Útmutató egy diktatúra kiépítéséhez | George Orwell

Hangoskönyvként olvastam legelőször George Orwell Állatfarm című regényét. Már akkor is tetszett, de sokkal inkább a történetre koncentráltam, mintsem a részletekre. Újra kézbe véve azonban hatalmasat ütött, és repült a kedvencek közé.

 

Eredeti megjelenés éve: 1945
Magyar megjelenés éve: 1984
(Állati gazdaság címmel)
szatíra, társadalomkritika
öt csillag

MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL.

 

Orwell 1943-44-ben írott műve minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol major a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát. A maguk igazgatta farmon élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A szerző a „Tündérmese” alcímet adta regényének, mely eredetileg a sztálini korszak szatírája volt, de az emberek és az állatok minden diktátor alatt ugyanolyanok.

 

Művészi pontossággal mutatja be a diktatúrák kialakulásának modelljét, miközben olvasóként csak fogtam a fejemet. Ez egy szatíra, így mindent felnagyít, de elemeiben mégis felfedezhető a valóság, akár a jelen történései is. Állatokat szereplőként használva viszont kortalan tanmesévé teszi, így ameddig léteznek diktátorok, klasszikus mivolta mellett mindig aktuális lesz.

 

Történetünk…

egy Nagy-Britanniai farmon játszódik, ahol egy nap a disznók vezetésével az állatok elűzik a gazdájukat, és a maguk urai lesznek. Kezdetben tényleg szabadabban élnek, ám a sertések rafináltan torzítják a valóságot és fokozatosan veszik át a teljhatalmat. Csekély szellemi képességek miatt a többi állat ebből mit sem vesz észre, egyedül a szorgos munkának élnek, amely egy idő után kizsigereli őket. És a farm körül is egyre csak szaporodnak a megmagyarázhatatlan események.

 

A fokról fokra kiépülő diktatúra erősen épít a Sztálini időkre. Van egy ideológiaalapító, esetünkben Őrnagy, akinek a tanait titkosan kidolgozzák, megalapítva az Állatizmust. A nagy forradalmat lelkesítő dalokkal dicsőítik, az ünnepségek kötelező eleme a zászlófelhúzás és a nagygyűlés. Rigmusokat találnak ki, amiket még a legbutábbak is könnyen tudnak ismételgetni. Ám a kezdeti közös kormányzás hamar két pártra szakad, a keményebben dolgozókra és a reformerekre, amelyek közül az előbbi győzedelmeskedik. Az ünnepelt közös döntések idővel megszűnnek, bizottságok hozzák meg azokat, végül pedig már személyi kultusz is kialakul.

 

Forrás: Pinterest

 

Minden állat egy személyiségtípust mutat be. Az igáslovak sztahanovistaként alig állnak meg. A birkák az egyszerű népet jelképezik, akik csak ismételgetik, amit mondanak nekik. A kutyák a hűségesek, akik neveléssel a rendszer rendfenntartóivá válnak. A kanca a dezertőr, hiszen nem mindenki bírja a nyomást. A tyúkok a sztrájkolni próbálók, akiknek hamar elmegy a kedvük tőle. És vannak a látszatperbe fogottak, akik még azt is bevallják, amit nem követtek el. A kedvencem nekem mégis Benjámin, a szamár, aki teljes lelki nyugalommal figyeli az eseményeket. Kora miatt már sokmindent megélt, így tudja, hogy mi lesz a történet végkimenetele.

 

Az ellenségkép generálása volt az egyik szál, ami megmozgatott. Kezdetben az embert állítják a rossz oldalra, majd ez egy idő után átfordul egy sokkal megfoghatóbb irányába. Hógolyó láthatatlanul is mindig ott settenkedik és kémkedik a gazdának, legalábbis ezt terjesztik róla. Egy ponton túl már konkrétan fenyegetve is érzik magukat az állatok, így fegyverkezésbe fognak. Még veszteség esetén sem engedik csüggedni őket, felszínes dolgokkal vonják el a figyelmüket.

 

A második érdekes dolog a disznók manipulációs tehetsége, hogy képesek mindent úgy magyarázni, hogy ők jöjjenek ki belőle nyertesként. Sorra tűnnek el dolgok, ami miatt természetesen az ellenséget teszik felelőssé. A gyümölcsök beszolgáltatása pedig azért létszükséglet, mert a szellemi munkájukhoz elengedhetetlen, amit természetesen a népért tesznek. Fenomenális. De a legzseniálisabb a múlt megmásítása, amit az állatok visszamaradott szellemi képességeik miatt könnyen meg is tudnak magyarázni. A figyelmes olvasó szemében azonban azonnal lebuknak.

 

Forrás: Pinterest

 

A regény legnagyobb kérdése, hogy a szabadság hatására tényleg minden annyival jobb mint előtte. Ugyan ember nélkül több élelem és szabadidő jut nekik, de a korábban luxusnak számító cukor vagy épp szalag nem elérhető számukra. Szorgosan és nem mellesleg boldogan is dolgoznak, ám nem feltétlen jut nekik több. Bizonytalanság esetén a disznók a régi korral fenyegetőznek, így mindenkit megnyugtatnak, hogy előtte sokkal rosszabb volt. Az évek során viszont egyre nagyobb éhínség uralkodik, ám csodák csodájára a disznókon ez nem látszik meg.

 

Különös volt végigkövetni a külvilág reakcióit, hiszen ők megállíthatták volna a disznókat. Sokáig nevetségesnek tartották már a gondolatát is, hogy állatok irányítsanak egy gazdaságot. Aztán valótlan híresztelgetések kezdtek el terjedni, amit a gazdasági kapcsolatokkal szépen tompultak. Ugyan volt kísérlet a farm visszafoglalására, de végül érintetlenül fejlődhetett a diktatúra az ő finanszírozásukkal. Sőt még követendő példának is tekintették, hisz mint kiderült, sokban nem is különböznek egymástól.

 

Összességében

Másodjára sokkal nagyobb élményt nyújtott, amihez valószínűleg az is hozzájátszik, hogy az 1984 eléggé megviselt. Sokmindent megmagyaráz a diktatúrákkal kapcsolatban, így a történelemoktatás számára is fontos a kötet, nem is értem, hogy miért nem kötelező olvasmány. Félelmetesen pontos képet fest, amin egyrészt jót szórakoztam, másrészt viszont el is rémített.

 

Forrás: Pinterest

 

„Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura.”

~~~

„Nem kristálytiszta hát, elvtársak, hogy életünk minden baja az Ember zsarnokságából fakad? Csak az Embertől kell megszabadulnunk, és miénk lesz, amit a munkánk hoz. Egyik napról a másikra gazdagok és szabadok lehetünk. Mit kell hát tennünk? Nos, éjjel-nappal, testünkkellelkünkkel az emberi faj megdöntésén kell dolgoznunk! Ez az én üzenetem hozzátok, elvtársak: Forradalom! Nem tudom, mikor jön el ez a Forradalom – talán egy hét múlva, talán csak száz év múlva, de azt tudom, olyan bizonyosan, ahogy ezt a szalmát itt érzem a csülköm alatt, hogy előbb-utóbb győz az igazság. Ezt tartsátok szemetek előtt, elvtársak, egész hátralévő rövid életetek során! És ezt mindenekelőtt: adjátok át az üzenetemet azoknak, akik utánatok jönnek, hogy az eljövendő nemzedékek folytathassák a harcot, egészen a végső győzelemig.”

~~~

„Soha ne higgyétek el, ha azt mondják nektek, hogy az Embernek meg az állatoknak közös érdekeik vannak, és az egyiknek a boldogulása a másik boldogulását hozza. Ez hazugság. Az Ember semmi más élőlény érdekeivel nem törődik a saját érdekein kívül.”

~~~

„Aki két lábon jár: ellenség. Aki négy lábon jár vagy szárnyai vannak: barát.”

~~~

„És jusson eszetekbe az is, hogy az Ember ellen folytatott küzdelmünkben nem szabad hasonlóvá lennünk hozzá. Ha legyőztük, akkor sem szabad átvennünk bűnös szokásait. Soha egyetlen állatnak sem szabad házban laknia, ágyban aludnia, ruhát viselnie, alkoholt innia, dohányoznia, pénzhez nyúlnia, kereskednie. Az Embernek minden szokása gonosz. És, mindenekfölött, egyetlen állatnak sem szabad soha a saját fajtája fölött zsarnokoskodnia. Gyengék és erősek, okosak és együgyűek – mindnyájan testvérek vagyunk. Soha állatnak nem szabad megölnie egy másik állatot. Minden állat egyenlő.”

~~~

„A disznók maguk nem dolgoztak, csak irányították és ellenőrizték a többieket. Felsőbbrendű tudásukból természetesen következett, hogy magukra vállalják a vezetést.”

~~~

„Elfogadottá vált, hogy a gazdaság vezetésének minden kérdésében a disznóknak kell határozniuk, hiszen nyilvánvalóan okosabbak a többi állatnál, de határozataikat azért szótöbbséggel jóvá kell hagyni. Ez az elrendezés elég jól működött volna, ha Hógolyó és Napóleon között nem dúlnak állandó viták. Mindenben különbözött a véleményük, amiben csak véleménykülönbség merülhetett fel. Ha az egyik azt javasolta, hogy vessenek be nagyobb területet árpával, a másik holtbiztosan azt követelte, hogy vessenek több zabot; ha az egyik azt állította, hogy ez meg az a tábla éppen káposztának való, a másik tüstént kijelentette, hogy az a tábla semmi másra nem használható, csak répatermesztésre. Mindkettőjüknek megvoltak a maguk követői, és néha heves vitákra került sor. A Nagygyűléseken Hógolyó gyakran megnyerte a többséget ragyogó szónoklataival, de Napóleon a köztes időben ügyesebben agitált, hogy őt támogassák. Különösen a birkák között aratott sikert…”

~~~

„Később kiküldték Süvit, hogy járja körül a gazdaságot, és magyarázza meg az új intézkedéseket a többieknek.

– Elvtársak – kezdte –, bízom benne, hogy minden állat tudatosítja magában, mekkora áldozatot hozott Napóleon elvtárs, amikor ezt a különmunkát magára vállalta. Nehogy azt képzeljétek, elvtársak, hogy a vezetés élvezet! Ellenkezőleg: nehéz és súlyos felelősség. Senki sem vallja olyan szilárdan, mint Napóleon elvtárs, hogy minden állat egyenlő. Akkor lenne igazán boldog, ha ügyeitekben rátok bízhatná a döntéseket. Néha azonban esetleg helytelenül döntenétek, elvtársak, és akkor mi lenne velünk?”

~~~

„Az állatok ebben az évben úgy dolgoztak, mint a rabszolgák. De a munkájuk boldoggá tette őket: nem sajnáltak semmiféle erőfeszítést vagy áldozatot, mert tudták, hogy mindaz, amit tesznek, a jólétüket és azoknak a fajtársaiknak a jólétét fogja szolgálni, akik majd utánuk jönnek, nem pedig a rest és tolvaj emberekét.”

~~~

„Amikor a tyúkok ezt meghallották, szörnyen felháborodtak. Előzőleg figyelmeztették már őket, hogy szükség lehet erre az áldozatra, de soha nem hitték, hogy valóban megtörténhet. Már összekészítették a tojást a tavaszi költéshez, és most tiltakozásban törtek ki. Ha most elveszik a tojásaikat, az nem más, mint gyilkosság. Jones elűzése óta először tört ki a tanyám valami, ami lázadásra emlékeztetett. A tyúkok három fekete Minorca-jérce vezetésével elszántan megpróbálták Napóleon tervét meghiúsítani. Módszeresen felrepültek a szarufákra, és ott tojták meg a tojásaikat, azok pedig darabokra törtek a padlón. Napóleon gyorsan és könyörtelenül lecsapott rájuk. Megparancsolta, hogy a tyúkoktól vonják meg a fejadagjukat, és kihirdette, hogy halálbüntetés vár minden állatra, aki csak egy szem gabonát is ad valamelyik tyúknak. A rendelet végrehajtására a kutyák felügyeltek. A tyúkok öt napig kitartottak, aztán megadták magukat, és visszatértek a tojóládáikhoz. Közben kilenc tyúk éhen pusztult. Holttestüket elásták a gyümölcsösben; a hivatalos közlemény szerint baromfipestisben pusztultak el. Mr. Nyaffy semmit sem tudott az ügyről, a tojásokat pedig annak rendje s módja szerint leszállították: egy fűszeres hetente egyszer eljött a furgonjával, és elvitte a tojást a gazdaságból.”

~~~

„Az állatok megrémültek. Úgy érezték, mintha Hógolyó láthatatlanul megtöltené körülöttük a levegőt, és mindenféle veszéllyel fenyegetné őket.”

~~~

„– Ha Napóleon elvtárs mondja, akkor úgy igaz.”

~~~

„Nem tudták, mi a megdöbbentőbb: az állatok árulása, akik Hógolyóval szövetkeztek, vagy a véres megtorlás, amelynek az előbb tanúi voltak. A régi időkben gyakran láttak hasonlóan borzasztó vérengzéseket, most azonban mind úgy érezték, hogy ez sokkal szörnyűbb volt, hiszen maguk között történt. Mióta Jones elhagyta a farmot, eddig a napig állat nem ölt meg más állatot. Még a patkányt sem ölték meg.”

~~~

„Az állatok néha úgy érezték, többet dolgoznak, de semmivel sem esznek többet, mint Jones idejében. Vasárnap reggelenként Süvi a csülkei közt tartott hosszú papírszalagról felolvasta nekik azokat a számoszlopokat, amelyek bebizonyították, hogy a takarmányféleség-termelés kétszáz, háromszáz vagy ötszáz százalékkal emelkedett, melyiké hogy. Az állatoknak semmi okuk nem volt rá, hogy ne higgyenek neki, annál is kevésbé, mert már nem emlékeztek rá világosan, milyenek is voltak a viszonyok a Forradalom előtt. Mindazonáltal voltak napok, amikor úgy érezték, jobban örülnének kevesebb számnak és több ennivalónak.”

~~~

„Tudták, hogy a mostani életük kemény és sivár, gyakran éhesek és gyakran fáznak, és amikor nem alszanak, akkor rendszerint dolgoznak. De nem kétséges, hogy a régi időkben még rosszabb volt. Szívesen hittek ebben. Különben is, akkor rabszolgák voltak, most pedig szabadok, és ez óriási különbség…”