Bizonyos könyvsorozatok
egyes részei annyira lazán kapcsolódnak egymáshoz, hogy különálló könyvként is
teljes mértékben értelmezhetők. Erről egyszerre a General Pressnél megjelenő
romantikus könyvek jutnak az eszembe, de az általam olvasott Francesc Miralles
regény is ilyen. Számomra csak utólag derült ki, hogy a Das unvollkommene Leben oder
wie das Glück zu Samuel fand is egy második rész, de én teljes mértékben
kerek egésznek éreztem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 kortárs fikció négy csillag |
Das leben ist nirgends
perfekt.
Aber überall wunderschön.
Genau das hat Samuel
gebarucht. Eine Spur in ein neues Leben. Als ihn aus Japan eine Postkarte
erreicht, mit einer Glückskatze vorne darauf, kann er nicht anders, er packt
seine Koffer. Das Leben des jungen Literaturprofessors ist in eine Sackgasse
geraten, der Aufbruch kommt zur rechten Zeit. Am meisten interessiert ihn aber:
Wer hat ihm diese Postkarte geschickt? Ein zauberhaftes Rätsel, das nur mit der
Poesie eines Neuanfangs zu lösen ist.
Elsőként a borítója fogott
meg – kitűnt a Libro utolsó darabos dobozából –, viszont nem csak a külcsínye
miatt tartom jó könyvnek. Az első fejezet és főképp az első bekezdés
elmélkedése átszövi az egész regény hangulatát, amely lelassulás nagyon jól
esett a rohanó mindennapok közepette. Olvasás közben igazán komfortosan éreztem
magam, és ugyan eljutunk valahová a végére, de a hősünkkel megtett közös út
sokkal fontosabb, mint a cél.
Történetünk…
a negyvenes éveiben járó
Samuelről szól, akivel telefonon szakít a barátnője. Változásra vágyva Japánba
utazik, hogy megtalálja a titokzatos képeslap feladóját, de sokkal inkább
önmaga felfedezésére indul. Megismerkedik a kultúrával, az emberekkel és az
újrakezdés lehetőségével, amely mindenkinek megadatik.
A kötet nagyrészt Japánra
fókuszál, de mégis Barcelonában kezdődik, Samuel ugyanis az ottani egyetemen
tanít németül. Szívügye a nyelv, ám a szakot már megszűntették, és az irodáját
beintegrálták az angolosokhoz. Nagyon érdekes volt spanyol szemszögből olvasni
a nyelvről való elmélkedést, és főképp a német, mint második nyelv mostoha helyzetéről.
Ugyan az első részben
ismerkedik meg hősünk a macskájával, a cirmosok továbbra is nagy szerepet játszanak is az életében. Az első Japánból érkező képeslapon is egy integető
macska van, ezért sem veszi fél vállról a jelet. A kezdés után csökken a
jelentőségük, de mindenképp szerencsét hoztak neki még így is.
Fontos helyet kap a
könyvben a zene, amely nem csak mint beszélgetés tárgya jelenik meg.
Hangsúlyozza a kifejezőerejét és kapcsolódási pontként betöltött szerept. A
kötetben konkrét dalszövegek szerepelnek, amelyek mind fordításra kerültek, ami
nagyon szimpatikussá tette a szememben a szerkesztést. A japán számok
fontetikusan kerültek leírásra, és még az angolt se vette egyértelműnek, hogy
mindenki érti.
 |
| Forrás: Pinterest |
Érződik rajta, hogy nagyon
mai történet, amely mai problémákkal foglalkozik. Megjelenik benne a WhatsApp
és a Spotify is, mint mindennapos alkalmazások, valamint a telefonon való
szakítás, amely minden mód közül a legrosszabb.
Sokat tanultam Japánról,
amely már Samuel tényleges Japán-túrája előtt elkezdődik. A szomszédjában lakó
Titus szerkesztőként dolgozik, és nagyon szeretne egy könyvet írni a „wabi
sabi”-ról. Nagyon szerettem azt a részt, amikor a teakultúráról mesél, mert én
is tanulhattam a sencháról, a gyokuróról és a skálán a kettő között
elhelyezkedő kabusecháról. Megjelenik benne Murakami hírességének kritikája, a
Fuji turisztikai túlterhelése, de láthatjuk azt is, hogy a katasztrófák utáni
wc-papírvásárlási láz nem újkeletű dolog, hanem a mai ismeretekkel sokkal
inkább egy kollektív tudatban élő szokás. De legalábbis sokmindent
megmagyarázott. Samuellel együtt megkóstoljuk a szakét, és megismerjük a helyi
gasztronómiát, valamint megtudhatunk Japán őslakosságáról is érdekes dolgokat.
A kötet enged elcsendesedni és megnyugodni. Elmélkedik az egyedül utazásról, önmagunk megtalálásáról, és hogy a legfontosabb dolgok mindig a szemünk előtt vannak. A wabi sabi mellett a zenbe is bepillantunk. Ez azért volt számomra érdekes, mert pont olvasás közben néztem egy hasonló témájú videót. Véletlenek nincsenek. Az út pedig a legfontosabb, a cél csak másodlagos.
„Wir kommen aus dem Nichts, und ins Nichts kehren wir zurück. Dazwischen geschieht etwas. Und dieses Etwas nennen wir Leben.”
~~~
„Deutsch ist wie eine Geliebte, die einen nur respektiert, wenn man ihr Ausschließlichkeit zugesteht. Als Nebenfach eines Anglistikstudenten kann es die Hölle sein.”
~~~
„Der Lauf der Dinge ist unvorhersehbar, aber weise Menschen betonen immer wieder, alles geschehe zu seiner Zeit. Und das ist besonders beunruhigend.”
~~~
„Irrtümer wiederholen sich nicht zweimal auf die gleiche Weise.”
~~~
»Je weniger Licht die Pflanze während ihres Reifeprozesses abbekomt«, fuhr er fort, »umso stärker wird ihr Unami. Genauso ist es mit den menschlichen Gefühlen. Wenn man sorgen nicht durchlüftet, gären sie in einem, so lange, bis man verbittert.«
~~~
»Was hast du gelernt?«, fragte sie neugierig.
»Dass es Blödsinn ist, etwas in der Ferne zu suchen, was man in der Nähe hat, und dass die Dinge nie so laufen, wie man es sich wünscht. Nichts ist volkommen, und nichts währt ewig. Alles verändert sich… genau wie Marc. Während er hier in meinen Armen liegt, merken wir gar nicht, wie er wächst und die Welt entdecht.«
A sorozat további kötetei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése