Merj az álmaidnak élni! | Susanna Leonard

Marie Curie számomra egy hatalmas példakép, hiszen lengyel nőként érvényesülni tudott a francia tudományos életben, és kitartásával olyan felfedezéseket tett, amivel kiérdemelte a legnagyobb tudományos elismerést jelentő Nobel-díjat. Susanna Leonard Madame Curie és a teremtő álmok című könyvében ezt a lányt, nőt és asszonyt ismerhettem meg, aki fittyet hányva társadalmi elvárásoknak az élmainak él. Ugyan számos fikciós elemet tartalmaz, mégis jó bevezetőnek tartom Marie életébe.

 

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2022
Kossuth Kiadó
regényes életrajz, női sors
négy csillag

Párizs, 1891. Marie már gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy nap megszökik az oroszok által uralt és szorongatott Lengyelországból. Aztán húsz évvel később ez az álom beteljesül: Marie a Sorbonne-on tanulhat. Keményen kellett harcolnia ezért, mert a tudomány világában nem szívesen láttak nőt. Marie azonban tudja, mit akar. Minden ellenérzés ellenére beleveti magát a kutatásba – és az életbe. Amikor találkozik a sármos fizikussal, Pierre Curie-vel, a boldogsága kiteljesedik. A férfi lesz a nagy szerelme, az a szerelem, amit keres. Pierre-rel úttörő sikereket ér el. Ezért azonban magas árat kell fizetnie, és Marie nem is sejti, milyen tragikus sorscsapásokat tartogat még számára az élet.

Egy rendkívüli tudós, lázadó és szerelmes nő története, aki megváltoztatta a világot.

 

Teljes meglepetésként ért a regény felütése, hiszen azt vártam, hogy kronologikusan kapjuk meg Marie életét, ehelyett férje sírjánál találkozunk vele. A fülszöveg sem ezt említi, aztán hamar magyarázatot kapunk mindenre. Az egész kötet egy visszaemlékezés, ami a jelenbe van ágyazva, és mindig azokat a részeket kapjuk meg, amik példaként szolgálhatnak az aktuális beszélgetőpartnereinek. Ez nagyon emlékeztett Gill Hornby Austen kisasszony című regényére.

 

Történetünk…

középpontjában Marie Curie áll, aki Skłodowskaként látta meg a napvilágot az Oroszország által megszállt Lengyelországban. Édesapja tanárként dolgozott, és a lányának is nagy tehetsége volt a számokhoz, ám nőként nem részesülhetett szülőhazájában magas szintű képzésben. Egy családi tragédia miatt úgy tűnt egy ideig, hogy a francia továbbtanulási álmainak is búcsút kell mondania, és helyette a vidéki életbe vetette bele magát. A sors azonban kegyes volt hozzá, és nem sokára nem csak hogy elvégezte a Sorbonne-t, de le is doktorált. Párizsban ismerkedett meg későbbi férjével is, aki nem csak a magánéletben nyújtott neki támaszt, hanem együtt is dolgoztak. A felfedezéseik egészségkárosító hatásával azonban ők sem számoltak.

 

A könyv négy egységre osztható, amelyek közül mindegyik másképp hatott rám. A jelenben Marie ugyan sokkal melankolikusabb, mint bármelyik másik részben, de mégis rengeteg erőt ad a beszélgetőpartnereinek, akik egytől egyig az álmaikért küzdő nők. Itt érezhettem a nagyságát, hiszen neki köszönhetik nagyrészt azt, hogy a tudományos pálya már nem csak a férfiak magánterülete. Emellett érdekes volt látni a magánéletének alakulását, hogy mennyire magának való tudós alkattá vált az éveknek és a körülményeknek köszönhetően.

Forrás: Pinterest

 

A múlt a gyermekkor bemutatásával kezdődik, ami sokkal inkább érdekes volt, mintsem magával ragadó. Az írónő itt alapozza meg Marie karakterét és magyarázza meg későbbi viselkedését. Egy tudásszomjas, szorgalmas, kitartó és koraérett lányt ismertem meg, akit a veszteségek tettek erőssé. Édesanyjával való kapcsolata nagyban meghatározza azt, hogy miért inkább a tudomány felé kezdett vonzódni, ám halála mégis megviseli. Ezen kívül megismerhetjük az aktuális Lengyelországi helyzetet, amiről meglepő módon eddig semmit sem tudtam. Az orosz megszállás alatt ugyanis az iskolákban nem tanulhattak lengyelül, amit magániskolába járatással lehetett kikerülni, de itt is voltak rendszeres ellenőrzések. Az ellenállás másik megnyilvánulása pedig a titkos egyetemek működtetése, ahol a felsőoktatásból kitiltott nők szerezhettek végzettséget.

 

A kötet számomra leggyengébb része az iskola elvégzése után tett vidéki kitérő. Ugyan megértettem utólag, hogy Marienak is kellett élnie és tapasztalnia, mint egy átlagos lány, hogy eljusson a tudományig, de itt teljesen meghasonult. Gyakorlatilag bárki lehetett volna a főszereplő, mert nem láttam benne sem a jelenben, sem a gyerekként megismert Maniat. A nincstelenségével való szembesülés, és az emiatt történő visszautasítás hatalmas pofonként hat rá. Azt viszont megtanulta, hogy az álmokat nem szabad feladni, mert van, aki avval együtt fogja szeretni.

 

A kedvencem egyértelműen a párizsi időszak, ebből még bőven el tudtam volna viselni többet. Eleve arra számítottam, hogy ez kerül a középpontba, így emiatt voltam a leginkább izgatott. Sajnos itt is inkább a romantika dominált és kevésbé a feminizmus. Viszont megjelennek nagyképű férfiak, akiket Marie barátnője Jeannet kerek perec kioszt. Nagyon bírtam az éles nyelvét, mert üdítően hatott, hiszen főszereplőnk tipikus tudósként leginkább a munkájába temetkezik. Ugyan Franciaországban szabadon tanulhatnak a nők, de az oktatási rendszer mégsem készíti fel őket a felvételire, így ugyanúgy nincsen esélyük, mintha kitiltanák őket.

Forrás: Pinterest

 

Pierre Curie egy becsületre méltó férfi, aki végtelenül aranyos és kedves. Ő ismeri el először Mariet tudósként, és nem nézi le azért, mert nő. Nagyon jó párost alkotnak, akik a véletlennek köszönhetően botlottak egymásba. Mindketten konokok, nem akarnak engedni az igazukból, de emellett támaszt is jelentenek a másiknak. Szerettem ezeket a részeket is, viszont a vége felé már nagyobb ugrások is vannak a történetben, pedig úgy olvastam volna még róluk.

 

A könyv történelmi beágyazottságát a tudományos kísérletezések és felfedezések támasztják alá. Ezek ugyan csak említés szintjén kerülnek elő, mégis úgy éreztem tőle magam, hogy nem egy izolált történetet kapok, hanem a valóság reprodukálását. Megjelenik benne Lilienthal úr és az ő repülési kísérletei, valamint a mozgóképpel kapcsolatos gondolatok mellett Lord Kelvin és Wilhelm Conrad Röntgen is.

 

Központi szerepet játszanak benne a női példaképek, ami a kiadói sorozat küldetése is. Van itt rebellis tanárnő és igazgatónő, de az én személyes kedvencem a nadrágviseletével mindenkit megbotránkoztató nagynéni. A kötet jelenében Madame Curie is egy példaképpé válik a fiatal generációk számára, hogy ne álljanak meg addig, míg az álmaikat valóra nem váltják.

 

Ez inkább egy bevezető a témába, hiszen Marie Curie mai napig leghíresebb életrajzát lánya, Eve Curie írta. Ennek ténye ebben a kötetben is megjelenik, hiszen Eve bőszen jegyzetel, miközben az édesanyja mesél. Emellett fontos még megemlíteni a 2019-es Radiaktív filmet, ami a kutatásaira fókuszál. Ugyan még nem láttam, de ezek után még inkább meg akarom nézni.

 

Összességében

Inkább regény, mint életrajz, ami szerintem tökéletes bevezető a híres tudósnő életébe. Nekem a kötet eleje kevésbé működött, mert azt vártam tőle, hogy jobban a párizsi időszakra koncentrál. Amint viszont megérkeztünk oda, majd mikor megsimertük Pierre-t, mindenért kárpótolt. Hihetetlen erő és kitartás volt Marie-ban, aki minden tudományos pályára készülő nő példakép lehet.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Forrás: Pinterest

 

„– Biztosan volt példaképe, ugye, professzor asszony?

– Lett volna? – Madame Curie sóhajtva megvonja a vállát, és kissé elbizonytalanodik, mert nincs felkészülve efféle kérdésekre. – Talán az első igazgatónőm, madame Sikorska. És igen, a barátnőim is, Jadwiga, alig múlt tizennyolc éves, amikor értünk, a nők jogaiért kezdett harcolni. És természetesen a nagynéném, Maria Rogowska. Ő másmilyen volt, mint akikkel fiatalkoromban találkoztam. Nadrágot hordott, cigarettázott, és inkább alapított egy bútorgyárat, mint hogy főzzön és gyereket neveljen. Igen, talán ő hatott rám a legbátorítóbban, hogy természettudományos karrierről álmodozzak.”

~~~

„Álmodozni valamiről, és megvalósítani egy álmot, az ég és föld […].”

~~~

„Az ember története pont úgy működik, mint a molekulák, ha felmelegítjük őket, mozgásba jönnek, és a velük szomszédos molekulák is mozogni kezdenek. Ha megérint minket valaki másnak az élettörténete, lehetséges, hogy a sajátunk is új irányt vesz.”

~~~

„– Te vagy az, Sofia? – Mania a fénylő égitest felé mosolygott. – De szép is lenne! Akkor jól lennél, egész életedben ragyoghatnál, semmi mást nem kéne tenned, csak ragyogni és ragyogni. – Annyira tetszett neki az a feltételezése, hogy a halottak csillagként élhetnek tovább, hogy el is nevette magát. – Szerintem Sofia Skłodowskaként elég rövid volt az életed, de csillagként végtelenül sokáig élhetsz; legalábbis majdnem végtelenül. Ugye jól vagy, drága Sofia?”

~~~

„– De éppen az fogja Maniát motiválni, hogy fiatalabb lesz a többieknél. Hiszen tudja, milyen törekvő, madame Sikorska. Mania nemcsak jó akar lenni, ő akar mindenben a legjobb lenni. Azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt három hétben néhányszor leültem vele egy kicsit tanulni, és tudja, mit? Alighogy meglát egy matematikafeladatot, máris kivirul. Elmúlik a hasfájása, és rövid időre még a gyászát is elfelejti.”

~~~

„– Mi, lengyel pozitivisták egyszer s mindenkorra véget vetünk annak a hagyományos felfogásnak, hogy a nők a gyengébb nem képviselői, és másodikak az emberiség rangsorában, hogy csupán arra valók, hogy a férjük gondoskodó társai legyenek, hogy gyerekeket szüljenek és neveljenek, és rendben tartsák a házat meg az udvart. Sokkal inkább amellett vagyunk, hogy a nők a férfiak egyenértékűek, azonos jogokkal rendelkeznek, és arra biztatjuk őket, hogy a jövőben szenteljék életüket a matematikának, a fizikának, az orvostudománynak és más természettudományoknak.”

 

Forrás: Pinterest

 

„Pénz ide vagy oda, nem szabad feladnunk az álmainkat!”

~~~

„– Kívánom, hogy majd neked könnyebb legyen a diákjaiddal, mint nekünk volt veled.

Mania gúnyos mosolyra húzta a száját. Az igazgató nyilván abból indult ki, hogy ezzel a kitűnő eredménnyel magánháznál vagy bentlakásos lányneveldében hamar kap majd tanítói állást.

– Én pedig azt kívánom, hogy a diákjaimnak majd egyszer olyan kedves példaképükké válhassak, amilyet én hasztalan kerestem az ön iskolájában, igazgató úr.”

~~~

„Mania úgy tett, mintha figyelne, és derekasan próbált visszamosolyogni rá. Közben meg az járt a fejében, amit már régóta meg akart mondani Carol atyának: hogy Isten, ha valóban mindenható, akkor felelős az anyja haláláért; és ha Isten az ezer imádság ellenére sem akadályozta meg anyja halálát, akkor egészen nyilvánvalóan nem mindenható, ebből kifolyólag viszont nem is isten; tehát akkor se több, se kevesebb annál, mint egy kisember gyermekkorát megédesítő illúzió, ami a valódi életben aztán darabjaira hullik és megsemmisül.”

~~~

„Már máskor is előfordult, hogy egyfajta pionírként tekintettek rá élharcosként, aki a kutatás és a tudomány területén utat tört a fiatal nőknek. Soha nem érintette meg igazán, inkább idegenkedett ettől a gondolattól. Ugyanakkor tényleg így volt, ő lett a Sorbonne első női hallgatója.”

~~~

„– Nem érzi azt, hogy kockára teszi az életét? Vagy hiszünk a tehetségünkben, vagy nem. Vagy mindenáron el akarjuk érni az álmainkat, vagy nem. Ön mit akar, mademoiselle? El akarja veszíteni vagy meg akarja nyerni, amit az élet magának szán? Önnek kell eldöntenie: költő akar lenni, vagy egy csinos kis dísztárgy, amivel a professzor úr kidekorálhatja az életét?”

~~~

„– Ne hagyja, hogy becsapják az érzelmei, még maga előtt áll az egész élet, még csak most kezdi felfedezni magában a tehetséget! Még csak most kezdi megsejteni, kivé és mivé is válhatna. És egy olyan férfi miatt, aki az asszisztensévé akarja lealacsonyítani, máris feladná ezt a felfedezőutat, ami elvezetné önmagához?”

 

Forrás: Pinterest

 

„– Ez meg mi? – ámult el. – Lyukas talpú tánccipő?

– Nem. – Mania könnybe lábadt szemmel vette ki a cipőt a lány kezéből. – Ez az én szívem, amin átgázolt a szerelem.”

~~~

„Ritkaság, ha olyan férfira talál egy nő, akivel nemcsak emberileg és testileg harmonizál, hanem a munkájuk iránti szenvedélyükben is osztozni tudnak.”

~~~

„– Tudomásom szerint köztársaságunk minden nő számára, aki csak élni akar vele, elérhetővé tesz az egyetemet.

– Valóban? – Jeanne megállt, és csípőre tett kézzel ingerület pillantott a férfira. – Tehát azt hiszi, hogy egy nőnek csak fel kell mutatnia egy mesterien horgolt edényfogót, és máris megkezdheti a tanulmányait a Sorbonne-on?

– Miket hord itt maga össze, mademoiselle! – emelte fel tiltakozón a kezét Lamotte.

– A felvételihez tőlünk is ugyanazt várják el, mint a magafajtától, monsieur, csak éppen minket nem készítenek fel rá megfelelően. – Jeanne a férfi újságjára bökött. – Erről nem írnak a maga lapjában? – Majd Marie-ra mutat. – Ez a hölgy itt végtelen sokat fáradozott azért, hogy egyike lehessen a Párizsban egyetemre járó kétszáztíz nőnek, mert az oroszok Lengyelországban megtiltják a nők számára a továbbtanulást…

– Az oroszok, ugyan már, mademoiselle! – A férfi hevesen legyintett.

– …a francia teremtés koronái természetesen udvariasabb formát találtak arra, hogyan hátráltathatják a hölgyeket egyetemi tanulmányaikban, az utóbbi iskolareformmal ugyebár. Ez a rendkívül hatékony tákolmány többek között oda vezetett, hogy jelenleg a Sorbonne-on tanuló kétszáztíz nő közül csupán néhány rendelkezik francia állampolgársággal. Az egyik ilyen szerencsés én vagyok. – Széttárt ujjait a férfi arca elé nyomta. – Négy francia nő a kilencezer hallgatóból, monsieur!”

~~~

„– De nem éppen azok viszik előre a világunkat, akiket őrültnek titulálunk? Én legalábbis csodálok mindenkit, aki ragaszkodik az álmaihoz.”

~~~

„Mikor is fordult elő utoljára, hogy csak úgy állt és nézet valamit? Hogy olyen sok időt töltött el minden értelem és cél nélkül, úgy, hogy mégis ekkora örömöt szerzett neki?”