Rémesen jó paródia | Jane Austen

2021 Jane Austen éve lesz, bár ez mindegyikről elmondható, mert az utóbbi időben nincs olyan év, hogy ne olvasnék újra legalább egy regényét vagy olvasnék el egy általa inspriált művet. A mai bejegyzésben egy korai, ámde posztumusz kiadott könyvéről, A klastrom titkáról lesz szó, amelyet Andi kihívása miatt olvastam el. Emellett már egy ideje magam is szerettem volna még egy esélyt adni a regénynek, mert nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy kedvenc írónőm történetei közül ez tetszik a legkevésbé.

Eredeti megjelenés éve: 1818
Magyar megjelenés éve: 1983 (?)
klasszikus, női sors
négy csillag

A Klastrom titkában új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.

Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.

Látogatása a Northanger Klastromban megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak. Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.

 

Későn ismerkedtem meg ezzel a regénnyel, mert nem volt meg idehaza, és emiatt hatalmas elvárásokkal ugrottam neki, amelyet nem sikerült megugrania. Ezt leginkább a rövidségének és a kiforratlanságának köszönheti, amely más korai műveit tartalmazó kötetekre (Catherine ill. Szerelem és barátság) is jellemző. Ettől függetlenül fontos része az Austen életműnek, főleg a gótikus irodalom kifigurázása miatt.

Történetünk…

egy egyáltalán nem hősnőnek való lány fejlődésregénye, aki kitör a vidéki naivitás burkából. Catherine egy sokgyerekes család elzárt burkában nőtt fel, akit a szomszéd házaspár magával visz Bathba, hogy világot lásson. A városban hamar ismerősöket szereznek, akikkel különböző kalandokba keverednek. De hol marad a címben szereplő klastrom? A bathi báli szezont hátrahagyva jutunk el a hátborzongató épületbe, amely számos titkot rejteget. Legalábbis Catherine olvasmányai alapján így kell ennek lennie.

Forrás: Pinterest

A könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, amelyet Andinak is meséltem, hogy Austen ül az asztala mögött és nevet a világon. Érződik az írásmódján a fiatalos könnyedség és az élettapasztalat hiánya, de tudom, hogy hova fejlődött az évek alatt, így a kevésbé kedvelt részeken túl tudtam lendülni. Illetve ezt nem volt esélye átszerkeszteni, mert bent ragadt a kiadónál, mint a többi korai regénykezdeményét.

 

A legkevésbé a bathi részek tetszettek, és azok is főleg a Thorpe család miatt. Nagyon idegesített a viselkedésük, hogy rámásztak Catherinre, kihasználták a tudatlanságát, és ráncigálták mint valami marionettbábut. Isabelle rettentően álszent, akaratos, egyáltalán nem jó barátnő. Sokkal inkább az önös érdekeit nézi, mintsem a másét. Nála már csak a fivére volt rosszabb, aki rámászott Catherinere, mert kinézte magának, de amúgy semmi közös nincs bennük. Leszólja a regényeket, és henceg össze-vissza teljesen alaptanul. Beképzelt egy alak, aki megérdemli, hogy pórul járt. Mellettük Mrs. Allen sem lopta be magát a szívembe, mert ő sem a legjobb társaság hősnőnk számára. Rettentően hiú teremtés, de nem lehet mit tenni, mert ő jelenti az egyetlen kilépési pontot a megszokott életéből. Beszélgetései is leginkább monológok, mert nem érdekli az, hogy mit mond a másik. De miután jól kidühöngtem magamat, evezzünk boldogabb vizekre, mert ebből is van jópár a regényben. 

Elsőként szeretném kiemelni a könyvek szeretetét, ami fontos eleme a történetnek. Catherine rengeteget olvas, és rajong a korabeli rémregényekért, amik közül jópár említésre kerül. Ezek közül sajnos én még egyiket sem olvastam, hisz magyarul nem elérhetőek, de már az első olvasás óta kíváncsi vagyok rájuk. Ezek mellett azért az írónő szereplőin keresztül kritizálja a regényeket, mert csak szórakoztatnak és nem hordoznak mélyebb mondanivalót és nem annyira fennköltek, mint a versek. De Mr. Tilney is szereti a regényeket, ami miatt jár neki a plusz pont.

Forrás: Pinterest

De ha már így előkerült, akkor jöjjön is a könyv központi férfialakja, Mr. Tilney. Aki csak egy kicsit is ismeri Austent, az tudja, hogy boldog befejezéssel zárulnak a történetei, és mindenhol van A férfi, akivel végül házasságra lép A hölgy. A könyvben nem éreztem a szikrát közöttük, inkább csipkelődnek az elején, de aztán eltűnik egy időre a színről, és nemigen foglalkozunk vele. Ellenben a 2007es feldolgozásban sokkal inkább a szívemhez nőtt, bár ott a színész is sokat hozzáadott a játékával. Mr. Tilney egyébként húga miatt járatos női témákban, ismeri a muszlinokat, bár a férfiak kevés jelentőséget tulajdonítanak a nők ruháinak. Azután kezd visszahúzódóbbá válni, hogy elkezd neki tetszeni Catherine, viszont ez teljesen megérthető, hisz mindketten járatlanok a szerelemben.

 

Akit még szeretnék megemlíteni, az az idősebb Mr. Tilney, aki kerítőként is funkcionál. Először nem is emlékeztem arra, hogy van-e ezen kívül más jelentősége, de aztán rájöttem, hogy igen. Nincs jó hatással a gyerekeire, mert elnyomja őket. Nélküle teljesen kivirulnak, főleg Miss Tilney, aki Catherine hű barátnője lesz. Na ők már összeillenek, nem mint Isabella, és bár ő is szabadulni akar az édesapjától, mégis jó, hogy van egy szövetségese.

 

Erőteljesen érződik mind a paródia, mind az önéletrajzi rész. Megjelenik benne egy tengerész fivér és Mr. Tilney is lelkész. Emellett ebben a regényben érezteti Bath iránti utálatát is. Stílusával egyértelműen a rémregényeket figurázza ki, és ezt a zsenialitást nem veheti el tőle senki.

Forrás: Pinterest

Összességében

Bár nem a kedvenc Austen regényem, mégis annyira jó volt ismét tőle olvasni. Ugyan szenvedtem a bathi részekkel, mégis megtaláltam benne azt, amit szerethetek. Ez az olvasás még inkább meghozta a kedvem a Büszkeség és balítéletre, és már teljesen lázban égek miatta.

„Szó, mi szó, a barátság a legjobb gyógyír a szerelmi csalódásra.”

~~~

„Az égadta világon mindent megtennék azokért, akik az igaz barátaim. Ha egyszer szeretek, teljes szívemből teszem, nemcsak ímmel-ámmal, ez ellenkezne a természetemmel.”

~~~

„A nők bizonyára megalázónak találnák, ha egyáltalán valaha felfognák is, mily kevéssé dobogtatja meg a férfiak szívét, ami drága vagy új a viseletükben; mily kevéssé hat rájuk a muszlin anyaga; mennyire érzéketlenek a pöttyös vagy indás minta, a fátyolszövet vagy a pamut bűverejére. A nők önmaguknak öltöznek. Férfi nem rajong értük jobban ezért, s nőtársuk sem kedveli őket jobban. Az előbbi számára elég az ápolt, divatos viselet, az utóbbinak meg egyenesen a kopottas, ódivatú ruhadarab okoz elégtételt.”

Forrás: Pinterest

„Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű.”

~~~

„Egyetlen férfit sem bánt, ha a szeretett nő rajongást ébreszt másokban, mindezt csak a nő tudja gyötrelemmé változtatni.”

~~~

„Ha egy nő szeret valakit, nem flörtöl egy másik férfival.”

~~~

„Biztos lehet benne, hogy a szerelemben az egyik fél nem gyötörheti a másikat, ha az nem hagyja.”

~~~

„Egy anya a legigazabb, leghívebb barát, hatását senki más nem pótolja.”