 |
| Forrás: Freepik |
2025 egy minden szempontból nehéz
év volt a számomra. Fizikailag időnként a határaimat feszegettem, de jó volt
látni a tűrőképességem növekedését. Mentálisan sokkal inkább a
bizonytalansággal küzdöttem, amely váratlanul ért, és annál hosszabban is
tartott. Ugyan rengeteget tanultam belőle, de mindenképpen örvendetes tény,
hogy már a hátam mögött van, és az új évvel végre tiszta lappal indulhatok.
A legnagyobb kihívást
egyértelműen a kert jelentette, amely a korábbi szezonális elfoglaltság helyett
egész évben munkával látott el. Mindez kezdve a metszés szezonnal, amely három
hónapon keresztül minden hétvégémet lefoglalta. Hasonlóan intenzív időszak volt
a szüret, amely a szőlővel indult szeptember elején, és az alma
termésmennyisége miatt egészen október közepéig kitartott. Itt a hétvégék
mellett helyenként az estéim is erre mentek el, de szeretek a természetben
tevékenykedni, amelyet hangoskönyvek társaságában tettem meg, pont mint a
szőlőben töltött zöldmunkánál. Idén a növényvédelem lett az új feladatom, ami
egy nagy felelősségi kör, de szerencsére a mentoromtól bármikor kérdezhetek, és
nagyon szívesen elmagyarázza, hogy mit-miért csinálunk. Egy teljesen új
képességet sajátítottam el immár a gyakorlatban is, amelynek a hozadékát már az
első évben is láttuk. És ez csak egyre jobb lesz.
Mindezen „vállalkozás” mellett a
munkahelyemen is lelkesen helyt álltam, amelyet egy előléptetéssel is
honoráltak. Bár a projektek tekintetében nemigen volt változás, de a
kollégáimmal egy igazán jó csapatot alkotva győzzük le a kihívásokat. Merthogy
egy projektmenedzserrel leginkább akkor van szükség, ha valami bonyolult, vagy
épp problémás. Szintén egy hatalmas elismerés volt a számomra, hogy
augusztusban üzleti útra mehettem Tajvanra. A munka mellett sikerült az
országot is kicsit felfedeznem, amely egyértelműen olyan élményekkel látott el,
amit még az unokáimnak is mesélni fogok.
 |
| Forrás: Freepik |
A lehetőségek és a kötelességek
azonban a szabadidő karcsulásához vezettek, amit próbáltam a lehető
legsokrétűbben felhasználni, de prioritásokat kellett meghatároznom, és sajnos
a blog maradt a legtöbbször alul. Mert csinálhattam volna muszájból is, de az
megöli a kreativitást, ami az egésznek az alapja. És ugyan egy hatékonyabb
tervezéssel talán ti nem vettétek volna észre, de egy ponton túl nem leltem
volna már örömöm benne. Aki régebb óta követ, az tudja, hogy az elmúlt 10 évben
voltak már hasonló időszakok – még belegondolni is durva, hogy ennyi ideje csinálom
ezt –, és mindig sikerült megújulnom, és feltámadnom. Az Insta oldalt sem adtam
fel még teljesen, de tény és való, hogy egy ottani visszatérés sokkal nehezebb.
Pedig már ősszel is volt egy-két próbálkozásom, de végül egyik sem tetszett
annyira, hogy megosszam veletek.
Könyves események tekintetében
mindenhol ott tudtam lenni, ahol szerettem volna. A Könyvhéten két napra is
kilátogattam, ezzel egyrészt elkerülve a tömeget a standoknál, másrészt a
szombati napon teljes egészében a közösségi élményre tudtam koncentrálni, ami
nagyon jól esett. A Könyvfesztivál ezzel szemben sajnos egy rohanás volt, mert
a szüreti időszak kellős közepére esett. Emellett a helyszín sem volt az igazi,
de arra a pár órára pont elviselhető volt, illetve a többiekkel való találkozás
tette igazán élvezetessé. Ezeken kívül még részt vettem a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon, ami sokkal kisebb léptékű, de annál menőbb
köteteket lehetett beszerezni. Én is garázdálkodtam egy sort, hiszen olyan
kiadók is ott voltak, akikkel más rendezvényeken nemigen lehet találkozni.
Az olvasási célkitűzésekre visszatekintve
sikerült teljesen felborítanom az eddigi megszokott rendszert. Elhagytam az
évekig megszokott kihívásaimat, és tényleg azt olvastam, ami jól esett. Ez azonban
impulzívabbá is tett, és nem feltétlen a régóta a polcomon lévő kötetek
kerültek előtérbe, hanem a frissen beszerzettek. Az viszont mindenképpen örvendetes
tény, hogy képes voltam akár hosszabb könyvekben is elmerülni, és nem
foglalkozni azzal, hogy az darabszám miatt olvassak mellette mást. A
félbehagyásokkal is bátrabb voltam, bár mivel eléggé megválogattam, hogy mit
veszek kézbe, így csak ritka esetben nyúltam mellé.
Még mielőtt ráfordulnánk a
számokra, a kedvencekre és a célokra, szeretnék egy pillanatra megállni, és
köszönetet mondani azoknak a kiadóknak, akikkel idén is együtt tudtam működni.
Bár mostanában már sokkal kevesebb recenziót kérek ki, mint korábban, de az
Agave Könyvek, a Metropolis Media, és újként az Empyreum Kiadó is megtisztelt a
bizalmával.
 |
| Forrás: Freepic |
Elolvasott könyvek száma: 71
Egy csökkenő tendencia figyelhető meg ennél a számnál, de nálam talán ez már inkább reális, mint a majdnem 200. Ez havi szinten még így is hozzávetőleg hat könyvet takar átlagosan. Valószínűleg ez a szám tovább fog csökkenni a tudatossággal, de ez egyáltalán nem baj. Az év elején töretlen lendülettel vetettem bele magamat az olvasásba, amely nyár közepéig kitartott. Az ősz a kuckózás helyett inkább a munkáról szólt, majd mindez átváltott egy olvasói válságba, amely sajnos nem marad az óévben.
– Ebből idegen nyelven: 30
Immár ötödik éve az angol nyelvű könyvek veszik át ezen szekció felett az uralmat, ami csak és kizárólag a képregényeknek köszönhető. Arra viszont külön büszke vagyok, hogy sorozatok magyarul meg nem jelent részeihez már különösebb nehézségek nélkül tudok váltani. Illetve a nonfiction irodalom tekintetében is mertem az angol nyelvhez nyúlni, hiszen egyértelműen bővebb így a választék.
– Ebből hangoskönyv: 5
Bár a kerti munka egyértelmű kísérői a hangoskönyvek, amely a Spotify bő választékának köszönhetően mindig egy nagyon könnyű megoldás, de minden évben a Voiz meglep egy hangoskönyvkuponnal, amit ezúttal Az ember, aki Ovénak hívnak-ra váltottam be, aminél jobb döntést nem is hozhattam volna.
– Ebből képregény/graphic novel/manga:
25
Bár már korábban is olvastam egy-két mangát, de sosem fogtak meg igazán maguknak. Az év elején azonban teljesen elvarázsolt a Boszorkánysüveg-műhely, amelynek az első öt részét azon nyomban el is olvastam. Emellett pedig a Bolygóvándor megfontolt és melankólikus hangulata is közel nőtt hozzám, így egyértelműen az egyik kedvenc új dolgomról beszélünk. A tradicionálisabb képregények közül pedig egyértelműen Ray Henderson emelkedik ki, akinek mind a boszorkányos, mind a lovagos történetén nagyon jól szórakoztam.
– Ebből újraolvasás: 5
Magamhoz képest meglepően sok
kötettel újráztam, amelyek közül egyedül A Mímes Rend volt betervezve, hiszen
Masnival töretlenül robogunk a Csontszüret sorozat olvasásával. A Boszorkánysüveg-műhely
újrázást egyáltalán nem láttam jönni, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy
megjelenik a magyarul – és azóta már a negyedik résznél tart. Ami miatt azonban
a leginkább büszke vagyok magamra, az a Pride and Prejudice olvasás, amely Austen
kedvencemet ezúttal végre eredetiben élvezhettem.
 |
| Forrás: Freepik |
Sorozatok tekintetében a
kiegyensúlyozottság volt a jellemző. Bár még mindig több sorozatot kezdek el,
mintsem hogy befejezzek, de most már sokkal bátrabban engedem el őket egy rész
után. A végletesség mellett azonban igyekeztem általánosságban is haladni a
sorozataimmal, hiszen nem mindegyik fejeződött még be, illetve néha már egy-egy
résznyi haladás is felér egy vállveregetéssel.
– elkezdett: 9
– befejezett: 7
Top műfajok: fantasy – romantikus
– sci-fi
A trió felállása továbbra is
változatlan, amelynél az első kettő helyezettet annyira bebetonozottnak érzem,
hogy valószínűleg csak nagyon lassan fog megváltozni. A sci-fi harmadik
helyezésén viszont továbbra is meglepődök, és talán idővel itt fog kialakulni
majd egy élesebb verseny, ha egy új műfajjal megismerkedek, vagy épp a régen
oly gyakran olvasottak közül feltámad valamelyik.
Top szerzők: Samantha Shannon –
Michael J. Sullivan – Sirahama Kamome
Na ez már sokkal érdekesebb
hármas, és teljes mértékben tükrözi az évem kedvenc szerzőit. Érdekesség, hogy
mindháromtól 5 kötetet olvastam, viszont oldalszám tekintetben egyértelműen
Sullivan viszi a prímet. Mivel még egyikük életművének sem értem a végére, így
nagy valószínűleg az elkövetkező években is fogok még tőlük olvasni. Sahanonnál
egyértelműen a magyar megjelenés sebessége fogja majd meghatározni. Sirahamánál
pedig az kell, hogy újból elkapjon a manga láz.
Megosztott blogbejegyzések száma:
31
– személyes kedvencem: Zaklatások lelki hatásai | Bessenyei Gábor
– legtöbben olvastátok: Homályba burkolózó női sorsok | Mörk Leonóra – Betekintő #43
Bár Bessenyei Gábor Tested és
lelkem című regényéről nagyon nehezen fogalmaztam meg a gondolataimat, de a
témája miatt nagyon fontosnak tartom, és sokkal több embernek kéne olvasnia.
Annak viszont örülök, hogy Mörk Leonóra női alakokról szóló nonfiction kötete
iránt érdeklődtetek a legjobban, mert fontos szerepet betöltő női alakokat
mutat be.
Beszerzett könyvek száma: 45
Folytattam a csökkenő tendenciát,
aminek rajtam kívül még a könyvespolcom örül csak jobban. A tömeges beszerzés
egyértelműen a három könyves eseményre fókuszálódik, azon kívül pedig ha rám jött
a könyvvásárolhatnék, akkor a Vinteden bóklásztam.
Következzék néhány apróság.
Legrövidebb olvasmányom: Emberke
színe
Leghosszabb olvasmányom: Tatjána
és Alexander
Legszebb beszerzéseim: Bolygóvándor
1&2, Erdők, mezők, nádak, erek, a sziklák nem felejtenek, Égő virágok között, Rubinrot
Kedvenc debütáló szerzőm: Sirahama
Kamome
Kedvenc új karaktereim: Amina asz-Sziráfi, Elizabeth
Zott, Juliet Ashton, Maylee
Egy könyv, amin sírtam: A
Birodalom kora, Letters from an Imaginary Country, Minden kémia
Legjobb folytatások: A Birodalom
kora, Cukorszín égbolt alatt, Koponyák és könyvesboltok
Legnagyobb meglepetések: Boszorkánysüveg-műhely,
Ray Henderson képregényei
Legnagyobb csalódások: Csak a Hold az égen, Ezüstfonás, Nem semmi lány
És végül az év legmeghatározóbb
könyvélményei:
Célok és tervek 2026-ra
Mivel ősz óta, egy elég masszív
olvasói válságban vagyok, így leginkább ebből szeretnék kikecmeregni. Bár már
sokféle megközelítéssel próbálkoztam, de még egyik sem adott átütő és hosszan
tartó sikert. Bevált szerzőkkel és sorozatokkal szeretnék próbálkozni, de ez
sem feltétlenül garancia. Emellett pedig a könyv hossza sem feltétlenül predesztinálja
az olvasási sebességet. Talán az izgalomfaktor az, ami segíthet, illetve a
szöveg dinamikussága. De még keresem a valódi megoldást.
Mindezen nehezítő tényezők
mellett ugyan áthoztam magammal a tavalyi évben betervezett, de végül sorra nem
került köteteket, viszont ezt is inkább amolyan gyűjteménynek fogom fel semmiképp
sem kényszerítve az olvasást csak azért, hogy egy-egy sorozattal vagy életművel
haladjak. Még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a spontaneitásra, hiszen a várólistám
és a kívánságlistám összesen több mint 800 könyvet tesz ki, és ezen felül
vannak azok a könyvek, amik nem jelentek meg magyarul.
Újra kell definiálnom a formátumokat.
A hangoskönyv megmarad utazós, illetve kertészkedős elfoglaltságnak, mert főzés
és takarítás közben már inkább podcasteket szoktam hallgatni. Néha kifejezetten
jól esik a papír alapú olvasás, de nem mindig hasznos. Főleg esténként és a
kora reggeli sötétben jelent nehézséget, és ilyenkor sokkal könnyebb elővennem
a Kindlet. Mert különben csak a telefonomat nyomkodnám, aminek meg aztán
tényleg nincsen sok értelme.
Szeretnék visszatérni a
könyvtárazáshoz, amely talán további motivációt jelent majd az olvasáshoz. Mindenképpen
szigorú szeretnék lenni magamhoz, és csak havi pár könyvet kihozni, mert bőven
van itthon is miből válogatnom. Viszont mivel a városban nincsen nálunk
könyvesbolt, így egyedül itt van lehetőség könyvszeretőkkel találkozni.
Emellett pedig gyakorlatilag 5 percre lakunk a helytől – nem is értem, hogy
eddig miért nem gondoltam rá.
Végül pedig jöjjön pár konkrétum,
mert azért nem tudok teljesen szembe menni a tervezős énemmel. Folytatni fogjuk
Marcsival a megkezdett Sullivan olvasásunkat, ahol most már a Riyria – A kezdetek
sorozatot olvassuk. Ha nagyon jól haladunk vele idén, akkor talán már az első
közös újraolvasást is megejthetjük. Masnival a Csontszüret is zakatol majd
tovább, aminél egy közös olvasás már biztos, de aztán a kiadón múlik, hogy
végül mennyi lesz belőle. De ezen kívül is akarok még Shanonntól olvasni, mert
úgy érzem, hogy A káosz gyökerei folytatáshoz végre megértem. Máricusban ha
piros hó esik, akkor is sorra kerítem az Addie LaRue láthatatlan életét, mert
Sanna könyvklubja a Bábelnél is jó motivációnak számított. Amit még szeretnék
teljesíteni, de meglátszik, hogy mennyire csömörlök bele, az a saját Jane Austen folytatásos kihívásom, aminél szégyen szemre nem állok valami fényesen,
pedig bőven van hozzá itthon alapanyag. És általánosságban a megkezdett
sorozataimat is szeretném folytatni, de ez már annyira evidens a számomra, hogy
inkább csak magamnak emlékeztetőül írom fel.
Zárásként pedig szeretném neked
megköszönni, hogy eljutottál idáig eme maratoni bejegyzésben, és hogy
érdeklődsz az olvasónaplóm iránt. Bár tavaly inkább a háttérbe vonultam, de
remélem, hogy így is találtál néhány számodra is érdekes ajánlást – a régiek és
az újak közül egyaránt. Hiszen a trendek változnak, de az igazán értékes
könyvek megmaradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése