Mindennapi hőstettek | Markus Zusak

Markus Zusak nem véletlenül A könyvtolvajjal robbant be. Ugyan már korábban is írt regényeket, de ezekkel nem került fel a filmkészítők radarjára. A három évvel korábban megjelent Az üzenet is számos díjat elnyert, viszont kevésbé képezi az általános rajongás tárgyát. Ez köszönhető a stílusának és a témájának, viszont az is elmondható róla, hogy értékes gondolatokat tartalmaz.

 

Eredeti megjelenés éve: 2002
Magyar megjelenés éve: 2016
Európa Könyvkiadó
ifjúsági
négy csillag

Ed Kennedy minden, csak nem hős. Átlagos fiatal srác Sydney-ben, aki jobb híján taxizik. És szerelmes Audrey-ba, amióta az eszét tudja. Audrey viszont haverral nem randizik. Ed nem hős, és mégis ő az, aki megakadályoz egy bankrablást… mondjuk, véletlenül. Csak mert a haverjai nem tudják befogni a szájukat. Élete nagy kalandja után még nagyobb kalandok következnek. Ed ugyanis titokzatos kártyalapokat kap. Üzeneteket! És egy küldetést kell végrehajtania. Aztán még egyet. Ed lassanként megtanulja, hogy vannak apró, talán hősies tettek, amiket ő is megtehet, és amiktől egy kicsit jobb lesz a világ. Hogy közülünk bárki, akár egy pénztelen, külvárosi gyerek is megteheti az első lépést… Van, amikor tényleg nem kell sok hozzá. És van, amikor igen…

De akkor sem szabad feladni.

 

Nagyon magas elvárásokkal mentem bele az olvasásba, utólag nézve elég irreálisokkal, hiszen nem lehet egy kortárs ifjúsági regényt összehasonlítani egy történelmi fikcióval, mert egyáltalán nem egy súlycsoportba tartoznak. A könyvtolvaj anno jött, látott és győzött, amit Az üzenetnek ugyan nem sikerült ezt megugrania, de egyáltalán nem bánom, hogy kézbe vettem. Jófajta 2000es évek nosztalgiaérzést adott, amely John Green-hangulattal keveredve reményt ad a mindennapokhoz. Hogy léteznek még kedves tettek.

 

Történetünk…

egy szegényebb ausztrál külvárosban játszódik, ahol a taxisként dolgozó Ed barátaival egy bankrablás szemtanúja lesz, amit a rabló bénasága miatt sikerül megakadályoznia. Ezután viszont titokzatos kártyalapokat talál a postaládájában, amelyen utasítások szerepelnek az elvégzendő feladatokról. Néha egyszerűbb a megoldás, néha nehezebb, de mindegyikkel másokon segít. Őrajta viszont ki fog?

 

Egyszerűen zseniálisnak tartottam a kártyás ötletet. Ez már a könyv felépítésénél kiszúrta a szememet, ugyanis a részekhez a franciakártya egyes színei vannak rendelve, a fejezetekhez pedig a színen belül található kártyák. Ezáltal számolni tudtam, hogy mennyi ideje van az írónak megoldást találni az egyes feladatokra. A végén található Joker részre viszont egyáltalán nem számítottam. A kártyán található feladatok közül is elérzékenyültem páron, de az olvasmányélményetek védése érdekében ezeket csak röviden említeném meg őket. Nekem leginkább az öreg hölgy, a futó lány, a fagyi és az égősor esetei melengették meg a lelkemet.

 

Az író több ponton kiszól a regényből, és kikéri a véleményünket, ami üdítően hat. Elég határozott nyelvezetet használ, nemigen köntörfalaz. A durvaság nemcsak szóban jelenik meg, hanem a tettekben is, amely a lecsúszottabb, szegényebb rétegből származó szereplőknek köszönhető. A bankrablás mellett van itt megerőszakolás és fizikai bántalmazás is, amelyek közül csak az utóbbit látjuk a saját szemünkkel. 

Forrás: Pinterest

Főszereplőnk, Ed egy átlagos srác. Nem akar kitűnni, csak tenné a dolgát. Egyedül él kutyájával, Kapussal, aki egy hatalmas forma, és akinek halljuk a gondolait. A srác édesapja meghalt, édesanyja állandóan csak szidja, mert a testvéreinek mennyivel jobban megy a sora. Így leginkább a barátaira számíthat csak. Nem számít érdekes karakternek, de az írónak nem is az a célja, hogy világokat mentsen meg a szereplője. Sokkal inkább azt akarja megmutatni, hogy bárki jobbá teheti mások életét, ha tudja, hogy mit kell tenni.

 

Romantikus címszó alatt olvastam, de utólag egyáltalán nem mondanám annak. Ed ugyan végig szerelmes Audreyba, de ez amolyan plátói dolog. Sokkal inkább koncentrál a nyomozásra, a titokzatos telefonhívásokra és az igazságosztásra. A küldetések azonban nem egyértelműen jók, mert van, akivel jót cselekszik, és van akivel nem. De valaki biztosan jól jár az adott szituációban.

 

Megjelenik benne a könyvek és a filmek világa. Előbbi a pikk ászon, ahol három írót sorol fel. Itt egyszerre lesett, hogy írókról van szó, hiszen Slyvia Plath neve eléggé ismert, nekem viszont Graham Green is ismerősen csengett. Ugyan még nem olvastam tőle, de édesanyám polcának tetején már gyerekkorom óta figyelem a könyveit. A filmeknél pedig egy női megérzésem volt, hogy mi lehet az összekötő kapocs, és be is igazolódott. De emellett a városban lévő mozi is nagy szerepet játszik, amelyet egy habókos öregúr vezet szimplán passzióból.

Előkerül a vallásosság és az elidegenedés mellett az is, hogy mennyivel könnyebb lenne nem gondolkodni, hanem csak egyszerűen élni. Ezt leginkább Marv képviseli, aki már elég hamar színfolttá válik a történetben. Van egy tragacsa, amire senkinek nem lehet egy rossz szava, mert különben bepörög. Imád róla beszélni, meg úgy általánosságban is ő a legharsányabb a baráti társaságban.

Forrás: Pinterest

Nem mehetek el a fordítás mellett sem szótlanul, mert rendesen feladták a leckét Pék Zoltánnak, aki sikeresen adaptálta az angol eredetit. Egy dologban botlottam meg 360+ oldal alatt, ami nem is igazán az ő hibája, hanem a magyar és az angol nyelv közti különbség. A szleng ugyanis teljesen másképp hangzik a két nyelvben és a fiúkat magyarul nem használjuk „fiók”-nak, bármennyire is a magánhangzó változik az angol megfelelőben. Maximum fiókák, de még az sem az igazi.

 

Gyorsan haladtam vele, mert kíváncsi voltam a megoldásra, ami lógva hagyott. Sokkal inkább a részletekben kell keresni a nagyszerűséget, amin keresztülsüt az emberi jóság. Valószínűleg egy újraolvasás emeli az élményt, mert a bejegyzést írva belelapoztam egy-egy részbe, és jót derültem rajta.

„Lefogadnám, hogy a bankrablással akar bosszút állni a világon, amiért a helyi búcsúban a legrondábbnak járó díjat kapta meg három éven át zsinórban.”

~~~

„Észrevetted már, hogy az idiótáknak sok barátjuk van?

Én megfigyeltem.”

~~~

„Érdekes, amikor távolból figyeled az embereket, semminek nincs hangja. Mintha némafilmet néznél. Kitalálod, mit mondanak. Nézed a szájukat, és elképzeled, milyen hanggal éri a lábuk a földet. Elgondolkodsz, hogy miről beszélnek, és még inkább azon, hogy mire gondolnak.”

~~~

„Tőled kérdezem:

Mit tennél, ha a helyemben lennél? Mondd el. Könyörgök, mondd el!

De te messze vagy ettől. Ujjaid ezeket a különös lapokat forgatják, amelyek valahogy összekapcsolják az én életemet a tiéddel. A szemed biztonságban van. A történet csak pár száz oldalig veszi igénybe az elmédet. Nekem viszont itt van. Most van. Végig kell csinálnom, minden lépésnél számolgatva, mibe kerül.”

~~~

„Audrey meg én.

Meg a feszengés.

Kettőnk közé szorulva.

Nemsokára azt mondja: – A legjobb barátom vagy, Ed.

– Tudom.

Egy férfit simán meg lehet ölni ezzel.

Se fegyver.

Se golyó.

Csak szavak és egy lány.”

~~~

„– Jól vagyok, Marv. Csak gondolkodom.

– Abba bele lehet halni – figyelmeztet. – Jobb, ha egyáltalán nem gondolkodsz.

Tulajdonképpen szeretnék olyan lenni. Sosem aggódnék, sose érdekelne semmi, ami számít.”

~~~

„Még párszor megköszöni, de a legjobb szavak akkor érkeznek, amikor azt hiszem, már vége. A lánytól, Chasey-től. Rácsavarodik Angie kabátjára. – Legközelebb én adok az enyémből, anyu.

Egyrészt szomorú és üres vagyok, másrészt viszont megcsináltam, amit akartam. Egyszer Angie Carussónak is jutott fagyi.

Sosem fogom elfelejteni a színét az ajkán.”

~~~

„Jellemző a mai beteg társadalomra, hogy büntetik azt, aki túl sok könyvet olvas.”

~~~

„Nem tudtam, hogy a szavak ilyen nehezek lehetnek.”

~~~

„Az emberek néha szépek.

Nem külsőre.

Nem a szavaikban.

Csak a lényükben.”

~~~

„– Akár hiszed, akár nem, sok szeretet kell hozzá, hogy így utáljalak.”