A titokzatos Mrs. Rochester | Jane Stubbs

Sokáig csak ide-oda tologattam Jane Stubbs Thornfield Hall lángokban című regényét, amely Charlotte Brontë Jane Eyre történetének színfalak mögötti változata. Az alapmű se lett anno kedvencem, tetszett ugyan, de nem varázsolt el. Ezért sem siettem ennek a könyvnek az elolvasással. Aztán Jasper Fforde A Jane Eyre-esete meghozta a kedvemet hozzá, és végül nekiálltam eme régóta porosodó könyvem olvasásának. Kellemesen csalódtam benne, érdekes volt bepillantani a híres helyszín kulisszáiba, és nem mellesleg megismerhettem az őrült Mrs. Rochester sorsát is, akit már eddig is inkább áldozatnak tartottam, mint bűnösnek.

Magyar megjelenés éve: 2015
Lazi Könyvkiadó
romantikus
három csillag

Az ​érem másik oldala: a házvezetőnő, Mrs. Fairfax elmeséli, mi történt valójában Thornfield Hallban…

Charlotte Brontë Jane Eyre című regényének lelkes olvasói minden bizonnyal jól emlékeznek a porig égett épületre, a halálba ugró tébolyult nőre, és az őt megmenteni igyekvő, közben súlyosan megsebesülő Mr. Rochesterre – de fel tudják-e vajon idézni az idős házvezetőnő alakját?

Az angol írónő, Jane Stubbs Mrs. Fairfaxet teszi meg narrátornak – az ő szemszögéből élhetjük át újra a sötét titkokkal teli regényt. Biztos, hogy minden úgy történt, ahogy a fiatal és a világ dolgaiban járatlan Jane leírta? Nem lehet, hogy az orránál fogva vezették – és nem csak azt titkolták el előle, hogy a ház urának már van felesége?

Továbbá: biztosan annyira elvadult és bomlott elméjű az emeletre zárt első feleség, Bertha, mint a Brontë-szöveg alapján hisszük? És ha igen, vajon mi juttatta őt ebbe az állapotba? Mr. Rochester valóban ártatlan áldozat – vagy csak a naiv és fülig szerelmes nevelőnő hiszi annak? És tényleg úgy gyulladt ki az épület, ahogyan a lódító kocsmáros a meggazdagodva visszatérő Jane-nek elmesélte?

E könyvből választ kaphatunk mindezen kérdésekre, egyben kiderül, hogy a házvezetőnő mégsem olyan együgyű és jelentéktelen, ahogyan a Jane Eyre alapján tűnt, és az emeletre zárt asszony rejtélyes gondozójával, Grace Poole-lal szövetkezve sokkal nagyobb szerepet játszott a kibontakozó eseményekben, mint ahogyan azt elsőre gondoltuk.

Érdekes volt, vitt magával a cselekmény, ami ugyan nagyrészt leírásokból tárul elénk, ám ezt elég olvasmányosan teszi. Mrs. Fairfax visszaemlékezéseit követhetjük, aki maga lesz a könyv narrátora. Az epizodikus történet lehetővé teszi, hogy főbb pontokon keresztül ismerhessük meg a szereplőket, és láthatjuk rajtuk, hogy az idő mennyit is változtat rajuk. Ezek a betekintések idővel sűrűsödnek, viszont a könyv így is tizenkét évet ölel fel.

Történetünk…

Mrs. Fairfax férjének halálával kezdődik, akit így kényszeresen kiraknak a paplakból. Új fedél és megélhetés után nézve az egyik távoli rokonához kerül házvezetőnőnek, aki nem mellesleg özvegy is, így más szolgáltatásokat is nyújtanak egymásnak. Nincs ebben semmi szokatlan, hisz ez a természet rendje. Mr. Rochester halála követi idősebb fiáét, így lesz a birtok ura az általunk oly jól ismert Mr. Rochester, aki másodszülött fiúként eddig szabadabb életet élt Jamaicában. Onnan hazatérve egy őrült nőt hoz magával, akit bezár egy ápoló személyzettel a harmadik emeletre, és nem is foglalkozik tovább ezzel a nyűggel. Az ápolócsere után kezd érdekessé válni a hölgy sorsa, hisz egyre több dolog derül ki a múltjáról. Csendes, nyugodt életüket Eyre kisasszony felbukkanása zavarja meg egyedül, és ezzel sorsára ítélve a szereplőket. Hisz a könyv címe is mutatja, Thornfield Hall tényleg lángra kap.

Forrás: Pinterest

Mrs. Fairfax mint elbeszélő kevésbé érdekes, pozíciójából adódóan azonban mindenhova bejárása van. Színtelen lelkészfeleség, aki részletes elbeszélőnek bizonyul, bár néha azért érdekesebb lettek volna a valós párbeszédek, mint a beszélgetések leírásai. A szolgálók szedett-vedett csapata is színt vitt a történetbe. Ugyan keveset beszélnek, állandó jelentlétük és főleg tetteik kitöltötték a lapokat élővé tettéve a környezetet. Mr. Rochestert viszont egyáltalán nem kedveltem a regény olvasása során. Egy nemtörődöm nyikhajnak lett beállítva, aki sosincs otthon, élvezi az életet, míg feleségét bezárta, hogy a világ ne tudjon róla. Bőkezű, hisz a szolgálók semmiben sem szenvednek hiányt, de akkora vagyonnal nem is csodálkozom ezen. 

A regény fénypontja viszont Bertha, azaz Mrs. Rochester sorsa. Ez vitt előre, hisz nagyon megsajnáltam. Cudarul bánt vele a férje, már csak az hiányzott volna, hogy becsukja egy elmegyógyintézetbe és sorsára hagyja. Ehelyett egy olyan nőt vett fel maga mellé, akiről hamar kiderül, hogy alkalmatlan pszichiátriai esetek felvigyázására. Mrs. Poole odakerülése után a gondos odafigyelésnek köszönhetően folyamatosan javul Bertha állapota. Nem buta ő, hisz fejben számol, varr és követi az eseményeket, csak a trauma miatt nem szól kettőt sem. Eleve gyengébb lehetett az idegrendszere, de Jamaicában nyugodt környezetben élt, így ez nem derült ki. Meg egy anyától a legnagyobb bűn elvenni a gyerekét, abba bele tud őrülni. Annyira boldog voltam, mikor láttam, hogy az élete kezd sínre kerülni, hogy vannak olyan emberek, akik szeretettel törődnek vele. Folyamatosan tágul a kicsi világa, és kezdi úgy érezni, hogy fontos ember. Az feltámadó anyai ösztönök billentik végül jó irányba.

Jane Eyre viszonylag keveset szerepel, hisz az alapműben sincs sok kapcsolata a ház személyzetével. Ezt nem is bántam, hisz neki már van egy regénye, és Berta is megérdemelte, hogy foglalkozzanak vele. Jobban esett a regény elégtétele, komplexebb képet adott, és elvarrta a szabadon lévő szálakat is. És ezért is élveztem annyira az olvasását.

Forrás: Pinterest

További művek a Brontë nővérekkel kapcsolatban:

Jean Rhys - Széles Sargasso tenger