Szerelem vagy a gyermeki kötelesség? | Henry James

Még az Instragam oldal indulásának idejében ajánlották nekem Henry James Washington Square című regényét, amit ezúton is nagyon köszönök. Magamtól nem biztos, hogy kézbe vettem volna ezt a Lazi Könyvkiadó klasszikusai indulásakor megjelenő kötetet, mert elég nehezen beszerezhető. Ez esetben viszont egy jó olvasmányélménytől fosztottam volna meg magamat.

Eredeti megjelenés éve: 1880
Magyar megjelenés éve: 2003
Lazi Kiadó
klasszikus
négy csillag

A Washington Square magával ragadó dráma, egy apa és lánya elszánt küzdelme, mely tökéletes képet fest az 1850-es évek New York-i szalonjainak világáról Henry James egyik legnagyszerűbb művében. Dr. Sloper, a neves New York-i orvos családi élete nem mondható szerencsésnek: elveszti fiát, majd feleségét. Lányát, Catherine-t nem tudja igazán szeretni. A tapasztalatlan és könnyen elbűvölhető Catherine őszintén beleszeret egy jó fellépésű, csinos fiatalemberbe, Morris Townsendbe. A lány apja felismeri a hozományvadászt a férfiban, s ezért minden követ megmozgat, hogy megakadályozza a házasságot. Hiába azonban az apai tiltás, a lány nem enged. Nem így Morris, aki elunja a várást, és távozik…

 

Henry James leghíresebb alkotása A csavar fordul egyet című thriller, amelyből számos filmfeldolgozás készült, legutóbb A Bly-udvarház szelleme. Engem azonban sokkal inkább vonzott a Washington Square, amely a fülszövegéhez híven roppant olvasmányos. Minimális a cselekménye, mert egy szem bonyodalomra épít, mégis felüdülésként hatott, és roppant jót szórakoztam rajta, amit viszont egyáltalán nem vártam el tőle.

 

Történetünk…

Miss Catherine Sloperről szól, aki New Yorkban él orvos édesapjával. Már szinte vénkisasszonynak számít, amikor végre felbukkan egy kérő, akit azonban a papa nem néz jó szemmel. Számos akadályt gördít a fiatalok elé, míg a másik oldalon álló nagynéni folyamatosan támogatja a kapcsolatukat. Vajon erősebbnek bizonyul a szerelem a gyermeki kötelességnél?

 

Teljesen új terepnek számított nálam egy olyan 19. századi regényt olvasni, amely az Újvilágban játszódik. New York még egyáltalán nem az a metropolisz, mint ma, hanem bőven vannak még családi házas negyedek, amelyek holland stílusú vidékies jelleget mutatnak. De ugyanakkor olvasunk a világ gyors fejlődéséről, ugyanis ha a legmodernebbet szeretnénk kapni, akkor folyamatosan költözni kell.

 

Már a nyitány is kíváncsisággal töltött el, mert az író képes volt a leírásokat is érdekessé tenni. Itt ismerjük meg Dr. Slopert, az apát, akinek orvosi foglalkozása nagyon egybecsengett a mostanában sorra kerített Cranford sorozattal. Emellett pedig a Poldark nosztalgia is elfogott, ugyanis Dwight Enyshez hasonlóan eme férfiú sem akart felhagyni a hivatásával a gazdag felesége mellett.

 

A kötet nagy hangsúlyt fektet a karakterekre. Főszereplőnk, Catherine egy szerény lány, aki roppant érzékeny, jólelkű és egyenes, de átlagosságával egyáltalán nem emelkedik ki a társasági életből. A papa sem tartja kifejezetten szépnek, amit a kötet elején nyíltan meg is mond neki. Emellett viszont független nőnek nevelte, amelynek a makacsságát és a kitartását is köszönheti, de pont emiatt a szenvedését is.

 

Forrás: Google keresés

 

A doki hatalmas forma, és magamat is megleptem vele, hogy mennyire bírtam. Talán amiatt is, mert ő volt a humor egyik forrása, amely viszont egyáltalán nem a felhőtlen fajtából volt való. Rajta keresztül jelenik meg a túlféltő apa, aki a legjobbat akarja a lányának, és egy kérő sem felel meg neki, de amúgy meg férjhez akarja adni, nehogy rajta maradjon. Érzitek az egész helyzet iróniáját, nem? Az elején még vérkomolyan veszi ezt a hadjáratot, de egy ponton már érződik rajta, hogy csak játék a számára. Mindemellett azonban nem felejti el kimutatni a foga fehérjét, és roppant gonosszá válik.

 

A regény középpontjában a pénz áll, amelyről még a nagynéni, Mrs. Penniman neve is árulkodik. A nő imádja a drámát, és sokkal kevésbé viselkedik felnőttként, mint az unokahúga. A mesterkedései poénosak voltak, viszont a jelleme már nem tűnt annyira megingathatatlannak. Egy ponton pedig már megkérdeztem magamban, hogy most ténylegesen ki is akarja az esküvőt. Node a lényeg nem a testvérén csüngő hölgyön van, hanem Mr. Morrison, az udvarlón, aki épp állást keres, és nincsen megtakarított pénze. Ezzel szemben Catherine tetemes örökséggel rendelkezik édesanyja oldaláról, és emiatt a doki hozományvadásznak gondolja úriemberünket. A papa nem rest fenyegetőzni avval sem, hogy ha hozzámegy, akkor tőle semmit sem fog majd örökölni.

 

Összességében

Egy keserédes regény, amely teljesen meglepett azzal, hogy milyen jót szórakoztam rajta. Nincsen nagy cselekménye, hanem sokkal inkább egy bonyodalmon keresztül figyeljük a karakterek fejlődését. Gyorsan olvasható még úgy is, hogy helyenként hosszas leírásokba bocsátkozik a szerző. Meghozta a kedvem, hogy további köteteket olvassak tőle.

 

„– Mi haszna a jóságnak? Semmire sem vagy jó, ha nem vagy okos is.”

~~~

„Körülbelül annyira élvezi, mint az, akinek levágják az összezúzott lábát, s az amputáció után viszonylagos megkönnyebbülést érez.”