A víz csábításának ellenszere | Tricia Levenseller

Nem tudom, hogy mi történik ezekkel a második részekkel, de sorban már ez a második, amely felülmúlja az előzményét. Tricia Levenseller A kalózkirály lánya duológiájának zárókötetét, A szirénkirálynő lányát sokkal jobban élveztem, legalábbis a megfakult emlékeim ezt állítják. A bejegyzést visszaolvasva annyira azért az első is tetszett, de itt a kiindulási helyzet is jobb volt, illetve a párosunk is jobban megnyert.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2021
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag

Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.

Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya.

 

Ez a regény attól még, hogy ifjúsági, egyáltalán nem rózsaszín. Kalózokról szól, női kalózokról, akiket ugyanúgy érnek veszteségek az összetűzések és a kalandok során, mint bármilyen másik csapatot. Az írónő nem spórolja ki a vért sem, ám ezt az indokolt helyeken kellő finomsággal adagolja, így még nekem sem adódott belőle gondom. Mindezek kellő súlyt adnak az eseményeknek.

 

Történetünk…

a titokzatos kincsestérkép utolsó darabjának megszerzésére irányuló küldetésnél veszi fel a fonalat, amit Alosa sikeresen teljesít, és még foglyot is ejt. Hazaúton azonban elfogja a kétség, hogy édesapja vajon gyerekkorától kezdve nem csak megvezette-e. A háttérben lapuló titkok nyomába eredve hirtelen egy csata kellős közepében találja magát, amelynek célja a kincsek mellett a szirének kiirtása. Vajon melyik oldalra áll a legénységével?

 

Már a kezdéssel berántott a könyv. Egyáltalán nem lacafacázott az írónő, és ezt a korai bevonódást nagyon élveztem. Harcolunk, robbantunk és menekülük, miközben somolygunk a bajszunk alá, hogy már megint alábecsülték Alosa képességeit. Holott tudhatnák, hogy a kalózkirály teljes kiképzésben részesítette a lányát még nőként is. A szirén képességeiről meg ne is beszéljünk, mert az csak még erősebbé teszi.

 

Mivel a kötetet a 2022 februárjában megrendezett Romantikus Readathonra olvastam, így vadul keresgettem benne az illatokat. Viszonylag hamar jött a puskapor, de az egy szerelmi bájitalhoz kevésbé illik. A kókuszszappanba vegyülő férfias illat se a kedvencem, de találtam vajas halat és sült húst, valamint gyümölcsöt és kenyeret is, így lesz honnan választanom. A keresgélés azonban rádöbbentett arra, hogy mennyire a vizuális elemekre koncentrálok, mert alapjáraton ezek nem maradnak meg az olvasás után. De nem árt néha kicsit jobban odafigyelni.

Forrás: Pinterest

Egyrészt egy családi drámát követünk, ahol egymással szembe kerülnek a szirének és a kalózok. A regény azonban sokkal inkább fókuszál önmagunk elfogadására. Alosa fokozatosan tanulja meg használni a szirénképességét, amely kezdetben még teljesen kifordítja magából. Már egy pohár víz miatt bezáratja magát egy ketrecbe, és még így is félti a legénységét, hogy történik velük valami. Ahogy viszont megismeri a határait, kis segítséggel ugyan, de képes lesz már a tengerben is tiszta fejjel gondolkodni.

 

Nagyon élveztem Alosa és Riden párosát. A kezdeti ellenségeskedés hamar átvált flörtöléssé, aminél teljes mértékben éreztem a kémiát. Bár ahogy a srác kinéz, ezen egyáltalán nem csodálkozom. Ám nem csak külsőre, hanem belsőre is szeretnivaló, akinek szintén fejlődie kell ahhoz, hogy elfogadja Alosát a képességeivel együtt. A férfiakra ugyanis halálos veszedelmet jelentenek a szirének. Nem használja ki a dühe által vezetett lányt, hanem mindenre időt szán. Alosának is zöld ágra kellett vergődnie az érzéseivel, hiszen örülne, ha már nem kéne látnia, de nem is igen akarja, hogy elmenjen a hajóról. Tetszett a kettejük közti dinamika, az ellenségeskedős részek is szükségesek voltak, hiszen csiszolódniuk kellett egymáshoz. Csak csókig jutottak, de nekem pont elég is volt. És az a vallomás…

 

A legénység tagjai egy masszaként élnek a fejemben, amit nagyon sajnálok. Ugyan egy-kettőjüket még úgyahogy kiemelt az írónő, de a legtöbbjük nem kapott hátteret. Niridia egy elég határozott elsőtiszt, aki mindentlátó szemmel rendelkezik, de nála csak az orvosként dolgozó Mandsy a rosszabb, aki nem egyszer kerítőnőként aktivizálta magát. A hajó legfiatalabb tagja, Roslyn, az ő édesapja és a részeges kormányos tűntek még ki, de kevésbé fókuszált rájuk. Annál inkább a csapnivaló Tylonra, aki magát Alosa udvarlójának tekinti. De nagyon tetszik az, ahogy a lány nem egyszer a tudtára adja, hogy kívül tágasabb.

Forrás: Pinterest

Örültem annak, hogy jobban megismerhettük a sziréneket, akiket nem csak gonosz csábítóként állít be a könyv. Ugyan továbbra is férfiak esnek áldozatul nekik, de van „emberi”, meggyőzhető oldaluk is.

 

Az egyedüli gyenge pontja a szememben a végén lévő „koreográfia”. Többször megmenekülnek, majd újra elfogják őket, amit ügyesebben is meg lehetett volna oldani, de üsse kavics. Végül mindenki azt kapta, amit megérdemelt. És még így is sokkal jobban élveztem, mint az első részt.

 

Összességében

A duológia képes volt fejlődi a második részre, és a szerelmi szál továbbfűzését is szerettem benne. Izgalmas kalózkaland, ami egyáltalán nem kíméli a szereplőket, ifjúsági besorolás ide vagy oda. Ugyan nem tökéletes, de a témában egy jó sorozat, amit megéri elolvasni.

„– Helyesen cselekedtél. Idővel ő is rájön erre.

– Biztosan nem változik a véleménye.

– Hát, magától talán nem – feleli. – A férfiak olyan fafejűek tudnak lenni néha. Időnként nem árt segíteni nekik.”

~~~

„– Te nem szeretnél gyereket egy nap? – kérdezi.

A kérdéstől egymás mellé kerül a fejemben Roslyn és a saját apám, és megborzongok, mielőtt megfogalmaznám a választ.

– Őszintén sosem gondolkoztam el ezen.

– Sosem?

– Nem. Már így is egy egész legénységre vigyázok. Elképzelni sem tudom, hova szorítanék még be egy gyereket.

– Én el tudom képzelni egy lángvörös hajú lány ámokfutását a hajón, bezárná a babáit a fogdába, ha rosszul viselkednek.

Felnevetek.

– Valószínűleg csak lányaid lehetnek, igaz? Fiaid nem?

Igazából ezen sem gondolkoztam még el.

– Valószínűleg. De olyanok lennének vajon, mint én? Vagy… emberek?

Kis híján azt mondtam, hogy normálisak.

– Számít ez? – kérdezi Riden.”

 

A sorozat további részei:

A kalózkirály lánya (#1)