Nagyrészt női szerzős és
ifjúsági fantasyt olvasok, de még régebben kinéztem magamnak Kevin Hearne
Vasdruida krónikáit, mert szerettem volna bővíteni az ismereteimet. A sorozatot
először és utoljára Botondnál láttam, aki emlékeim szerint szerette a sorozatot, és az
első részeket olvasva meg is értem, hogy miért. Ám én bizonyos pontjai miatt
nem szerettem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó urban fantasy három csillag |
#1 Hounded – Üldöztetve
Atticus O’Sullivan,
a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy
ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír
farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédai és vásárlói abban a hiszemben
élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegy
évesnél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük,
hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja:
Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy
egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett a kardjára, és évszázadok óta
üldözi érte. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden
erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír és vérfarkas
ügyvédeinek falkájára, egy szexi csaposlányra (akinek fejét egy hindi
boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére is – szüksége
lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…
Ez egy nagyon fiús könyv,
amelyből nincsenek kispórolva a harcok és a hullák. Pörgős jelenetek váltják
egymást, ami miatt gyorsan haladtam vele, és a humorát is tudtam értékelni. A
legnagyobb kikacsintást számomra a Star Wars-os utalások jelentették, de még
így is van, amit nem tudok megbocsátani neki.
Történetünk…
Atticusról szól, aki egy
amerikai kisvárosban lel menedéket a rá vadászó tündérek elől. Egy
gyógynövényekkel és okkult könyvekkel foglalkozó boltot vezet, ami druidaként
elég közel áll hozzá. Egy nap azonban a rá vadászó lények rábukkannak, és egy
kardot követelnek tőle, amit Atticus réges régen lopott el. És ha még ez nem
elég, az istenek mellett a boszorkányok is a nyomában vannak.
Olvasás közben végig az járt az eszemben, hogy mennyire hasonlít a regény stílusa Jim Butcher A Dresden-aktákról alkotott képhez. Ez nagyon érdekes, mert nem vettem még kézbe egy kötetet sem sorozatból, de amit tudok róla, az teljesen egybevág. Ugyan főszereplőnk inkább szeret a sötétben meghúzódni, és kevésbé hirdeti tevékenységét, a nőkhöz való hozzáállása közel azonos. Leginkább szexi tárgyakként ábrázolja őket, akikre hősünk rágerjed, és ez az ami a leginkább felhúzott benne. Habár az istennők erősek, de őket sem ismerjük meg mélységében egyedül a tanítványnak jelentkező lányban láttam potenciált, de ő viszonylag későn csatlakozik és keveset is szerepel.
Viszont, hogy emeljek ki pozitívumot is, nagyon szerettem Oberont, Atticus kutyáját. A szőrpamacs gondolatok útján tud gazdájával kommunikálni, és leginkább ő szolgáltatja a humoros jeleneteket. Imád vadászni, és nem csak prédára, hanem uszkárokra is. Párosuk nélkül biztosan szürkébb lenne a regény, mert azért Atticus sem kopott meg a 2000 év alatt.
 |
| Forrás: Pinterest |
Maga a könyv egy kisvárosi
környezetben játszódik, ahonnan eléggé kitűnnek a varázslények. Nem véletlenül
hívogatja állandóan a rendőrséget Atticus szembeszomszédja, de hát sose
találnak semmit sem. A mellette lakó Mrs. MacDonagh viszont sokkal kedvesebb. Ír
származása miatt könnyen megérti magát a druidával, és egyáltalán nem lepik meg
a legváratlanabb dolgok sem, minthogy el kell ásni egy hullát a kertben.
Végig egy kard körül
forognak az események, amelynek köszönhetően megismerhetjük a kelta isteneket,
akik egyáltalán nem kedvesek. A régi kor szabályai szerint élnek, így egy-két
hulla számukra semmit sem jelent. Mellettük viszont ugyanúgy vannak vámpírok és
várfarkasok is, közülük kerül ki Atticus ügyvédje is, aki nem egy
slamasztikából húzza ki hősünket.
Egy érdekességet szeretnék még kiemelni, ami elég különösen hatott, de ismeretimnek hála tudtam hova rakni. Atticus ugyanis a regényben a Netflixtől rendelt filmeket, ami ugye ma streaming szolgáltatóként ismerünk, kezdetben azonban DVD-kölcsönzéssel és árusítással foglalkoztak. Ez segített a regény időbeli elhelyezésében is.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó urban fantasy kettő csillag |
# 2 Hexed – Megátkozva
Atticus O’Sullivant nem
izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét
fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük,
amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen
megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború
alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.
Miközben egy bukott angyal
a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a
városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy
veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell
vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától
kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen
áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek,
hogy rossz druidával kukoricáztak.
Történetünkben
folytatódnak Atticus kalandjai, miután nagy népszerűségre tett szert egy isten
megölésével. Állandóan érkeznek hozzá a megkeresések, ám ő nagyon ódzkodik,
mert nem akar több ellenséget magának, mint ami alapjáraton is van neki.
Kezdetben azt hittem, hogy
az északi istenek lesznek a középpontban, mert előkerül benne Thor, aki nem a
képregényekből ismert barátságos figura, de ez megmarad a következő résznek.
Sokkal inkább szól a nőkről és a női csoportosulásokról, de továbbra is a
legtöbbet eléggé leegyszerűsítve ábrázolja. A szexi istennők mellett egy
szexjelenet is került bele. Egyedül a lengyel boszik voltak szimpatikusak, mert
a német boszik és a bacchánsnők is két lábon járó csábításként voltak jelen,
emellett pusztító erővel rendelkeznek.
A regény legérdekesebb
része a második világháborús szál beemelése, ugyanis a könyvben nagy szerepet
játszottak a boszorkányok a konfliktus kialakulásához. A Szovjetunió területén
boszorkányvadászok éltek, akik ellen küldték a németeket harcolni a Die Töchter
des dritten Hauses [A harmadik ház lányai] tagjai. A történetben több helyen is
feltűnnek német mondatok, amelyeket én folyószövegben értettem, de utóbb mindig
megmagyarázzák őket.
 |
| Forrás: Pinterest |
Atticust senki sem hagyja
nyugton. Nem elég, hogy a varázsvilágban bizonytalan a helyzete, még egy indián
őslakos férfinak is kell segítenie, hogy legyőzze az őslakos gyerekeket zabáló
démont. Általa hívja fel a figyelmet az író az üldöztetésükre és a kegyetlen
bánásmódra, amelyben a katolikus egyház is kivette a részét. A boszorkányok
harca mellett a rendőrök is mindenfélével vádolják, ahol csak a leleményessége
segít rajta. Hiányoltam Oberont mellőle, mert kevesebb szerepet kapott, mint én
azt szerettem volna.
Most is kaptunk
popkulturális utalásokat, a Csillagok háborúja mellett feltűnik a Jóbarátok, a
Galaxis útikalauz stopposoknak és A gyűrűk ura is. Mellettük azonban még olyan
emberek is említésre kerülnek, mint Szűz Mária vagy épp Attila a hun.
Míg az első részt bizonyos
elemei miatt jobban élveztem olvasni, itt ez kevésbé volt igaz. Haladtam vele,
mert szerettem volna, de továbbra is azt érzem, hogy nem én vagyok az
elsődleges célközönsége. Egyszerre szeretett volna minden is csinálni, közben
viszont elfelejtett könnyed maradni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2014 Könyvmolyképző Kiadó urban fantasy három csillag |
#3 Hammered – Elkalapálva
A norvég mennydörgésisten
rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és
ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad
után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég
lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével
juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb
ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét!. De Atticus hazai pályáján sem túl
rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező
orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas
társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak
Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval,
egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a
felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten
ellen.
Azt hittem, hogy sokkal
jobban fogunk fókuszálni az északi istenekre, de helyette jószerivel egy
befutást tapasztaltunk Asgardba, majd egy hasonló sebességgel való távozást.
Ugyan felkavarta Atticus az állóvizet, de nem láttam így ennek értelmét, mert hősünk
ezzel magára vonta mind Bacchus mind az északiak haragját. Ezután viszont egy
hosszabb búcsúzásról szóló rész következett, mert ekkora kalamajka után illik
arrébb helyezni már druidánknak a támaszpontját. A legkedvesebb jelenet
MacDonagh nénitől való elválása volt, de őt alapjáraton is szeretem, mint
szereplőt. Míg az előzőben Szűz Mária tűnt fel, itt Jézus tette tiszteletét,
amin rendesen meglepődtem. Random Shakespeare pillanatokat is kapunk, illetve
most jutunk el oda, hogy megismerjük a főbb mellékszereplők eredettörténetét,
ami eléggé megtöri az egységet, viszont összességében jól esett. Előkerül benne
az örök élet kérdése, hogy tényleg annyival jobb-e hosszan élni, miközben
mindenkit eltemetsz, akit szeretsz.
Ebben az univerzumban
Középfölde egy meglátogatható hely, ahova szerintem az olvasók közül is
szívesen ellátogatnának páran. Emellett Neil Gaimannek is tisztelettel adózik.
Leginkább a Star Trek Űrszekként való említésén akadtam fenn, de utánanézve
régen tényleg így fordították le magyarra, viszont ma már ez az elnevezése
kikopott a nyelvből, és már 2014-ben sem hívták így.
Egyre inkább kezdem
elveszteni a lelkesedésemet a sorozat iránt, leginkább már csak azért olvasom,
mert megvannak a részek, valamint egy kihívásomhoz kellenek. Ezen motiváció
hiányában nem hiszem, hogy ennyire kitartanék mellette.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2016 Könyvmolyképző Kiadó urban fantasy négy csillag |
#4 Tricked – Átverve
Az eddigi legjobb átverésem
az volt, amikor láttam magam meghalni.
Atticus O’Sullivan, az
utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig.
Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb
navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük,
felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.
De a trükkös Prérifarkas
nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas,
sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek
hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán
elárulja valaki, akiről soha nem hitte volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt
túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.
Milyen szép utolsó szavak!
Egy időre biztosan véget
ért a közös kalandunk Atticusszal, mert négy rész alatt már rájön az ember,
hogy neki való-e egy könyvsorozat vagy sem. Egyszer talán újra felveszem, de
nem mostanában, mert ez a rész is az elment kategóriába tartozott. Atticus
megrendezett halála után két fő szálat kapunk: az egyikben a bőrcserélőkkel
kell megküzdenie hősünknek, a másikban pedig vámpírok lepik meg. A Prérifarkas
az előző részben sem volt szimpatikus, viszont általa betekintést kaphattunk a
navahók életébe. Mindenképp kiemelendő a sorozatnál, hogy az egyes részek más-más
kultúrát mutatnak be, ezzel kilökve őket az átlagos amerikai kisvárosi
környezetből. Feltűnik Hel is, aki már nagyon ráizgult a küszöbön álló
ragnarökre, de Morrighan nemigen teszi tiszteletét. Ez avval is járt, hogy
ebben a kötetben Atticus kevésbé koncentrál a szexuális életére, hanem sokkel
inkább tervez és cselekszik. Még a saját tanítványát is békén hagyja, pedig
most már mindenhova viszi magával. Sajnáltam, hogy Oberon ennyire jelentéktelen
lett, és inkább követelőző lett, mint humoros.
A sorozat további részei:
Grimoire of the Lamb (#0,4)
Clan Rathskeller (#0,5)
Kaibab Unbound (#0,6)
Trapped – Beszorítva (#5)
Hunted – Hajszolva (#6)
Shattered (#7)
Three Slices (#7,5)
Staked (#8)
The Purloined Poodle (#8,3)
The Squirrel on the Train (#8,4)
First Dangle and Other Stories (#8,7; #8,9; #9,1)
Scourged (#9)
Death & Honey (#9,5)
Besieged: Stories from The Iron Druid Chronicles
(#4,1; #4,2; #4,5; #4,6; #8,1; #8,2; #8,5; #8,6; #8,8)
Two Tales of the Iron Druid Chronicles (#0,6;
#3,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése