A múmiák földjén | Gail Carriger

Véget ért számomra is Gail Carriger Napernyő protektorátus sorozata. Az első rész meghökkentő, ámde érdekes nyitánya után folyamatos lejtmenet volt számomra, aminek sebét majd az idő begyógyítja. Engem nem kapott el a humora, és a főszereplőkért sem tudtam izgulni. A végén pedig sokkal nagyobb csavarra számítottam, mint amit kaptam.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2020
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi romantikus, urban fantasy
két csillag

#5 Időtlen

 

ALEXIA TARABOTTI, AZAZ LADY MACCON BOLDOG HÁZASÉLETET ÉL.

Persze, mivel Alexiáról van szó, ennek a boldogságnak része, hogy a farkasembereket bevezesse a londoni társaság krémjébe, miközben egy vámpír második legjobb ruhaszobájában él, és egy koraérett totyogóssal birkózik, aki lépten-nyomon alakítgatja a természetfelettieket.

Alexia annyira élvezi új londoni életét, hogy még Ivy Tunstell társulatának legújabb előadása (nem mondtunk sokat, ha katasztrofálisnak nevezzük) sem tudja kedvét szegni.

Ám egy este olyan meghívást kap Alexandriából, melyet nem hagyhat fi gyelmen kívül. Férjével, gyermekével és a Tunstell házaspárral súlyosbítva gőzhajóra száll, hogy átkeljen

a Földközi-tengeren. Egyiptom azonban talán több rejtélyt tartogat, mint amennyivel a megfélemlíthetetlen Lady Maccon elbír.

Mit akar tőle az alexandriai bolykirálynő valójában? Miért támad újra az Istenölő Átok? És hogyan lett Ivy Tunstell egyszerre a Brit Birodalom legnépszerűbb színésznője?

A NÉPSZERŰ SOROZAT RÉGEN VÁRT BEFEJEZŐ RÉSZE.

 

Húztam vontam a Napernyő Protektorátus befejezését, mert a negyedik részig kész lejtmenet volt a sorozat. Ez a szünet jót is tett, hiszem az Időtlen 2 évvel a Szívtelen után játszódik, ami miatt változtak a szereplők. Nagyon hosszan készíti elő az eseményeket, sokat tartózkodunk Angliában, holott jobban örültem volna a teljes Egyiptomi fókusznak. Ugyan megkaptam az ottani kalandokat, de sokkal szövevényesebbre számítottam. Olyan érzésem volt, mintha elfáradt volna az írónő, és csak le akarta tudni ezt a lezárást, hogy végre foglalkozhasson az univerzumban játszódó többi kötettel.

Prudence, Lady és Lord Maccon előző részben megszületett lánya központi szerepet kap, és állandóan rosszalkodik. Nem akar fürdeni, elszipolyozza a természetfelettieket képességeit – biztosan nagy firlefranc lesz belőle. Mivel azonban nem tud beszélni, így azonban nem lehet előrelépni a képességek tudományos kutatásában. Mellette Biffy kapott nagyobb szerepet, aki egy stílusos, frissen átváltozott vérfarkas, aki korábban a vámpíroknál szolgált. Nemigen találja a helyét, de nagyon aranyos, és próbál hasznos lenni. Lyallal való kapcsolata megmelengette a szívemet, az ő szerelmüket tudtam egyedül értékelni a könyvben. Mert Alessia és Conall kapcsolatától továbbra is feláll a szőr a hátamon. Őlordsága személytelenül feleségnek hívja nyilvánosan, és állandóan csak pörölnek egymással.

Forrás: Pinterest

Jót tett a cselekménynek Egyiptom, bár nagyobb durranásra számítottam a végén, mondván hogy sorozatlezárás. Illetve sokkal jobban szerettem volna, ha a helybéli kutatásra koncentrál a könyv, mintsem a szereplőkre. Kevésnek és jellegtelennek éreztem, nem jött át a Közel-Kelet hangulata sem, mint A 015-ös villamos kísértetében, pedig az rövid volt. Itt meg majd 400 oldalig húzták a rétestésztát.

Kipipáltam, de ennyi. Nem nyűgözött le az írónő stílusa, hogy a többi sorozatával folytassam, pedig van egypár. Ez van, ezt el kell fogadni. Viszont a közvetlen kiegészítő kötetekre kíváncsi voltam, mert hozzátartoznak a teljességhez.

„Minden orvos szerint a napirend a gyermek jóllétének és megfelelő erkölcsi nevelésének alapja.”

~~~

„– Meg kell mondanom, hogy nem számítottam ilyen kihívásokra, amikor Lyall professzor először felvetette az örökbefogadást.

– Igen, ostobaság volt mindannyiunk részéről azt várni, hogy Alexia majd kezelhető gyereket hoz a világra – értett egyet a nevezett gyerek nemzője, arra célozva, hogy minden jellemhiba Alexiától ered, tőle kizárólag csendes és engedelmes utódok származhatnának.”

~~~

„A legjobb kastélyokban kopogószellemeket találni, a legjobb városrészekben meg vámpírokat.”

~~~

„Furcsa volt, hogy egy jó családból való és sznob férfi matematikával foglalkozzon, de a halhatatlanok furcsa hobbikra tettek szert.”

~~~

„A gyerek körülbelül olyan ártatlannak tűnt, mint egy farkasember egy tál karajjal.”

~~~

„A rosszul alkalmazott költészet helyrehozhatatlan károkat tud okozni.”

Összességében megállapíthatom, hogy az írónő stílusa angolul sokkal jobban átjött, mint magyarul. A #0,5 részben (Meat Cute) a korai Alessiát láthatjuk, ahogy először találkozik Conallal. A hölgyeményt ebben a stádiumában még jobban szeretem, így jobban is esett az olvasás. A hímegyed skót akcentusa elég vicces, nem emlékszem, hogy a magyar változatban ezt ennyire kihangsúlyozták volna.

A #0 rész (The Curious Case of the Werewolf That Wasn't, the Mummy That Was, and the Cat in the Jar) Alessia szüleinek megismerkedésében enged bepillantani, illetve hogy miért vette Allessandro épp Leticiát feleségül. Egyiptom és múmiák, ám ez inkább egy középszerű novella volt.

“You know you cannot actually kill two birds with one stone?”

“True, but I can disturb two werewolves with one soulless.”

A sorozat további részei:

Soulless – Lélektelen (#1)

Changeless – Változatlan (#2)

Blameless – Szégyentelen (#3)

Szívtelen (#4)