2020. augusztus 14., péntek

Karibi őrület | Jean Rhys


Véletlenül találtam rá Jean Rhys Széles Sargasso-tengerére. Éppen Jane Stubbs Thornfield Hall lángokban című regényét fejeztem be, mikor rátaláltam erre a Jane Eyre előzményre. Az író neve valahonnan ismerős volt, de nem tudtam, hogy honnan, aztán amint hazaértem, minden összeállt. Ott ült édesanyám polcán a regény, elvegyülve a többi Femina kiadás között. Áthoztam magamhoz, és nagyon hamar neki is kezdtem. Azt hittem, hogy ez is tetszeni fog, de nem. Sokkal inkább nyomasztott a fülledt karibi levegő.

Magyar megjelenés éve: 1971
Európa Kiadó
klasszikus
két csillag
A dominikai származású angol írónő, Jean Rhys (1894–1979) pályája ígéretesen indult a 20-as évek elején-első kötetét Ford Madox Ford, a XX. századi angol regényírás egyik nagyja méltatta-, mégis több mint két évtizeden át elszigetelten s az irodalomtól is visszavonultan élt, mígnem a Széles Sargasso-tenger megjelenése (1966) után „felfedezték” az angol kritikusok, s utolérte a megérdemelt világhír.
Regényei-összesen ötöt írt, közülük A sötétség utasa és a Jó reggelt, éjfél is megjelent magyarul-mind egy-egy asszonyi sorsot, sőt ugyanazt a sorsot ábrázolják. Alapképletük romantikus: Jean Rhys. legalábbis a felszínen, férfi és nő örök szembenállását jeleníti meg, ugyanakkor azonban leszámol a romantikus illúziókkal, a „boldog befejezés” szirupos sablonja egy pillanatig sem kísért írásaiban.
A Széles Sargasso-tenger, amely Charlotte Bronte Jane Eyre című klasszikus regényének „feldolgozása”, Antoinette Cosway és Edward Rochester kapcsolatának – az írónő gyermekkorának színhelyén, a költői érővel ábrázolt karib-szigeteki világban játszódó-érzelmes történetéből bontja ki az elárult szerelem és a végletes-végzetes szenvedélyek tragikumát. Jóllehet a cselekmény időpontja a múlt század, a mű nagyon is modern: a magány és a kiszolgáltatottság élményét szólaltatja meg nagy erővel, kíméletlen éleslátással és magával ragadó írásművészettel.

Modern klasszikusról van szó, és talán a modernsége az, ami nem tetszett benne. Meg a pszichés betegség vonulata is túlságosan leterhelte a lelki világomat. Sokszor csapongott, pont mint a jövendőbeli Mrs. Rochester, és ugyan egy idő után Mr. Rochester is elbeszélővé válik, neki sem tetszett a stílusa.

Történetünk…
a fülledt Jamaicában veszi kezdetét, ahol Antoinette hányattatott gyerekkorát ismerhetjük meg. Beteg öccse állapotába bolondul be az édesanyja, és sajnos a kislány is hajlamot mutat rá. Elszegényedtek, így sem a feketék sem a fehérek nem fogadják be őket. Édesapja halála után nevelőapát kap, aki egy szinten megmenti őket, de neki leginkább a spanish towni zárda használ. Itt nyugalomra talál, végre nem szekálják. De végül sajnos férjhez adják, mert egy angol úrnak kell a hozománya, és innen indul meg a kálvária. Antoinette sokkal nagyobb lángon ég, így minden személyét érő támadás kikészíti. S mint tudjuk, ez a szabad lány végül egy angol kastély elzárt szobájában végzi.

Még sosem olvastam karib térségből származó szerzőtől, így az újdonság varázsával ért a szokatlan környezet. A szigetem végbement társadalmi konfliktust csak említi, illetve a szereplők által megéli, de bővebb magyarázatot nem ad rá. Pedig erről szívesebben olvastam volna, mint Antoinette tönkremenéséről. 


Forrás: Pinterest
Szegény lányt nagyon sajnáltam, mert igazából nem tehetett az állapotáról. A géneket nem választja meg az ember, és ő sajnos a férjét sem. Portékaként adták el egy olyan embernek, aki nem volt képes túllendülni a környék pletyafészkeinek fülrágásán. Addig tényleg nem volt semmi gond, míg nem hallotta meg a rosszakarókat, de utána már ő is tehetett arról, hogy ide jutott. Antoinette csak szeretetre vágyott, és hűséges társ lett volna, viszont gyenge idegrendszerét megroppantva már nehezebben lehetett kezelni. Nagyon hamar tönkremegy a házasságuk, és ezt nem érdemelte meg a lány. Igen, látszik hogy nagyon Antoinette-párti vagyok, hisz ő csak egy áldozat.

De aztán ott van Mr. Rochester, aki tapasztalatlan ifjúként nem tudja, kinek higgyen. Rendesen csőbe húzta mind az édesapja, mint Antoinette nevelőapja, és a felelősséget hárítva inkább szemellenzőt húz. Neki is nehéz a sorsa, de messze nagyobb felelősséget kellett volna vállalnia, ha már felesége ilyen állapotú.

Ugyan miközben írtam ezt a bejegyzést, egy keveset felértékelődött a könyv. Olvasás közben kevésbé tetszett, utána viszont legalább lehet gondolkodni rajta. De attól még nehezen rágtam keresztül rajta magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése