában a
sorsunkat kísértő apró játszmákban leljük örömünket. Az idegen mesélőjével
azonban megtörténik az, ami kevesekkel. Éppen hazafelé tart egy átlagos nap
után, amikor hirtelen különleges társaságban találja magát.
Négyen várják, hogy
megmutassanak neki valamit, és közben döntés elé állítják. Négyük közül az
egyik előlép, és felfedi magát, de felfed egy utat is, amely életeket szel át,
születéseket és a halálokat köt össze, miközben rámutat a lényegre – ami nem
más, mint a szerelem.
Szerelem, halál, születés
és sors. Körforgás. Spirál, amely egyre feljebb és feljebb visz a beteljesülés
felé. Le nem tett életek, porrá zúzott emlékek sora, amelyek újabb és újabb kihívások
elé állítanak minket.
Bauer Barbara négykötetes
kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző ezúttal
misztikus belső utazásra hívja olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok
generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.
Ez egy kicsi könyv. Nem
csak a terjedelmét tekintve, hanem a mérete is elüt az általam olvasott korábbi
Jaffás kiadványoktól. Ez egy kísérletezés. Az írónő ugyanis egy különleges
kisregénysorozat nyitott meg vele, amelynek középpontjában a találkozások
állnak. Ez egy belső út. Mondhatni, hogy unalmas, mert nem történik benne semmi
izgalmas, nekem mégis megmelengette a szívemet.
Történetünket magunknak
kell felfedezni, hiszen az is az út része. Annyit elárulhatok viszont, hogy
főszereplőnket egy nagy trauma ért, és annak feldolgozását követhetjük végig.
Válaszokat keres, miközben önmagához is egyre közelebb kerül.
A könyv befejezése után
döbbentem meg, hogy nincsenek a könyvben nevek. A főszereplőnknél ez egy
tudatos döntés lehetett, mert így bárki magáénak érezheti a sorsát. A
mellékszereplőknél viszont el kellett gondolkodnom, mert szentül meg voltam
győződve, hogy Jézus benne van a regényben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy őt
csak a leírásokból fejtettem meg. Nagy húzás, és be kell valljam, hogy nem is
hiányoztak.
 |
| Forrás: Pinterest |
A cselekmény epizódokból
áll, ahol különböző helyzetekben találja magát a főszereplőnk. Központi téma a
spiritualitás és a vallásosság. Feszegeti az öröklét kérdését, valamint a túlélést
mint elsődleges célt. Kérdéseket tesz fel, amikre nem csak a szereplőknek kell
válaszolni, hanem te is elgondolkodhatsz rajta.
Már a nyitány megvett magának, ahogy a kép lassan bontakozik ki a szemem előtt,
utána pedig végig fogva tartott. Az összes közül számomra leginkább a második
világháborús jelenet emelkedett ki, az markolt leginkább szívbe. Sokáig én sem
értettem pontosan, hogy mi is történik, viszont sodródtam az árral, és örültem
minden egyes felismerésnek.
Maga a kisregény egy
selyemkendőhöz hasonlít, amelyet lágyan lenget a szellő. Az egyes széllökések,
azaz kérdések erőteljesebb redőt vetnek rá, ám idővel ismét lecsendesedik.
Beszél a faluból a városba való vágyódásról, és annak gátló tényezőiről.
Elgondolkodtatja az olvasóját arról, hogy tényleg élvezi az életét, hogy megéri-e
ez a sok küzdés. Felhívja a figyelmet a pillanat örömeire és a sorsszerű
találkozásokra, de ugyanakkor megmutatja az élet kemény oldalát is.
Nyitott szív kell ehhez a
könyvhöz. Nem szabad tőle rohanó kalandokat várni, sokkal inkább egy csendes
időszakra való, amikor magunkra szeretnénk koncentrálni. Van benne szerelem, de
hangsúlyosabb az önmegismerés. Én mindenképp köszönöm, hogy az írónő elvitt
erre az utazásra.
„Ami történt, álom volt, de lehet, hogy maga a valóság. Talán sosem tudom meg.”
~~~
„Alkonyodott. A városban sosem tűnik fel, ha változnak a fények. A vibráló neon, a színes kavalkád mögött elvész a valóság.”
~~~
„A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.”
~~~
„Jól éltem, megvolt mindenem. Szerettem a munkám, vásárolhattam trendi boldogságot, amit hol ízekben, hol márkákban, hol helyekben mértek, és amiket a neten keresztül égettek a retinámba öt másodperces átugorható blokkokban, amit persze sosem ugrottam át, mert tovább tartott életre kelteni az energiatakarékos állapotban szunnyadó egeremet.”
~~~
„Ne akarjak semmit, csak engedjem el magam. Hagyjam, hogy a dolgok megtörténjenek. Majd mosolyogva hozzátette, hogy nem kell mindig mindent irányítani, időnként átülhetek a megfigyelő szerepébe, hogy messziről lássam magam.”
~~~
„– Mindig te döntesz. Hát nem látod? Válaszút előtt állsz. Kiszállhatsz, vagy mehetsz tovább. De tudnod kell, hogy van miért.”
~~~
„Amikor elhatároztad, hogy erre a világra érkezel, és kiválasztottad azt a pillanatot, ahonnan elindulhatsz és ahonnan tovább tudsz lépni, tele voltál tervekkel, tomboltak benned a vágyak. De azt láttad, hogy a földi lét ellentmondásokkal teli szövet, és ez valamelyest megrémített. Ám tudnod kell, hogy ezek az ellentétek teremtik meg a legfőbb egyensúlyt és a legnagyobb harmóniát. Fény nélkül nincsen árnyék. Ha nem lennének hangok, hogyan értékelnéd a csendet? És ha sosem húzna magával a szomorúság, nem élnéd meg a határtalan boldogságot sem. Néha bezárnak, hogy aztán igazán szabadnak érezhesd magad, és tudnod kell, mit jelent a gyűlölet, hogy értékeld a szeretetet. Ha nem fájt még a lelked, nem marcangolt bűntudat, nem szaggatott keserűség, akkor nem hoz mosolyt az arcodra a végtelen nyugalom, és nem áraszt el az elégedettség. Te most éppen ott vagy, ahol lenned kell. Ha megbecsülöd azt, ahol tartasz és amid van, akkor várhatod, hogy az ellentétek tökéletes harmóniájában kiteljesedj és megvalósítsd a tervedet.”
~~~
„A világ harmóniára, boldogságra, jólétre törekszik, ez a legfőbb alapja mindennek. De a fizikai lét feszültségeket halmoz fel, félelmeket és gátakat. Az ellentéteket pedig gyakran rosszul értelmezi. Oldd fel ezeket a feszültségeket, és törekedj a boldogságra, találd meg a harmóniát!”
~~~
„Már tudtam, megértettem, mi az, ami nélkül az élet kiszáradt folyómeder, lomb nélküli fák erdeje, ahol elnémult énekesmadarak keresik a kék eget, hogy repülhessenek, és ahol izzó parázs szürke hamuként borítja a szent földet, elfedve minden nyomot, ami valaha számított. Már tudtam, hogy sodró vízzé akarok válni, táncot lejtő lombbá a fákon, könnyű szelek szárnyán suttogássá. Szenvedélyt korbácsoló lángnyelv akarok lenni, majd porrá semmisülni, hamvaiból újra és újra feltámadni… ezt akarom! Vele.”
~~~
„– Én okoztam a halálát? – néztem fel, miután elfogytak a könnyeim.
„– Ne gondold magad ennyire fontosnak – kacagott a nő hátravetett fejjel. – Nem! – rázta meg a fejét hevesen, majd elkomorult. – Ez az ő útja volt, semmi közöd hozzá. Neki veled kellett találkoznia, neked vele.”
~~~
„– Gondoltál már arra, miért oda születtél, ahova?
Megráztam a fejem. Micsoda kérdés. Ennek tudományos magyarázata van. Biológia, kémia…
– Anyádnak rád volt szüksége, neked őrá.
– Mihez?
– Hogy mindketten úgy élhessétek az életeteket, ahogy valamikor elterveztétek.”
~~~
„Üresen tátongó tölcsér, múltunk kiüresedett nyoma. És még csak könnyem sem volt. Nem sirattam magam. Nem féltem. Semmit nem éreztem. Amit érezhettem volna, amit vihettem volna, azt elszalasztottam. Arra mindig csak vártam. Üres voltam, akárcsak a hely, ahol feküdtem. Csak egy test, ami soha nem is élt.”
~~~
„A lényeg nem abban van, ami kézzel fogható, hanem abban, ami változtat rajtad.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése