A világ megváltója | A. M. Aranth

Egy újabb sorozatot fejeztem be, ami mindig jól esik a lelkemnek: ezúttal A. M. Aranth Oculusának második részével, a Prophetával haladtam. Az eleje nagyon erősen indult, kifejezetten élveztem, aztán egy ponton lelassult, ahol nehézkesebben haladtam vele, majd kezdett fura és hektikus lenni, ami a végén lévő csavarral ugyan magyarázható, de ott már eléggé belekavarodtam.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Fumax Kiadó
ifjúsági, sci-fi
négy csillag

Rabszolgánál is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.

Öt év telt el. Egyesek harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.

Én magam már azt se tudom, ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.

Évek teltek el az oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de a saját maga állította törvényekkel és önnön lelkiismeretével is meg kell küzdenie. Ám még vár rá a harc, amelyik mind közül a legkeményebbnek bizonyulhat…

A. M. Aranth Oculus című nagy sikerű regényének évek óta várt folytatása mellbevágó fordulatokkal, drámai módon zárja le a történetet.

 

A könyv egy Einstein idézettel nyit, ami már megalapozta a hangulatomat, ugyanis a magyar fordítás mellett eredetiben is olvasható. Ezek után pedig következett egy rövid összefoglaló, hogy mi is történt az előző részben. Mivel egy külön egységet alkot, így ha közvetlen egymás után veszed kézbe a részeket, akkor csak simán átugorhatod, hiszen felesleges, nekem viszont nagyon jól esett. Tetszett ez a megoldás, teljesen hajazott a sorozatok „az előző részek tartalmából”-egységeire, alkalmazhatnák gyakrabban az írók.

 

Történetünk…

öt évvel az Oculus eseményei után játszódik, mikoris Avalon egységét északról a gépurak fenyegetik. Egy eltitkolt felfedezésnek köszönhetően japánok is harcba indulnak, de a legnagyobb probléma a bolygó lehűlése, ami ellen csak a Védelmező technológiával tudnának szembeszállni. Új-Dublinban lázas kampányidőszak folyik, ahol a békésebb irányt vevő Annun kutyái is a hatalomra pályázank. Truthnak nincs könnyű dolga, ha minden fronton helyt akar állni. De vajon tényleg az ő feladata a világ megmentése?

 

A könyv erőteljesen épít a Messiás-komplexusra, de az elején mégsem éreztem azt, hogy Truth túlzásokba esne. Az tény, hogy önmagát egyre inkább a háttérbe szorítja, hogy a társadalom jobbá tételéért harcoljon. Közben viszont az egyszerű lányból igazi vezetővé fejlődik, aki meglátja mindenkiben a jót és felemeli az embereket. Jól esne ugyan neki is visszavonulni, és nem a bolygóval foglalkozni, de csak bűntudata lenne tőle. Egy idő után viszont csak fogtam a fejemet a döntéseitől, amik ugyan megalapozottak, de mindenkivel szembemegy.

 

Forrás: Pinterest

 

Érdekes volt a gépurak társadalma is, amelyet egy kollektív tudat négy kivetülése irányít. Maguknak és a hadműveleteiknek íjesztő szavak alapján adnak neveket, mint pl. testnevelés vagy adóbevallás. Drasztikus eszközökkel ugyan, de jót akarnak azzal, hogy az egységhez csatlakoztatják az emberek tudatát. Az egyének megszűnnek személyiségek lenni, de a „felhőből” bármilyen tudást azonnal képesek lehívni. A gépurak közül azonban nem mindenki kényszerítve akarja ezt véghezvinni, hanem vannak köztük kedvesek is, mint pl. az Éilis egység, aki a legrandomabb időpontokban tud világvégét kiáltani.

 

Az egyik kedvenc részem a földi internet bugyrainak felfedezése, amellyel reflektál az író a mai világunkra. Avalon egységes kultúrájához képest a rengeteg irányzat és népcsoport megterhelőnek és zsúfoltnak tűnhet. A macskás videók mellett meglepő, hogy mennyi órányi felnőtt tartalom is elérhető. A történelem pusztításai is napvilágra kerülnek, ami egy írek és japánok által uralt világban konfliktusokat szülhet. Az elszabaduló internet hatalmas károkat okozott, és talán nem is volt olyan rossz az a régi világ.

 

Számomra a regény mozgatórugója Truth és Aoi párosa, akik közt élő beszélgetések folytak. Nagyon jó barátnők, de nekem volt már az első résznél is egy olyan érzésem, hogy akár többek is lehetnek egymásnak. Sokáig kerülgetik a forró kását, viszont Aoi eléggé nyíltan vállalja biszexualitását. A képbe bekerül még potenciális love interestnek Ardan, az adatbányász, aki a biztos pontot jelenti Truthnak, de számomra mégis a két lány alkotja a tökéletes párost. Kapcsolatuk ugyan nem feszültségmentes, de örülök, hogy az író is felvállalta őket.

 

Forrás: Pinterest

 

A regény zavarossága Khaled fejezeteinek felbukkanásával kezdődött, merthogy ő elméletileg halott. Vagy mégsem? Próbáltam értelmezni, hogy most vele mi van, de aztán hamar kiderült, hogy az ő változatában Truth halt meg végül. Mi van?! Na itt jött be a teljes káosz, amit a végén old fel, és ez az a pont, amiről már nem lehet spoilermentesen beszélni. Annyit viszont elárulhatok, hogy az író nem kímélte Trutht. A végszó utáni részben pedig egy nagy öleléssel zárja le a kalandot az író, amivel ki is szól az olvasók felé, hogy ne felejtsük el kimutatni a szeretteink felé az érzéseinket.

 

Összességében

Kezdetben nagyon éltem a pörgősségét, már az első 100 oldalon hátunk mögött hagyunk egy csatát. A választási hacacáré kissé leültette az eseményeket, aztán meg értetlenül álltam Truth döntéseinél. Nagyon szerettem Aoival alkotott párosukat, nálam határozottan ők voltak a regény favoritjai. A lezárása kusza volt és legfőképp indokolatlan. Viszont köszönöm a kalandot.

 

„Nem létezik szabadság, csak erő. Aki a legerősebb, az dönti el, mi lesz.”

~~~

„A napról napra száguldó idő ugyanúgy kidörzsölte a lelkemet, mint a bakancs a lábszáramat, és mindkettővel kapcsolatban sürgősen lépnek kellett, ha tovább akartam menni az úton. A lelkem és a lábam versenyt sajgott. És ha valami nem változik hamar, akkor ez a sajgás okozza majd a végemet, mielőtt még elfogyna az út a talpam alól.”

~~~

„A világ nincs tekintettel rád, ezt jegyezd meg: soha nem fogja a kényelmetlenségeid miatt átalakítani magát, hogy könnyebb legyen az élet. A világ csak akkor figyel oda az igényeidre, amikor boldog vagy, és nyújtanád a pillanatot, amíg csak lehet. Olyankor ugyanis koszos ujjával megfogja a percmutatót, és orvul előrepöccenti, hogy az idő gyorsabban teljen. Nehogy már egy másodperccel tovább tartson a boldogságod a kelleténél!”

~~~

„Csak az tud ilyen brutálisan beléd rúgni, akiben megbízol, akit igazán szeretsz. Senkitől sem fáj annyira egy ütés, mint attól, akitől soha nem várnád.”

~~~

„Talán létezik egy pont, ahol a fény olyan erőssé válik, hogy úgy elvakít, mintha sötétség ölelne körbe.”

~~~

„– Aggódom érted – jegyezte meg a püspök halkan. – Amikor az arcodhoz érek, érzem, hogy szív alakú, de nem érzem benne a szívet. Nem találom annak a kedves lánynak a kerek arcát, aki egy bolygó helyett akar lángra lobbanni. Tudod, mit érzek? Kemény csontokat és bökős sebhelyeket. Truth, szerintem elérted a célodat. Lángra lobbantál a bolygó helyett. És most kiégsz.

– Ez kell ahhoz, hogy…

– Truth, elfogysz, mint a gyertya.

– Krisztus is elégett értünk, nem igaz, atya?

– De igen, kislány, elégett azért, hogy nekünk ne kelljen. Hogy neked ne kelljen. Csak gondolj erre néha, jó? És lassíts, az isten áldjon meg.

– Ha most lassítok, Avalonnak vége.

– Ha nem lassítasz, akkor meg neked van véged. Kicsit úgy érzem, mintha beletörődtél volna. De rád is vár öröm és nyugalom. Csak hagyd, hogy átöleljen.

– Majd.

– Nincs olyan, hogy majd. Most van.”

~~~

„– Truth, most komolyan úgy tűnik, mintha az összes ígéretesebb fiúra rányomulnék?

– Nem, Aoi. – Hálásan rám mosolygott. – Hanem úgy tűnik, hogy az összes ígéretesebb fiúra és lányra rányomulsz.”

~~~

„– Hívd fel a japánokat, vagy ülj le velük beszélgetni, és meséld el, hogy találtunk négy éve egy internet nevű bizbaszt, feltörtük, és most mindenféle dolgot nézegetünk benne. Például több száz éve halott macskákat, több száz éve halott emberek kalandos szexuális életét mindenféle medencékben és autókban, és több száz éve halott emberek tömeggyilkosságait, amelyekből néhányat bizony japánok ellen követtek el.”

~~~

„– Mennyivel vagy magasabb nálam? Három centi? Négy?

– Pontosan. Látod? Kicsi lány.

– És akkor Aoival mi van? – zsörtölődtem. – Ő még nálam is kisebb.

– Ő a lila törpnádó.”

~~~

„– Az életben, ti ketten az életben nem mennétek el még randira sem, ha én nem vagyok! Mi lesz később, összejönni is nekem kell majd veletek, vagy azt megoldjátok magatok?

– Ha odaérünk ahhoz a hídhoz, átmegyünk a hídon – mondtam.

– Truth. A híd lábánál állsz öt éve. Csak félsz rálépni. Vagy csak nem akarsz, mert a komp jobban tetszett. De a komp elsüllyedt. Ideje lépned.”

~~~

„Bizony. Bedobtuk a világbékét a hátsó ülésre és elcseréltük pár óra pihenésre.”

~~~

„– A nagyság nem a hatalomtól függ, vagy attól, hogy mennyi mindenre tudsz egyszerre koncentrálni – jelentette ki Ardan. – Hatalmasabbak nálunk, igen. Többre képesek, mint egyetlen ember. De ettől még nem nagyok. A nagyság abban áll, ahogy te viselkedsz az anyáddal, miközben ő megvet és utál. Te a kezedet nyújtod felé. Békülni akarsz.”

~~~

„– A gályarabok elsüllyednek szökés közben, ha a bokájukon marad a lánc, Truth. Mondhatsz, amit akarsz, meg kell válnod a láncaidtól, ha egyszer igazán szabad akarsz lenni.

– Ha visszajöttem, megbeszéljük.

– Nem. Ha visszajöttél, elmegyünk randizni.”

~~~

„Átléptem a Melkor visszatérése kötetek fölött, és lassan átdugtam a kezem a két Szun Ce: A háború művészete közt, amik közvetenül a kristály körül keringtek kísérteties lassúsággal billegve.”

~~~

„– Meghalni rohadt könnyű – mondtam, mert úgy éreztem, ezzel fel tudom rázni. – Úgy érzed, ez a legnagyobb áldozat. De valójában nem több, mint felállni az asztaltól, és vállat vonni. Nem az én dolgom. Nem az én bajom. Engem ezzel hagyjatok békén. Ezt jelenti meghalni. Valójában nem áldozat, pont fordítva. Feladás. Gyengeség.”

~~~

„Hogy bírták a Földön ezt a hatalmas, mindent elnyomó zajt? Ezt a több száz, egymást túlüvölteni próbáló divatot? A sok-sok különféle, párhuzamos kultúra követőinek egyre vadabb torzsalkodását? Őszintén, hogy lehet ezt ép ésszel bírni?”

~~~

„A szerelem egy adok-kapok, és akkor csinálod jól, ha többet adsz, mint amit kapsz, mert ezzel táplálod a tüzet, hiába lángolsz akár az égig is.”

~~~

„Ha magadon nem segítesz, hogy tudnál másokon?”

~~~

„– Nincs szabadság, soha nem is volt. Mondj nekem egyetlen alkalmat, amikor szabadon döntöttél. A neveltetésed, a személyiséged, a családod vagy barátaid csoportnyomása, az erkölcsiséged, a korábbi tetteid, az ismereteid vagy azok hiánya. Ezek döntenek. Re csak körbe leírod a lehetőségeket a földre, aztán megpörgeted az üveget. Truth or dare?”

 

A sorozat további kötetei:

Oculus (#1)