Az elme sakkjátéka | Stefan Zweig – Betekintő #32

A könyvklubok reneszánszukat élik az internetnek hála, ám ez mégsem pótolhatja a tényleges találkozásokat. A közös olvasás élményét már a BookTube Könyvklubnak hála át tudtam érezni, valamint saját projekteknek köszönhetően is. Ehhez viszont egy szekérnyi kitartás kell. A NNKK második kísérletezése sikeresebbnek bizonyult, mert sikerült kiválasztanunk egy közös olvasmányt, mégpedig Stefan Zweig Sakknovelláját. Ez a klasszikus vonal lehet, hogy nagyobb motiváló erő, hiszen közösen régóta magunk előtt tologatott műveket olvashatunk el, vagy épp számunkra kevésbé ismertek kerülnek a kezünkbe.

 

Eredeti megjelenés éve: 1941
Magyar megjelenés éve: 1996
klasszikus
négy csillag

Az osztrák Stefan Zweig (1881-1942) is azon nagy, humanista írók közé tartozik, akiknek a műveit a német nácik olyan veszélyesnek ítélték, hogy nemcsak betiltották, de rögtönzött máglyákon el is égették azokat. Mi sem bizonyítja jobban Zweig írásainak értékét, mint az, hogy könyveit „a német szellemet mérgező” termékekként vetették máglyára, többek között Heinrich Heine, Franz Werfel, Erich Maria Remarque, Heinrich Mann és Eric Kästner műveinek társaságában. Zweiget mélyen lesújtotta az ellene és eszmetársai ellen folytatott német gyűlöletkampány, és a fasizmus fenyegetése elől 1933-ban előbb Londonba, majd 1939-ben Brazíliába emigráló író a nácik kezdeti háborús sikerei miatti elkeseredésében 1942 februárjában öngyilkosságot követett el. A halála előtti évben, 1941-ben született meg az egyik legismertebb, már Brazíliában írt műve, a Sakknovella, amelynek főhőse – dr. B., egy letartóztatott ügyvéd – a Gestapo börtönében, egy, a vallatóitól elcsent könyvből tanulja meg a sakkjáték stratégiáját. A sors úgy hozza, hogy szabadulása után dr. B.-nek az akkori sakkvilágbajnokkal szemben kell bizonyítania tudását. Az ügyvéd és a világbajnok drámai feszültségű összecsapásának történetét Fónagy Iván klasszikus fordításában kínáljuk az olvasóknak.

 

Stefan Zweig ezen művének létezéséről a Helikon Zsebkönyvek sorozatán keresztül értesültem, a motivációt azonban sokkal inkább Az utolsó vonat Londonba adta. A Bécsből emigrált író nem is értem, hogy anno miért nem szerepelt a német irodalom órai repertoárban, ha már Borchert traumatizáló drámáját olvasnunk kellett…

 

A könyv nyitánya nagyon emlékeztetett a Novecentora, ami szintén egy hajón játszódik. Ez azonban csak röpke pillanat volt, amit Az időgép elbeszélésmódja váltott. Utóbbi egyáltalán nem meglepő, hiszen Wells és Zweig kortársak révén hasonló dolgokból inspirálódhattak. Ugyanis van egy elbeszélőnk, aki egyáltalán nem főszereplője a történetnek, hanem csak neki mesélik el az élettörténeteket, és a szemén keresztül látjuk az eseményeket.

 

Maga a cselekmény a sakk köré épül. Van egy világhíres sakkmesterünk, aki alacsony származása ellenére messzire eljut. Ebben a szocializmus eszméje búvik meg, hiszen mindenki egyenlő, így szegény gyerekként neki is ugyanolyan esély adatott meg, mint bárki másnak. A nagy tehetsége mellett azonban a személyisége nem fejlődött, hanem megmaradt egyszerűségében. Pont úgy raktam le az első kézbevétel alkalmával, hogy teljes mértékben meg voltam győződve, hogy az ő sorsát fogjuk tüzetesebben megismerni, de nem így lett.

 

Forrás: Pinterest

 

Bár a Helikonos borító sejteti a Harmadik Birodalom hatását a történetre, el sem tudtam képzelni, hogy milyen formában, hiszen már jóval a második világháború után járunk. A titokzatos sakkpartner, dr. B életét megismerve azonban teljesen lehűltem. Megismerjük, hogy hogyan is hat az életére az Anschluss és hogy hova is kerültek a pénzes foglyok, akiket nem csak megtörni szeretnének, hanem információkat is nyernének ki tőlük. Állandó bizonytalanságban tartották, amelyben a sakk volt az egyetlen fogódzkodó pontja. A játék azonban a tudathasadásoknak köszönhetően mániába fordult át.

 

A kötet a sakkozóknak, illetve a sakk iránt nosztalgikus érzéseket táplálóknak jelenthet a legtöbbet. Én leginkább a történelmi vonatkozása miatt olvastam, és teljes mértékben ledöbbentett a nácik kihallgatásának kegyetlensége. Ez az izoláltág egyébként emlékeztet az Egy úr Moszkvában-ra, de ott sokkal kellemesebb hotelben szállásolták el hősünket. Mint az utóbb említett könyv, a Sakknovella sem a cselekménye miatt gyakorol nagy hatást az olvasóra, hanem sokkal inkább a szereplők által.

„Mindig vonzottak az egyetlen gondolatkörbe börtönzött monomániások, mert minél szűkebbre vonja valaki ezt a kört, annál jobban közeledik másfelől a végtelenhez. Éppen ezek az emberek, akik látszólag elfordultak a világtól, a maguk területén a termeszek vakbuzgalmával építik fel a világmindenség sajátos, egyszeri, miniatűr mását […].”

~~~

„Nem bántottak – csupán tökéletesen üres térbe helyeztek. Tudvalevően semmi sem oly nyomasztó az emberi lélekre, mint az űr.”

~~~

„Úgy éltem, mint búvár az üvegbura alatt a csend fekete tengerében.”

~~~

„Egyedül sakkozni éppen olyan paradoxon, mintha valaki saját árnyékát akarná átugrani.”