Az örökös örökös keresése – A kaland mindig párban jár #2 | Michael J. Sullivan

A hosszabb könyvek nagyobb elköteleződést igényelnek, emiatt húztam ennyi ideig Michael J. Sullivan Riyria-krónikák sorozatának folytatását, de elhatároztam, hogy ha a fene penészt eszik is, nyáron legalább A birodalom felemelkedésre sort kerítek. Nagyon jó volt újra belecsöppenni Hadrian és Royce kalandjaiba, akikhez sikerült Aristának is felérnie.

 

Eredeti megjelenése éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2020
Fumax Kiadó
high fantasy
négy csillag

Báb fejére került a korona.

A valódi örökös kilétét homály fedi.

A tolvaj titka megváltoztathatja a világot.

Melengárt háború fenyegeti. A Nefronita Birodalom ugyanis megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja a Riyriát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám korántsem biztos, hogy Hadrian készen áll szembenézni rég eltemetett múltjával, így Royce felfedezése könnyen véget vethet a barátságuknak és örökre kettészakíthatja a Riyriát. Egykori barátokból lett ellenségek erednek a páros nyomába, akiknek útját cselszövés, kényszerű szövetségek és veszélyes kelepcék övezik…

 

A kötet szintén két részt tartalmaz: a Birodalom születiket és A Smaragdvihart, amelyek erősen elkülönültek a fejemben a köztük tartott szünetnek köszönhetően. Míg a harmadik részt az eddigi kedvenc kötetemnek tartom, mert minden volt benne, amit szeretek a sorozatban, a negyediktől éppen emiatt többet vártam, de nem ugrotta meg. Viszont továbbra is képes minden egyes alkalommal meglepni az író, így már alig várom a végkifejletet.

~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~ ~~

 

#3 Birodalom születik

 

A regény felültésénél hirtelen nem tudtam, hogy mi merre hány méter, mert rögtön egy új szereplő, Amilia szemszögéből látjuk az eseményeket, aki a császári palota konyháján dolgozik mosogatólányként. Szerencsét próbálni érkezett a városba, de napjait a főnöke keseríti meg, akivel egyáltalán nem jön ki jól. Egyszer azonban nagy szerencse éri, mert a császárnőt lehozzák a konyhára, és hirtelen társalkodónői pozícióban találja magát. Egy jótét lélek, aki amellett hogy rengeteget beszél, még írni-olvasni is tud. Mindent megtesz a császárnőért, és idővel megerősíti pozícióját az udvarban. Örömmel figyeltem a fejlődését, amihez Nimbusz is sokat hozzátett. A fiú otthonosan mozog az udvari etikett világában, és ketten tökéletes tanárai lettek a betegeskedő császárnőnek, akit bábként rángatnak a tanácsadói.

 

Hadrian és Royce sem késlekedett sokat, akik a zsoldosi karriert feladva a melengári udvar állandó informátorai. A biztos fizetés mellett mégis morális kérdéseket feszeget a tevékenységük, amivel Hadrian nem feltétlen ért egyet. Elsőre nem jutott eszembe, hogy pontosan milyen titok húzódik kettejük között, de idővel visszatértek a korábbi kötetek fontos pillanatai, és már mindent értettem. Mivel Ariana, a melengári hercegnő bérli fel őket egy küldetésre, így nagyrészt az ő szemszögén keresztül látjuk a párosunkat. Mire azonban pont morogni kezdtem volna, megkaptam a független jelenetüket, amikoris belevetették őket egy kútba, és onnan kellett nekik kiszabadulni, amit elég szórakoztató módon hajtanak végre.

Forrás: Pinterest

Sokat utazunk hármasban, amely során múltbéli infómorzsákat csepegtetnek el a szereplők. Royceot amellett, hogy sok helyen felismerik, mesél Gwennel való megismerkedéséről, és megtudhatjuk az első küldetésük történetét. Ellátogatunk Hadrian szülővárosába is, ahol közelebb kerül a múltjához. Az egyik kedvenc jelenetem viszont Ratiborban volt, amikor Royce megfigyel egy koldus fiút, aki gyerekkori önmagára emlékezteti. A kissrác ugyan sikeresen ellopja a kinézett ételt, de a nagyobb fiúk elverik és elveszik tőle. A férfi ezért vesz egy almát, amibe pénzt rejt, és véletlenül pont a mellette veszíti el.

 

Ariana rengeteget nőtt a szememben. Hercegkisasszonyból igazi taktikussá vált, bár a nagykövetség nemigen megy neki, de sokkal inkább a tróntermeken kívül érzi jól magát. Nagyon megviseli az első emberölése, holott csak önmagát védte vele. A mágiát is egyre jobban uralja, már képes esőt előidézni, ami nagyon jól jött nekik. Megszervezi Ratibor megvédését, ami az egész regény legjobb része. Kész tervvel állt elő, ahol mindenkinek az erősségére alapoz, és olyan beszédet nyomott le, hogy attól még a morcos Hadrian is lehidalt. Imádtam.

 

Az igazi örökös kilétével kapcsolatos szálat itt is továbbfűzik, de az író megint elvitt mint macit a málnásba. Ezrahaddon továbbra is egy szarkavaró, de ezen már nem lepődök meg.

Forrás: Pinterest

#4 A Smaragdvihar

 

Az erős nyitány után, amiben elteszik Ezrahaddont láb alól – azt azért nem hiszem el, hogy egy ilyen erős varázslót pikk-pakk megöljenek, illetve mivel róla van szó, biztos van benne valami turpisság –, viszonylag nyugodtam történetet kapunk. Kevésbé az akciókra koncentrál – bár van benne egy vízi csata –, hanem sokkal inkább csak haladunk előre.

 

Míg az előző részben Hadrian jelenti ki, hogy ez az utolsó küldetése, Royce most szeretne visszavonulni, ugyanis eljegyezte Gwent. Megpihenésre és nyugodt életre vágik, ám menyasszonya nem akarja egyedül elengedni vőlegénye barátját. Hadriannak jót tett a családi titok kiderülése, mert így végre megtalálta azt a célt, amiért érdemes harcolnia. A másik közös pont a két könyv között az elfekkel való kemény bánásmód. Míg a harmadikban csak ketrecekbe zárva viszik őket szekéren, itt most egy hajótestbe zárva gyújtják fel őket.

 

A kötetben sokkal nagyobb hangsúly kerül Modinára és Amiliára. A császárnő már kevésbé bolond, de a külvilág felé még erősen tetteti. Szellemi képességei továbbra is megkérdőjelezhetőek, ezért is szeretem jobban, ha Amiliára koncentrálunk. Feltűnik még mellettük Arista is, aki melengári boszorkányként csodákat tesz a városban, miközben szolgálóként lopózik be a kastélyba. Nagy szerepet kap még Modinak kiházasítása is, mert a kezéért két kérő is verseng.

 

Forrás: Pinterest

 

Leginkább a hajós részeket vártam, ugyanis Hadrian és Royce tengerre szállnak. Tapasztalat nélkül nemigen vesznek fel embereket a híres Smaragdvihar nevű hajóra, de Royce elf képességét használva leiskolázza őket, a tenger viszont ettől még megviseli őket. A felénél kezdett leülni a történet, ám ekkor kapunk egy tengeri csatát, amiért élek-halok. Megjelennek a kalózok, akik elől szerencsésen megmenekülnek. Így jutunk el a kontinens déli felén fekvő Káléba, amely a parton keleti beütéssel rendelkezett, ám egyre beljebb haladva erdőben élő törzsekre bukkannak. Az őslakosok akadozva beszélik a közös nyelvet, így nehezebb is volt olvasni ezeket a részeket. A legénység tagjainak megkülönböztetése is nehézséget okozott, főleg a két W-betűset, Wesleyt és Wyattot kevertem néha.

 

A vége meglepő volt, Arista szála sokkal inkább megérintett, mint a fiúké. Ugyan volt benne ármány, de lehetett volna benne több. Viszont továbbra is egy jó sorozatnak tartom, és már előre félek az író húzásaitól.

 

Összességében

A harmadik rész az eddigi legjobb kötet a sorozatban, amelyben a fiúk mellett Arista nőtt sokat a szememben. A negyedik kötet a hajóra szállás miatt ígéretesen indult, de aztán valahogy mégsem váltotta be a reményeimet. Mindkettőt élvezetes volt olvasni, és már nagyon várom a köteteken átívelő rejtély feloldását.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

„– Ne kezdd ezt megint! Ha nem vetted volna észre, háború van. Ilyenkor megy legjobban az üzlet. Mindenkinek szüksége van az értesülésekre. Tudod te, mennyi pénzt…?

– Éppen ez az, Royce. Háború van, és én mit teszek? Meggazdagszom belőle, ahelyett, hogy harcolnék. – Hadrian nagyon húzott a sörből, aztán egy kicsit túl keményen letette a korsót az asztalra, hogy a többi is beleremegett. – Belefáradtam a becstelen pénzszerzésebe. Ez nem én vagyok.”

~~~

„Nincsenek becsületbeli ügyek. Nincs jó és rossz. Csak mi nevezzük gonosznak azokat, akik ellenünk fordulnak.”

 ~~~

„Az igazság ugyanis nem a megfigyelésünk tárgyában nyugszik, hanem abban, miként tekintünk arra.”

~~~

„– Milyen gazdagnak lenni? – kérdezte a pékné.

– Hogyan? Ja… Hát igazából könnyebb tőle az élet, de ugyanakkor talán az örömet is kiveszi belőle.”

~~~

„– Még mindig nem tűnik szörnyetegnek – vonta le a következtetést Karát megvetően.

– Csak ezért, mert még nem találkoztál vele közvetlenül ébredés után – szólt neki vissza Hadrian. – Valódi ördögfajzat, amíg meg nem kapja a reggelijét.”

~~~

„– Kegyed biztos, hogy hercegnő?

– Napról napra emberibb vonásokat mutat – mosolygott rá Hadrian.”

~~~

„Mi köze van az igazságnak bármihez is? Az igazságos, hogy a szél fúj, vagy az évszakok változnak? Egyszerűen ilyen a világ, és kész.”

~~~

„A hatalom úgy emelkedik a felszínre, mint a tejszín, és jóindulatnak hitt gonoszsággal uralkodik a gyengék felett.”

~~~

„Általában kiállt Royce mellett, és első hallásra Arista terve képtelenségnek, sőt őrültségnek tűnt. Másrészről viszont tudta, hogy a hercegnő nem futóbolond, és Royce is gyakran határozott pusztán önös érdekből. Ezen túl pedig csak csodálni tudta a nőt, aki egy tolvajokkal és ügyeskedőkkel teli helyiségben hangoztat egy efféle nemes elképzelést.”

~~~

„– Vagy harcolunk és győzünk, vagy meghalunk, de legalább nem vártuk a halált ölbe tett kézzel. Mert ha veszítünk, semmi sem marad. Ez a mi lehetőségünk! A döntő pillanat, amikor kiderül, mi lesz a megannyi utánunk következő nemzedék sorsa: vagy teszünk valamit, vagy sem. Az emberek évszázadokkal később visszatekintenek majd erre a percre, és örvendeznek bátorságunk felett, vagy elátkozzák a gyengeségünket. […] Mert nekünk hatalmunkban áll megtenni. Itt és most. Ebben a városban. Képesek vagyunk megváltoztatni a történelem menetét, és legyünk örökre átkozottak, ha nem próbáljuk meg!”

~~~

„Több tucat nemessel találkoztam már, akik ideális gyermekévekkel büszkélkedhettek, de ők maguk valódi szörnyetegekké váltak. Te ellenben a legjobb ember vagy, akit valaha is ismertem.”

~~~

„– Úgy beszélsz, mintha mókusok lennénk.

– Igen, pontosan! Egy mókuscsalád, akik kényelmes fészkükben gubbasztanak egy fa odvában, miközben a világ gondjai elrepülnek mellettük.”

~~~

„A császári titkárt azonnal elöntötte a szégyen. A köznép és a nemesek között határvonal húzódott, és akár így, akár úgy, de ő már a határ túloldalán állt. A két világot elválasztó szakadék túl veszélyesnek bizonyult ahhoz, hogy átkeljen fölötte.”

~~~

„– Mit értettél meg? – reszketett Amilia.

– Hogy az életnek nincsen értéke. Csak attól lesz, hogy mit kezdünk vele.”

~~~

„Én azt tapasztaltam, hogy amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, valamit titkolnak.”

 

A sorozat további részei:

Kardtolvajok (#1-2)

Novron örököse (#5-6)

 

Kapcsolódó könyvek:

Az Első Birodalom legendái

Riyria - A kezdetek