Nevelési tippek nem csak fantasy szereplőknek | Seanan McGuire

Seanan McGuire a Minden szív kaput nyit című kisregényében megalapozott egy világot, amelyet innentől kezdve kedvére csavarhat, mert jó sül ki belőle. A Csellengő gyerekek sorozat második része, a Mélybe ránt a Lápvilág ugyan történetileg korábban játszódik, mint az első, mégis érdemes tartani a megjelenési sorrendet, hiszen így nyílnak ki előttünk a karakterek. Szóval ha még nem olvastad az első részt, akkor menj és vedd kézbe, mert megéri.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2019
Fumax Kiadó
fantasy, horror
négy csillag

A két iker, Jack és Jill tizenhét évesen tértek vissza otthonukba, ezt követően kerültek Eleanor West csellengő gyermekeknek fenntartott intézetébe.

De vajon mi történt velük ezt megelőzően, a Lápvilágon?

Jacqueline anyja tökéletes lánya volt: csendes, udvarias, mindig hercegnőhöz illő ruhában.

Ugyan kissé szigorúan bántak vele, de hát a tökéletes gyermekek nem teremnek csak úgy.

Jillian apja tökéletes lánya volt: kalandvágyó és vagány. Az apja jobban örült volna egy fiúnak, de ha már így alakult, kihozta a helyzetből a legtöbbet.

Az ikrek ötévesen jöttek rá, hogy a felnőttekben nem lehet megbízni.

Tizenkét évesen lementek a lehetetlen lépcsőn, hogy megtanulják, a megjátszott szeretet nem elég, hogy felkészítse az embert egy olyan életre, amelyet át- meg átsző a varázslat… És ahol a halállal, vámpírokkal, őrült tudósokkal és létfontosságú döntésekkel kell majd szembenézniük.

 

Az előző kötetnél kimaradt, viszont most semmiképp sem szerettem volna szó nélkül elmenni a kiadó és a fordító kreativitásán. Mert nem elég, hogy a címek zengő hangzásúak, maga a sorozat neve is beszédes. A csellengő egy ma már ritkán használt szó, de zene volt füleimnek. Amiért még szintén jár az elismerés, azok a borítók. Teljes mértékben azt hittem, hogy az eredetiket vették át, ám ha egy kicsit jobban megnéztem az angol kiadásokat, akkor érzékelhettem, hogy csak hasonlítanak rájuk. Nagyon ízléses utánérzések, amik különlegesség teszik a könyveket.

Történetünk…

Jack és Jill eredettörténete, amelyben egészen a fogantatásuk előtti időszakik visszamegyünk az időben. Végigkövetjük a gyerekkori fejlődésüket, a különböző személyiségek mögött meghúzódó okokat, amelyre nagy hangsúlyt fektet a kötet. Ezután pedig az ajtón átlépés időszakából nézhetünk meg életképeket, hiszen maga a könyvből kiszóló író szerint is elég unalmas lenne.

 

Mivel már pontosan tudtam, hogy hova haladnak az események, ezért kevésbé izgalmas, és a vége felé a figyelmemet is nehezebben tartotta fenn. Emellett nem is annyira mozgalmas, mint az első rész, ám mégis kíváncsi voltam, hogy merre fog haladni a két lány sorsa. Az eleje sokkal inkább érdekelt, amikor még a való világban vannak, hiszen ott még teljesen mások, mint ahogy előzőleg ismertem őket.

Forrás: Pinterest

Megismerhettem Jack és Jill szüleit, akik kirakatemberek. Csak és kizárólag azért akartak gyereket, mert mindenkinek volt. Egyfajta státusszimbólumként gondoltak rájuk, de még a legalapvetőbb ellátást sem tudták nekik biztosítani. Hamar felfogadtak maguk mellé segítőt, de sajnos hamar belekotnyeleskedtek ismételten a nevelésükbe. Káros képet alakítanak ki, amely a társadalmi elvárásokkal találkozva identitásválságban lévő gyerekeket eredményezett. Vajon kik is ők valójában. Eleve nehezen lehet az ikreket jól kezelni normál esetben, de a szüleik roppant mód elcseszték az egészet.

 

Mégis volt valaki a családból, akit nagyon szerettem, mégpedig Lou mamát, aki gyerekkorukban neveli őket. Arra tanítja a lurkókat, hogy úgy tökéletesek, ahogy vannak, hogy ne változzanak meg senki és semmi kedvéért sem. Játszi könnyedséggel meg tudja különböztetni őket, holott ekkor még ugyanúgy néznek ki. Igazi jótét nagyi, akit viszont azok a sehonnai szülők hamar kiírnak a gyerekek életéből.

 

Míg az ikrek az előző részben csak mellékszereplőként voltak jelen, itt ők kapták a fókuszt. Érdekes volt látni a jelen és a múlt közti különbséget, ugyanis Jacket bújtatták lányos ruhákba, Jill haját pedig rövidre vágva fiúként kezelték. Szüleik sok rosszat neveltek beléjük, vagy épp engedtek meg, ami kihatott a formázható személyiségükre. Kettejük közül mindig is Jackhez éreztem magam közelebb, és ebben a részben bizonyosságot is nyert, hogy miért. Jillt továbbra sem szerettem meg, már a tüllszoknyás valójában is furcsa volt, nemhogy rendbontóként.

Forrás: Pinterest

Maga a Lápvilág kevésbé nyűgözött le, mint az iskola, sokkal inkább a karakterekre figyeltem. A második fele emiatt kevésbé kötött le, holott ugyanúgy beköszöntött a komor hangulat. Meg már leginkább a végén lévő megoldást vártam, hogy vajon melyikük elmesélése az igazság.

 

Összességében

Kevésbé tetszett, mint az első rész, viszont a mögötte lévő szándékot még mindig szeretem. Itt most nevelési tanácsokat kapunk fantasy köntösbe bújtatva jó és rossz példákon keresztül. Az ikrek közül Jacket szerettem mindig is jobban, és most ez itt sem változott. Mellette még Lou mama került közel hozzám, de őt hamar kiiktatták a szülők.

„Serena minden ismerőse rögvest felmagasztalta ezeket az asszonyokat áldozathozatalukért, de tulajdonképpen mi történt? Szültek egy gyereket! Elkövettek egy magától értetődő dolgot, amelyet a nők az idők kezdete óta tesznek.”

~~~

„Tudják, ez a gyerekek igazi veszélye: mindegyik egyenként felér egy lesből támadással. Valaki ránéz másvalaki gyerekére, és csak a felszínt látja, a fényes cipőket, a tökéletes fürtöket. Nem látja a könnyeket, a hisztirohamokat, a hosszú estéket és álmatlan éjszakákat, az aggodalmat. Még a szeretetet sem látják, nem igazán. Könnyű elhinni, ha így, kívülről látunk egy gyereket, hogy csak dolgok, babák, amelyet a szüleik úgy terveztek és programoztak, hogy egyetlen módon viselkedjenek, egyetlen szabályrendszert kövessenek. Könnyű a felnőttség magas lován ülve elfelejteni, hogy valaha minden felnőtt gyermek volt, saját álmokkal és tervekkel.”

~~~

„Louse meséket mesélt Jacqueline-nak és Jilliannek, és azt mondta nekik, hogy okosak, erősek, csodálatosak. […] Azt is hozzátette, hogy pontosan úgy tökéletesek, ahogy vannak, és soha, senki kedvéért nem kell megváltozniuk. Azt is mondta, hogy majd ők fogják megváltoztatni a világot.”

~~~

„Talán nem született fia, de hát női fociról is hallottunk már. Az ügyvédeket így is lenyűgözheti. Egy erős lány egyértelműen jobb, mint egy gyenge fiú.”

~~~

„Lou mama mindig tudta, mikor kap az egyik iker kevesebbet, és mindig igyekezett jóvátenni, nehogy szakadék alakuljon ki közöttük.”

Forrás: Pinterest

„Mindent megtett, amit tudott. Igyekezett tudatosítani bennük, hogy lánynak lenni száz-, ezer-, millióféleképpen lehet, és minden mód ugyanolyan jó, és egyikük sem csinál semmit rosszul.”

~~~

„Mindketten azt akarták, hogy az emberek őket lássák, ne az ideálképüket, amit valaki más talált ki rájuk.”

~~~

„A többi gyerek lehetett felemás: piszkos és tiszta, zajos és udvarias, ők viszont csakis egyfélék lehettek, akármilyen nehéz is volt, akármilyen nagyon szerettek volna másmilyenek lenni.”

~~~

„Néhány kaland azonban elszánást kíván, mielőtt rendesen elkezdődne. Különben honnan tudnák, ki méltó, ki méltatlan, ha nem várnak el bizonyos erőfeszítést a rájuk vágyóktól? Néhány kaland azért kegyetlen, mert nem ismerik más módját a kedvességnek.”

~~~

„Arra senki sem buzdította, hogy okos legyen, ami végső soron jó dolognak bizonyult: az anyja, ha valamit, hát inkább azt kérte volna tőle, hogy legyen butácska, mert a butácska lányok vonzóbbak, mint a makacsul okosak. Az okosság fiútulajdonság volt, csak akadályozta a lányokat abban, hogy csendesen, rendesen ücsörögjenek.”

~~~

„Azzal, ha a gyerekektől megtagadjuk a szabadságot, hogy önmaguk legyenek, és egy hamis mintába kényszerítjük őket, nem engedve, hogy a maguk útját járják, az a baj, hogy aki a mintát kitalálta, sokszor semmit sem tud a modell vágyairól. A gyerekek nem formálatlan agyagtömbök, amelyekkel a szobrász azt tesz, amit akar: nem is arctalan bábuk, amelyekre olyan szerepet oszthat, ami neki tetszik.

Adj tíz gyereknek egy játékosládát, és nézd őket: tízen tíz különféle játékot fognak választani, nem számít a nemük, a vallásuk, a szüleik elvárásai. A gyerekek (mint minden más ember) tudják, mit akarnak. A veszély abban rejlik, ha ezt túl sokáig megtagadják tőlük.”

~~~

„– Ők tudnak nekem gyereket csinálni. Anya ezt mondja.

– Én is tudnék neked gyereket csinálni – vágta rá Jack sértetten. – Csak azt kell megmondanod, hány fejük legyen, meg milyen fajtájúak legyenek. De mi értelme lenne ennek a rengeteg temetőnek, ha még gyereket se csinálhatok neked, ha azt szeretnél?”

 

A sorozat további részei:

Minden szív kaput nyit (#1)

Cukorszín égbolt alatt (#3)

In an Absent Dream (#4)

Come Tumbling Down (#5)

Across the Green Grass Fields (#6)

Where the Drowned Girls Go (#7)