Tényleg minden révbe ér? | Louisa May Alcott

Vannak ilyen berögződéseim, hogy bizonyos könyveket bizonyos időszakokra tartogatok. Az egyik ilyen, hogy őszi és téli könyveket a kapcsolódó évszakokban vagyok hajlandó olvasni, ami azok mozgalmassága miatt lehet, hogy évekig csúsznak. A másik a hosszú könyvek helyzete, amelyeket szeretek nyugodt időszakomban olvasni, amikor nem csak napi 50-100 oldalt tudok olvasni. A harmadik viszont a teljesen indokolatlan, de mégis kötöm az ebet a karóhoz. Ez utóbbi kategóriába tartozik bele Louisa May Alcott Jó feleségek című regénye. A Kisasszonyokra 2021 nyarán kerítettem sort, az őszi Könyvhéten meg is vettem a folytatását, de kereken egy évet pihentettem a polcon, mert szintén a nyaralásunkra tartogattam. Megmagyarázható ez a viselkedés? Nem, hiszen nagyon szerettem az első részt, és logikusan bele kellett volna vetnem magam a folytatásba. De néha nem kell a logikát keresni.

 

Eredeti megjelenés éve: 1869
Magyar megjelenés éve: 1925
Lazi Könyvkiadó
klasszikus
öt csillag

Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe. Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét.

Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok” történetének.

 

Nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy nem a filmet néztem meg először. Volt egy pont, ahol nem értettem az írónő döntését, így maradt bennem egy keserű érzés a könyvvel kapcsolatban. Utólag azonban kezdem átértékelni az eseményeket, hiszen végülis minden jól alakult, és talán tényleg nem illettek annyira össze, mint azt én képzeltem róluk.

 

Történetünk…

három év elteltével veszi fel a fonalat, mikoris épp Meg esküvőjére készülődik a March család. A családfővel kiegészült sürgés-forgás után azonban ismét lecsendesedik az élet, Jo továbbra is ír, Amy nagyon élvezi, hogy March néni kedvében járhat, Beth pedig gyengén ugyan, de tesz-vesz odahaza. Mindenki fejlődik, tanul önmagáról és másokról, hibázik, ami ugyanúgy az élet rendje, mint a siker. Kiszakadva a megszokott környezetből világot is látnak, hogy hazatérve érett döntéseket tudjanak hozni. Vajon mindenki megtalálja a neki rendelt békét és boldogságot?

 

Mivel rengeteg érzés kavarog bennem egyes fordulatokkal kapcsolatban, így előre szólnék, hogy most nem kíméllek meg benneteket ezektől. Éppen emiatt saját felelősségre olvassátok tovább, ha esetleg vakon szeretnétek belemenni a regénybe.

 

Sokat számít egy regény első mondata és bekezdése, hiszen az fogja meg az olvasókat. Ebben a Jó feleségek is remekelt, hiszen azonnal hangulatba hozott. Az író kiszól a lapok közül és előre figyelmeztet minket, hogy itt márpedig szerelmekről lesz szó. Mindezt Mrs. March kérdése koronázza meg, ami teljesen hozta a Mrs. Bennet-életérzést, viszont mindezt a rá jellemző kedvességgel. Az ezután következő háromévnyi esemény részletes beszámolóján is sokat mosolyogtam.

Forrás: Pinterest

 

Epizodikus cselekményében ismételten egy-egy szereplőre koncentrálunk, sokszor több fejezeten keresztül. A lányok mellett kapunk Laurie szemszögű részeket, aki már komoly egyetemista, valamint mikor végez, európai útra adja a fejét. A regény megszokott formája kétszer törik meg, ugyanis Amy európai útjáról levelekben számol be kalandjairól, Jo pedig naplóbejegyzésekben örökíti meg a new york-i életét.

 

A kötet sokkal inkább a lányokra helyezi a hangsúlyt, de a szülőknek is fontos szerepük van. Legelőször is feltűnik az előző részből távol maradó Mr. March, aki egy csendes, tiszteletreméltó és bölcs apa illetve egyházfi. Szóhoz nemigen jut, de így is stabil bástyáját képezi az otthoni harmóniának. Feleségével való kapcsolata azonban sokkal nagyobb szerepet kap, hiszen Mrs. March megosztja tapasztalatait Meg-gel, aki fiatal házasként számos hibát elkövet. Az útmutatás mellett azonban már hagyja a lányokat a maguk feje után menni, a hibák beismerésekor is szeretettel segít nekik. Továbbra is az egyik legjobb anyakarakternek tartom.

 

Meg már az előző részben megtalálta a boldogság befejezését, épp emiatt jó volt látni azt, hogyan boldogul ifjú feleségként. Maga az esküvő szolid, mégis szeretetteljes esemény volt. Ugyan rövid ideig irigykedik a gazdag férjet fogó Sallie-re, aki költekezésre buzdítja, de aztán rá kell jönnie, hogy a közös élet a szeretett férjjel való közös építése sokkal nagyobb örömöt okoz. Beleesik viszont abba a hibába, hogy mindenben a legjobbat akarja, amely ponton elgondolkodtam azon, hogy a mosolya vajon tényleg őszinte volt. Válaszként megkaptam rá az első befőzési kudarc és a váratlan vendég megérkezésének eseteit. Az egyszerű étkek is jobban ízlenek a férjének, mint a különleges kreálmányai. Az ikrek születése is kihívás elé állítja őket, de végül Meg-nek sikerül megtalálnia az egyensúlyt a gyerekek és a férje között. Ezekre a részekre biztos emlékezni fogok, ha én is hasonló cipőben kerülnék.

 

Forrás: Pinterest

 

Számomra továbbra is Jo a történet az egyik legkedvesebb szereplője, mert benne találtam leginkább rokonlélekre. Nem véletlen, hogy innen írtam ki magamnak a legtöbb idézetet. Az előző részhez képest új szintre emelkedett nála az írás, ugyanis rendszeres bevétele származik belőle. Rövid történetek mellett megpróbálkozik egy regénnyel is, de a kiadó a maga szájízére alakította a kötet. Vajon tényleg jobban tudják, hogy mit keresnek az emberek? Vajon átszabdalva és megkurtítva is megmarad a mondanivaló? Vagy elég az, ha valaki őszintén, minden hátsó szándék nélkül ír? Evvel kapcsolatban foglalkozik a kritika fogadásával és a megfelelési kényszerrel. Előkerül a felhasznált alapanyag írókra gyakorolt hatásáról, valamint a szerzők emberi mivolta.

 

Jo azonban sokkal több, mint egy írópalánta. Jó barátja Laurienak, akivel folytatott csipkelődéseit továbbra is nagyon élveztem. Egy ponton flörtölni is kezdenek, majd az egész átcsap a nők és férfiak egymáshoz való viselkedésének moralizálásába. Vajon mi tetszik a férfiaknak? Miért viselkednek a lányok úgy, ahogy? Nem akar senki jószándékára szorulni, így elfogadja a nevelőnői felkérést és New Yorkba költözik. Mindezt azért is teszi, mert Laurie kezd másképp nézni rá, amire ő nem áll készen. Végre egy éleslátó hősnő. A nagyváros hatalmas változást hoz, ahol Mr. Bhaer személyében barátra is lel. A kedves „öregúr” agglegényként mindent megtesz az unokafivéreiért. Egy kicsit bolondos, de hatalmas szíve van.

 

Rajta kívül Amy is nagy szerepet kapott, akit az olvasás során egyre inkább megkedveltem. A hiúságát éleslátásra cserélte, amely az európai körútnak köszönhető. Az elején még a festőtáboros barátainak akart megfelelni, de rájött hogy a pénz csak jó céllal okoz örömöt. Eljut Liverpoolba, Londonba, Párizsba, lehajózik a Rajnán, bebarangolja Frankfurtot, Heidelberget és végül Nizzában köt ki. Éleslátásával rázza fel az eltunyult Lauriet, aki szintén a kontinensen tartózkodik. És legnagyobb meglepetésemre össze is házasodtak. Nem gondoltam volna, hogy egymás mellett találják meg a számításaikat, bár belegondolva Amy mindig is egy gazdag férjet szeretett volna, Laurie pedig oda van a March lányokért.

 

Forrás: Pinterest

 

A másik nagy meglepetést Beth okozta, aki egy gyöngyszem. Gyengélkedésével kevesebb aktív szerepet kap, mint az első részben, és a szemünk láttára épül le. Szívszorító volt belegondolni a végkimenetelbe, ami a folyamatot ismerve kevésbé meglepő fordulat, Alcott meglepett mégis a komolyságával. Beth egy csoda, aki csak rövid ideig lehetett a Földön, mégis annyi minden jót tett. Jo-t is megviselte a húga halála, amely rádöbbentette a szeretet fontosságára. Ezt ismerve be fogok készíteni zsebkendőt a filmekhez.

 

Végül pedig a lezárásról és a megoldásról fejtenék ki néhány gondolatot. Már Laurie szerelmi vallomásánál is rendesen meglepődtem, de Mr. Bhaer közeledése sokkal inkább meglepett. Rá inkább Jo barátjaként tekintettem, mivel Mr. Bhaer jóval idősebbként élt a fejemben. Viszont amint megszoktam a gondolatot, már tényleg tökéletes választásnak láttam. Boldog vagyok, hogy megtalálták egymást, mert nagyon összeillenek. És már alig várom, hogy a kezembe vehessem közös életük krónikáját.

 

Összességében

Szorosan hozzátartozik a Kisasszonyokhoz, így ha azt szeretted, akkor ne habozz ezt a részt is kézbe venni. Tetszett, hogy idősebbként láttuk a lányokat, ahogy megbirkóznak az élet kihívásaival. Jó volt látni, hogy kitárult számukra a világ, ahova az értékeiket a szemük előtt tartva léptek ki. Olvasás közben az öröm mellett bánat is jut számunkra, ami csak még súlyosabbá teszi a regény tanításait. Továbbra is fontos műveknek tartom, amelyből még a mai kor emberei is tudnak okulni.

 

„Előrebocsátom, ha az idősebbek közül néhányan úgy vélnék, hogy túl sok a történetben a „szerelmeskedés”, mint ahogy a félelmeim szerint ezt is fogják gondolni (attól nem tartok, hogy a fiatalságnak hasonló kifogásai lesznek), csak azt mondhatom, amit Mrs. March: „Mit akarnak, mikor négy csinos lányom van itthon, és egy snájdig fiatalember a szomszédban?”

~~~

„Azt is kétlem, hogy volt valaha a fiatalasszony, aki a portörlők, edényfogók és tasakok ily gazdaságával kezdte az életét, mert Beth annyit varrt, hogy abból ezüstlakodalomig futotta, és csak az esküvői porcelánhoz háromféle törlőruhát tervezett.

Azok, akik pénzért csináltatják az ilyesmit, sose tudják, mit veszítenek, mert a legszürkébb munka is megszépül a szerető kezektől.”

~~~

„… mert a legfényesebb ház asszonyának is tudnia kell, melyik munkát miként kell elvégezni, ha azt óhajtja, hogy jól és becsülettel szolgálják.”

~~~

„Üdén és ragyogón ébredtek a tornácon a júniusi rózsák, és mint a jó kicsi szomszédok, úgy örvendeztek a felhőtlen égnek azon a reggelen. Pozsgás arcuk egészen elpirult az izgalomtól, miközben a szélben hintázva, sugdolózva tárgyalták, hogy mit láttak; néhányan felkapaszkodtak az emeletig, ott bólogattak és mosolyogtak a menyasszonyt öltöztető nővérekre, mások azoknak integettek, akik különböző megbízásokkal jöttek-mentek a kertben, a tornácon meg a hallban, és minden rózsa, a legbíborabb kehelytől a leghalványabb kicsi bimbóig, szépséggel és illattal áldozott a kedves úrnőnek, aki oly sokáig szerette és ápolgatta őket.”

~~~

„Mrs. March tudta, hogy a tapasztalat kiváló tanító, és amikor csak lehetett, hagyta, hogy a gyerekei önállóan tanulják meg a leckéket, amelyeket boldogan megkönnyített volna, ha a lányai nem utasítják el a tanácsait is olyan következetesen, mint a purgálósót és a szennát.”

~~~

„A gazdagság kétségtelenül roppant kívánatos dolog, ám a szegénységnek is megvan a napos oldala, többek között az az őszinte elégedettség, amit akkor érezhetünk, ha eszünk vagy kezünk kemény munkájával legyőztük a nehézségeket; ami szép, okos, hasznos dolog csak létezik a világon, annak a felét a szükség ihlette.”

~~~

„Hosszan beszélgettek aznap este, és az asszony megtanulta még jobban szeretni a férjét a szegénységéért, mert az acélozta férfivá, az adott neki erőt és bátorságot, hogy utat törjön magának, de ugyanakkor arra is megtanította, hogy béketűrő szelídséggel nézze szeretteinek gyarlóságait és légvárait.”

~~~

„A nőknek […], főleg ha szegények, meg kell tanulniuk a barátságos modort, mert semmi mással nem viszonozhatják mások kedvességét.”

~~~

„Öröm segíteni olyanokon, akik méltányolják a fáradozásainkat, mert vannak, akik nem értékelik őket, és ez nagyon lehangoló […].”

~~~

„– Azért, mert ők komiszak, még nem ok rá, hogy én is az legyek. Gyűlölöm az ilyen dolgokat, és noha véleményem szerint minden okom megvan a sértődésre, nem óhajtom kimutatni. Ez nagyobb hatással lesz rájuk, mint a dühös beszéd vagy a duzzogás, ugye, édesanya?

– Ez a megfelelő gondolkodás, édesem! Mindig az a legjobb politika, ha az ütést csókkal viszonozzuk akkor is, ha néha nehéz – mondta az anyja, akinek az arcán látszott, hogy a saját bőrén tanulta meg a különbséget a szónoklás és a gyakorlat között.”

~~~

„Sok bölcs és igaz intést hallunk naponta utcán, iskolában, hivatalban vagy otthon olyan emberektől, akik nem is tudják, hogy ők prédikátorok; még egy bazári asztal is lehet szószék, ha megajándékoz azokkal a jó és hasznos igékkel, amelyek sose mennek ki a divatból.”

~~~

„– Az okos lányok, akiket száz kutyába is vesznek, nem tűrik, hogy „virágokat és mindenfélét” küldözgessenek nekik, akkor meg mit tehetek? Érzéseimnek szelepre van szükségük.

– Anya nem helyesli a flörtölést, még tréfából sem, te pedig megveszekedetten flörtölsz, Teddy.

– Mit nem adnék érte, ha azt felelhetném: „Te is!” De mivel nem tehetem, annyit engedtessék meg mondanom, hogy nem látok semmi kivetnivalót e kellemes kis játékban, ha minden érintett fél tisztában van vele, hogy csak játék.”

~~~

„Szerintem ez születési adottság, hogy egyesek szándéktalanul is tudnak tetszeni, míg mások mindig és mindenütt a helytelen dolgot teszik.”

~~~

„– Örülök, hogy nem tudsz flörtölni, valóban üdítő látni egy okos, egyenes természetű lányt, aki úgy tud vidám és kedves lenni, hogy nem csinál közben bolondot magából. Jo, de vannak a lányismerőseim között olyanok, hogy én szégyenkezem a viselkedésük miatt. Nem akarnak azok semmi rosszat, de ha egyszer hallanák, hogy utólag a férfiemberek hogyan emlegetik őket egymás között, azt hiszem, változtatnának a viselkedésükön.

– A lányok ugyanezt csinálják, és mivel élesebb a nyelvük, a férfiembereknek jut a rossza, mert ti ízről ízre olyan szamarak vagytok, mint ők. Ha tisztességesen viselkednétek, ők is azt tennék; de tudván, hogy nektek a butaság tetszik, megjátsszák a butát, és akkor ti még hibáztatjátok őket!

– Nem sokat tud ön erről, hölgyem! – felelte Laurie fölénnyel. – Nem kedveljük a ficánkolást és a kokettálást, még ha időnként úgy is teszünk, mintha tetszene. A szép, szerény lányokat sose beszélik ki; úriemberek kizárólag tisztelettel emlegetik őket. Eszem azt az ártatlan szívedet! Ha csak egy hónapig lehetnél a helyemben, olyan dolgokat tapasztalnál, hogy egy kicsit leesne az állad.”

~~~

„Először dühös voltam, aztán nem törődtem vele, mert egy nevelőnő is van olyan jó, mint egy hivatalnok, és ha nincsen is stílusom, van eszem, és ez több, mint amit a legtöbb emberről el lehet mondani, főleg ha azt vesszük, milyen megjegyzéseket tett az eltrappoló két ficsúr, akik úgy füstöltek, mint két rossz kémény. Utálom a közönséges embereket!”

~~~

„Ezek után jobban boldogultunk, és most már egész rendesen olvasok; ez a tanulási módszer illik hozzám, és meglátom a mesékben, versekben a nyelvtant, úgy ahogy az orvosságot is könnyebb bevenni lekvárral.”

~~~

„Végül nagyon vidám szilveszterem volt, és mikor később végiggondoltam a történteket a szobámban, úgy éreztem, hogy számos gyarlóságom ellenére is fejlődtem egy kicsit, mert most már mindig barátságos vagyok, eltökélten dolgozom, a szokottnál jobban érdeklődöm az emberek iránt, ami dicséretes.”

~~~

„Jo alig ismert rá a kéziratára, annyira összegyűrték és aláhúzgálták oldalait és bekezdéseit. Úgy nézte a lapokat, mint az érző szívű szülő, mikor arra kérik, nyiszálja le a kisdede lábát, hogy a baba beleférjen az új bölcsőbe.”

~~~

„– Az emberek szórakozást akarnak, nem prédikációt, tudja. Manapság nem piacképes az erkölcs – ami mellesleg nem volt egészen igaz.”

~~~

„Azt hitte, kiválóan fejlődik, ám észrevétlenül kezdte megkarcolni magában a női jellem legnőiesebb tulajdonságait. Rossz társaságban élt, még ha képzeletben is, és ez nem maradt rá hatás nélkül, mert káros és tartalmatlan étkekkel etette szívét és képzeletét, és gyorsan leporolta magáról az ártatlanság hamvát, hogy idő eltt ismertséget köthessen az élet sötétebb oldalával, pedig az amúgy se szokott sokáig váratni magára.”

~~~

„… a vallás a legjobb úton van afelé, hogy szétokoskodják semmivé, mert az értelem az egyetlen Isten.”

~~~

„Kezdte belátni, hogy a jellem nagyobb kincs, mint a pénz, a rang, az értelem vagy a szépség, és ha a nagyság lényege egy bölcs meghatározása szerint az „igazság, a tisztelet és a jóindulat”, akkor az ő Friedrich Bhaer barátja nemcsak jó, de nagy ember is.”

~~~

„– Majdnem azt kívánom, hogy bár ne lenne lelkiismeretem! Olyan kényelmetlen. Ha nem fektetnék olyan nagy súlyt arra, hogy helyesen cselekedjek, és nem érezném kínosan magamat, mikor helytelenkedem, kapitálisan boldogulnék! Nem tehetek róla, de időnként kimondottan bánom, hogy apa és anya olyan akadékoskodó bizonyos dolgokban!

Ó, Jo, ahelyett, hogy ilyeneken búsongsz, inkább adj hálát Istennek, amiért „apa és anya olyan akadékoskodó”, és sajnálkozz tiszta szívből azokon, akiknek nincsenek ilyen őrzőik, hogy körülsáncolják őket elvekkel, amelyeket a türelmetlen ifjúság láthat börtönrácsnak, de azok adják a fundamentumot a felnőtt karakteréhez!”

~~~

„– Csak azt a hibát követed el, amibe sok fiatalasszony beleesik. Annyira szereted a gyermekeidet, hogy megfeledkeztél a férjed iránti kötelességről. Nagyon természetes és bocsánatos tévedés, Meg, ám mihamarabb orvosolni kell, mielőtt elidegenednétek egymástól. A gyermekeknek épphogy egyesíteniük kell a szülőket, és nem elválasztani, mintha az ikrek kizárólag a tied lennének, és Johnnak az lenne az egyetlen dolga, hogy eltartsa őket.”

~~~

„Ez a mi boldogságunk titka: ő nem hagyja, hogy a hivatás eltávolítsa apró-cseprő gondjainktól és feladatainktól, én igyekszem nem engedni, hogy a háztartás nyűgjei kiöljék belőlem az érdeklődést a céljai iránt. Sok téren önállóan végezzük munkánkat, de otthon közösen dolgozunk, mindig.”

~~~

„Nem egy csapásra jött meg ez a családi boldogság, de John és Meg rátalált a kulcsára, és minden közös évvel jobban megtanulták, miként kell felnyitni a kölcsönös áldozatkészség és az igaz szeretet kincsesládáját, amelyhez a legszegényebb ember is hozzáférhet, és a leggazdagabb ember sem vásárolhat meg.”

~~~

„Mert a tehetség nem lángelme, és a világ összes energiája sem változtathatja azzá. Vagy nagy akarok lenni, vagy semmi, de nem leszek átlagos mázoló, és nem fogok próbálkozni többé.”

~~~

„Mert a szeretet az egyetlen, amit magunkkal vihetünk, mikor elmegyünk, és ez úgy megkönnyíti a véget.”

~~~

„– Mégiscsak kiváló dolog a házasság. Nem tudom, kivirulnék-e feleennyirem ha megpróbálnám?”

~~~

„Fölöttébb erényes dolog kijelenteni, hogy jók leszünk, de ahhoz hosszú munka kell, kemény munka, mielőtt egyáltalán a helyes irányban tehetnénk le a lábunkat.”

~~~

„– Nem értem! – álmélkodott. – Mi lehet egy ilyen egyszerű kis történetben, hogy így dicsérik az emberek?

– Igazság van benne, Jo, ez a titka. Élettel tölti el a humor meg a pátosz, és végre rátaláltál a stílusodra. Írás közben nem gondoltál a hírre vagy a pénzre, csak a szívedet adtad bele, lányom. Lenyelted a keserűt, most jön az édes. Alkoss legjobb képességed szerint, és légy olyan boldog, amilyenné minket tettél a sikereddel.”

~~~

„A gazdagoknak nincsen joguk henyélni, vagy csak rakni egymásra a pénzüket úgy, hogy az senkinek se hajtson hasznot. Minden végrendelkezésnél kétszerte okosabb dolog még életünkben hasznos dolgokra fordítani a pénzt, és boldoggá tenni vele embertársainkat. Mi is jól fogjuk érezni magunkat, és azzal tetézzük az örömet, hogy másokkal is megízleltetjük boldogságunkat.”

~~~

„– Ha elég idős ahhoz, hogy feltegye a kérdést, akkor ahhoz is elég idős, hogy igazi választ kapjon. Nem ültetek a fejébe gondolatokat, csak segítek kibontani azokat, amelyek már úgyis ott vannak. Ezek a gyerekek bölcsebbek nálunk, és nem kétlem, hogy a fiú megértette minden egyes szavamat.”

 

A sorozat további kötetei:

Kisasszonyok (#1)

Fiatalurak (#3)

Jo fiai (#4)