2021. december 31., péntek

Havi zárás – December 2021


Meglátszott rajtam az év végi hajtás, pedig igyekeztem kevésbé stresszelni decemberben, ám mindenki most akart még mindent az utolsó pillanatban elintézni, és a Kamarásoknál is elég nagy káosz alakult ki a személyi változások miatt. Valamint készülünk egy rendezvényre, aminek előkészületében én is nagy százalékban benne voltam.

Az egyetemet is meghúztam egy kicsit, így már csak egy vizsgám maradt januárra. A többit sikerült beadandókkal és elővizsga lehetőséggel abszolválnom, ezáltal viszonylag hamar belemélyedhetek majd a szakdolgozatomba. Már sok szakkönyvet elolvastam eddig, viszont az ünnepi készülődési időszakban egy kicsit félreraktam őket. Éreztem, hogy kezdek besokallni, és nem hajt vele se a török se a tatár. Mondjuk török inkább, de az majd elválik.


Tánc fronton is nagy volt a szervezkedés, hiszen ez volt két év után az első gálánk. Nem is egy volt, hanem kettő, hogy 500 fő alatt maradjunk, de alapból is egy egész napot szokott kitenni. Sokat kivett belőlem, másnap nem is akartam emberek közé menni, de muszáj volt. Maga a gála jól sikerült, én nagyon élveztem a táncainkat és az, hogy ismét az újragondolt Diótörőt adtuk elő, külön öröm volt számomra.


Könyves fronton elég nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a Mézeskalács readathonon való részvételbe, mígnem rájöttem, hogy pont a legsűrűbb hétvégémet sikerült kifognom, és jobban járok vele, ha elengedem. Pedig annyira szeretnék egyszer egy Sanna által szervezett olvasási maratonon részt venni, mert már az Almáspite se jött össze. De majd januárban beizzítom magam a Könyvkempingre.


Elöljáróban szeretnék még mesélni egy kezdeményezésről, amelynek én is részese lehetek. Masni ugyanis néhányunkat megkeresett egy könyvklub ötletével, amely nem csak a virtuális térben létezne, hanem a fizikálisan is találkoznánk. Ennek első ciklusa a december-január, mikor is egy közös szerzőt határoztunk meg, valamint három könyvet, amelyek közül szabadon lehet válogatni. Emiatt olvastam el Benjamin Button különös életét, no meg azért mert megtaláltam véletlenül az egyetemi könyvtárban ezt a kevésbé kapható kötetet. Továbbiakra is szeretnék majd sort keríteni, de azokra majd csak januárban lesz időm.


Majdnem kiment a fejemből, de az évnyitó írása közben eszembe jutott, mekkora meglepetés is ért még decemberben. Egyik nap derült égből villámcsapásként érkezett hozzám egy értesítés a GLS-től, hogy csomagot adott fel számomra a Libertine Könyvesbolt. Egyáltalán nem tudtam hova tenni, mert úgy emlékeztem, hogy nem rendeltem tőlük semmit sem. Azért elbizonytalanodtam egy pillanatra, de aztán megnyugtattam magamat, hogy nincsen emlékezetkiesésem. Nagy lelkesedéssel vártam a holnapot, és nagyon meg is lepődtem, mikor a dobozban megtaláltam a 2022-es Időnyerőt és a Száz könyvemet, amelyet blogger tevékenységem miatt kaptam. Én az elsők között vehettem át a csomagomat, mert utána még jópár embernél láttam ugyanezt. Bár még nem tudom, hogy bele merek-e majd írni, de addig is ott fognak díszelegni a polcon, mert olyan szép színük van.



Decemberi olvasmányaim (2990 oldal)


Év végére lelassultam egy kicsit, amely a temérdek elfoglaltságomnak volt köszönhető, valamint annak, hogy a szenteknek nem bírtam reggelente korán megébredni, ha meg igen, akkor majdnem bealudtam olvasás közben. De nem is erőltettem, mert alapjáraton is sok volt a dolgom. Így nem sikerült elérnem a 200-at a célegyenesben, de nem nincs miért szomorkodnom, mert így is messze túlteljesítettem az eddigi éveket.


Olvasás szempontjából inkább kellemes élmények voltak a meghatározók, de A mágikus tolvaj kissé kiemelkedik közülük. A többieket is szerettem olvasni, egyáltalán nem volt rossz élményem a hónapban. Nagyrészt rövid kötetek kerültek sorra a lelkem megnyugtatása érdekében, valamint nem is éreztem magam a könyvbe süppedős hangulatban. A hercegnő naplója előhozta belőlem a Star Wars rajongásomat, a Szegények háborúja pedig a történelmet szerető énemet. Kellemes meglepetésként ért az Igazlátó krónikák második része, amely jobb lett, mint az első, valamint Vámos Miklós írással kapcsolatos kötete is felülmúlta ez elvárásaimat. Jó volt ismét elővenni a Nimonát, valamint a Sheets is megdobogtatta a szívemet. Szerettem a Csellengő gyerekek sorozat koncepcióját, valamint Rupi Kaur verselői stílusát is. Renée Ahdieh pedig teljesen meglepett az év végén.

 

 

A hónap kedvence: A mágikus tolvaj, Nimona (de ez újraolvasás volt)

A hónap csalódása: -

A hónap meglepetése: Az amulett, Igen, Sheets, milk and honey, The Moth & the Flame



Könyvbeszerzések


A december nem tud elmúlni könyvek nélkül, hiszen akarva-akaratlanul is csempészek a fa alá. Idén sem történt másképp, ám még a hó elején szereztem be párat egy tábla csoki árán, amit egy nagyon jó ötletnek találtam. Csak kár, hogy én nem ehetek meg mindenféle édességet, mert én is szívesen bevezetném ezt az üzletformát.

 

Az év első felében ismerkedtem meg az íróval teljesen véletlenül a Napirend című regénye kapcsán, és mikor megláttam, hogy megjelent egy újabb kötete, nem volt kérdés, hogy kikérem a kiadótól. Azóta már el is olvastam, és továbbra is nagyon értékelem az általa elmesélt történelmet. Nagyon szeretnék még tőle olvasni.

 

Mivel eléggé periférikus helyen lakom, így nagyon ritkán jön össze az, hogy személyesen tudom megvenni a molyoktól a könyveket. Ám decemberben elég sokat jártam munka és egyetem miatt Győrbe, és valamiért állandóan feljött nekem a Győr és Győr környéki molyok zóna, és nem hagyhattam ki a csokiért könyvet akciókat. Erőteljesen történelmi tematika sikeredett, de szeretek szabadidőmben is az ismereteimet bővíteni. Az első kettőért a rendőrfőkapitányságra mentem, ami sokkal közelebb volt, mint azt én térkép alapján gondoltam. A harmadikért pedig az Árkád előtt ácsorogtam egy keveset, miközben megfigyelhettem az embereket, ahogy az utolsó nagybevásárlásukra sietnek. Mindegyik kívánságlistás volt egy ideje, bár egyikük sem magas prioritással, viszont nem tudtam rájuk nemet mondani.

 

Az ünnepek közeledtével két csomagom is érkezett, melyek megkésett születésnapi és korai karácsonyi ajándékokat rejtettek. Mivel előbbi érkezett meg utóbb, így úgy voltam vele, hogy mindkettőt berakom a fa alá, és akkor legalább dobozokat is bontogathatok.

  • Winston Graham: Jeremy (A Poldark család #3)
  • Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six
  • Leigh Bardugo: Ninth House – A kilencedik ház (Alex Stern #1)

Mostanában egyre kevésbé csábulok el a Könyvmolyképző hiper-szuper raktárvásárai alkalmával, hiszen szinte már minden kötet megvettem, amit akartam, a többiek pedig csak olvasásra vágynak. Az új megjelenéseket viszont aktívan figyelem, és leginkább ekkor szoktak rendelni. Bár legtöbbször mérges vagyok rájuk a tengernyi New Adult megjelenésért, de van 1-2 könyv, amiért viszont hálás vagyok, hogy megjelentetik. A Poldark sorozatot továbbra sem kezdtem még el olvasni, de 2022-ben mindenképp tervben van, és így már a harmadik részig letudhatom. Az új Bardugo kötet sem volt kérdéses, mert úgy szeretnék tőle mindent IS elolvasni. A Daisy Jones & The Six pedig annyiszor jött velem szembe Instagramon, hogy már azért is el akarom olvasni, valamint vonz a 70es évek zenei világa.

 

Idén januárban csábultam el a Moobius 5 könyv felett 50% kedvezményére, és csak reménykedni tudtam, hogy az ünnepek közeledtével ismételtem meglépik ezt az akciót. Az év során számos megjelenést akkumuláltam az Európa-Chartaphilus-Alexandra triótól, és most kvázi potom áron tudtam őket megszerezni. Vagyis a Jézuska.

  • Alexandre Sargos: Az ifjú Tolkien
  • J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
  • Władysław Szpilman: A zongorista
  • Sharon Cameron: Beszüremlő fény
  • Kate Riordan: Sanditon
  • Markus Zusak: Clay hídja

Tolkien volt az első, akire rákerestem, és azonnal repültek azok a könyvek a kosaramba, amik még nincsenek meg idehaza. Az életrajzi kötetre különösen kíváncsi vagyok, mert idén láttam az íróról készült filmet, és kedvet kaptam az életét is megismerni. A zongoristára még Zsófi hívta fel egyszer a figyelmemet, aki alapjáraton nem szokott második világháborús történeteket olvasni, de ez az egyik kedvence lett. A Beszüremlő fényt pedig Nalinánál láttam, valamint a néhanapján megeső Goodreads-es barangolásaim során, és szintén második világháborús, aminél nagyon megörültem a magyar megjelenésnek. A Sandition egy Austen regény folytatása, amelyből sorozat is készült ugyanezzel a címmel. Bár már olvastam a Barrett féle megtoldását, de ezt is nagy lelkesedéssel vártam. A Clay hídja pedig egyfajta motiváció arra, hogy olvassak még Zusaktól, mert az elmúlt 6,5 évben csak A könyvtolvajt vettem kézbe, de azt kétszer is, és hatalmas kedvencem.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)