Kettéválaszt, de el nem szakít | Nina Willner

Ha bárki ezek után megkérdezné, hogy milyen könyvet ajánlanék a kettéosztott Németország témájában, egyértelműen Nina Willner 40 ősze lesz a válaszom. Amit anno Anne C. Voorhoeve-nak nem sikerült megcselekednie a Lilly átmegy a falon című regényében, azt ez a könyv maradéktalanul bepótolta. Dokumentarista, de mégis érdekes és könnyen olvasható. Megismerjük a rendszert, a politikai helyzetet, de emellett egy család sorsát is követjük.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Maxim Könyvkiadó
történelmi, memoár
öt csillag

Ez a memoárkötet egy keletnémet család megindító története: a világháborútól kezdve a vasfüggöny (és a berlini fal) leomlásáig kísérhetjük végig a sokgyerekes pedagóguscsalád viszontagságos sorsát. A mesélő nem akárki: egyrészt a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, másrészt az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost – meg a szovjet és az amerikai zónát – végzetesen megosztó határvonalon, ahol sok kétségbeesett menekülő lelte halálát.

A szerző német precizitással feldolgozott dokumentumokra és személyes beszámolókra építi fel a két szálon futó történetet. Az egyik szálon a népes keletnémet família hányattatásait és megalkuvásait, sikereit és kudarcait, nehéz hétköznapjait követhetjük nyomon, a másikon olyan mélységben ismerhetjük meg az egyre inkább bezáruló és börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság működését a besúgói terrorhálózat kiépítésétől a hétvégi telkek éhínséget megelőző kiosztásán át a komédiába fulladó végjátékig, amilyen mélységbe a szocializmus idején nem volt módunk betekinteni nekünk, magyaroknak. Ezen felül még a hidegháború globális kihatású eseményei is beleszövődnek ebbe az érdekfeszítő, informatívan olvasmányos, fotókkal gazdagon illusztrált visszaemlékezésbe.

Kegyetlenség, terror, nélkülözés, unalmas szürkeség, gerinctelen megalkuvás és rengeteg küzdelem a mérleg egyik serpenyőjében – míg a másikban ott a szeretet, „Oma” családfenntartó optimizmusa, a régi világból átmentett tisztessége és az egyes családtagok többé-kevésbé becsületes túlélő taktikái, sőt: nyílt lázadása a lelkeket nyomorító rendszer ellen. Sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt a csodálatos családtörténetet…

 

Előzetesen egy szárazabb nonfiction kötetnek gondoltam, ezért is halogattam, pedig az egyik éves kihívásom kulcskönyve. Mindezt leginkább a belelapozás alkalmával felfedezett kronológia, irodalomjegyzék, valamint a tárgy- és névmutató sugallták. Ezért is döntöttem úgy, hogy második számú, lassabban olvasós kötetnek választom, egy ponton túl azonban azt kezdtem észrevenni, hogy csak úgy szárnyalok. Bár ismerem a történelem menetét, mégis izgatottan vártam, hogy mi fog történni a szereplőinkkel.

 

Történetünk…

a második világháború bombázásainak végeztétől egészen a rendszerváltásig követi egy német család sorsát, akik az ország felosztását követően a keleti blokkban élnek. Megtapasztaljuk a kommunizmus fokozatos kiépítését, a javuló, majd romló helyzetet, és az emberek fokozatos átnevelését. Mindeközben a nyugati világba is bepillantunk, mert az egyik lánynak sikerült disszidálni, amivel viszont foltot ejtett a családon. Vajon sikerül-e a családegyesítés addig, míg még élnek a szülők?

Forrás: Google és Pinterest

 

Az igaz történetek is tudnak olyan érdekesek lenni, mint a kitaláltak, és nem mellesleg közben még tanul is az ember. Folyamatosan követjük az aktuálpolitikát, az élesedő helyzeteket, de közben a mindennapi életbe is belepillantunk. Olvasás közben nem egyszer eszembe jutott, hogy ilyen könyveket kéne a gimnazisták kezébe adni, vagy legalább ajánlani nekik, hogy az emberi sorsokon keresztül közelebb kerüljenek a hozzájuk ezek az események. A történelemszerető lelkem legalábbis repesett volna tőle.

 

A kötet írója, Nina Willner édesanyja családjának állít emléket, aki az NDK-ból szökött meg. Egy ponton saját élményekről is számol be, ugyanis a hidegháború alatt egy ideig hírszerző tisztként dolgozott Nyugat-Berlinben, és rendszeresen járt át a falon túlra. Megismerhetjük, hogy nőként milyen sorsa volt a 80-as évek amerikai hadseregében. Ugyan egyenrangúak voltak a férfiakkal, hiszen már nem volt női század, mégis nehezen fogadták el őket. A leharapott virágos jelenet viszont haláli volt.

 

Mivel én már bőven a rendszerváltás után születtem, csak elbeszéléseket hallottam erről az időszakról, ezért is örültem az elsőkézből kapott információknak. A szovjet megszállás után viszonylag hamar kopogtatott az ajtón a kommunizmus. A beszolgáltatások nagy méreteket öltöttek, viszont nem volt a németeknek elég, hogy szétbombázták a nagyvárosaikat, minden mozdítható értéktől is megfosztották őket a szovjetek. Nem csodálkozom azon, hogy nyugati irányban sokan elhagyták ezt a kizsigerelt országot. A világháború után ezt még lehetett tenni, de hamar rájött a vezetőség, hogy ezáltal elveszti az értékes munkaerőt. A nyugati szövetségeseikkel együttműködve fokozatosan lehetetlenítették el az átjárást, de Berlinben még mindig szabadabb volt az élet, amit egyik napról a másikra vágtak ketté.

Forrás: Pinterest

A Címzett ismeretlen után elképesztő volt látni, hogy a nácik után a szovjetek is az ország naggyá tételével kampányolnak, mindemellett pedig rettegésben tarták az embereket. A Stasi rendszeresen példát statuál azzal, hogy elhurcolnak embereket. Kialakul egy általános bizalmatlanság, amelynek köszönhetően az emberek elidegenednek egymástól. Mesteri propagandagépezetükkel megmagyarázták a fal és a vasfüggöny létjogosultságát, miszerint meg kell védeni az országot a nyugatról beszivárgó kémektől. A manipuláció már az iskolában elkezdődik, ahol csak a keleti blokkról kapnak részletes térképet. A fals hírek terjesztése azonban a mindennapok részévé válik, így ha igazságtartalma is van valaminek, nemigen hiszik el.

A nagy elzártságban dübörgött a konzumszocializmus. Apróságokkal elhitették, hogy egyre jobban élnek az emberek. Ez azonban relatív volt, hiszen nem ismerték nyugati helyzetet, csak a korábbi nehézségekhez tudnak viszonyítani. Lazítottak a két Németország közti kapcsolattartáson, leveleket és csomagokat engedtek át, de külföld továbbra is tabunak számított. A nyugati adók stikában történő hallgatása lassú feleszmélést eredményezett. A propaganda még nagyon sokáig az ottani rossz helyzetet hangsúlyozza, de a médián keresztül már mindenkinek van füle és szeme a valóságra.

 

Elképesztő volt az NDK kettőssége. Az átlagemberek nem éltek jól, mégis biztonságban érezték magukat, a vezetőség azonban nyugati luxuscikkeken élt elzárt villák falai között. Mindez finanszírozására politikai foglyokat adtak ki valutáért, de akár terményben is fizethettek értük, mint pl. olaj, ezüst vagy gyümölcs, amit ők külföldi piacon tovább értékesítettek. A hazai fogyasztók silány termékeket kaptak, ám ez nem azt jelenti, hogy a német ipar elfelejtette volna nagyságát. Éppen ellenkezőleg ez egy tudatos döntés volt, ugyanis exportra termelték a magas minőséget.

 

A kötetben nagy szerepet játszik a sport, ugyanis az írónő egyik unokatestvére bekerül egy nemzeti programba. Az NDK tudatosan akart sportnemzetté válni, amivel ki akarták vívni a többi ország elismerését és dominanciát akartak gyakorolni. Rengeteg pénzt öltek bele, aminek meg is lett az eredménye, mert olyan nagyhatalmakkal vették fel a versenyt, mint az USA és a Szovjetunió. A világversenyek miatt azonban a sportolókat burokban tartották, hiszen nagy volt a disszidálás esélye.

 

Forrás: Pinterest

 

A hidegháború az állandó félelem ideje volt, a család viszont egy védő közeget jelentett számukra. Pedagóguscsaládként mindig is fontos volt számukra az oktatás, az értékek közvetítése, az álmok megélése. Oma már az elején képes lett volna a lányát nyugatra küldeni a rémhírekből értesült szovjetek elől, Opa pedig rendszerhű tanárként nagyon nehezen alszik a rossz lelkiismeret miatt. Ezen biztonságok burok a jóval később kiosztott hétvégi telekben testesül meg, amely a Kerti szonátát juttatta eszembe. Ennek nagyrészt élelmiszerelőállítási haszna volt, de avval nem számolt az ország vezetősége, hogy itt kikerülnek az állampolgárok az ellenőrzésük alól.

Míg a keleti blokkban egy idő után organikusan javult a helyzet, az NDK vaskalapos vezetője, Honecker nem akarja mindezt. Még Gorbacsov látogatása sem tudja meggyőzni, és inkább szabályozás alá vonja a szovjet sajtó beáramlását. Ha kell utolsónak marad, de ez jelentette a vesztét.

 

Végezetül pedig szeretnék két apróságot kiemelni, amik számomra nagy jelentőséggel bírtak. Az egyik a magyarországi 1956-os forradalom megemlítése, a másik pedig a Kémek hídja című film eseményeire való utalás, ami a lábjegyzetben is megjelenik.

 

Összességében

Hatalmas pozitív csalódás, amely olvasmányosan tárja elénk Németország kettéosztottságának időszakát egy család sorsán keresztül. Ugyan ismeretes a történelem kimenetele, az emberek szemüvegén keresztül viszont a mindennapokba is bepillanthatunk. Ha érdekel a téma, akkor mindenképpen ajánlom, mert látszik rajta a rengeteg kutatómunka, mégis mentes a szakkönyvek zsargonjától.

 

„Most már tudom, hogy minden bizonnyal a vasfüggönyről mesélt nekem, mert az egész magyarázatból csak annyit fogtam föl, hogy messze-messze van a nagymamám, akit Omának hívnak, és valami függöny mögött él, ami mögül nem tud előjönni. Ennek azonban semmi, de semmi értelme nem volt! Hiába törtem a fejem, nem bartam fölfogni, hogy egy olyan lengedező pamutizé, ami az én szobám ablakán lógott – vagy akár egy olya nehéz és vastag, mint amilyen a nappalinkban volt –, hogyan állhat a mamám és a családja közé. Arra gondoltam, hogy valakinek oda kéne menni, elhúzni azt az anyagot, és kiengedni mögüle azokat a szegény embereket.”

~~~

„Keleten – a győzteseknek az áldozatvállalásukért járó jóvátétel gyanánt – a szovjetek mindent leszereltek, és kocsira raktak, ami csak mozdítható volt, és a Szovjetunióba küldték. Teljes városokat csupaszítottak le így, megfosztva a lakosságot minden értéknek tekinthető holmitól, legyen az gép, szerszám, traktor, építőanyag, bútor, fürdőkád – még a vécécsésze sem maradhatott… Még a villanykörték és az ajtókilincsek is mentek. Felszedték a vasúti síneket, és teljes gyárakat szereltek szét, hogy majd újra eredeti funkciójukban működjenek – a Szovjetunióban.”

 

Forrás: Pinterest

 

„Opa a hivatásával határozta meg önmagát. Nagyon komolyan vette a tanári munkát, mert szent elhivatottságnak érezte a feladatot, hogy a falusi gyerekeket felvilágosult világpolgárokká formálja.”

~~~

„1946-ra a szovjetek rákényszerültek, hogy hatósági úton leállítsák a kivándorlást, ezért szovjet csapatokat telepítettek a határ őrizetére, ahol őrtornyokat is állítottak – különösen azon utak mellé, ahol a legnagyobb volt a kifelé irányuló forgalom. Az emberek azonban nem adták fel, és egyszerűen kikerülték az őrzött helyeket, és erdőkön, puszta mezőkön vágtak át gyalogosan a céljuk felé.”

~~~

„Már egy ideje rémülten figyelte, hogy az emberek minden tiltakozás nélkül elfogadják a sorsukat, és eszükbe sem jut, hogy másként is lehetne.”

~~~

„Meglepő vagy sem, de azokban a kezdeti években, egy nem sokkal korábban életbe léptetett egyezmény értelmében, az ideológiai különbségek ellenére is volt egyfajta együttműködés a két zóna hatóságai között, hogy segítsenek egymásnak betartani az érvényes törvényeket a saját hatókörükön belül.”

~~~

„Sokuk szegény családból származott, és miután átestek a politikai ellenőrzésen és egy afféle képességvizsgálaton, intenzív oktatásban részesültek, ahol a marxista ideológia mellett azt tanulták, hogyan kell nyomást gyakorolni, manipulálni – azaz saját népüket agymosásban részesíteni.”

~~~

„A gyerekeket arra buzdították, hogy otthon is tartsák nyitva a szemüket, és jelentsék, ha szüleik szabályt szegnek, netán a tiltott nyugatnémet rádiót hallgatják, vagy gúnyosan beszélnek a rendszerről.”

~~~

„Mivé lesz az az ország, töprengett, ahol egy anya nem bízhat a saját gyermekében, és a gyermek nem bízhat a saját családjában?!”

~~~

„– Nem is akarjuk tudni, mi van odaát. Szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk, a Keleten, és hogy vannak falak és kerítések, amelyek megvédenek minket a Nyugat fertőjétől és mocskától.”

 

Forrás: Pinterest

 

„A Családi Falon belül mindenki önmagát adhatta. Odakint a társadalom szövetét alaposan meggyöngítette a rendszer orwelli hangulatú diktátuma.”

~~~

„Mivel nem tudhatta senki, ki hallgatózik azért, hogy gyűjtse az információkat, és aztán továbbadja a titkosrendőrségnek, az emberek önvédelemből öncenzúrát alkalmaztak. Ez volt a túlélésük záloga.”

~~~

„Valójában a helyzet az volt, hogy a háború utáni években a szovjetek uralmához próbáltak az emberek alkalmazkodni, miközben újjáépítették az országot, most viszont a diktatórikus kommunizmus keletnémet változatától szenvedtek.”

~~~

„Az élet itt nem volt egyszerű, de nem is tört meg minket. Sőt – erősebbé tett. És azért lettünk erősek, mert a lelkünk szabad maradt.”

~~~

„Az állambiztonsági szervek és a fal megtartása mellett a sport vitte el az NDK költségvetéséből a legnagyobb részt.”

~~~

„Annyira csekély volt a valódi információ, amely átjutott a vasfüggönyön, hogy a tudatlanság talaján egyre vadabb sztereotípiák kezdtek elburjánzani a nyugati közvéleményben az istentelen, agymosott, robotszerűen működő társadalomról, amely olyan furcsa ideológiát követ, mintha az ufók hozták volna el nekik. A valósághoz leginkább közelítő képet a keleti embertípusról Boris Pasternak Doktor Zsivágójából és Szolzsenyicin Gulag-regényéből tudhattuk meg. Mindkettőt úgy csempészték ki a Szovjetunióból Nyugatra.”

~~~

„A makacsul dogmatikus Honecker talpalatnyit sem akart feladni hadállásaiból; mint aki megfogadta, hogy ha kell, ő lesz az utolsó keményvonalas kommunista vezető Kelet-Európában.”

~~~

„A VoPo gumibottal támadt az emberekre, és miközben a fal túloldalán a nézők az életük nagy élményét élték át, és táncoltak-énekeltek az olyan számokra, mint a Thriller vagy a Man in the Mirror, a sötét oldalon a rendőrség több száz fiatal keletnémetet agyabugyált el, és kergetett haza.”

~~~

„Egész életét a diktatúrában élte le, élesen működtek a védelmi reflexei, ezért meg volt róla győződve, hogy hamisítják a híreket, és hogy ez az egész a Stasi mesterkedése, egy nagyon ravaszul felépített akció, amely arra szolgál, hogy teszteljék az embereket, és majd jól leleplezzék a rendszer ellenségeit.”