A kereskedelem székesegyháza | Émile Zola

Emlékszem, hogy angoltanulmányaim hajnalán találkoztam először a The Paradise című BBC sorozattal, amelyről csak később derült ki számomra, hogy Émile Zola a Hölgyek öröme című regényének adaptációja. Az általam látott egy rész alapján nagyon tetszett a hangulata, és a fejembe vettem, hogy nekem ezt mindenképp olvasnom kell, mielőtt belevetném magam ténylegesen a maratonozásba. Rengeteg idő telt el már azóta is, hogy a könyvet beszereztem – majdnem hét év, mialatt állandóan szem előtt volt, de klasszikus mivoltából adódóan eddig nem éreztem hozzá kellő bátorságot. Viszont most hatalmasat szólt.

 

Eredeti megjelenés éve: 1883
Magyar megjelenés éve: 1922
klasszikus
öt csillag

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

 

Imádtam ezt a vérbeli közgazdászregényt. Egy ponton elgondolkodtam azon is, hogy akár lehetne belőle egy egyetemi beadandót is gyártani, hiszen részletesen bemutatja az áruház működését. Mindezt élvezhető stílusban teszi, így amennyire lassan haladtam vele, annyira vártam minden egyes alkalmat, mikor kézbe vehettem.

 

Történetünk…

középpontjában a Hölgyek Öröme nevű párizsi áruház áll, amely a maga korában úttörőként szolgált. Hatalmas kínálatával környékbeli kis boltokat fokozatosan elsorvasztja, miközben eddig nem látott méretű keresletet generál, amelynek hátterében egy tehetős özvegyember, Mouret áll. A hely szomszédságába érkezik meg vidékről Denise két öccsével, hogy szerencsét próbáljanak nagybátyja üzletében. Az áruház hatása viszont egyre inkább érződik, és egy ponton ő is átigazol a szemközti fényűzésbe. Valójában azonban minden karakter csak a mesélés eszközeként szolgál, mert az igazi főszereplő maga a kereskedelem székesegyházaként szolgáló Hölgyek Öröme.

 

A könyv a régi és a modern korok szembeállításának mintapéldája, ahol az úttörők és a maradiak kezdetben még egymás mellett léteznek. Utóbbiak közül sokan belátják a változással járó előnyöket, de vannak, akik makacsul kiállnak a változatlanság mellett. Ilyen volt például Denise nagybátyja, aki képes saját lánya boldogságát is feláldozni az üzlete sikerességéért. Nála már csak az esernyőkészítő úriemberünk a rosszabb, akinek az üzlete az áruház terjeszkedésének útjában áll. Ő azonban ahelyett, hogy elfogadná a magas vételárat – amiből amúgy vígan élhetne –, kitart az elvei mellett még akkor is, mikor már mindenhonnan is a Hölgyek Öröme veszi körbe.

 

Forrás: Pinterest

 

Nagyon szerettem az áruház különleges atmoszféráját, amely már-már földöntúli tulajdonságokkal ruházza fel. A külcsíny mellett azonban a gazdasági részébe is belelátunk, aminek külön örültem. Az olcsóság illúzióját biztosítják a luxus érzetével együtt, amiért egyszerűen oda vannak a női vásárlók. A nagymennyiségű termelés miatt alacsony áron képesek beszerezni a termékeiket. Fokozatosan nő az osztályok száma, a ruhanemű mellett egy ponton már bútorokat és gyermekholmikat is árulnak. Nagy hangsúlyt fektetne a hirdetésekre, a kiszállításhoz használt kocsikra is felfestették a logójukat, valamint a gyerekek számára lufikat osztogatnak. Használják az eltévedést, mint a vásároltatás egyik eszközét, valamint az ajtónál elhelyezett olcsóságokat is, amelyek tömött bolt érzetét keltik.

 

Mouret egyszerűen zseni. Vérbeli üzletember, pimasz és nagyravágyó, de én nagyon bírtam már az elejétől kezdve a dörzsöltségét. Nem véletlenül megy olyan jól a bolt, hiszen nagyon ért a nők nyelvén, akiket kedve szerint táncoltat. Karizmatikus személy, akinek a lába előtt szeretők hevernek, Denise azonban feladja neki a leckét. Az elején nem is tudatosodik benne, hogy érdekelné a lány, olvasóként viszont feltűntek nekem a törődés apró jelei. Mindezek ellenére azonban nem mondanám romantikus regénynek, bár a végén már inkább ez a vonala a hangsúlyosabb.

 

Denise sokat fejlődik a regény során, és elveszett lánykából osztályvezető válik belőle. Kezdetben egyáltalán nincsen jó sora, mert hiába a kemény munka, a munkatársai élve felfalják. Egy ponton ki is pécézték maguknak, így ő is belekerül az elbocsátások sorába, azonban egyáltalán nem csügged, hanem minden lehetőséget kihasznál, hiszen két öccse megélhetéséért is ő felel. Természetéből adódóan törődő, így kilóg az önző munkatársai tömegéből. Mondhatnánk azt is, hogy a két szép szeméért lett vezető, de újításaival mindenkinek csak jót tesz.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Amennyire féltem nekikezdeni, annyira imádtam ezt az ízi-vérig közgazdászregényt. Nagyon éltem az áruház különleges atmoszféráját, amely a nők kívánalmait elégíti ki. Az üzleti részletei mellett pedig Mouret személye tette számomra igazán élvezetessé a történetet. Jókor talált meg jó helyen, és teljesen magával ragadott.

 

„Ha az ember ki akarja csikarni másokból erejük teljes megfeszítését – mondogatta –, sőt még egy kis becsületességet is ki akar húzni belőlük, akkor először is szemtől szembe kell állítani őket vágyaikkal.”

~~~

„– Vesztünk egy-két centime-ot az árun, elismerem. Ház aztán? Annyi baj legyen! Ezzel szemben idecsábítunk minden nőt, hatalmunkban tartjuk, meghódítjuk, áruink tömegével úgy elszédítjük őket, hogy számolatlanul fogják szórni a pénzüket. Azon fordul meg minden, barátom, hogy lángra lobbantsuk őket – ehhez pedig olyan árucikk kell, ami elkápráztat, amely korszakot alkot. A többi cikket majd adhatja ugyanannyiért, mint máshol adják, a nők akkor is azt fogják hinni, hogy nálunk olcsóbban veszik.”

~~~

„Az áruházak megtízszerezték az eladást, demokratizálták a fényűzést, és ezzel a pazarlás rettentő eszközeivé lettek, kirabolták a háztartásokat, terjesztették az egyre drágább divat őrületét. És ha az áruházakban királynő volt az asszony, gyengeségeiben szolgai módon körülrajongott és előzékeny kiszolgált királynő, vakóban szerelmes királynő módjára uralkodott is, akinek alattvalói kufárkodnak, míg ő vérének egy-egy cseppjével fizeti meg minden egyes szeszélyét.”

~~~

„Hódítsa meg a nőket – mondta halkan a bárónak merész nevetéssel –, és eladhatja az egész világot.”

~~~

„A semleges színek, a sötéten árnyalt gyapjúk áradó tengerét lehetett itt látni, a vas szürkékéből, a sárgás szürkékből, a kékes szürkékből itt-ott élesen álltak ki a rikító skót ízléstelenségek, vérvörös flanel alapon. És a végek fehér árcédulái olyanok voltak, mint szállingózó fehér hópelyhek, ha bepettyezik a decemberi fekete földet.”

 

„– Az ember mindenütt lehet tisztességes, sőt, még nagyobb az érdeme, ha nem gazdag.”

~~~

„Úgy látszik, ma csak a tolvajok boldogulnak, a tisztességes emberek nyomorúságban pusztulnak el…”

~~~

„Mouret egyetlen szenvedélye az volt, hogy meghódítsa a nőt. Őt akarta királynőnek a házában, s felépítette neki ezt a templomot, hogy ott a hatalmában tartsa. Haditerve csupán ennyi volt: udvarias figyelmességgel elkábítja, vágyaiból üzletet csinál, szenvedélyeiből hasznot húz. Ezért éjjel-nappal újabb meglepetéseken törte a fejét. Máris fölszereltetett két bársonypárnás felvonót, hogy a kényes hölgyeket megkímélje a lépcsőmászás fáradalmaitól. Aztán étkezőt nyitott, ahol ingyen adtak szörpöt és kétszersültet, majd meg olvasószalont, egy pazar fényűzéssel berendezett óriási termet, ahol még képkiállításokkal is megpróbálkozott.”

~~~

„De a legeredetibb gondolata az volt, hogy a nem kacér nőben meghódítsa gyermekén keresztül az anyát; minden lehetőséget kihasznált, minden érzelemre spekulált, külön gyermekosztályokat állított fel, és útjukban megállította a mamákat, hogy képeket és léggömböket ajándékozzon a kicsikéknek. Lángeszű ötlet volt ez a léggömbajándék, amit minden vásárló asszony megkapott, a vékony gumiból való, piros gömbökre nagybetűkkel rá volt írva az áruház neve, s ahogy a spárga végén úsztak a levegőben, mozgó reklámot sétáltattak az utcák során!”

~~~

„– Ó – mondta mosolyogva Mouret –, a hölgyek itt nem nálam vannak, hanem otthon.”

~~~

„… s a kifosztott, lebirkózott asszonyközönség szinte megsemmisülten távozott, eltelve gyönyörűséggel, és néha szégyenkezéssel, mintha gyanús szállodában elégítette volna ki vágyait. Ő maga volt az, aki így magáévá tette őket, aki kényre-kegyre uralkodott rajtuk, soha ki nem fogyó áruhegyeivel, árcsökkentéseivel, „visszavételeivel”, kedveskedéseivel és reklámjaival. Meghódította az anyákat is, uralkodott valamennyin, egy despota nyerseségével, akinek szeszélye családokat tesz tönkre. Alkotása egy új vallást teremtett, s a templomot, melyet a megrendülő hit lassan elhagyott, az ő bazárja helyettesítette az immár tétlenné váló lelkek számára. Az asszony nála töltötte el üres óráit, azokat a remegő és nyugtalan órákat, amelyeket valamikor a kápolnában töltött; ideges szenvedélyből fakadó, szükségszerű költekezés, egy isten újraéledő harca a férjjel, a test mindig megújuló bálványozása, a szépség földöntúli megdicsőülése. Ha bezárta volna az áruház kapuit, lázadás tör ki az utcán, kétségbeesetten kiáltoztak volna a rajongók, kiket megfosztottak a gyóntatószéktől és az oltártól.”