Tökéletes ismerkedés | Moskát Anita

A novellák rövidségükből adódóan tökéletes betekintést nyújtanak az író stílusába, amely alapján el tudod dönteni, hogy szeretnél-e más műveivel is megismerkedni vagy sem. Moskát Anitát egy ideje kerülgetem, pedig a Horgonyhely már itt ül a polcomon, de féltem belevágni. Instagramon aktívan követem az írónőt, ahol meg szokta osztani a megjelenő novelláit. Ezek közül már párat olvastam, és ezért is örültem meg A hazugság tézisei megjelenésének, amely kilenc novella mellett egy kisregényt is tartalmaz.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Gabo Kiadó
fantasy, sci-fi
öt csillag

Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre. Első regénye 2014-ben jelent meg, és az eltelt évek alatt a magyar fantasztikus irodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb írójává vált. A Horgonyhely, majd a Zsoldos Péter-díjat nyert Irha és bőr c. regényei mellett számos novellája jelent meg antológiákban, zsáner- és szépirodalmi magazinokban. A hazugság tézisei ezek legjobbjaiból és új írásokból válogat.

 

Nagy kedvencem lett a kötet, ahol mindegyik novella odaszegezett a lapokhoz. Egyedül a Rügyeid okozott nehézséget, de szerintem újraolvasásnál másképp fognak majd hatni a történetek. Tetszettek a világok, amelynek keretei között érdekes témákat jár körbe, görbe tükröt tartva a társadalmi problémáknak. Általánosságban nyugodt szituációkból indulunk, de mindig eljön egy pont a cselekményben, ahol megborítja a harmóniát. Szájtátva csodálkoztam a húzásain, amely a kisregényben még inkább megérintettek.

 

Három novella kellett ahhoz, hogy belerázódjak. A mesterhazugság az emberek általános őszintétlenésére játszik, az igazság és a hazugság közti vékony határvonalat célozza meg. Különlegessége, hogy a szereplők egymás között jelnyelvet is használnak, ami ritkán köszön vissza az irodalomban. Az Istenanyákban a nők szaporodási képességeinek kihasználást teszi a középpontba, ahol csak a parazitaként bennük élő baba számít, az édesanya járulékos veszteség, ha úgy adódik. A Rügyeidben pedig a poros levegő miatt kialakult léguti megbetegedéseket vetíti elénk, amely világban a fák már csak üvegházakban élnek meg. Szörnyű egy jövőkép.

 

A fordulópont A gyertya a magasban tündöklő napnál jött el. Teljesen padlóra küldött, mert nem számítottam a féltés ilyen magas fokára. Nagyon szépen megfogalmazza a háború szükségességét, hiszen az viszi előre a gazdaságot, a katonák pedig csak a harchoz értenek, és odahaza nem vennék hasznukat.

 

A Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszernél volt egyedül olyan érzésem, hogy mintha már olvastam volna, vagy legalább az elejébe belekaptam. Szintén nagyon megérintett, hiszen az egyetemi évekről szól, amelyek friss emlékként élnek bennem. Mindezen viszont csavar egyet, majd végül pofon is vágja az egyetemi rendszert és a strébereket. Teljesen átéreztem a kilátástalanságot, hogy ugyan megtanulunk tanulni, de utána vajon mi lesz?

 

Forrás: Google és Pinterest

 

Napjainkban játszódó novellák közül a következő a Hattyú, amelyben Siófokra látogatunk el. Megjelenik a szezonban és a szezonon kívüli part közti különbség, amit már magam is tapasztaltam. A lényege viszont az, hogy meg kell fizetni a Balatonnak és városnak is, ami az övé. A Négyszemköztben sok apró részletből rakódik össze, és a végén nem lehet senkit sem igazán elítélni. Művészien kalauzol el minket az inforámciók tengerében, amelyek közül a legelrettentőbbek a személyre szabott hirdetések voltak. Ugyan már mostanában is elemez minket a Google a kereséseinket felhasználva, de hogy a képeinkből az arcunkat is belevágja az egyes reklámokhoz…

 

A Fekete monitor egyértelműen a kötet egyik húzóalkotása. Egy időben nagyon menők voltak a kalandjáték könyvek, amelyeknél a döntéseid alapján jártad be az eseményeket. Először nagyon rám jött a FoMO (Fear of Missing Out – félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk), mert nem kezdtem jegyzetelni, hogy merre jártam és merre nem. Egy idő után azonban már felismertem, hogy mi volt már, és a végén még egyszer átnéztem, hogy tényleg minden megvolt-e. Az a 15. pont egyszerűen zseniális… Még sosem dolgoztam multi környezetben, de a munka világa annál ismerősebb. Tükröt tart a teljesítménykérnyszernek, amely csak kizsákmányolja az embert. Rádöbbent arra, hogy szabadulás hiányában a pihenés és az szocializáció segíthet rajtad. Hihetetlenül imádtam mind a megvalósítást, mind a mondanivalóját, az apró részleteivel pedig kikacsintott felém. Mert ki ne ismerné a generációmban a tamagocsit? Vagy hányszor volt már olyan alkalom, mikor körül kellett írni, hogy pontosan mit is csinálunk a munkakörmegnevezés bonyolultsága miatt? Egyszerűen zseniális.

 

Utolsó novellaként a Gumicukorszívnek nagyon nehéz helyzete van. Meg kell ugornia a korábbiak szintjét, miközben már mindenki a kisregényre kíváncsi. Nálam teljesen betalált a digitális lábnyommal foglalkozó történet, hiszen mi vagyunk az első generáció, akiknek a szülei mindenről is képeket töltöttek fel a közösségi médiára, természetesen a gyerekek megkérdezése nélkül. A háttérben azonban a gyászfeldolgozás áll, ami még összetettebbé teszi a történetet. Elgondolkodtatott és megérintett.

 

Forrás: Pinterest

 

Végül pedig következzék a kisregény, a Szerződési szabadság, amely megkoronázta az élményt, és emelte piedesztálra a kötetet. Komfortos volt olvasni, bennem teljesen a Ház az égszínkék tengernél hangulatot idézett elő, emellett viszont komoly témákat feszeget, amelyen magad is elgondolkodsz. Adott két férfi, akik közösen nevelnek egy kislányt. Egyikük zenész, aki az elnyomó társadalomba született bele, másikuk szerződéskötő, aki szintén az elnyomóknak dolgozik, de őt gyerekként adták el az elnyomottként élő szülei. A két társadalom összefeszülését kicsiben is megtapasztalhatjuk, viszont nagyobb szinten is belelátunk, hiszen épp az elnyomott országba látogat el a család egy gravitációs szerződés megkötése érdekében. Minden hatásnak van egy ellenhatása, amit ugyan lehet kritizálni, csak a jólét burkában felnőve súlytalanná válik. A valóság manipulálásában azonban van egy határ, de vajon meddig lehet elmenni? Szerettem minden részét, a komolyakat és a lazábbakat, a fordulatos és az építkezőseket egyaránt. Szerettem a szereplőket, a mondanivalót, egyszerűen mindent.

 

Köszönöm szépen, Anita, hogy megírtad nekünk ezt a kötetet! Nem tudtuk, hogy erre van szükségünk, de utólag már rájöttünk.

 

„Olyan régóta küzdünk, hogy azt is elfelejtettük, mi miatt harcolunk.”

~~~

„Azt beszélik, a háború egyszer majdnem véget ért, és az ország kishíján beleroppant. A békét hozó kürtszó hallatán a hajósok sírva fakadtak, hogy nem lesz hová szállítani a frontra az élelmet és a fegyvert. A kovácsok átkozódni kezdtek, hogy így megrozsdáll a vas, éhen fog halni a családjuk. A varázslók áldásai is pocsékba mennek, ha senki sem kér szerencsét a lova patkójára, ha nem szikráznak a katonákra tetovált rúnák, amelyek eltérítik az ellenség puskagolyóit.

De a legjobban a férfiak ijedtek meg. Katonának készültek kiskoruk óta, azt se tudták, mikor kell elvetni a gabonát, hogyan kell igába fogni az ökröt, csak háborúzni tudtak, arra termettek, hogy szuronnyal döfjék le az ellenséget. Nem térhetnek haza, kiabálták, otthon ők senkik.

Így a háború folytatódott.

Van miért újra kovácsnak állni, van miért újra erős és vakmerő fiakat szülni. Van hová elküldeni őket meghalni.”

~~~

„Akkor fognak sikerülni a vizsgáid, ha megtanulsz tanulni.”

~~~

„Ültél felettük”? Hát ez aranyos. Ha csak be akarsz magolni egy rakat fogalmat meg képletet, sosem fogod érteni, sosem lesz a tananyag a részed. Nem fogja megváltoztatni azt, ahogyan a világot látod. Sosem fog megváltoztatni téged.”

~~~

„– (…) A tanulás, a tananyag megváltoztat. Pont ezért jöttél egyetemre.

– Fogalmad sincs, miért jöttem egyetemre.

– Mert nem tudtál mit kezdeni az életeddel, és kellett pár év gondolkodási idő?

– Menj a picsába.”

~~~

„– Amennyi vizsgát mások helyett letettél… a sajátjaidat is megcsinálhattad volna. Most is hová mész? Tesztet írsz valami közepes képességű harmadéves helyett? Egyáltalán aktív féléved van, vagy halasztasz, ameddig engedi a szabályzat?

Iván felszisszent, belebújt egy pulóverbe.

– Kézhez kapnám a diplomám, hurrá. Mihez kezdek vele? Kiteszek róla egy fotót a fészre, és megnézem, hányan lájkolják? Te ezért jöttél egyetemre?”

~~~

„– És pár év múlva, ez lesz a legrosszabb, figyelj, pár év múlva rájössz, hogy soha a büdös életben senki nem kérdezi meg, hányassal mentél át philodentaligiából. Hiába éjszakáztál, hiába mondtál le a karácsonyokról, hiába adtad a véred ezért a szarért, az egész valójában senkit sem érdekel. Téged átvertek. A végén rájössz, hogy az egésznek nem volt értelme.”

~~~

„– Ez az egyetlen jó dolog, amiben jó vagyok. Fel tudok készülni bármilyen vizsgára, betöltök az agyamba több száz oldal infót, kiokádom a feladatlapra, aztán gyorsan elfelejtek mindent, hogy másik több száz oldalt tölthessek bele. Sosem mélyedtem el egy témában, mint Patrik, csak belekapok tárgyakba, de nem is ez a para, nem az elmélyülés, hanem… nem értek semmi máshoz, Juli. Kurva jól tudok tanulni, és ennyi. Ha vége lenne, nem értenék semmihez.”

~~~

„A város végül így vagy úgy, de mindig elvette, ami járt.”

~~~

„Ha nagymamád megkérdezi, mivel foglalkozol, belegabalyodsz a magyarázkodásba. Néha te sem tudod, mi az értelme annak, hogy információáramlásért felelős menedzser, de sokkal jobban hangzik annál, hogy belsős hírleveleket írsz, amelyeket a munkatársak tíz százaléka nyit csak meg. A dolgozói fórum kifejezést sem érti, akkor miért értené, hogy egy ekkorára hízott szervezet megbénul attól, ha a részlegek nem kommunikálnak gördülékenyen egymással. Mostanában úgy fogalmazod meg, ezer ismeretlent próbálok egy faluvá kovácsolni, és így még a nagymamád se kérdez vissza.”

~~~

„Mindig azt hiszed, a következő hét jobb lesz. Ha elmúlik a karácsony előtti hajrá; ha átálltok az új kommunikációs platformra; ha kiértékelitek az elégedettségi kérdőíveket. Az első egy évben úgy fogalmaztál a barátaidnak, ez most egy kicsit húzós időszak, de aztán rájöttél, hogy a húzós időszakoknak sosincs vége, egyik krízisből a másik vállalati átszervezésbe estek, végtelen, levegő nélküli válságban éltek – ez a természetes közegetek.”

~~~

„– Azt hiszed, ha nem kötsz magánszerződéseket, különb vagy? – Gavin karba font kézzel támaszkodott a korlátnak. – Hogy felette állsz a megszállásnak?

– Mi bajod van?

– Már a fogantatásod pillanatában privilegizált helyzetben voltál! Ideális környezetben nőttél fel, ahol tiszta ivóvíz folyik a csapból, mert a káros anyagokat egy szerződéssel átterhelték Ardennausra. Elég napfény ért, nem szenvedtél vitaminhiánytól, tiszta levegőt szívtál, mert a szmogot a szerződéskötők elterelték a megszállt területre. Bármi, ami valaha a tányérodra került, a kizsákmányolás terméke, legyen az egy szelet kenyér vagy gyümölcsök, mert a ’nausiak kényszerből eladták a legjobb talajukat Lagownak. Egyszer sem hallottalak panaszkodni a piacon, hogy mégsem veszed meg azt a narancsot, mert kizsákmányoló. Egyszer sem! Szóval ne tegyél úgy, mint aki nem része a rendszernek.”

~~~

„– A világ sosem lesz igazságos. Ha nem nyúlunk bele szerződésekkel, az adottságok akkor sem egyformák. Az egyik ember iparvidéken él, és belehal az azbesztmérgezésbe, a másik friss tengerparti levegőt szív egész életében. Hibáztatod őt a másik haláláért? Mások akkora bérért varrnak ágyneműt egész nap, amiből te egy kávét veszel, mégsem adod át nekik a fizetésed.

– Miért hárítod ezt folyton rám?

– A lagowi alkotmányban szerepel, hogy a polgárai számára jár a jólét. Nagyobb. Több. Jobb. Amíg otthon minden kényelmes, örök napsütésben lehet heverészni a tengerparton és tiszta a levegő, senki sem tesz fel kérdéseket, mibe kerül mindez. Te is csak most, hogy életedben először eljöttél Ardennausba.

A lagowiak jó része ebbe született bele, el sem tudták képzelni, hogy nézett ki az ország a szerződések előtt. Ha Filippa mesélne az esőről az óvodában, hazugnak neveznék.”