Vallással az elnyomással szemben | Éric Vuillard

Éric Vuillard nevével először Napirend című regénye kapcsán találkoztam, melyben a második világháborúhoz vezető eseményeket vázolta fel. Már ott tudtam, hogy bármi fog megjelenni tőle magyarul, nekem azt olvasnom kell, hiszen annyira magával ragadott a stílusa. Nem mellesleg érződik mögötte a kutatómunka, de ezeket a tényeket élményszerűen tárja elénk, mintsem dokumentaristán. A Szegények háborúja című köteténél is hasonló érzéseim támadtak, mely ugyan rövidebb, mint a másik kötet, mégis hasonló súllyal rendelkezik.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
21. Század Kiadó
történelmi regény
négy csillag

A tizenhatodik században a reformáció, a protestantizmus támadást indított a kivételezettek, a katolikus egyház ellen, de maguk is gyorsan beérkezett, jómódú hatalmi tényezővé váltak. A vidéki napszámosok és a városi szegények, akik számára a mennyországban egyenlőséget ígértek, egyre kevésbé értették, miért ne valósulhatna meg az egyenlőség már itt, az e világi életben.

A kényelemben élő protestánsok és a többiek, a nyomorgók közötti küzdelem elmérgesedett. Több teológus is a nincstelenek oldalára állt, így például Münzer Tamás is, aki eltökéltségével és fáradhatatlanságával tűnt ki, és aki ténykedésével maradandó nyomot hagyott maga után. Ő volt az, aki lángra lobbantotta Németországot. A Szegények háborúja az ő története: egy lázadásé, amely az igét akarta terjeszteni. Az 1525-26-ban lezajlott parasztháborúé.

Éric Vuillard jellegzetes stílusban, filmszerű jelenetekkel idézi meg a majd’ ötszáz éve játszódott eseménysort, amely nem tudja nem eszünkbe juttatni azt az egyenlőtlenséget, amelyet napjainkban látunk magunk körül.

 

Meglepően szellős oldalak fogadtak a könyv kinyitásánál, de ez nem gátolt meg abban, hogy elmélyedjek a történetben. Nagyrészt Münzer Tamást követjük, aki Németországban kirobbantott egy parasztfelkelést, de emellett még a kor számos valláskritikusának nézeteibe is betekintünk. Luther csak említés szinten került bele, sokkal inkább a radikálisokra fekteti a hangsúlyt.

A történelem az egyik gyenge ponton, ahol mindig is az események kiváltó okai és az egyszerű emberekre gyakorolt hatás érdekelt a leginkább. A nagy csatákat mindig a győztesek krónikásai írták meg, de sosem beszéltek arról, hogy végül az nyert, akinek igaza volt, vagy sem. Vuillard ebben a kötetében a vesztesek oldaláról közelíti meg a történteket, de mégsem mond ítéletet egyik oldalról sem. Azt nekünk, olvasóknak kell meghozni, akik elmerengünk a lapok felett.

 

Mindig is voltak és lesznek az egyháztól eltérő nézetek, de a 16. században ezeket könnyen el lehetett folytani már csíra állapotukban. A hírek akkoriban még nem terjedtek olyan gyorsan, kivéve ha az idegen nézeteket valló pap útra kélt. Ám az egyház előbb-utóbb utolérte, és büntetésben részesítette. Így járt John Wycliffe, Husz János és Münzer Tamás is. Pedig ők csak a római katolikus egyház hibáira hívták fel a figyelmet, aminél egy „köszönöm, dolgozunk az ügyön”-megoldás is opció lett volna. A gazdagság árnyékában azonban az egyház sokkal magasabban hordta az orrát, mintsem beismerje a sérthetőségét.

Forrás: Pinterest

Mivel egy evangélikus gimnáziumban töltöttem az iskolás időm döntő többségét, ökumenikus szemléletet neveltek belém. Mégsem hallottunk a Luther előtti időkről, hogy nem ő volt az első, aki az egyház megreformálását szorgalmazta. John Wycliff ugyanis a már a 14. századi Angliában szorgalmazta a Biblia angol nyelvre való lefordítását és a főpapság eltörlését. Emellett a pápaválasztást sorshúzással döntötte volna el, valamint a papok evangéliumi szegénységét szorgalmazta. Most gondolhatjátok, hogy az arany pompában ülő katolikus egyháznak ez mennyire tetszhetett…

 

Érdekes volt látni a nép megvezethetőségét, amely leginkább a tanulatlanságukból és az elégedetlenségükből fakad. A prédikátorok kényük-kedvük szerint értelmezhették a Bibliát, hiszen senki sem tudott utánaolvasni latinul. A feudális rendszer alatt nyögő parasztságnak pedig olajágat nyújtottak az egyenlőség gondolatával, ami egy jó szónoki képességekkel rendelkező vezető irányításával felkelésbe torkolhat. Ilyet idézett elő Münzer Tamás is, aki a népet fegyverként használva vonul hadba. A végén viszont már egyáltalán nem a vallás volt a lényeg, csak egy eszközzé vált az elnyomók elleni harcban.

 

Ez egy erőteljesen vallási témájú kötet, így aki érzékeny erre a témára, az vigyázzon vele. Viszont ha érdekel a reformáció vagy csak a különleges történelmi események, akkor ez a te könyved. Rövid, de velős.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

„Az állításuk: csak az önkéntes és tudatos keresztelkedés az elfogadható. Ó! Némileg divatjamúltnak, a futóbolondok racionalizmusának, a misekancsók Aufklärungjának tűnhetett a keresztelésnek ez a gondolata. Ami voltaképpen nem volt más, mint az egyházak korrupciójára, a doktrínák és a szentségek irracionalitására való reakció.”

~~~

„Miért van az, hogy a szegények istene különös módon a gazdagok oldalán áll, a gazdagokkal tart, mindig, de mindig? Miért éppen azoknak a szájával üzeni, hogy adjuk oda mindenünket, akik mindent megszereztek maguknak?”

~~~

„Még hogy angolra fordítani a Vulgatát, micsoda borzalom! Ma már a legrövidebb használati utasítás is angol nyelvű, az angolt beszélik mindenütt, a pályaudvarokon, a nagyvállalatoknál és a repülőtereken, az angol a kereskedelem nyelve, és mostanság a kereskedelem az Isten. De abban az időben latinul szóltak a fontos bejelentések, az angol pedig a rongyszedők, a zsoldosok nyelve volt.”

~~~

„Husz János felhág a szószékre, a kis Betlehem-kápolnában, és engedetlenségre szólítja fel a népet a prédikációjában; a szeretet, az ima erejét hirdeti, még Krisztus ellenségeit is szeretni kell, mondja, és azt mennydörgi, hogy nem a búcsúcédulákon szerzett pénzen, nem az erőszakos keresztes hadjáratokon és nem is a hercegek hatalmán múlik az igazi bűnbocsánat.”

~~~

„A legmélyebb igazságoknak mindenkihez kell szólniuk.”

~~~

„Minden lázadásba és minden heves indulatba bele lehet látni egy személyes fájdalmat, ami átlényegül: na és akkor mi van?

A fej hirtelen elfordul, és a test könnyű lesz, mint a fény. És ilyenkor mindent ki lehet mondani!”

~~~

„Ám az események már csak ilyenek, akkor történnek meg, amikor kedvük tartja.”

~~~

„Különös belegondolni, hogy a vörös sipkás tintanyalók olyan szabadon eltörölhették az üldözöttek emlékezetét; különös belegondolni, hogy ilyen könnyen beletörődtek, hogy hazugságokat írjanak.”

~~~

„Történeteket akarunk: azt szokás mondani, hogy megvilágítják a dolgokat. És minél igazabb egy történet, annál jobban szeretjük.”