2021. május 15., szombat

Ez a jazzkorszak, Öregfiú | F. Scott Fitzgerald – Betekintő #23

Mr. Gatsby történetével a 2013-as Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film kapcsán ismerkedtem meg. Már első alkalommal is lenyűgözött a jazzkorszak csillogása, amely élmény az évek alatt sem kopott meg, ahányszor újra megnéztem. Tudtam, hogy ez egy F. Scott Fitzgerald klasszikus regényén alapszik, így mindenképp sort akart keríteni A nagy Gatsbyre, aminek most jött el az ideje. Engem teljesen elvarázsolt a könyv a drámai szerelmi történetével és a kor ábrázolásával, úgy is, hogy pontosan tudtam, hova fog kifutni. Fontos helyet fog elfoglalni a szívemben.


Eredeti megjelenés éve: 1925
Magyar megjelenés éve: 1971
klasszikus
öt csillag

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története sosem volt még ennyire aktuális. A 20. század egyik kiemelkedő világirodalmi alkotása művészi tökéllyel jeleníti meg az amerikai álom olyan örök témáit, mint a pénz és a hatalom bűvölete, az ambíció, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége, miközben érzékletes képet fest a húszas évek túlhabzó dzsesszkorszakáról is. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe, de a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ám dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással, az eszközökben sem válogatva vagyont szerez, hogy "méltó" legyen Daisyhez, és hogy a világítótorony reményt adó zöld fényét követve újrateremthesse a múltat és visszahódíthassa a fiatal asszonyt. A gazdasági összeomlás előszobájában zajló szerelmi háromszög, a fényűző partik, a politikusok és filmsztárok, a luxusautók és hidroplánok ma is ismerős színfalai mögött azonban végül a boldogtalan házasságok és beteljesületlen szerelmek, a szegénység és az elnyomás, a reménytelenség, a kiábrándultság és a magány világát találjuk.

 

Sokáig hangoskönyvként akartam elolvasni, hisz a kimaradt klasszikusokat könnyebb így pótolnom, mert jobban csúsznak. Itt azonban kivételt tettem, mert megtaláltam karácsonykor a könyvesboltban mint egyetlen Helikonos példány. Ezt jelnek vettem, és mivel már olyan hosszan görgettem magam előtt, hazajött velem.

Egy hosszabb fantasy regény olvasását szakítottam meg vele, mert egyszerűen nem éreztem hozzá kedvet, a Gatsbyt ellenben alig bírtam letenni. Rövidsége és nyelvezete miatt is könnyen haladtam vele. Bár maguk a fejezetek hosszúak, mindig meglepődtem, ha egynek a végére értem.

 

A könyv középpontjában Gatsby áll, ám mégsem ő meséli el a történetet, hanem újdonsült szomszédja, Mr. Carraway. Ez kellő titokzatosságot kölcsönöz ennek a jelenségnek, akit senki sem ismer igazán. Rengeteg pletyka és híresztelés kering róla, merészebbnél-merészebb állítások, és nem tudhatod, hogy melyik a valóság. Még maga Gatsby is képes a legsármosabb mosolyával is a szemedbe hazudni. Kém, katona, nemes, szeszcsempész vagy gyilkos? Senki sem tudja, mert leginkább a csillogását használják ki. Én magam is szépen lassan raktam össze ezt az örökifjú férfiút, aki végtelenül szentimentális, nem szeretne semmit sem elrontani, és csak egy cél vezéreli, ami miatt sosem nyugszik.


Forrás: Pinterest


Az ő szöges ellentéte Mr. Carraway, aki munka miatt költözik New York mellé, és be is jár elmondása szerint. Az egyszerű fiút magával ragadja a csillogás, de nem részegíti meg teljesen. Bevonódik ugyan, de független tud maradni. Kiveszi a részét a felső társadalmi réteg szórakozásaiból, de a nyár végén kellő távolságba vonul vissza. Az ő lencséjén keresztül kapunk képet az 1920-as évek Amerikájáról.

 

Rengeteg pia folyik a lapokon, állandóan koktéloznak vagy whiskyt isznak, ezzel menekülve a mindennapok pesszimizmusa elől. Hihetetlen, hogy mennyire negatívan ábrázolta az író az embereket, átüt a sorok között megbúvó kiábrándultság és elveszettség. Ez leginkább Daisynél és Jordannél tűnik fel, akik közül előbbi egy kicsit talán közelebb állt a szívemhez. Emellett előkerül még a rasszizmus témaköre is a regény legelején, amit meglepő módon, korhűen tálal. Ez egy régbe visszanyúló probléma Amerikában, amit maga a tudomány is csak öntöz. A regény azonban nem a társadalmi kérdésekre helyezi a hangsúlyt, hanem a szerelmi történetre.

 

Összességében

Ez egy hatalmas regény, ami nagyot üt. Emelem kalapom Fitzgerald előtt, engem teljesen magával ragadott. Imádom a titokzatos Gatsby tragikus történetét, amit biztos nem most olvastam utoljára.


Forrás: Pinterest


„– (…) „általános műveltségre teszek szert, vagyis a lehető legszűklátókörűbb specialistvá képzem magam. Ez nem csupán epigramma – végtére is sokkal szerencsésebb dolog, ha az ember csak egy ablakból szemléli az életet.

~~~

„– Darabjaira hullik az egész civilizációnk – fakadt ki Tom dühösen. – Nagyon pesszimista lettem az utóbbi időben. Olvastad Goddard könyvét, A színesbőrű fajok felemelkedését?

– Sajnos nem – feleltem, egészen elképedve ettől a hangnemtől.

– Pedig nagyszerű könyv, és mindenkinek el kellene olvasnia. Az a lényege, hogy ha nem vigyázunk, a fehér faj… el fog tűnni a földről. Ez egy tudományos könyv; minden be van bizonyítva.

(…)

– Tudod, hogy ezek tudományos művek – jelentette ki határozottan Tom, türelmetlen pillantást vetve Daisyre. – Ez a Goddard is részletesen kidolgozta az elméletét. Rajtunk múlik, akik a domináns faj vagyunk, hogy vigyázzunk, nehogy más fajok vegyék át a hatalmat a földön.

(…)

– Az elmélet szerint mi északiak vagyunk, vagy tudományosan szólva nordikusak. Én is, te is, meg te is… ­– Majd tizedmásodpercnyi habozás után Daisy felé biccentve, őt is bevonta a körbe, Daisy pedig újra rám kacsintott. – És mi teremtettük meg mindazt, amiből az emberi civilizáció áll… a tudományt, a művészeteket, egyáltalán mindent. Értitek?

~~~

„Jól van – mondtam –, örülök, hogy kislány lett. És remélem, hogy buta lesz… egy lánynak az a legjobb ebben a mai világban, ha buta. Ha szép, és butuska.”


Forrás: Pinterest


„Azt hiszem, hogy azon az estén, amikor először voltam Gatsbynél, alig akadt vendég rajtam kívül, aki valóban hivatalos az estélyre. De tulajdonképpen nem is kellett meghívás – az emberek egyszerűen csak beállítottak, hívás nélkül. Beszálltak egy automobilba, amely kivitte őket Long Islandre, és egyszer csak valahogyan Gatsby házánál találták magukat. Ott aztán valaki bemutatta őket valakinek, aki ismerte Gatsbyt, és attól fogva már mindenki olyan felszabadultan viselkedett, mint egy vidámparkban. Némelyek úgy jöttek és távoztak, hogy Gatsbyvel nem is találkoztak, csak tiszta szívből élvezték az esélyt, és ez önmagában is elegendő belépőjegy volt.

~~~

„– Elég rosszul vezet – mondtam neki szemrehányón. – Vagy vezessen óvatosabban, vagy ne üljön volán mögé.

– Én nagyon óvatosan vezetek.

– Ez nem igaz.

– Éppen elég, ha más óvatos – felelte könnyeden.

– Ez hogy jön ide?

– Majd szépen kitérnek előlem – makacskodott Jordan. – A balesethez ketten kellenek.

~~~

„Az amerikaiak készséggel, sőt örömmel vállalják a szolgaságot, de mindig is konokul elutasították, hogy parasztok legyenek.

~~~

„A Jay Gatsby, akit kitalált magának, pontosan olyan volt, mint amilyen egót egy tizenhét éves fiú kitalál magának, épp csak ő hű maradt hozzá mindvégig.

~~~

„– A múltat nem lehet újraélni.

– Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újraélni? – kiáltott fel hitetlenkedve. – Miért ne lehetne?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése