Kígyós jótevője | Bauer Barbara

Nyáron mindig van két olyan hét, amikor a szőlősünkben töltöm időm legnagyobb részét. Néha van társaságom, néha nincsen. Ez utóbbi azonban elég monotonná válhat, így találtam ki tavaly, hogy hangoskönyvet viszek ki magammal, hogy ezzel üssem el odakinn az időmet. Idén egy Bauer Barbara regény, A leggazdagabb árva került sorrá. Már amúgy is szerettem volna az írónőtől olvasni, és így legalább két legyet ütöttem egy csapásra.

Megjelenés éve: 2017
Jaffa Kiadó
történelmi, női sors
öt csillag

A ​leggazdagabb árva egy kislány története, aki születésekor mesés gazdagságot, grófi címet és a fényűző élet ígéretét kapja. Egy kislányé, aki születése után nem sokkal elveszíti az édesanyját, elveszíti azt az embert, aki a legtöbbet adhatná neki.

Krisztina édesapja az ország egyik legtekintélyesebb főura, a kígyósi uradalom gazdája, aki súlyos betegségéből csodával határos módon felépül, így nem halálhíréről értesül a rokonsága, hanem esküvői meghívót kaphat kézhez. Az édesapa feleségül veszi kulcsárnője lányát, amivel megbotránkoztatja az örökségre ácsingózó rokonságot. Az esküvő napján hatlovas hintó érkezik a kastély elé, benne a nászajándékkal: egy fekete koporsóval.

Amikor aztán Krisztina háromévesen árván marad, nemcsak a családi viszályok nehezítik meg az életét, de a gonosz pletykákat terjesztő rosszakarók is. Bár szerető nagymamája és gondoskodó gyámja mindenben támogatják, Krisztina sokáig hiába keresi a helyét. Kérdések és kételyek gyötrik: ki is ő valójában, és mi dolga a világban?

Vajon megtalálja-e Krisztina a saját útját és a belső békéjét? És a szerelmet, azt a férfit, akinek megnyithatja szívét, és nem kell azon gyötrődnie, hogy vajon őt magát, vagy csak a vagyonát akarja?

Bauer Barbara új regényének központi alakja a műveltségéről és jótékonykodásáról ismert Wenckheim Krisztina grófnő, Sisi császárné palotahölgye. Wenckheim Krisztina édesapjáról, Antal József grófról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főhősét. A magával ragadó regényben a 19. század második felének Magyarországa színes, érzékletes világa tárul elénk: megelevenednek előttünk a nemesi uradalmak hétköznapjai és fényűző ünnepei, a kiegyezés korabeli Pest-Buda mozgalmas élete.

Fantasztikus élmény volt. Az írónő nagyon szépen használja a magyar nyelvet, így már az elejétől öröm volt olvasni. Rég nem hallott szavak csengtek fel a fülemben és megmosolyogtattak minden egyes alkalommal. Süt róla a minőség és az alapos kutatómunka, amiért minden elismerésem az írónőnek. Mivel az általa felolvasott változatot hallgattam meg, külön öröm volt számomra, mert nem csak a történethez éreztem közel magamat, hanem hozzá is.

Történetünk...
a korán árvaságra jutott Wencheim Krisztina grófnő életének első harmadát meséli el, hogy hogyan lett a kis kontesszből felnőtt és felelősségteljes asszony. Az epizódok felelevenítik a legfontosabb eseményeket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük és megértsük a személyét. Nagyon inspiráló volt a számomra, és bár az elején nem igazán értettem, miért kell olyan korán kezdeni a történetet, a végére összeállt a kép. A szívemhez nőtt a kis árva lányka, akit édesanya és később már édesapa híján az öreganyja, nagynénje és a gyámjául kinevezett papbácsi neveli a Kígyósi pusztán, távol a nagyvárosok sürgő forgatagától. Nagy felelősség van rajtuk, hisz az ország leendő egyik leggazdagabb nemesasszonyát kell terelgetniük szerető közeget biztosítva.

Forrás: wenkheim.hu és Google

A regény jól illeszkedik a történelem folyamába. Beemeli a 19. század második felének magyarországi eseményeit, de mégse arra fekteti a hangsúlyt, a háttérben azonban mégis ott lebeg Arad. Emellett nagyon szerettem Erzsébet királynő jelenlétét, aki kétszer is tiszteletét teszi a sorok között. Egyszer egy Békés megyei látogatáson találkozik a kis Krisztinával, másodjára pedig a Pest-Budai koronázási ünnepségen. Mindig is csodáltam Sissit, és most sem csalódtam benne, mert nem csak uralkodónőként, hanem anyaként is megjelenik.

A lassan csorgó cselekményt a karakterek teszik igazán élvezetessé. A szeretetteljes nagymama, aki lányaként neveli az unokáját a pappal együtt, aki szintén lányaként tekint rá. Aztán ott van még Jenny kisasszony, aki árvaként került a lány mellé, és testvérként nevelkednek Kígyóson. Aztán ott van a nevelőnő, a szolgák, a falu népe és a rokonok, akik mind fontos szerepet játszanak Krisztina életében, aki felnőtt nővé cseperedve került egyre inkább hozzám. Már egyre nehezebben esik gyerekkarakterekkel azonosulnom, de Krisztinában mindig is volt felnőttesség és megfontoltság. Jótét lélek, aki apja hagyatékát viszi tovább, segítve a környéken élőknek. Adományoz, munkát ad, példát mutat, és mindez a valóságban is így történt. Az írónő természetesen a beszélgetések alatt írói szabadsággal élt, de abban minden forrás egyetért, hogy előremutató nő volt a korában. Sok nyelven beszélt, művel és értelmes volt, mégsem ült fel a magas lóra, hanem megmarad annak a vidéki lánynak, aki mindig is volt.

Forás: Békéswiki és Pinterest

A történet nem csak az árvasággal és a felnőtté válás kapcsolatával foglalkozik, hanem a barátsággal és a szerelemmel is. Nem mondanám romantikus regénynek, de ettől még Krisztina életének fontos részét képezi. Édesanyai útmutatás híján azonban vajmi nehéz ezt megélni. Ugyan öreganyja támaszt jelent neki, mégis jobb lenne ezt egy korban hozzá közelebb álló felnőttel megbeszélni. Néha talpraesett, néha tanácstalan, néha szertelen, máskor megfontolt. Gyönyörű történet egy példaértékű asszonyról.

Határozottan olyan könyv, amit a polcomon szeretnék tudni. Többször mosolyogtam és nevettem az olvasás közben, de voltak olyan pillanatok is, mikor elérzékenyültem a szavakon. Mivel hallgatás közben kevésbé tudtam jegyzetelni, így ezeknek a kigyűjtését egyszer majd be kell pótolnom.