Mindenki hercegnője | Carrie Fisher

Carrie Fisher egy ikon. A férfiak által uralt világban lett híres, ezáltal számos lánynak lett a példaképe azzal, hogy nem a megmentésére vár, hanem maga is aktív alakítója az eseményeknek. Sajnos azóta már nincs közöttünk, így még nagyobb jelentőséggel bírt számomra A hercegnő naplója, amely a Csillagok háborújával kapcsolatos élményeit, valamint a franchise életére gyakorolt hatását meséli el.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Libri Kiadó
memoár
négy csillag

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

 

Ez egy közvetlen stílusban írt memoár kötet, melynek olvasása közben végig azt éreztem, mintha Carrie nekem mesélné el ezt a rengeteg történetet. Az eseményeket kendőzetlenül tárja elénk, egyaránt beszél a megélt érzésekről és nehézségekről. Mindezt humoros formában teszi, így végig mosolyogtam közben. Helyenként felnőttes megfogalmazásmódot alkalmaz, épp emiatt nem ajánlanám kiskamaszoknak, de ők amúgy se szoktak non-fictiont olvasni.

A könyv több részre osztható. Az elején általános bevezetésként mesél az 1976-os évről, amely nem csak az ő életében számított nagy vízválasztónak, hanem számos érdekesség is történt akkoriban. Ezután számba veszi 2013-at, amikor is újra lehetőséget kapott arra, hogy eljátssza a galaktikus hercegnőt. Vagy egész eddig Leia játszotta Carriet?

 

Részletesen mesél arról, hogyan is lett színész. Eredendően művészcsaládból származik, édesanyja a híres Debbie Reynolds, aki az Ének az esőben miatt vált híressé. Idővel ez a siker megfakult, így kénytelen volt nighclubbokban énekelni, amely alkalmakra Carrie is csatlakozott háttérénekesként. Az első szerepe után Londonba ment színésznek tanulni, ezzel otthagyva a középiskolát. A képzettségének hiányát később érzékelte csak, akkor csak függetlenedni szeretett volna.

Forrás: Pinterest

Mivel nem hallgattam meg még vele egyetlen interjút sem, így újdonság varázsaként hatott az, hogy hogyan is kapta meg Leia szerepét. Szegénykém eléggé ideges volt a meghallgatáson, és nem hitte, hogy ő lenne a megfelelő. Az olvasópróbán azonban sikerült azonosulnia a hercegnő sorsával, hiszen neki is hasonlóan nehéz élet jutott. Én is együtt izgultam és örültem vele. Ugyan egy kicsit teltebb volt a szerephez, ami miatt fogynia kellett volna, ami nem sikerült neki. Ez végül nem is lett baj, mert így nem csontkollekcióként mutatott példát a lányoknak. Érdekességként még mesél a jellegzetes frizurájának történetéről, amire egyszerűen csak rábólintott.

 

Akkoriban még nem tudták, hogy majd mindenre kell emlékezniük a filmmel kapcsolatban, mert akkora siker lesz. Harrison Forddal való kapcsolatáról viszont elég részletesen vall, amin rendesen meglepődtem. Eddig a kötetig ez titok volt a világ számára, de szeretne róla mindenképp ő mesélni, hogy ne más göngyölítse fel halála után. Nagyon aranyosan ír az ábrándozásairól és révedezéseiről. A nagy korkülönbség ellenére jól megvoltak, de nem beszéltek róla sem az első film forgatásán, sem utána. Megtartották maguknak, ami teljes mértékben érthető volt, hiszen Harrison Ford nős volt akkoriban.

 

A kötet közepén találhatók az első film forgatásán írt naplóbejegyzései, amelyeket nagyban meghatároznak az eltitkolt érzések. Mivel nem tudott senkivel sem ezekről beszélni, így nyakon önti a lapokat a gondolataival. Bizonytalanság és kétség süt az írásaiból, hiszen általában akkor üti fel az ember naplót, ha nagyon maga alatt van, vagy épp önbizalomtuningra van szüksége. Versek és gondolatfolyamok vegyes alkotják ezt a részt, amelyben próbálja meghatározni önmagát is, miközben hatalmas mélységeket él meg. Legszívesebben odamentem volna a fiatalkori énjéhez és jól megölelgettem volna, amit még inkább meg akartam tenni, mikor kiderült a bipoláris zavara.

Forrás: Pinterest

A végén pedig mesél a rajongókról és a sztárság kezeléséről. Az autogramosztást prostitúcióhoz hasonlítja, hiszen pénzt kap azért, hogy kéztőgyulladása legyen. Sokan régi képeket iratnak vele alá, az új generáció viszont helyben készít képeket. Pár rajongói típust meg is szólaltat, amin jót mosolyogtam. Viszont ő is örül ennek a felhajtásnak, meghatódik, hogy ennyien szeretik.

 

Összességében

Teljesen olyan érzésem volt az olvasás közben, hogy maga Carrie Fisher szól ki a lapok közül. Jó volt őt közelebbről, az emberi oldaláról is megismerni. Végigkövethetjük, hogyan lett tinilányból sztár, és hogy mindezt felnőtt fejjel hogyan viseli, amikor visszatér a hercegnő szerepéhez. Nekem sokat adott a kötet, és ugyan a közepén lévő naplóbejegyzések érzelemkavalkádja néha sok volt, mégis örömmel fogom forgatni a jövőben is. Csillagok háborúja rajongóknak kötelező.

„Szerettem Leia hercegnő lenni. Pontosabban szerettem, hogy Leia hercegnő én vagyok. Egy idő után úgy éreztem, hogy összeolvadtunk, ő meg én. Szerintem ti sem tudtok úgy gondolni Leia hercegnőre, hogy én ne bukkannék fel hirtelen valahol a gondolataitokban. És most nem a maszturbációról beszélek. Szóval Leia hercegnő mi vagyunk.”

~~~

„Ki lehetnék, ha nem én lettem volna Leia hercegnő? És egyáltalán: én vagyok Leia hercegnő, vagy ő én?”

~~~

„Azon az első meghallgatáson a két rendező a Star Warsból Leia hercegnő és a Carrie címszerepére keresett színésznőt. Az járt a fejemben, hogy az utóbbi szerep elég viccesen nézne ki az én esetemben: Carrie mint Carrie a Carrie című filmben.”

Forrás: Pinterest

„El tudom játszani, hogy hercegnő vagyok, akinek az élete rosszról rosszabbra, káoszból krízisbe fordul, és a sok káosz közepette sem vetek egy pillantást lefelé, hogy megkönnyebbülten felsóhajtsak: hála az égnek, a ruhám nem szakadt el.”

~~~

„Senki sem említette, hogy egyszer majd rákérdeznek, mire és hogyan emlékszem a forgatásból; és hogy minden részletre kíváncsiak lesznek. Vagy hogy ez a nap elég hamar eljön, és azután a Star Wars forgatásáról szóló minden információ rendkívül keresett lesz. Hogy olyan mohó vágy lesz rá, mint az élelemre egy világméretű éhínség idején.”

~~~

„Akkoriban folyton azon járt az eszem, hogy ki akarok lenni, miközben azt sem tudtam, ki vagyok.”

~~~

„Kétségkívül ezért lehetett, hogy a férfiak könnyen feltételezték rólam, voltam én már fűvel is, meg fával, miközben fogalmam sem volt róla, mi fán terem a fű meg a fa; fű alatt történtek-e meg a dolgok, vagy sem; olyan voltam-e közben, mint egy darab fa, vagy nem is voltam fából; egyáltalán jót fűrészeltünk-e.”

~~~

„Persze szinte mindenki szeretné, ha szeretnék. Különösen ha mérlegre tesszük az alternatívát, a magányt.”

Forrás: Pinterest

„Fontos eldönteni, egyáltalán helyes vagy helytelen, de én mintha mindig mások mércéjével mértem volna magamat; nincs erkölcsi értelemben saját viszonyítási alapom, amihez képest tudnám, hányadán állok. Mindig idegenek, ismerősök, barátok, rokonok és Tennessee Williams jóságára hagyatkoztam, hogy átlássam a dolgokat. Egészen biztosra veszem azonban, hogy ha lennének elveim, azok nagy részét áthágná az, amit most csinálok.”

~~~

„Azt akarod, hogy kedveljenek? Vagy azok közé tartozol, akiket „nem érdekel, mit mondanak az emberek”. Nem nekik éled az életedet, szóval mi a büdös francnak érdekel egyáltalán, hogy mit gondolnak rólad az emberek?”

~~~

„Ha valaki ezt olvassa, miután én már odaát leszek a nagy büdös semmiben, poszthumusz avarba jövök ettől. Egész hátralévő örökéletemben pironkodni fogok.”

~~~

„Nem emlékszem pontosan, mikor kezdtem a pénzért dedikálást a celebek öltáncának nevezni, de abban biztos vagyok, hogy nem sokat töprengtem a kifejezésen. Olyan öltánc ez, amikor nem dugnak készpénzt az ember alsóneműjébe, és rúd sincs – illetve a rudat talán a toll jelképezi?

Az biztos, hogy ez a prostitúció magasabb rendű formája: pénzért dedikálás versus tánc vagy riszálás. A celebnek nem kell kéjesen levetkőznie, nincs sztriptíz, vagy ilyesmi – csak a filmvászon vagy a színpad távolságát vetkőzi le. Mindkét esetben az intimitás az áru.”