2021. május 22., szombat

Slussz az Anschlussal, avagy az apró mozzanatok történelemformáló ereje | Éric Vuillard

Eddig leginkább a második világháború hátországaiban játszódó és holokauszttal kapcsolatos könyveket olvastam, a tényleges frontvonal és az hozzá vezető hatalmi csatározás elkerült. Éric Viullard Napirend című regénye apró, elsőre jelentéktelen mozzanatokat mutat be német történelemből, amelyek hozzájárultak a Harmadik Birodalom térhódításához. Rövid és információdús, mégis regényes alkotás.


Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2021
21. Század Kiadó
történelmi
négy csillag

A Napirend című Goncourt-díjas regény igazi fekete komédia, amely a második világháborúhoz vezető sorsdöntő tárgyalásokat beszéli el. Diplomáciai kudarcok, megszakadó emberi kapcsolatok, katasztrofális irányt vevő események előzték meg a fegyveres konfliktus kirobbanását.

A német ipar óriásai – akik számára a náci uralom alatt virágzik az üzlet – egybegyűlnek, hogy Adolf Hitlert támogatásukról biztosítsák. Az osztrák kancellár túl későn eszmél, hogy csapdába sétált, amikor Hitler ultimátumot ad neki, ezzel előkészítve Ausztria annektálását. Winston Churchill is megjelenik a rendezvényen, ahol Neville Chamberlain búcsúztatja Joachim von Ribbentropot, Németország addigi londoni nagykövetét, akit hamarosan a náci kormány külügyminiszterévé neveznek ki, hogy aztán később a nürnbergi per vádlottai között lássuk viszont.

Vuillard regényének minden sorát drámai feszültség hatja át – feledhetetlen története bemutatja a tragédiát, amelynek során maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére sodorta az egész világot.

 

Már az eleje teljesen megvett magának, a gazdaság és történelem iránt érdeklődő emberként szerettem a nyitójelenetet és annak jelentőségét. A további jelenetek is pörögtek, de aztán lelassultunk Ausztriánál, ami miatt egy kisebb mélypontot éltem meg. Teljesen azt hittem, hogy követni fogjuk a korábban felvázolt dinamikát. Ezzel egy idő után megbékéltem, és újra nagy lendülettel vetettem bele magamat. A vége pedig szívszorító, főleg a keretes szerkezet része.

Történetünk…

azt az utat meséli el, hogy hogyan is jutott el egy pénz nélküli párt odáig, hogy felbolygassa Európát. A kötet retrospektíven meséli el az eseményeket levelekkel, könyvekkel és a nürnbergi perben elhangzottakkal alátámasztva. Részt veszünk egy megbeszélésen, ahol a német ipar nagyágyúitól kér pénzt a Führer, az angol nagykövettel tartunk Berchtesgadeni kiruccanásán, valamint bepillanthatunk Ausztria annektálásának folyamatába.

 

Ugyan az író regényes formát használ, mégis inkább hasonlít egy ismeretterjesztő könyvre az adagolt információ mennyisége miatt. Sokat tanultam én is, hiszen történelemórán csak a felszínt kapargatjuk, a téma mélyebb megértéséhez további művek ismeret szükséges.


Forrás: Pinterest


A nyitány megdobogtatta a szívemet. Olyan jó volt látni a német ipar képviselőit, és főleg az Opel családot, hiszen magam is kutattam már a témában egy verseny kapcsán. De ugyanúgy részt vesz még többek között a Siemens, a Bayer és az Allianz küldötte is. Hitler egy hatásos beszéddel győzi meg őket, hogy a pártál érdemes befektetniük, mert nagy jövő áll előttük. Természetesen megkapják a támogatást, evvel is bebizonyítva a gazdaság politikaformáló erejét. Illetve a vállalatok jogi entitások, akik túlélik az embereket, így nem függnek az országok aktuális vezetésétől, így csak a nyereséget kell szem előtt tartaniuk. Mekkora igazság van ebben, hiszen az előbb említett cégek a mai napig léteznek.

 

A nácik a megtévesztés mesterei. Minden egyes alkalommal ledöbbenek azon, hogy hogyan volt képes egy kis csoport ekkora tömegeket megmozgatni úgy, hogy látványosan sokat blöfföltek. Nem minden kijelentésüknek volt valóságalapja, és mégis el tudták adni magukat. Azzal pedig hogy a közvetítéseket is ők vágták meg és juttatták el külföldre, kedvükre alakíthatták ki az erejük nagyságáról alkotott képet.

 

Az angolok ábrázolásában a szerző francia nemzetisége is közrejátszhatott, de mindenképp humoros jelenet, mikor a követ Berchtesgadenba érkezésekor a Führert egy egyszerű lakájnak nézi. Olyan jól keverték a lapjaikat a németek, hogy Anglia rábólintott a tevékenységeikre. Utólag már hiába kémkedtek utánuk telefonosan, már késő volt. Szintén komikus jelenet volt a német követ Ribbentrop utolsó Nagy-Britanniában töltött estéjén lévő vacsora, ahol elég kellemetlen vendégnek bizonyult. Állandóan csak beszélt, nem érzete, hogy sok lenne és csak nagyon későn akart hazamenni. Mindez azonban csak egy színjáték volt, mert végig egy terv mentén haladtak.


Forrás: Pinterest


Mint már említettem korábban, nem értettem elsőre, hogy miért is foglalkozik ennyit Ausztria annektálásával, hiszen a fülszöveg egy mondatot szentel csak neki. Ha ezt már elöljáróban tudom róla, akkor talán kevésbé zavart volna. Roppantul érdekes volt az Anschluss tárgyalás, ahol az osztrák kancellár módosításokat követel, amit természetesen nem fogad el elsőre Hitler, hanem lelki terrort alkalmaz. Végül azonban nagy kegyesen lehet róla szó, de így is a német érdekek érvényesülnek inkább.

 

A könyv másik vicces jelenete maga a német megszállás. A határt átlépve hamar megfeneklettek a nagy német hadsereg tankjai, és már azonnal ment a pletykálkodás azokban a városokban, ahova várták őket. Vajon mi okozhatta a késedelmet? Benzinhiány? Eltévesztett útirány? Kicsit felkészületlenek voltak a németek, ebből a szemszögből számomra elképesztő, hogy hadat mertek üzenni bárkinek is.

 

A groteszk jelenetek sora a háború alatt is folytatódik, amikoris bepillanthatunk egy amerikai filmes kelléküzletbe, ahol már szögre van akasztva egy náci egyenruha. Náluk már úgy látszik, túlléptek rajtuk. Nem véletlen ez az állításom, hiszen Chaplin A diktátor című filmje is 1940-ben jelent meg, bőven a háború alatt.

 

Végül megemlíti az zsidók helyzetét is, ami teljesen szívfacsaró, mert a tömeges üdvrivalgások mellett Ausztriában tömeges öngyilkosságok történtek. Ennek meggátolása érdekében leállították náluk a gázszolgáltatást, de a deportálás elkerülése érdekében így is sokan ezt a kiutat választották. Az meg, hogy a gyárórisáok hogyan használták ki a zsidókat, már ne is beszéljünk. Nagyon erős a lezárása, engem megrázott, hogy végül hova futott ki a keretes szerkezet.


Forrás: Pinterest


Összességében

A közepétől eltekintve nekem nagyon tetszett, értékes könyvnek gondolom. Tényeket mesél el olvasmányos formában, emellett rövid is, így ha érdekelne a második világháborúhoz vezető folyamat, de nem akarnál egy féltéglának nekiugrani, akkor mindenképp ajánlom. Ha pedig már ismered a történetet, mégis kíváncsi vagy rá egy másik nézőpontból, akkor ez legyen az. Nekem meghozta a kedvemet további regények olvasáshoz a témában.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

Azt szokás mondani, hogy írás hatalom. Én is megtehetném, hogy ezt  huszonnégyet az örökkévalóságig járatom a Penrose-lépcsőkön, hogy soha ne tudjanak sem lejönni, sem feljebb jutni, egyszerre tennék mindkettőt. És tényleg, valahogy ilyen hatással vannak ránk a könyvek. A szavak ideje – legyen szilárd vagy cseppfolyós, sűrű vagy áthatolhatatlan, tömör, elnyújtott vagy szemcsés – megdermeszti a mozdulatot, lebénít.

~~~

Néhány lépésnyire tőle, a plafont díszítő kecses gipszfigurákat csodálva Wilhelm von Opel hol leveszi, hol visszateszi vastag keretű, kerek szemüvegét. Ő is egy azok közül, akiknek a családja az idők mélységes mélyéből indult el felénk; a braubachi egyházközség kisbirtokosai az ügyvédi talárok és a nagy címek gyűjtögetése és felhalmozás révén az idők folyamán magas rangú köztisztviselőkké, majd főpolgármesterekké lettek, addig a pillanatig, amikor Adam – kibújva édesanyja kifürkészhetetlen bensejéből, majd elsajátítva a lakatos mesterség minden csínját-bínját – egy csodálatos varrógépet konstruált, ami az Opelek uradalmának igazi kezdetét jelentette.

~~~

A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében, több néven ismerik: lobbizás, ajándék, pártfinanszírozás.

~~~

„A Hitlerrel való találkozójáról a következőket írja Baldwinnak: „A nacionalizmus és a rasszizmus hatalmas erő, de én nem tekintem őket sem természetellenesnek, sem erkölcstelennek!”; majd valamivel később: „Nem kételkedem abban, hogy ezeket az emberek igazán gyűlölik a kommunistákat. És biztosíthatom: ha az ő helyükben lennénk, mi is ugyanígy éreznénk.” Tehát ezek voltak az alapvetései annak, amit még manapaság is a megbékélés poltikiájának nevezünk.

~~~

A Reich kancellárja természetfölötti lény, olyan, amilyennek a göbbelsi propaganda akarja mutatni: mesebeli, ijesztő, ihletett teremtmény.

~~~

Érdekes, hogy még az igazán meggyőződéses zsarnokok is próbélják a legvégső pillanatig tiszteletben tartani a formákat, mintha azt a benyomást akarnák keltein, hogy nem veszik semmibe a jogi eljárásokat, miközben durván belegyalogolnak mindenki jogaiba.

 

Forrás: Pinterest
Goebbels - Berchtesgaden - Hitler

Megszállják Ausztriát, és nem kérnek felhatalmazást senkitől: szerelemből teszik.

~~~

A legnagyobb katasztrófák apró léptekkel lopakodnak felénk.

~~~

A versailles-i szerződés megtiltotta a németeknek a tankgyártást, a német üzemek tehát külföldi fedőcégeken keresztül folytatták a termelést. Ebből is látszik, hogy a financiális leleményesség mindig is a legkárosabb manőverek szolgálatában áll. 

~~~

Különben is: ha egy hadsereg lerohan téged, ha harmincöt km/h-s sebességgel száguld végig az országon ragyogó napsütésben, attól tátva marad a szád, de egy lerobbant tanokokból álló hadsereg az egy nagy semmi. A bombabiztos nevetségesség.

~~~

Ami az igazán meglepő ebben a háborúban, az a vakmerőség hihetetlen sikere, amiből egyetlen dolgot lehet megtanulni: a világ vígan enged a blöffnek.

~~~

Ha félrehúzzuk a történelem ocsmány rongyait, a következőt találjuk: a hierarchiát az egyenlőséggel szemben, és a rendet a szabadsággal szemben.

~~~

A lelkes éljenzés olyan egyöntetű, olyan hangos, olyan kirobbanó, hogy felmerül a kérdés: vajon nem mindig ugyanazt a tömeget halljuk-e a korszak híradóiban, nem mindig ugyanazt a hangfelvételt játsszák-e be a jelenetek alá.

~~~

A történelem Joseph Goebbels-filmként forog a szemünk előtt. Ez elképesztő. A német filmhíradók válnak a történetmesélés mintájává. Ezért aztán az anschluss csodálatos sikernek látszik.

~~~

Gyakran vádoljuk a történelmet túlkapással, azt állítva, hogy kényszeríti szenvedéseink főszereplőit, hogy pózoljanak. Soha nem látjuk a mocskos ruhaszegélyt, a megsárgult asztalterítőt, a csekkfüzet ellenőrző szelvényét, a kávéfoltokat. Az eseményeknek csak a kedvező profilját mutatják nekünk.

~~~

A halálukat nem lehet megmagyarázni a személyes boldogtalanságuk rejtélyével. Még azt sem lehet mondani, hogy a méltóságteljes halált választották. Nem. Nem valami titkos, belső reménytelenség pusztította el őket. A fájdalmuk kollektív fájdalom. És az öngyilkosságuk olyan bűn, amit valaki más követett el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése