Jane Austen Emmája első
olvasásra nem fogott meg magának, illetve az 1996-os film sem lett a kedvencem.
Az idő azonban nagyon jót tett a történetnek, hiszen akkoriban még bőven gyerek
voltam, és teljesen a Büszkeség és balítélet hatása alatt álltam. Már a 2020-as
Netflixes adaptációt is nagyon élveztem, és ez nyitotta fel a szememet, hogy
egy újraolvasás jót tenne a könyvnek. Mindezt az Oltári Austen sorozatban
megjelent kötet segítségével tettem meg, amely nagyon jót tett a lelkemnek.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2023 Manó Könyvek gyerek, klasszikus öt csillag |
Emma Woodhouse csinos,
okos és gazdag lány, aki úgy gondolja, sosem fog férjhez menni.
Viszont imádja
összeboronálni a szomszédait, ismerőseit, hiába próbálja erről lebeszélni őt jó
barátja, Mr. Knightley.
Legújabb sikere –
nevelőnője esküvője – után biztos abban, hogy bárki számára meg tudja találni a
megfelelő párt. Vajon folytatódik Emma szerencsés sorozata? Vagy a legjobb
tervek is kudarcot vallanak, ahogy az ilyen ügyekben gyakran előfordul?
Jane Austen híres
regényének friss hangú, vidám rajzokkal kiegészített újramesélése.
Két könyv után
kijelenthetem, hogy a hatalmas rajongója vagyok az Oltári Austen sorozatnak.
Már a Büszkeség és balítéletet is imádtam, de ott az alaptörténet is a szívem
csücske. Az Emma viszont megmutatta, hogy nemcsak egy egykötetes fellángolásról
volt szó, mert mind a szöveg, mind az illusztrációk hozták az elvárt
színvonalat.
Ha a ma menőnek számító „trope”-okba
kéne besorolni a történetet, akkor itt egy barátságból szerelem sztorit kapunk.
Címszereplőnk, Emma előszeretettel lép fel kerítőnőként, hogy a környék fiatal
hölgyeinek beköttesse a fejét. Idegesítően mindenlébenkanál, aki azonban sikerek
helyett kudarcokat halmoz, pedig csak jót akar. Társadalmi pozíciója mellé egy
hipohonder édesapa is társul, így önmagát háttérbe szorítja, míg egy nap fejbe
kólintja a szerelem egy nem várt sarokból.
Mivel egyfajta kivonatként
is tekinthető – viszont ezalatt nem a tipikus rövidített kötelező olvasmányok
szintjét kell érteni –, sokkal inkább kidomborodnak benne a karakterek és az
Austenra oly jellemző humor. Ugyan mindegyik regényt más író dolgozott át, de a
magyar változatnál van olyan szerencsénk, hogy eddig mindkettőt Vallasek Júlia
fordította, aki nagyon jó ismerője az eredeti regényeknek, és ismét kiváló
munkát végzett.
A kötet nagy erősségei az
illusztrációk, amik szintén zseniálisak lettek. A mosolygás mellett a grimaszok
is működtek, Emma sokatmondó arckifejezésein nem egyszer nevettem el magamat,
de a csoportos jelenetek is fenomenálisak. A korábbi tapasztalatok alapján már
tudtam, hogy állatok is felbukkannak a lapokon. Itt egy macska-egér párost
figyelhetünk meg, amiben az a legjobb, hogy a kapcsolatuk is szépen leköveti a
történet ívét.
 |
| Illusztrációk a könyvből |
A történeten kívül
találunk itt még egy kommentárral ellátott családfát is, amely a családi
kapcsolatok tisztázása mellett előzetes képet nyújt a szereplőkről, valamint
lehetőséget ad a visszalapozásra. Emellett pedig a végén a másik kötethez
hasonlóan találhatunk a korral kapcsolatos információkat, amelyek fontosak a
regény szempontjából.
Összességében
Az Emma megerősített
abban, hogy mennyire szeretem azt, amit az Oltári Austen sorozat csinál szeretett
írónőm műveivel. Átadja a történet esszenciáját, szórakoztat és ezzel együtt kedvet
csinál az eredeti regényhez. Az illusztrációk pedig végtelenül bájossá teszik a
kötetet.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Manó Könyveknek!
„Az idős özvegyasszony, aki éveken át hallgatta, hogyan szórja a lánya mindenkire éles hangú, hosszúra nyúlt bókjait, már régen eldöntötte, hogy a legbölcsebb, amit öregkorára tehet az, hogy megsüketül, és így is tett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése