Vajon tényleg bűnös-e a bűnös? | Hannah Kent

Izlandról mindig a gejzírek és a hosszú éjszakák jutnak az eszembe. Ezen hideg országban azonban mégis nagyon boldog emberek élnek, ami a természetnek is köszönhető. Hannah Kent Rekviem egy gyilkos asszonyért című regényének zord időjárása azonban a 19. század nehézségeit és elszigeteltségét mutatja be egy gyilkosságon keresztül.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
történelmi, krimi, lélektani
négy csillag

Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben.

Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól.

Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja.

Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története.

 

A könyv hátulja nem árul el sokmindent, csak az alaphelyzetet, és ez így is van rendjén. Érdemes szinte vakon belemenni a kötetbe, hiszen a szemünk előtt nyílnak ki a karakterek és magyarázódnak meg az események. Krimihez híven senki sem szeretné előre tudni a csattanót, így én is igyekszem a legminimálisabb tartalmi említés mellett sokkal inkább az érzelmekre fókuszálni.

 

Történetünk…

a 19. századi Izlandon játszódik, ahol kettős gyilkosság, gyújtogatás és lopás vádjával három embert halálra ítélnek. Érdekesség, hogy ketten az egyik áldozat szolgái voltak. A kivégzésre várva Agnest egy családhoz szállásolják el, és egy pap is jár hozzá a bűnbocsánat gyakorlásáért. Nekik mesélik el az életét, és hogy hogyan is került abba a helyzetbe, hogy a munkaadója életére törjön. De tényleg ő az igazi gyilkos?

Végig belengi a komor hangulat az olvasást. Egyáltalán nem romantizálja a szigetországot, amely akkor még dán fennhatóság alá tartozott. A vidéki életet mutatja be, ahol a rossz minőségű házakban gyakori a fagyos hideg és a betegségek is könnyebben terjednek. Keményen kell dolgozni, hogy a zord tájat termésre fogják. A ködös légkör emiatt inkább hidegebb időben javasolnám az olvasását, mert sokkal könnyebben el tudsz merülni benne. Nem biztos, hogy mindig lesz kedved hozzá, mert én is az ennél „boldogabb” könyveket szeretem, de néha kell egy kis borzongás.

 

Sok türelem kell a regényhez, hiszen lassan építi a tudást, ami ahhoz kell, hogy meg tudjuk ítélni: vajon tényleg megérdemlik-e a gyilkosok a büntetésüket? Ugyan már az elején kimondják a halálos ítéletet, de nem éreztem azt, hogy nekem emögé be kéne állnom, hiszen egyáltalán nem ismertem sem az okokat, sem a körülményeket. A szereplők előítélete segített rádöbbenteni, hogy mennyire hagyatkozunk mások véleményére. A történet előrehaladtával egyre inkább kíváncsi voltam a „rejtély” megoldására, pedig nem haladtam vele gyorsan.

Forrás: Pinterest

Három szemszögből látjuk az eseményeket. Az egyik a befogadó család, ahol vagy az egyik lány, vagy az édesanya perspektíváját kapjuk meg. Kezdetben idegenkén és teherként tekintenek Agnesre, de az együtt töltött majd egy év alatt megváltozik a kapcsolatuk. A másik a segédlelkész, aki fiatal kora ellenére készíti fel a nőt a halálra. Módszerei nem feltétlen tradicionálisak, mert a közös imádság helyett inkább a múltjáról mesélteti. És végül megkapjuk Agnest is, aki a regény legösszetettebb karaktere. Lassan bontakozik ki előttünk az élete, aminek segítségével rakhatjuk össze a jelleméz. Árva lányként hamar szolgálónak kellett szegődnie, de leginkább szeretetre vágyik. A börtönben töltött idő megviselte, de az előtt sem volt könnyű élete. Teljes valóját megismerve közel került hozzám, és elszorult a szívem az elkerülhetetlen vég miatt.

 

A kötet során különböző témák kerülnek elő. Beszél a falusi pletyka terjedéséről és ferdítéséről, illetve felveti, hogy csak azért mert a vádlott okos, mindenképp bűnös, hiszen kinézik belőle. Vajon tényleg megérdemelte-e Agnes vagy a csak a körülmények áldozata lett? Nagy szerepet kapnak a babonák és a tévhitek, amelyet a borítón lévő toll is jelképez. Ugyan jelen van a katolikus hit, de ebben a zárt világban teljes mértékben megférnek egymás mellett a sagák és a bibliai történetek.

 

Mindenképp olvasd végig a kötetet, mert úgy kapsz teljes képet az esetről. De emellett az Utószó és az utána található háttértörténet sokat hozzátesz a regényhez. Ugyan ez egy kitalált történet, de az alapját valós események adják. Az utolsó izlandi kivégzéseknek állít emléket a leszármazottak tiszteletbentartásával. Érzékenyen nyúl az alapanyaghoz, és regényírói fantáziával kiegészítve egy értékes regényt gyúrt belőle. Feljegyzések mellett elbeszéléseket vesz alapul, hiszen minden árnyaltabb, mint azt ahogy hivatalnokok leírják.

 

Összességében

Női sors. Észak-Európa. Igaz történet.

Ha ezek közül bármelyik is hívószóként működik nálad, akkor megéri kézbevenni ezt a kötetet. Hangulata miatt lassan olvastam, de végig érdekelt az igazság. Szerettem volna teljes képet kapni a gyilkosságról és Agnesről, akit fokozatosan ismertünk meg. Szerencsére a fülszöveg nem árul el sokat, de alapjáraton is megéri tudatlanul belemenni történetbe.

Forrás: Pinterest

„Hallgatok. Úgy döntöttem, elzárkózom a világ elől, megkeményítem a szívemet, és ragaszkodom ahhoz, amit még nem vettek el tőlem.”

~~~

„Hány másik test feküdt már itt előttem? Hány rémálmot láttak már ezek az ágyneműk?”

~~~

„A tárgyalás után a tjötni pap azt mondta, a pokol tüzén fogok égni, ha nem bánom meg eddigi bűnös életemet, és nem imádkozom a bűnbocsánatért. Mintha az imádság egyszerűen kiszakítaná a bűnt. Hiszen minden asszony tudja, ha egyszer beleszőtték az anyagba, ott marad: az egyetlen módja, hogy kijavítsuk a hibát, ha hagyjuk felfesleni az anyagot.”

~~~

„– Sok dolog van ezen a világon és a másvilágon, amit nem értünk. De attól, hogy nem értünk valamit, még nem kell félnünk tőle. Olyan kevés dologban lehetünk biztosak ebben az életben, Agnes. És ez valóban ijesztő.”

~~~

„Az ősz nehéz sóhajként ereszkedett a völgyre.”

~~~

„– Egy anya mindig aggódik a gyermekeiért – jegyezte meg Margrét.

– Soha nem voltam anya.

– Nem, de volt édesanyád.

Agnes a fejét rázta.

– A szülőanyám elhagyott, amikor kicsi voltam. Azóta nekem nincs anyám.

– Nem számít – vetette közbe Margrét. – Bárhol van is, gondol rád.”