A szerelem mindig utat tör magának | Bauer Barbara

A könyvek terápiás céllal születnek. Egyrészt írás közben érzéseket vihet bele a szerző, élményeket dolgozhat fel, másrészt pedig az olvasók magyarázatot kaphatnak az őket foglalkoztató gondolatokra. Bauer Barbara A szív szabadságharcosai című regénye is ilyen, hiszen egy szülő halála mellett egy társadalmilag kevésbé elfogadott szerelemmel is foglalkozik.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Jaffa Kiadó
történelmi romantikus
négy csillag

Lili és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?

Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

 

"Bele akartam bújni egy szárnyait bontogató fiatal lány bőrébe. Érezni akartam, ahogyan felismeri, mit is jelent az igazi szabadság. Ott akartam lenni, amikor először megdobban a szíve, felpezsdül a vére, szóra nyílik a lelke. Ehhez nem is találhattam volna alkalmasabb színteret, mint a szabadságharcot, és benne egy forradalmárt, aki talán sokkal többet jelent a lány életében, mint önmagában a szerelem.

Imádtam írni, Lilivel együtt átélni a fiatalságot, szabadságot, kibontakozó szerelmet!"

Bauer Barbara

 

Előzetesen több történelmet vártam, a szereplők aktív bevonódását az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeibe, de ez csak díszletként szolgált, illetve lehetőséget adott akár a mai kort érintő kérdések feszegetésére is. Ez egy bimbózó szerelem krónikája, amelyhez a főszereplőnknek is fel kell nőnie.

 

Történetünk szerint…

Lilit kétéves pozsonyi távollét után hívják haza a családi birtokra a forrongó hangulat elől. Míg két nővére már férjjel vagy vőlegénnyel rendelkezik, ő hallani sem akar a kérőkről. Sokkal inkább szeret a szabadban lovagolni, valamint a tudásvágy hajtja. Idővel hozzájuk is megérkezik az ellenállás szele, amihez Lili is szívesen csatlakozna. Így kerül közelebbi kapcsolatba egyik sógorával, aki fontos szerepet játszott a Szent Korona elmenekítésében. Mindeme viharos időszak belső forrongásokat is hoz hősnőnk számára, és el kell döntenie, hogy a szívére hallgat vagy inkább az észérvekre.

 

Első és legfontosabb kérdés: hogyan is kapcsolódik ez a kötet az írónő univerzumához, hiszen annyival korábban játszódik történelmi regényeinél? Jogos felvetés, mert sokáig ismeretlenek előttünk a helyszínek. Egy ponton azonban említik Kígyóst, no meg egy esküvőt, ahol egy nemesember egy nála 45 évvel fiatalabb nőt vesz fel, aki a házvezetőnőjének a lánya. Botrány a köbön, viszont ez a kiindulópontja A leggazdagabb árvának, ami az egyik kedvenc kötetem az írónőtől.

Forrás: Pinterest

 

Tetszett a regény nyitánya, amely utazás a helyszín és a szereplők bemutatására, illetve az atmoszférateremtésre is szolgál. A birtokra megérkezve már szinte otthon éreztem magamat, ami kitartott a végéig. A természet mellett a családi idill is hozzájárult a komfortos olvasáshoz, mert ugyan három lánytestvér él egy fedél alatt, jól megvannak egymással, amely főként a szülők nevelésének eredménye.

 

Élvezetes volt belelátni a döntő fontosságú események hátországi lecsapódásába. Liliék ugyan nem politizálnak az étkezőasztalnál, de emellett már nem mennek el szó nélkül. Az írónő feszeget olyan kérdéseket, hogy az elnyomott emberek vajon meddig tűrik a kihasználtságot? Mi az a pont, aminél azt mondják, hogy elég? Csak a véleményt hangoztatva lehet az ember ellenálló, vagy a csendes tüntetés is annak számít? Mennyire fontos az anyanyelv egy nemzet függetlenségében? Ittam magamba a sorokat, és természetesen magam is elgondolkodtam rajtuk.

 

Lili egy érzelmes hősnő, aki mindenhez teljes szívvel áll hozzá. Határozott lányzó, aki nem akar kimaradni a politikai eseményekből, de fiatalsága és női mivolta miatt nem feltétlen gondolják őt komolyan. A regény történéseinek két éve alatt sokat fejlődött, és a család róla alkotott véleménye is. Kezdetben be akarták törni, mint egy lovat, pedig ő csak egy kis szabadságra vágyott. A gondok elől a lovaglásba menekül, amely nagy szerepet játszik az egész kötetben. Az istálló a találkozások helyszíne, valamint a szenvedély melegágya. Eleve már a nyereg milyensége is gondolatokat ébreszt, hát még a vad vágta után kimelegedett ló és lovasa.

Ugyan már a cím, a fülszöveg, no meg a borító is sugallja, hogy itt bizony egy szerelmi történetről lesz szó, mégis elég későn érkezik Lili felismerése, hogy ő márpedig fülig bele van zúgva Bálintba. Engem már modorával és megszólalásával hamarabb levett a lábamról a fess fiatalember, hősnőnk azonban mindezt baráti közeledésnek vélte. Ez nem feltétlen rossz, hiszen a kialakult kölcsönös bizalomból könnyebb egy szintet feljebb lépni. Kettejük kapcsolata előtt azonban egy hatalmas akadály van, ezért Lili sokat őrlődik. Emellett azt sem tudja, hogy az érzést viszonozzák-e, pedig még én is láttam felpattanó a szikrát. Bálint egy igazi úriember, nem véltelen, hogy egy kicsit én is beleszerettem az olvasás közben. Igazi vezéregyéniség, aki képes megmozgatni az embereket. Figyelmes és gondoskodó, de tartja magát az elveihez.

Forrás: Pinterest

 

Sokáig kísér minket egy családi titok, ami a végén feloldásra került. Ennek ismeretében viszont még inkább értelmet nyert a bonyolult szerelem és annak megélése. Az érzéseknek nem lehet parancsolni, viszont a botrányt sem tartja megoldásnak a regény. Magam sem tudom, hogy mi a helyes döntés, és az írónő is nyitva hagy bizonyos kérdéseket, amelyeket majd a szereplők további élete fog megválaszolni.

 

Végezetül szeretném még kiemelni, hogy mennyire örültem az írónőre oly jellemző elemek feltűnése miatt, mint a gyökerek fontossága vagy a Szent Koronával kapcsolatos titkok. Lili édesapjának betegségének ábrázolása is sokkal mélyebbnek hatott, ami megemlékezésként is szolgált, hiszen az írónő nemrég vesztette el édesapját. És az érdekesség se maradhatott ki, ugyanis a Sacher torta keletkezésének történetét ismerhettem meg.

 

Összességében

Ez egy szerelemmel és leheletnyi forradalommal megfűszerezett fejlődéstörténet, ahol Lilivel együtt ügetve ismerjük meg a sorsát. Szerettem a hangulatát és a feldolgozott témáit, mégis úgy gondolom, hogy nehéz feladatot vállalt az írónő a társadalmilag nem elfogadott szerelem bemutatásával. Ennek értelmében nem lehet boldog vége, az út mégis reménnyel teli. A történelem hátországi eseményeiből akár többet is elviseltem volna, viszont így is élvezettel olvastam minden sorát.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

„– […] Az egyes ember saját biztonságával és jólétével van elfoglalva. Magára és a családjára figyel. Ha romlanak a körülmények, alkalmazkodni kezd, hiszen ő csak _egy,_ szemben a hatalommal, amely erős. Nála legalábbis biztosan erősebb. Ha tovább romlik a helyzete, egyre jobban félti, azt így egyre kevésbé mer hangot adni elégedetlenségének, és bár egyre kevesebbje van, úgy érzi, egyre több a vesztenivalója. Mígnem eljön a pillanat, amikor már mindenétől megfosztották.

– A nyelvétől, a kultúrájától – vágtam közbe –, szépen lassan a gondolataitól is.

– Igen, ahogy mondja, Lili – bólintott Bálint. – A gondolataitól is.

– Hogy lesz ebből megmozdulás? – kérdezett bele András.

– A szürkeségben elegendő egyetlen fényes pont, hogy észrevedd. A csendet megtöri a nesz. A teljes nihilt felrázza egy új gondolat, egy eszme, egy hang, és az emberek elindulnak a fény után.”

~~~

„Fontos, hogy honnan jövünk, kik a felmenőink, és ha az ember ebben bizonytalan… […] az megnehezíti az életét.”

~~~

„Gyertyám fényénél hosszasan nézegettem a könyvek gerincét, amik így, különösen a vászonra nyomott arany betűk, egészen különösnek látszottak. Mintha élnének, úgy mozogtak a láng vibráló fényében. Mindig szerettem a kötetek hangulatát, a betűk összemosódó képét, a lapok illatát, a könyvek történetét. Különösen azokét, amik már sok-sok kézben megfordultak. Gyakran elképzeltem, hogy a régi könyvek nem csak mesélnek, hanem látnak is. Lapról lapra megfigyelik, aki olvassa őket. Megfigyelik arcuk játékát, a szemük fényét. Meghallják nevetésüket, elakadt lélegzetüket, látnak könnyeket vagy épp merengő pillanatokat. Azt gondoltam mire az olvasó a könyv végére ér, és megismeri a lapokon a lapokon kibontakozó történetet, ő is s könyv része lesz, és amikor egy-egy ilyen régi kötet felütök, találkozom mindnyájukkal. Mert valamit ők is otthagynak a lapok között.”

~~~

„… az élet túl rövid ahhoz, hogy múló, ráadásul bosszúságot okozó dolgokra fecséreljük. Azt kell tenni, ami örömet okoz…”

~~~

„Szerettem egyedül lenni, ennek ellenére sosem voltam magányos. Az egyedüllét mindig önmagamhoz vezetett, mintha csak máskor nem hallhatnám a belső hangokat.”

~~~

„– […] Lili, a magyar nemzet csak úgy menthető meg, ha az anyanyelvén szólhat. Ha kimond egy magyar szót, a kezét nyújtotta ki, és csak az nyúl érte, aki érti. Erre az összefogásra van szükség, a kezekre, a hangokra, arra az ezeréves múltra, amit csak mi értünk. Olyan természetes ösztön ez, mint az élni akarás. Ha nem így lenne, már rég elveszítettük volna.”

~~~

„– Ígérje meg, hogy mindig őszinte lesz magához.

– Miért kéri ezt?

– Mert különben mindig úgy érzi majd, hogy egy ládikába zárva él.

~~~

„– Lili, látom, hogy szenved, de higgye el, hogy nem akartam bántani. De aggódom. Aggódom, hogy ha nem néz szembe a valósággal, össze fog törni, amikor bekövetkezik.

– Miért, mi történik, ha szembenézek? – még mindig azt éreztem, kegyetlenség, amit tesz. Miért nem ámíthatom magam? Miért nem reménykedhetem az utolsó pillanatig? Miért veszi ezt el tőlem?

– Másként ül le az ágya szélére. Máshogy beszél hozzá, másként néz rá, és azzal talán segít neki. Nem mi döntjük el, meddig tart az élet, nem maga, nem az édesanyja, de még csak nem is a doktor. Az édesapja útja ez, egyedül ő tudhatja, ő láthatja, merre jár. Ha van még itt dolga, maradni fog, de ha – itt elhallgatott és megszorította a kezem –, ha menne már, ne tartsa vissza. Segítse át. Fogja a kezét, beszéljen hozzá, szeresse, de engedje. Ez a legtöbb, amit tehet érte. Bízzon benne.”

~~~

„A halál nem kérdez, nem lát könnyeket. Egyszerűen csak elragad.”

~~~

„– Hogy szeret, aki igazán szeret?

– Hagyja, hogy a másik szabadon érezzen.”