2022. szeptember 1., csütörtök

Havi zárás – Augusztus 2022

 

Különösebb események nélkül telt az augusztus – legalábbis visszatekintve nemigen jutott eszembe semmilyen nagy esemény, hanem leginkább a munkával és szakdolgozatírással töltött szorgos napok. Aztán a képeket nézegetve rájöttem, hogy a hónap első fele igenis mozgalmasra sikerült. Családilag jártunk a Fertőmeggyesi víziszínpad idei előadásán, ami a Der König und ich volt. Öcsémmel egy napra kilátogattunk a Szigetre, hogy meghallgassuk Dua Lipát. Végül pedig a bő családdal felmentünk a Szentgyörgy-hegyre. Ezeken kívül viszont sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy számos film és sorozat beleférjen a hónapba. A könyvek mellett ugyanis ezen médiumoknál is felállítottam egy szinte végtelen listát, így mindig van miből válogatnom.

 

Kosztümös alkotások terén megnéztem a Sanditon második évadát, ami nagyon tetszett. Ugyan voltak fenntartásaim az elején Theo James sorozatbéli kiírásával, de a helyére hozott férfiúi gárda megállta a helyét. Mivel a harmadik lesz az utolsó, így sejthettem volna, hogy a legfontosabb szálakat nem varrja el, de nagyon tetszett a szerelmek alakulása. Szintén ide tartozik még legnagyobb meglepetésemre a Dzsungeltúra, amit teljesen véletlenül néztünk meg párommal. Jót szórakoztunk rajta, bár Dwayne Johnsontól ő többet várt. Engem viszont vitt magával az erős női főszereplő és a meleg öccsének története. Megnéztem még a 2021-es Sisi adaptációt, amihez nem tudom, hogyan álljak. Sokan nem szeretik, én sem feltétlenül, de annak viszont örültem, hogy az aktuálpolitikai eseményeket is bevonja, és nem csak a bécsi dolgokra hegyeződik ki az egész. Aztán végre sorra került a legújabb Mulan feldolgozás is, amit határozottan a mesétől függetlenül kell kezelni. Nem musical, helyenként mégis felcsendülnek a háttérben az ismerős dallamok. Továbbra is a rajzfilm lesz az etalon, de itt sem szomorkodtam.

 

A követett filmes univerzumoknál is utolértük magunkat. A Star Warson belül a Bad Batch első évadát néztük meg, ami nagyon erősen indított, de a végére eléggé ellaposodott. A Marvelnál sem feltétlen volt minden fenékig tejfel, mert a Doctor Strange az Őrület Multiverzumában kifejezetten idegesített. Már a legújabb Pókembernél is zavart a varázsló karakterének logikátlansága, itt viszont már dühített. Annyival, de annyival jobb lehetett volna. Mindezek után a Ms. Marvelhez nulla elvárással ültem le, ami viszont nagyon berántott. Tetszett a megjelenítési illetve a zenei stílusa, és ugyan gimis sztori, de Kamalát nem akartam minden pillanatban kupánvágni. Az új Thor filmről pedig csak annyit mondanék, hogy KECSKE! Jó, nem csak erről szól, de itt úgyis az volt számomra a fontos, hogy vicces legyen. Mert nem áll jól egy Marvel filmnek, ha komolyan veszi magát.

 

 

Augusztusi olvasmányaim (3246 oldal)

 

Lelassulás és vastag könyvek – ugyan ez nem mindegyik kézbe vett kötetre igaz, de összességében három nagyobb falat tette ki a hónapom nagy részét. Az egyik a már egy éve tologatott A birodalom felemelkedése, amibe nagyon jól esett elmélyülni. A másik A láthatatlan fény, amit magamtól nem biztos, hogy ilyen hamar le is veszek a polcról, ha nincsen a könyvklubunk, és akkor egy nagyszerű és egyben megható történettel lettem volna kevesebb. A Prophetánál pedig a sorozatbefejezési motivációm hajtott, és szintén örömmel vettem mindig kézbe. Ezek között vagy épp velük párhuzamosan azért már vegyesebb a kép. A Kozlukot Isztambul utózöngése miatt vettem kézbe, de egyáltalán nem azt adta, amit vártam tőle. Az Állatfarmot szintén az előbb említett könyvklub miatt olvastam újra, és legnagyobb meglepetésemre másodjára sokkal inkább megfogott és hatalmas kedvencem lett. Ugyan a Kucót olvastam Gyula bátyó halálának emlékére, de a Lúzer Rádió, Budapest! döbbentett rá, hogy ne nála egyáltalán nem szabad foglalkoznom a korosztályi besorolással. Tovább haladtam a Balszerencsés tündérmese sorozattal is, amelyet angolul vagyok kénytelen folytatni, illetve befejeztem az Oculust, amelynek nagy csavarja rendesen megdöbbentett. A Szelidíts meg! pedig minden előítéletemet ledöngetve a kortárs ifjúsági regények mintapéldájává lépett elő.

 

 

A hónap kedvence: Állatfarm, Szelídíts meg!, A láthatatlan fény, A Labirintus

A hónap csalódása: Kozluk

A hónap meglepetése: Lúzer Rádió, Budapest!

 

 

Könyvbeszerzések


Impulzusvásárlás helyett csak azt veszem meg, amire szükségem van – ez a mottó sokat segített az elmúlt időben, mert kezdett meglazulni a könyvvásárlási fókuszáltságom. Egyetem híján több időt tudtam tölteni az egyes webáruházak oldalain, illetve a nyári nagy akciók is ott figyeltek a háttérben. Egyedül az Európás 4 könyv után -50%-ot sajnálom, de még nem olvastam el se a Sherba, se a Zafón kötetemet. Viszont ez másrészt motivációt is jelent a számomra, hiszen karácsony tájban is szoktak ilyen akciók lenni a Moobiusnál.

 

A Lazi és az I.P.C után úgy látszik, hogy az Athenaeum is ráállt a Jane Austennal kapcsolatos regények kiadására. A Szerelmes Jane-t követően egy sokkal régebben megjelent könyv jött ki náluk, amit már négy éve majdnem megvettem németül, mondván hogy valószínűleg sosem fogom tudni magyarul olvasni. A kiadó ezt megcáfolta, és még egy csodaszép borítót is rittyentett hozzá. Bár csak A Jane Austen társaságot is ők adták volna ki, mert akkor sokkal nagyobb kedvem lenne ahhoz is.

 

Ugyan a Stålenhag bejegyzés még várat magára, de az Elektronikus állammal az író/rajzoló teljesen levett a lábamról. Nem tipikusan graphic noveleket ír, hanem a kötetei sokkal inkább a képeskönyvekre hasonlítanak, de mégis történeteket mesél el a szövegrészek mellett az illusztrációval. Az ok, hogy miért most vettem meg a tavalyi megjelenésű kötetét, nagyon egyszerű: sajnos augusztus 19-vel bezárt az Agave Kávézó, amely helyet én nagyon szerettem. Az egyik pesti látogatásom alkalmával még be tudtam menni, és a kinézett könyvek közül őt szúrtam ki egyedül. Stålenhag többi kötete is tervben van, csak még várom a kiadó Könyvfesztiválos bejelentéseit.  

 

  • Alessandro Baricco: City

A Történet után sikerült elérhető áron megszereznem Baricco másik már nem kapható kötetét, ami amellett hogy vastag, még kis betűkkel is van nyomtatva. Gyakorlatilag az írón túl nemigen tudok róla semmi mást, viszont így már csak négy kötete hiányzik a gyűjteményemből.

 

A júliusi Kisasszony-lázam alatt rábukkantam a hiányzó harmadik részre is, így már teljes a sorozat. Tudom, hogy az utolsó két kötet már más fókusszal rendelkezik, de már nagyon várom, hogy folytassam Marchék történetét.

 

Az első Bauer Barbara köteteket az írónő által felolvasva hallgattam meg, viszont tudtam, hogy idővel szeretném beszerezni őket, mert annyira szívemhez nőttek a történetek. A kiadó honlapján szembejött velem, hogy megérkezett A leggazdagabb árva utánnyomása, ami viszont már csak puhaborítós. Hirtelen bepánikoltam, mert neámmá hogy az egyik kedvenc regényem ne legyen meg keménykötéses, így a moly bugyrait felkutatva sikerült lecsapnom egy példányra.

 

Ha van nő, akire felnézek, az Marie Curie, aki a férfiaktól hemzsegő tudományos életben emelkedett ki női fizikusként és kémikusként. Ugyan megvan, de még nem olvastam a lánya által írt életrajzát, de úgy gondoltam, hogy a frissen megjelenő róla szóló regényt sem érdemes kihagynom. Sőt kezdetnek talán még jobb is, hiszen gördülékenyebb formában ismerhetem meg eme nagyszerű asszony életét. És így talán a Radioaktív című filmet sem halogatom még évekig.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)