2020. október 1., csütörtök

Havi zárás – Szeptember 2020

 


Elkezdődött az egyetem, elkezdődött a komoly munka. Nem egyszerű, de igyekszem a szabadidőmben a lehető legtöbbet olvasni, mert az alapképzés alatt ezt eléggé elhanyagoltam. Idén viszont már megdöntöttem az eddigi „legtöbb könyv egy évben”-rekordomat, és közelítek az sokáig elérhetetlennek tűnő 100 felé.

Nagyon jó időnk volt, melegebb, mint amilyennek én az őszt szeretem. A végén azonban már előkerülhettek a sálak és a sapkák, mert már így is kétszer volt oda a torkom az elmúlt időben. 

Megvolt az első órám, és bár két tárgyam is átkerült az online térbe, mégis azt érezhetem, hogy újra egyetemista vagyok. Szegény kezem azért a folyamatos jegyzelést még szokja, de legközelebb viszek majd izomlazítót a reggel fél kilenctől este negyed hétig tartó nap miatt. Hamar el fog menni ez a két év, főleg úgy, hogy mennyi mindent csinálok mellette.

A szüret idén pont az egy szem órám miatt nekem kimaradt, viszont annál nagyobb részt vállalok az almaszedésben. Fontos számomra a családi gazdaság továbbvitele, és ugyan csak közgazdász végzettséggel rendelkezek, szeretnék minél több részébe bepillantani. Gyerekként voltak olyan napok, mikor én is kint szedtem velük, de hát annak teljesen más volt a hangulata, mint a mostaninak. 

Ezen kívül a projektmenedzseri munkába is egyre inkább betanulok. Még messze vagyok a profizmustól, de fokozatosan hagynak rám felelősséget, amitől néha legszívesebben sikítófrászt kapnék. Aztán a kezdeti sokk után már tisztábban látok mindent, hisz ha a főnőköm látja bennem, hogy képes vagyok rá, akkor el kell hinnem ugyanezt önmagamról.

 

Szeptemberi olvasmányaim (3 414 oldal + 10 óra)

Nehezen indultam neki, nem akartak csúszni a regények, amit a vegyes hókezdésnek tudhattam be. A tetszetős és a kevésbé megfogó regények váltakozása megtorpantotta az olvasási kedvemet, pedig direkt rövid könyveket válogattam ki. Ugyan Invictusban láttam némi potenciált, az Aranykalitka hatalmas csalódás volt. Bauer Barbara ismét tarolt, és megmutatta, hogy különböző fókuszú könyveket is képes írni. A fantasy célkitűzésemet is sikerült folytatnom, és egy régóta polcon porosodó kölcsönkönyv is elolvasásra került.

Hónap kedvence: Az élet hangja

Hónap csalódása: Gilded Cage – Aranykalitka


Könyvbeszerzések

  • Lene Kaaberbøl: A sárkány hívása (Igazlátó krónikák #1)

Meglepetésként ért ennek a kötetnek az érkezése. Ugyan szemet vetettem rá, de nem hittem volna, hogy egyhamar kézbe fogom venni. A Galaktikások azonban a legutóbbi kis csomagom óta felvehettek az általuk támogatott bloggerek közé, amire gondolni se mertem volna. Nagyon szépen köszönöm a bizalmat nekik, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen könyveket olvashatok el általuk.

  • Gwenda Bond: Lány a kötélen (Cirque American #1)

Viszonylag impulzív vásárlás volt. Épp a termelői piac felderítéséről jöttünk haza édesanyámmal, mikoris csak beugrottunk a helyi boltba. Ekkor viszont már nem hagyhattam ki a három könyvállvány átbogarászását, ahol kincseket lehet találni, csak kitartónak kell lenni. Anno a Csontszüretet is itt leltem meg, amely nagy kedvencem lett. Még nem olvastam cirkuszos történetet, és anno ezt találtam meg elsőnek a híres Morgenstern könyv mellett. Kíváncsi vagyok, mit tartogat, mert anno jókat hallottam róla, azóta viszont teljes a csend. Pedig elég divatosak mostanában ezen típusú regények.

  • Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
  • Martha Hall Kelly: Orgonalányok (Orgonalányok #1)

Folytatom a második világháború hátországi irodalmának gyűjtését és olvasását, ezúttal a Könyvmolyképző Könyvheti akcióját kihasználva. A Liverpool Street-et már nem is emlékszem, hogy ki ajánlotta, az Orgonalányokra viszont annál inkább. Nagy reményeket fűzök hozzájuk, és lassan már tematikus hetet hozhatnék össze nekik, annyi gyűlt fel.

  • On Sai: Álruhában (Vágymágusok #1)

Nem terveztem még beszerezni On Sai legújabb sorozatának nyitókötetét, hisz a Szivárgó sötétség sorozattal is adós vagyok magamnak. Aztán megláttam, hogy dedikált példányok lesznek elérhetők, és nem hagyhattam ki. Szerettem volna támogatni az írónőt, hisz nagyra tartom a munkásságát. Meg aztán úgyis elolvastam volna, szóval ellesz ez itt a polcon.

  • Vivien Holloway: Végtelen Horizont

Vivien Hollowaynek már nem is tudom melyik könyve került fel először a kívánságlistámra, ez vagy a Winie Langton sorozat nyitókötete. Az azonban tény, hogy már jó ideje szerettem volna tőle olvasni, melyet idén már megtettem, de ezáltal még kíváncsibb lettem a Végtelen horizontra. Ez egy jövőben játszódó steampunk egykötetes történet, melyet nem egyszerű megszerezni, viszont ha már könyvet kellett rendelnem ajándékba, akkor jött vele ő is.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)