Eddig leginkább a második
világháború hátországaiban játszódó és holokauszttal kapcsolatos könyveket
olvastam, a tényleges frontvonal és az hozzá vezető hatalmi csatározás
elkerült. Éric Viullard Napirend című regénye apró, elsőre jelentéktelen
mozzanatokat mutat be német történelemből, amelyek hozzájárultak a Harmadik
Birodalom térhódításához. Rövid és információdús, mégis regényes alkotás.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2021 21. Század Kiadó történelmi négy csillag |
A Napirend című Goncourt-díjas regény igazi fekete komédia, amely a második világháborúhoz vezető sorsdöntő tárgyalásokat beszéli el. Diplomáciai kudarcok, megszakadó emberi kapcsolatok, katasztrofális irányt vevő események előzték meg a fegyveres konfliktus kirobbanását.
A német ipar óriásai –
akik számára a náci uralom alatt virágzik az üzlet – egybegyűlnek, hogy Adolf
Hitlert támogatásukról biztosítsák. Az osztrák kancellár túl későn eszmél, hogy
csapdába sétált, amikor Hitler ultimátumot ad neki, ezzel előkészítve Ausztria
annektálását. Winston Churchill is megjelenik a rendezvényen, ahol Neville
Chamberlain búcsúztatja Joachim von Ribbentropot, Németország addigi londoni
nagykövetét, akit hamarosan a náci kormány külügyminiszterévé neveznek ki, hogy
aztán később a nürnbergi per vádlottai között lássuk viszont.
Vuillard regényének minden
sorát drámai feszültség hatja át – feledhetetlen története bemutatja a
tragédiát, amelynek során maroknyi nagyhatalmú férfiú a háború küszöbére
sodorta az egész világot.
Már az eleje teljesen megvett magának, a gazdaság és történelem iránt érdeklődő emberként szerettem a nyitójelenetet és annak jelentőségét. A további jelenetek is pörögtek, de aztán lelassultunk Ausztriánál, ami miatt egy kisebb mélypontot éltem meg. Teljesen azt hittem, hogy követni fogjuk a korábban felvázolt dinamikát. Ezzel egy idő után megbékéltem, és újra nagy lendülettel vetettem bele magamat. A vége pedig szívszorító, főleg a keretes szerkezet része.
Történetünk…
azt az utat meséli el,
hogy hogyan is jutott el egy pénz nélküli párt odáig, hogy felbolygassa
Európát. A kötet retrospektíven meséli el az eseményeket levelekkel, könyvekkel
és a nürnbergi perben elhangzottakkal alátámasztva. Részt veszünk egy
megbeszélésen, ahol a német ipar nagyágyúitól kér pénzt a Führer, az angol
nagykövettel tartunk Berchtesgadeni kiruccanásán, valamint bepillanthatunk
Ausztria annektálásának folyamatába.
Ugyan az író regényes
formát használ, mégis inkább hasonlít egy ismeretterjesztő könyvre az adagolt
információ mennyisége miatt. Sokat tanultam én is, hiszen történelemórán csak a
felszínt kapargatjuk, a téma mélyebb megértéséhez további művek ismeret
szükséges.
 |
| Forrás: Pinterest |
A nyitány megdobogtatta a
szívemet. Olyan jó volt látni a német ipar képviselőit, és főleg az Opel
családot, hiszen magam is kutattam már a témában egy verseny kapcsán. De
ugyanúgy részt vesz még többek között a Siemens, a Bayer és az Allianz küldötte
is. Hitler egy hatásos beszéddel győzi meg őket, hogy a pártál érdemes
befektetniük, mert nagy jövő áll előttük. Természetesen megkapják a támogatást,
evvel is bebizonyítva a gazdaság politikaformáló erejét. Illetve a vállalatok
jogi entitások, akik túlélik az embereket, így nem függnek az országok aktuális
vezetésétől, így csak a nyereséget kell szem előtt tartaniuk. Mekkora igazság
van ebben, hiszen az előbb említett cégek a mai napig léteznek.
A nácik a megtévesztés
mesterei. Minden egyes alkalommal ledöbbenek azon, hogy hogyan volt képes egy
kis csoport ekkora tömegeket megmozgatni úgy, hogy látványosan sokat
blöfföltek. Nem minden kijelentésüknek volt valóságalapja, és mégis el tudták
adni magukat. Azzal pedig hogy a közvetítéseket is ők vágták meg és juttatták
el külföldre, kedvükre alakíthatták ki az erejük nagyságáról alkotott képet.
Az angolok ábrázolásában a
szerző francia nemzetisége is közrejátszhatott, de mindenképp humoros jelenet,
mikor a követ Berchtesgadenba érkezésekor a Führert egy egyszerű lakájnak nézi.
Olyan jól keverték a lapjaikat a németek, hogy Anglia rábólintott a
tevékenységeikre. Utólag már hiába kémkedtek utánuk telefonosan, már késő volt.
Szintén komikus jelenet volt a német követ Ribbentrop utolsó Nagy-Britanniában
töltött estéjén lévő vacsora, ahol elég kellemetlen vendégnek bizonyult.
Állandóan csak beszélt, nem érzete, hogy sok lenne és csak nagyon későn akart
hazamenni. Mindez azonban csak egy színjáték volt, mert végig egy terv mentén
haladtak.
 |
| Forrás: Pinterest |
Mint már említettem
korábban, nem értettem elsőre, hogy miért is foglalkozik ennyit Ausztria
annektálásával, hiszen a fülszöveg egy mondatot szentel csak neki. Ha ezt már
elöljáróban tudom róla, akkor talán kevésbé zavart volna. Roppantul érdekes
volt az Anschluss tárgyalás, ahol az osztrák kancellár módosításokat követel,
amit természetesen nem fogad el elsőre Hitler, hanem lelki terrort alkalmaz.
Végül azonban nagy kegyesen lehet róla szó, de így is a német érdekek
érvényesülnek inkább.
A könyv másik vicces
jelenete maga a német megszállás. A határt átlépve hamar megfeneklettek a nagy
német hadsereg tankjai, és már azonnal ment a pletykálkodás azokban a
városokban, ahova várták őket. Vajon mi okozhatta a késedelmet? Benzinhiány?
Eltévesztett útirány? Kicsit felkészületlenek voltak a németek, ebből a
szemszögből számomra elképesztő, hogy hadat mertek üzenni bárkinek is.
A groteszk jelenetek sora
a háború alatt is folytatódik, amikoris bepillanthatunk egy amerikai filmes
kelléküzletbe, ahol már szögre van akasztva egy náci egyenruha. Náluk már úgy
látszik, túlléptek rajtuk. Nem véletlen ez az állításom, hiszen Chaplin A
diktátor című filmje is 1940-ben jelent meg, bőven a háború alatt.
Végül megemlíti az zsidók
helyzetét is, ami teljesen szívfacsaró, mert a tömeges üdvrivalgások mellett Ausztriában
tömeges öngyilkosságok történtek. Ennek meggátolása érdekében leállították
náluk a gázszolgáltatást, de a deportálás elkerülése érdekében így is sokan ezt
a kiutat választották. Az meg, hogy a gyárórisáok hogyan használták ki a
zsidókat, már ne is beszéljünk. Nagyon erős a lezárása, engem megrázott, hogy
végül hova futott ki a keretes szerkezet.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
A közepétől eltekintve
nekem nagyon tetszett, értékes könyvnek gondolom. Tényeket mesél el
olvasmányos formában, emellett rövid is, így ha érdekelne a második
világháborúhoz vezető folyamat, de nem akarnál egy féltéglának nekiugrani,
akkor mindenképp ajánlom. Ha pedig már ismered a történetet, mégis kíváncsi
vagy rá egy másik nézőpontból, akkor ez legyen az. Nekem meghozta a kedvemet
további regények olvasáshoz a témában.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!
„Azt szokás mondani, hogy írás hatalom. Én is megtehetném, hogy ezt huszonnégyet az örökkévalóságig járatom a Penrose-lépcsőkön, hogy soha ne tudjanak sem lejönni, sem feljebb jutni, egyszerre tennék mindkettőt. És tényleg, valahogy ilyen hatással vannak ránk a könyvek. A szavak ideje – legyen szilárd vagy cseppfolyós, sűrű vagy áthatolhatatlan, tömör, elnyújtott vagy szemcsés – megdermeszti a mozdulatot, lebénít.”
~~~
„Néhány lépésnyire tőle, a plafont díszítő kecses gipszfigurákat csodálva Wilhelm von Opel hol leveszi, hol visszateszi vastag keretű, kerek szemüvegét. Ő is egy azok közül, akiknek a családja az idők mélységes mélyéből indult el felénk; a braubachi egyházközség kisbirtokosai az ügyvédi talárok és a nagy címek gyűjtögetése és felhalmozás révén az idők folyamán magas rangú köztisztviselőkké, majd főpolgármesterekké lettek, addig a pillanatig, amikor Adam – kibújva édesanyja kifürkészhetetlen bensejéből, majd elsajátítva a lakatos mesterség minden csínját-bínját – egy csodálatos varrógépet konstruált, ami az Opelek uradalmának igazi kezdetét jelentette.”
~~~
„A korrupció kitörölhetetlen tétel a nagyvállalatok költségvetésében, több néven ismerik: lobbizás, ajándék, pártfinanszírozás.”
~~~
„A Hitlerrel való találkozójáról a következőket írja Baldwinnak: „A nacionalizmus és a rasszizmus hatalmas erő, de én nem tekintem őket sem természetellenesnek, sem erkölcstelennek!”; majd valamivel később: „Nem kételkedem abban, hogy ezeket az emberek igazán gyűlölik a kommunistákat. És biztosíthatom: ha az ő helyükben lennénk, mi is ugyanígy éreznénk.” Tehát ezek voltak az alapvetései annak, amit még manapaság is a megbékélés poltikiájának nevezünk.”
~~~
„A Reich kancellárja természetfölötti lény, olyan, amilyennek a göbbelsi propaganda akarja mutatni: mesebeli, ijesztő, ihletett teremtmény.”
~~~
„Érdekes, hogy még az igazán meggyőződéses zsarnokok is próbélják a legvégső pillanatig tiszteletben tartani a formákat, mintha azt a benyomást akarnák keltein, hogy nem veszik semmibe a jogi eljárásokat, miközben durván belegyalogolnak mindenki jogaiba.”
 |
| Forrás: Pinterest Goebbels - Berchtesgaden - Hitler |
„Megszállják Ausztriát, és nem kérnek felhatalmazást senkitől: szerelemből teszik.”
~~~
„A legnagyobb katasztrófák apró léptekkel lopakodnak felénk.”
~~~
„A versailles-i szerződés megtiltotta a németeknek a tankgyártást, a német üzemek tehát külföldi fedőcégeken keresztül folytatták a termelést. Ebből is látszik, hogy a financiális leleményesség mindig is a legkárosabb manőverek szolgálatában áll.”
~~~
„Különben is: ha egy hadsereg lerohan téged, ha harmincöt km/h-s sebességgel száguld végig az országon ragyogó napsütésben, attól tátva marad a szád, de egy lerobbant tanokokból álló hadsereg az egy nagy semmi. A bombabiztos nevetségesség.”
~~~
„Ami az igazán meglepő ebben a háborúban, az a vakmerőség hihetetlen sikere, amiből egyetlen dolgot lehet megtanulni: a világ vígan enged a blöffnek.”
~~~
„Ha félrehúzzuk a történelem ocsmány rongyait, a következőt találjuk: a hierarchiát az egyenlőséggel szemben, és a rendet a szabadsággal szemben.”
~~~
„A lelkes éljenzés olyan egyöntetű, olyan hangos, olyan kirobbanó, hogy felmerül a kérdés: vajon nem mindig ugyanazt a tömeget halljuk-e a korszak híradóiban, nem mindig ugyanazt a hangfelvételt játsszák-e be a jelenetek alá.”
~~~
„A történelem Joseph Goebbels-filmként forog a szemünk előtt. Ez elképesztő. A német filmhíradók válnak a történetmesélés mintájává. Ezért aztán az anschluss csodálatos sikernek látszik.”
~~~
„Gyakran vádoljuk a történelmet túlkapással, azt állítva, hogy kényszeríti szenvedéseink főszereplőit, hogy pózoljanak. Soha nem látjuk a mocskos ruhaszegélyt, a megsárgult asztalterítőt, a csekkfüzet ellenőrző szelvényét, a kávéfoltokat. Az eseményeknek csak a kedvező profilját mutatják nekünk.”
~~~
„A halálukat nem lehet megmagyarázni a személyes boldogtalanságuk rejtélyével. Még azt sem lehet mondani, hogy a méltóságteljes halált választották. Nem. Nem valami titkos, belső reménytelenség pusztította el őket. A fájdalmuk kollektív fájdalom. És az öngyilkosságuk olyan bűn, amit valaki más követett el.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése