Jane Austen és a 21. század | Rachel Givney

A Jane Austen lázam általában tavasszal köszönt be, ám nem tudtam szótlanul elmenni a frissen megjelenő Szerelmes Jane című regény mellett. Rachel Givney könyve úgy csavar a történeten, hogy szeretett írónőnket belehelyezi a 2020-as évbe, és mindezt finom kézügyességgel teszi. Szerintem jól megoldotta, főleg az volt benne az izgalmas, hogy tudtam, hogy fikció, és épp emiatt bármi megtörténhet.

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2021
Athenaeum Kiadó
romantikus, időutazás
öt csillag

Rachel Givney első, romantikus regényében az írói álmokat dédelgető Jane Austen egyszer csak a jövőbe utazik, hogy fellelje a szerelmet, amelyről már oly sokat írt, és azt a jövőt, amit elképzelt magának… Ezzel azonban saját írói hagyatéka forog kockán…

Anglia, Bath, 1803. A társaságkerülő, inkább a magányos sétákat kedvelő, huszonnyolc esztendős Jane Austen arról álmodozik, hogy egy nap megjelennek aprólékos műgonddal írt történetei. Ugyanakkor egyre inkább fenyegeti a veszély, hogy vénlány marad, ezért hamarosan döntő lépésre szánja el magát, és a jövőben köt ki. Úticélja pedig…

…Anglia, Bath, napjainkban. A klastrom titka filmváltozatának díszletei. Sofia Wentworth, ismert hollywoodi színésznő a kosztümös filmben kapott szerepével egyszerre próbálja megmenteni hanyatló karrierjét és széthullóban lévő házasságát. Amikor megismerkedik Jane-nel, nagy hatással van rá az ifjú „kollegina”, aki a jelek szerint sehogy sem akar kibújni a szerepéből, még akkor sem, amikor épp nem forognak a kamerák.

Jane, miután megszokta a ló nélküli hintók látványát és a 21. század sokkoló divatját, találkozik Freddel, Sofia öccsével, akinek – minő arcátlanság – van mersze egyszerre sármosnak, szellemesnek és kedvesnek is lenni.

De mi történik, amikor Jane, akarata ellenére, beleszeret Fredbe? És ha Jane kitart Fred mellett, vajon meg tudja-e valósítani az írói karriert, amire mindig is vágyott?

 

Arra vágyott a lelkem, hogy megölelgessék, és mindezt megkapta ettől a teljes mértékben komfortolvasmánytól. A modern kor is jól állt a regénynek, egyáltalán nem érzetem, hogy a korában haladó szellemű Miss Austen annyira kilógott volna. Természetesen rengeteg új inger érte az azóta eltelt idő találmányai által, de szépen adaptálja mindet.

Történetünk…

Bathban játszódik, ahol 1803-ban Jane-t még szülei nagyon férjhez akarják adni. Fel is bukkan egy ígéretes kérő, aki másnapra faképnél is hagyja. Bánatában felkeresi az egyik ismerősét, aki egy londoni javasasszonyt ajánl, hogy talán ő majd el tudja vezetni Jane-t az igaz szerelemhez. A varázslat tényleg működik, és egyszer csak 2020-ban találja magát egy kosztümös film próbáján, amely történetesen A klastrom titka című Austen regényből készül. A helység, ahova megérkezik, egy válófélben lévő, híres színésznőé, Sofiáé, aki az elején nem akarja hinni Jane-nek. Sokkal inkább a saját sikerére és a zátonyra futott házasságra koncentrál, ám amint rádöbben, hogy kihez is van szerencséje, akcióba lendül. Mindeközben Sofia történelemtanár öccséhez kvártéjozzák be magukat, aki akaratlanul is belehabarodik Jane-be. Az idővel azonban nem éri meg játszani.

Forrás: Pinterest

Annyira jó volt ismét egy olyan könyvet olvasni, amely szeretett írónőmet teszi meg hősnőjének, mert az Austen kisasszony nagyrészt Cassandra életét meséli el, és csak néhány részt kapunk Jane szemszögéből. Nagyon tetszettek a fejezetei, mert Rachel Givey teljesen úgy ábrázolja, mintha az írónő az egyik regényének főhősnője lenne. 28 évével már bőven vénlány, és egyáltalán nem olyan, aki után a férfiak sóvárognának. Kócos a haja, mindig megtalálja a sarat és legkedvesebb elfoglaltsága az írás. Utóbbit édesanyja egyáltalán nem pártolja, ezért csak titokban űzi, viszont egyszer rajta kapja, és a kézirat azonnal repül is a lángok közé.

 

Jane jól kezeli az időutazást, egyáltalán nem esik kétségbe. Ehhez nagyban hozzájárul a forgatási helyszín, illetve Bath kortalansága is, mert csak akkor látogat el Londonba, amikor már megszokta, hogy minden utcasarkon érheti meglepetés. Érdekes volt 19. századi szemmel figyelni jelenünket, mennyivel másabb volt régen az élet. Jane talpraesetten próbálja ki a vívmányokat, amelyeket kezdetben mágiával átitatottaknak vél. Illetve feltűnik neki, hogy az emberek manapság sokkal kevesebbet dolgoznak.

 

Sofia szemszögét először nem értettem, és leginkább vágytam volna vissza Jane-hez, mert nem volt kedvem a díva szenvelgéseihez. Aztán az első fejezete végén rájöttem, hogy mi az ő szerepe: általa láthatjuk 21. századi szemmel az eseményeket, illetve így azt is figyelemmel kísérhetjük, amikor épp nincsenek egy légtérben. A regény elején kissé elviselhetetlen, mert állandóan csak hisztizik, és a férje utáni sóvárgáson kívül nincsen életet. Idővel azonban egyre inkább én is megértettem a problémáit, és ő is képes volt továbblépni, így már el kezdett érdekelni az ő sorsa is. Általa Givney a színésznők „kiöregedését” és a feltörekvő fiatal generáció elfogadását járja körbe. Mert attól még, hogy valaki már nem huszonéves bombázó, ugyanolyan jól játszhat, ha csak a tapasztalatai által még jobban, viszont el kell fogadni azt is, hogy már más szerepek várnak az emberre.

Forrás: Pinterest

A kötet a színészek mellett az írókkal is foglalkozik. Jane ekkor még egy kötetet sem adott ki a saját idejében, a 21. században viszont ünnepelt szerző. Épp emiatt kerüli a könyveit, de úton útfélen mégis belebotlik. A legaranyosabb reakciója, amikor megtudja, hogy shakespeare-i magasságokba emelték. Vajon mit kezdenének azok az írók a hírnévvel, akik haláluk után váltak ismertté? Austen ebben a fikcióban örül neki, de nem száll a fejébe, hiszen az ő idővonalában ezek a művek még nem készültek el ilyen formában. Viszont megerősítések jól jön neki, hogy érdemes folytatnia azt, amit csinál.

Nem lenne megfelelő továbbgondolás, ha nem lennének benne férfiak. Az elején megjelenő Mr. Withers szimpatikusnak tűnt, mert a daliás külső mögött humoros belső lakozik. Már el is kezdtem kombinálni, de hamar leírta magát a szememben. Rajta kívül még ott volt Sofia exférje, akit leginkább a fiatal test vonz, mintsem az érett szépség. Maga sem tudja, hogy mit akar, de legalább felvállalja a hibája következményeit. Végül pedig ott van az öcs, Fred, aki után a legkisebb erőfeszítésre is döglenek a nők. Pont emiatt nem értette elsőre Jane viselkedését, aki első találkozásuk alkalmával kiosztotta, hiszen illetlenség egy olyan táncot visszautasítani, amire korábban már igent mondtunk. Jane ügyesen kezelte a helyzetet, és jól fejbe is kólintotta ezzel a férfit. Kiderül, hogy ő is ír, és a közös téma még közelebb hozza őket egymáshoz. A férfi viszont nem tudja, hogy ő a híres Miss Austen, csak egy színésznőnek gondolja. Épp emiatt volt nagyon aranyos az a jelenet, amikor Jane teljes beleéléssel magyaráz neki az írásról, majd a végén hozzáfűzni, hogy mindezt természetesen csak hallotta.

 

Az olvasás során végig izgultam, hiszen nem tudhattam, mire fog kifutni a történet. Az el-elporladó Austen regények miatt is cidriztem, hogy mi lesz velük. Givney pedig még a könyv utolsó harmadára is tartogat meglepetést. Vajon mit választ Jane: az írást vagy a szerelmet? És még a legnagyobb csavart nem is sejtitek, amin én el is pityeredtem.

Forrás: Pinterest

Érdekességként még meg kell említenem a végén, hogy magam is meglepődtem, milyen természetességgel kezeli a könyv és maga Jane karaktere is az LMBTQ reprezentációt. Ugyan egy jelenetben kerül elő, de meglepett, viszont emellett jól is esett.

Összességében

Austent szerető lelkemnek teljes mértékű kikapcsolódást nyújtott. Mivel nem egy konkrét regényt dolgoz fel, hanem a modern korba helyezi Jane-t, sokkal nagyobb szabadsággal alakíthatja a sorsát. Az írás mellett a könyv foglalkozik a színésznők idősödésével, ami csak fűszerezte a történetet. És a filmforgatásos rész is sokkal jobban tetszett benne, mint az Álmaim hőse, Mr. Darcyban.  

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

„Tudta, hogy a legdrágább gyémántok óriási nyomás alatt formálódnak, és a kínlódás idővel meghozza gyümölcsét.”

~~~

„Amikor Fred pénzt adott a jegyárusnak, az a kezével ügyködött valamit a doboz előtt, amely ezután kiadta a pénzt és a jegyet, az ember pedig továbbította őket Frednek. Minél több ilyen dobozt látott Jane, annál inkább arra jutott, hogy nem az emberek uralkodnak a dobozok felett, hanem fordítva – azok irányítják az embereket.”

~~~

„Jane még egyszer végigpillantott a polcon sorakozó címeken. Shakespeare összes művei mellett Szophoklész tragédiái foglaltak helyet. A saját kötete szomszédságában pedig a Canterbury mesék ácsorgott Chaucertől. Megrázta a fejét. Hiszen a műve óriások mellé került.”

~~~

„– Tudod, hány regényt írnak az emberek minden évben, hogy aztán a fiók mélyén végezze? Azt hiszem, már így is elég regény van a világon.

– Rémisztő gondolat.

– Túl nehéznek bizonyult az írás. Nem tudtam, hogy jó-e, amit csinálok. Megmutattam egy korai vázlatát az egyik kollégámnak. Tett néhány visszafogott, építő jellegű megjegyzést, de én már ennyitől is úgy készültem, hogy megfogadtam, sosem vágom még egyszer ilyesmibe a fejszém.

– Ez az a pont, ahol kitartóan kell lenni – jelentette be Jane. – Mindig az áttörés előtt várnak ránk a legnehezebb pillanatok. Éppen akkor kell folytatni az írást, amikor már úgy tűnik, hogy minden elveszett. Bíznod kell az ösztöneidben akkor is ha nem látszik az út vége. Ezt a történetet senki sem tudja rajtad kívül megírni. Az írás magányos hivatás.

– De mi van akkor, ha nem találom a megfelelő szavakat? – kérdezte Fred.

– Akkor összeszorítod a fogad, még erősebben fogod a tollad, és folytatod.

– Gyötrelmesen hangzik.

– Valóban az – ismerte el a nő. – És amikor megtöltöd a papírt szavakkal, és újraolvasod őket, kétségbe fogsz esni.

– Pompás! – felelte Fred, és felnevetett.

– Aztán másnap, amikor megint elolvasod, találsz majd egy félmondatot, ami talán mégsem olyan szörnyű – És ennek láttán ujjongani fogsz, és úgy érzed majd, hogy bármire képes vagy. – Megköszörülte a torkát, amikor észrevette, hogy kissé elragadtatta magát. – Én legalábbis így hallottam.”

 

Forrás: Pinterest

„– Akkor nevezz meg egyetlen helyet, ahová érdemes elmenni.

– Ott van például a szivattyúház.

– A legszörnyűbb mind közül! – csattant fel Jane. – Teázás és intrikálás. A pletykafészkek gyűjtőhelye. – Érezte, hogy felemeli a hangját, és rögtön a padlóra szegezte a tekintetét.

– Szerintem egész kellemes. Maga a fürdő például hihetetlen.

– Talán az. Nem tudom, még nem voltam odabenn.

– Akkor viszont nem is szabadna bírálnod. Ez ugyanolyan, mint a máglyára vetni egy könyvet, amit el sem olvastál.”

~~~

„– Engem nem érdekel a romantika – jegyezte meg szárazon. – A romantika hamisság. A virágcsokrok és az édességek nem érnek annyit, mint a valódi megbecsülés.”

~~~

„– Egy olyan embert látok, aki távolságtartónak mutatja magát, noha meleg szíve van. Valakit, aki előszeretettel ítélkezik mások felett, de jó oka van rá. Valakit, akit megbántottak, úgyhogy most elővigyázatos. – Jane meredten nézte a férfit, miközben az beszélt. – Valakit, aki nem bírja a bolondokat, és miért is kéne bírnia? Valakit, aki annak ellenére szereti az embereket, hogy milyen igaztalanul bántak vele. Egy derűlátó személyt, aki…

– Derűlátó? – szakította félbe Jane. – Aligha.

– De igen, derűlátó – folytatta Fred. – Olyasvalakit látok, aki úgy tesz, mintha megvetné a világot, miközben olyan különlegesnek tartja, hogy a legszívesebben örökké élne, hogy minél többet tapasztalhasson belőle. – Szünetet tartott. – Egy lélegzetelállító szépségű lányt látok. Nos, mindennek pontosan melyik részéből következik, hogy nem kedvellek?”

~~~

„– Hogy lehetséges, hogy ez a sok mágikus doboz és cső sem képes meggyógyítani? Olyan tehetetlennek érzem magam! Azt kívánom, bárcsak segíthetnék.

– Megfoghatja a kezét.

– De hát mit érek én ezekhez a masinákhoz képest? Hogyan segíthet az, ha fogom a kezét?”

~~~

„A gépek csak elindítani tudják a szívet, működtetni nem. Arra csak a szeretet képes.”

~~~

„Ahonnan én jövök, a nők értéke kizárólag a termékenységükben és a hozományukban mérhető. Manapság pedig, úgy látom, a külsejüket határozza meg, hogy mennyit érnek. Sem az én koromban, sem most nem számít, hogy egyébként mi jár a fejükben.”

~~~

„Jane megrázta a fejét, amikor eszébe jutott, az anyja mennyire megszállottjává vált annak, hogy egyengesse a gyereki útját. Ő segített Henrynek a banki ügyletei intézésében, és órákon át is képes volt hallgatni James szörnyűséges prédikációit. Jane most már értette, hogy miért – hiszen egy anya számára a gyermek mosolya mindennél többet jelent.”